Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-22 / 58.szám

val nem versenyezhet minőség tekintetében egy államé sem. Fenn is jártak a magyar gyárosok ennek orvoslását kérni a minisztériumban. Azonban az eredmény nem volt más, mint a szép szó, és a jóakarat puszta kifejezése. Hát még többet is akarnak a tisztelt gyáros urak ? Nem elégedhetnek ők is meg a szép szóval. Vegyenek példát a tanítóságtól. Mily birka türelemmel várják a feltűnő rózsás jövőt! Mennyire megnyugszanak ők a szép szóban ! Hazánk legboldogabb osztályát az agráriusok alkotják. Ugy szólván az ő kezükben van mostanság még a kormányhatalom is. S még ők is jajgatnak. Hát akkor mért ne szabadna ugyanezt megcselekedni a gyárosoknak is. Ne vegyük tőlük rossz néven a nyugtalankodást. Lehet, hogy sikerül nekik orron csapni Luegert és Becket. Pedig ezt mi többrebecsülnénk minden anyagi sikernél. Félig-meddig nyomán vagyunk már, hogy ki kacsázott a „Budapesti Hirlap "-ban egészen Esztergomból. Tudakozódtunk a komoly redakcióban. Ahol természetesen nem igen szívesen veszik, hogy lepuffantottuk a kacsát. De hiába, már megszűnt a kacsákra a vadásztilalom : hát egész bátorsággal fogtuk rá a fegyvert. És találtunk. Hanem az a szerencsétlen kacsázó, nem jól választotta meg az illető egyént, aki — mint irja — egyedül birt kiúszni a szigetre. Mert bizony az a szerencsés nem tud úszni semmit . . . semmit. Én egy javakorbeli bakfis vagyok. Csak annyiban különbözöm kortársaimtól, hogy jelenleg nem szeretek senkit. Ám azért tapasztalatom nagy van e körben, mert engem, alig múltam el 12 éves, megszeretett egy ifjú eszményi szerelemmel. Kétszer-háromszor beszéltem csak vele Először derengeni kezdett bennem is az első, ártatlan szerelem hajnalpirja, mit liliomfehér gyermeki lelkem öntudatlanul rajzolt szivembe. Azonban különbözőbefolyások után, hamar kitéptem lel kémből a nyiló szerelem rózsabimbóját. Megvetettem az ifjút. Ő azonban nem tágított. Már több mint három éve szeret változatlan, rajongó szerelemmel. Ezt tudom, mert az ifjú poéta is. Én tettem poétává. A poéta pedig nem tud hazudni. A lapokban megjelenő, hozzám irt dalai tanúságot tesznek állandó, izzó, nagy szerelméről. S nekem ez az ifjú még sem imponál. Nem imponál a tehetsége. Nem erős karaktere. Nem bolondos, ritka, nevetséges hűsége. Nem ideális, romlatlan lelkének bátorsága. Nem imponál semmije. Nem imponál ő maga, S erről magam sem tehetek. Amiért legjobban megérdemelné szeretetemet —• azért vetettem meg őt: makacs szerelméért, az örökös utánam való járásért. Mert nekem olyan férfi nem tud imponálni, aki rabszolga módon megalázza magát előttem s esetleg még szeszélyeimnek is vak eszközévé válna őrült szerelmében. Legyen akaratos egy kicsit a Tehát egyszerre két kacsát engedett útnak. A többi ujságpk is libának nézték a kacsát s leközölték öreg atyjuk, a jó B. H. után a nagy katasztrófát. Sőt az élelmes „Kis Újság" piktora egy művészi képben is megörökítette a borzalmas pillanatot, hogy ne legyen panasza Apollónak. Annyit előre mondhatunk, hogy egy-két nap múlva tudni fogjuk, ki az az unalmas fiú, aki e gerincgörbitő melegségben kacsa költéssel foglalkozik. Ejnye már majd elfelejtettem. A nagy Bebel magyarországi szócsövének még csak most jutott eszébe megtámadni minket, mert azt irtuk, hogy az nem szociális cselekedet, ha azért sztrájkolnak a gázgyár munkásai, hogy dobják ki közülük a keresztény-szocialistákat. Ki tanítja őket erre ? Marx csak nem mondta azt : Sztrájkoljatok mindenütt ahol csak Krisztus híveinek veletek együtt kell dolgoznia. Mert vagy mi vagyunk abban a gyárban, vagy. Krisztus — de egy helyen egyszerre ketten meg nem férünk. Ha ezt mondta Marx, — értem, hogy ugy nekem ugrik a jakabság, amért leglosszáztam a furcsa okból sztrájkoló gáz-embereket. De, ha nem mondta Marx, akkorcsak belátják, hogy nem volt más céljuk a sztrájkkal, mint kidobatni közülük azt a négy munkást, ki még nem engedte magát eltéríteni Istenétől. Nohiszen gyönyörűen fogják fel a szocializmus eszméjét Bokányiék. Aztán még azt hiszik, hogy mi férfi — akkor imponál. Azt a gyümölcsöt^ mely lábunk előtt fekszik, csak felrúgjuk. Hanem amelyiket magunknak kell fáradsággal leszakítani a fáról: azt jóízűen megesszük. Igy vagyok az én poétámmal. A lábamnál fekszik. Igy nem tud nekem imponálni. Hanem ha majd olvasom dalait, mit egy másik leány lelke csalt húrjaira; ha kezembe lesz a kártya, melyen avval a másik leánnyal való eljegyzését, , sőt esküvőjét tudatja; ha látom, hogy már engem csakugyan nem szeret — : akkor ... akkor fog nekem imponálni! Dubi. Ohó, tisztelt kérdező Uram! Észrevettem ám, miben sántikál! Ön legalább ezen egy oldalunkat« szeretné kiismerni, hogy aztán könnyen imponálhason nekünk. Kárbaveszett fáradság! Ha ismerne bennünket, tudná, hogy minket egyáltalán nem lehet kiismerni. Vigyázzon csak, ahány lesz a válasz, annyiféle lesz az. Kétségekben vergődése csak nagyobb lesz ezek után. Egyébiránt nekem a szép férfi imponál. Budapest. Fay Tera. Mi imponál a férfiban ? — Ha f érfi — a szó legideálisabb értelmében. H. Ibolyka. Legyen a férfi igazi idealista! S mi szükséges ehhez ? Nem más, mint hogy Istent, a legfőbb és legmagasztosabb ideált az ellenünk zúdított jakabiádákra adunk valamit. Különben se jó helyen tapogatóznak. Mert ha figyelmesen olvassák e hasábokat, meg kell győződniük, hogy igenis szocialisták vagyunk mi is. Vérbeli szocialisták, akik merünk gondolkozni, merünk kételkedni és merünk tagadni. De mi ugy meglátjuk a helyeset az ő tanaikban, mint a keresztényszociálistákéban, •— s igy ellenkezőleg. A modern haladást elősegítő eszméknek vagyunk mi is olyan bajnokai, mint a zsákmányra éhes Jakabok. Olvassák el cikkeinket mit pl. a nőkérdésben irtunk: meg kell győződniök, hogy mi sem hirdetjük a maradiság eszméit, hanem igen is, hivei vagyunk a modern és az uj, egészségesebb kultúrának. Nem zárkózunk el mi a haladás elől, hanem igen is annak a fáklyáját hordjuk. De azt nem kívánhatják tőlünk, hogy betűről-betűre aláírjuk a hontagadó szocializmus mérges, gyilkoló tanait, amelyet a „Népszava" hirdet a legféktelenebb szélsőségben. <-y-ö\) Az antialkoholizmusról. Erről a témáról sokat írtak az utóbbi időben a lapok. Vezércikk, tárca, hirek rovata tele volt vele. És a hatás? És az eredmény? Semmi! — A cikkeket el sem olvassák — Magyarországon. Akik pedig véletlenül elolvassák, azokon nem igen fogott az eszme. És ez a szép ország továbbra is csak bűzlik a spirituszos üvegek édes, mámoritó szagától ... És iszik e szép hazában továbbra is nyugodtan mindenki. A napszámos, a kérges kezű, roskadt térdű munkás azért, mert ez adja meg szeleikének odaadó hűségével, szivének legtisztább érzelmével és valódi, teljes és mély meggyőződésével szeresse és életének minden mozzanatát, vágyait és cselekedeteit az Ő akaratának alárendelje. Ha ilyen a férfi — szívesen oltárhoz megyek vele, mert nekem imponál. Ildikó. Ha megpillantok egy férfit, ki büszke magatartású, bátor és nyilt tekintetű (és szép fekete bajusza is van) akkor — már imponál. S ha ezen férfi szemében a szerelemnek lángoló tüzét is észrevéve, — látom, hogy nem közelit, nem kerülget és nem jár utánnam — már bolondulok utána. S ha ez a férfi egy szép napon azt kérdezné: „Szeretsz-e édes Mindenem ? Leszel-e az én hűséges életpárom ?" Nyakába borulnék és — övé lennék. M. Erzsike. A nőnek az a férfi tetszik, kinek szivét a szeretet mindenhatósága hatja át s ez vezérli cselekedeteit. A szeretet belső végtelensége átölelve tartja a tökéletes jóságot. Nincs fenségesebb dolog, mint az ilyen férfi önzetlen odaadása, isteni lelkének dicsfénye. Vele a család a boldogság teljességének részese. K.-né. Nekem csak akkor imponál a férfi, mikor megkéri kezemet. Maca. rinte erejét, hogy dolgozhasson. Mert ez az istenadta „snapsz" védi meg télen a megfagyástól. És ebből a téves, mondhatnám rettenetesen bárgyú felfogásából nem zökkenti ki őt semmiféle aranypennával megirt cikk. O ezt mind üres szóbeszédnek tartja, mire nem ad semmit. Hiába tartanak neki prédikációkat nyakra-főre. Mert tudja, hogy aki vizet prédikál, az — bort iszik. S halad tovább kacskaringós útján. Neki azt nem lehet beadni, hogy „tudományosan*' bebizonyított tény, hogy erőt nem ad a szesz, sőt azt is elveszi, ami megvan. Neki hiába is beszél az ember arról, hogy a pálinka épen lehűti és nem felmelegíti a testet! Neki ez mind nem kell ! — De van, igenis van ennek a rettenetes és kárhozatos betegségnek egy orvossága! Egy! Egyetlen egy ! S ez az „Orsz. Antialkoholista Szövetség"-be való belépés ! Nem a munkásnak, nem a naponként 1—2 liter szeszt-fogyasztónak kell belépni ide és megesküdni arra, hogy soha, de soha egy korty szeszes italt nem iszik és avval soha senkit meg sem kinál ; nem ! De igenis annak, aki „nem iszik" ! Furcsa ! Az antialkoholista szövetségbe az lépjen be, aki amúgy sem iszik. Igen! És ebben épenséggel semmi furcsa sincs. Hiába beszélek annak a megrögzött szeszelőnek arról, hogy igy, meg úgy ne igyek, mert az ilyen meg olvan káros. De ha jó magam példáját és eskümet adom elö neki és látni fogja azt, hogy mint akadnak emberek, akik éjjelről-éjjelre elmennek a korcsmákba, lebujokba, hogy hazavigyék, hogy szeretettel gondozzák, ápolják azt a szerencsétlen felebarátjukat, akit a mértéktelen szeszivás már az állatnál is alacsonyabb nivóra sülyesztett, akkor lehetetlen, hogy ne kezdjen eszmélni; akkor lehetetlen, hogy ne kezdje látni, hogy ő mit tesz. S ha rögtön nem is, de meg fog gyógyulni. Én magam ismerek már több egyént, akit ezzel a módNekem az olyan, illetőleg akkor és az a férfi imponál, akivel — egybehangzó kijelentésünk alapján — házasfeleknek nyilvánít az anyakönyvvezető bácsi. Lórika. Tudja mi imponál nekem a férfiakban legjobban, Vesper bácsi ? — A hosszúnadrág ! Egy csemete bakfis. Az én feleletem rövid: Volt idő, mikor másmilyen férfi tetszett, de most csak egy piros arcú, barna hajú, kékszemű gyerek imponál. I—a. Nem imponál nekem az a férfi, ki azt mondja: mert Caesar igy tett, ez volt helyes ; mert Rousseau, Shakespeare vagy Byron ezt mondta, ez az igazság! Az a férfi imponálna nekem, aki azt mondaná: bár Caesar vagy Nagy Sándor igy cselekedett, én ellenkezőleg cselekszem. Bár Rousseau, Dumas és Byron igy gondolkozott, én az ellenkezőt állitom! Ez a férfi imponálna ! Ha lenne ilyen férfi! Budapest. Szabolcska Margit. Nekem nem imponál semmi más a férfiban, csak a nagy lelki erő ! B. Vilma. (Folyt, köv.)