Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-08 / 54.szám

SZTERGOM es rate A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. = Előfizetési árak: Egész évre . .12 kor. Negyedévre. . 3 kor. Fél évre . . . ti kor. Egyes szám ára 14 flllér Nyílttér sora 60 fillér. Felelős szerkesztő; DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp ßjala és Brenner" Feim. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-atca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Glosszák. Esztergom, 1906. jul. 4. Ki ne ismerné ezt a nótát: Ki a fene látott cifra frakkon Apró, ezüstgombot ? Gimbet-gombot, apró gombot, Apró, esüstgombot ? Hát bizony az ezüstgomb a su­bára való s nem a frakkra. A frakk meg az osztrákra — s nem a ma­gyar pincérre. Régi kívánsága ez már pincéreinknek. S most energi­kus mozgalmat indítottak ellene. Már a frakk ellen. Kimondották a halálos szentenciát. Minden frakk haladéktalanul akasztassák fel — a fogasra. Oh mily kegyetlenek! Még a vendéglősök kegyelmi kérvényét is elutasították. Furcsa egy viselet is ez a pin­cér-uniformis. A szabása túlzott, exotikus. Fekete gombok helyett nagy ezüstözött gombok, pitykék lógnak róla. S mint minden hadse­regnek, minden kávéházas és minden vendéglős pincérjeinek meg van a maga külön ismertető jelvénye. Egyik helyen nagy acéllánc köti össze a frakk két szárnyát. A má­sikon meg a gomblyukakban nagy rézkarikák lógnak. Ha falhoz támasz­Mi Volna? Jfíemegsz* {Pirulsz- S a földre s%ege%ed {Bétszaki forró tekintetedet. Ott jártatod a szürke föld porán, Sfíftikor találkozom Veled, ffo tán. Remegsz- ^Pirulsz* S mikor köszöntelek, Csak immel-ámmal hajtod meg fejed. 9$íutatni akarod, hogy nem szeretsz* ß)e hát akkor mért pirulsz, remegsz? ért pirulsz, remegsz? J^JZ a vérpir valamit sejtet vélem. J^fz a vérpir susog regéket nékem, fekete, bágyadt éjjelekről. Tlagy, szent, z s0n 9 0 ' éjjelekről. 9$iikor *(oe se vagy más — mint álmok rabja. J2eked se z s0n 3 mas > csa & a va ^ ® ara dsa tajtékot túró, farjas, fodros árja, ^melynek partját az én lábam járja. J^metynek partján én is étek. tikkasztó,, önemésztő szeretemben. j^Z a vérpir susog nekem meséket: — &Z a teány, ez a nagy szívű leány, kodik a szegény pincér — olyan, mint a leláncolt Premetheusz. De reformálják meg a pincérek a gallér és kézellő formáját is. Né­melyiknek olyan magas a gal­lérja, hogy a füle számára külön kivágást kell alkalmazni. A kézel­lője meg olyan széles, bő, hogy egész tál pecsenyét el tud rejteni benne. Ne higyjék/hogy ez modern viselet. Mindenben az a modern, ami praktikus is. Most csak arra vagyok kiván­csi, milyen lesz az uj costume. Egyet ajánlok nekik. Bár milyen is lesz a formája s a színe: csak „tulipán frakk "-nak hívják. Akkor kedves lesz. De máskép . . . ? Újra a fejükbe nyomták a héten a középiskolai tanárok a vaskala­pot. Már az idei közgyűlésükön. Ők. Akik a haladást tanítják. Ők. Az ortodoxia képviselői. Elvetették a koedukációt. A két nem együttes nevelését. Szegény Beöthyék ! Hogy kiböjtöltetnek minket a haladás­ban! Elzárják előttünk a kultúrát. Ök. A kultúra terjesztői. Hát igy maradunk mi mindig itt a Tisza mentén ? ! A vaskalapos Akadémia i nem ismer s kit nem ismerek, Szeret emgem, szeret, nagyon szeret. 6^/, ezt meséli, ezt susogja. J^Z a vérpir, mely lángol arcodon, jj[ remegés, mely rajtad átoson, jffa nem szerelem — hát mi volna ? 9Ki volna? 2t Hesperus. Jlazulról s a nagyvilágból, 1. Egy uj amerikai sport. A mult évi amerikai nemzetközi ver­senyen oly brutálisan lökdöstek és rug­dalták -egymást a /«/-ballistak, hogy töb­ben megsérültek s a verseny inkább az az erőszakoskodás, mint a gyönyörködte­tés csoportja volt. Ez ujabb lendületet adott az amerikaiak uj labda-sportjának, az u. n. pusc/i-ballnak. Az uj labda szörnyű nagy gumigömb. Átmérője 1.75 méter. Erős bőr burkolja. A neve puch-ba\\, azaz lökő labda. Láb­bal nem szabad hozzáérni, csak vállal, vagy karral lehet lökdösni. Két párt játssza ezt és egyik a másik kapujába igyekszik betolni az óriási labdát. Ez a goól. megzápult elveit süssük magunknak rántottának tovább is?! Hont megyében, Ipolyságtól éj­szaknyugatra vagy 8 km.-nyire van egy paló.c falucska: Szalatnya. Fürdőhely. Itt még bámulatos kö­zépkorúságban élnek. Nincs óra az egész faluban. Még a harangozó­nak sincs. Egy domb oldalán van az uraságnak egy majorja. Ebben a majorban van egy szamár. Ez a szamár a község órája. Reggel, mi­kor megvirrad, elordija magát há­romszor : I-Á. Ekkor fölkel a ha­rangozó s megy hajnalt haran­gozni. A falu ébred. Ugy 6 óra tájban a szamár mégegyszer ordit. Ekkor mennek ki dolgozni a föl­dekre a naiv palócok. Megmerné­nek esküdni, hogy 6 óra van. Reg­geli táján megint ordit egyet a sza­már. Ekkor 8 óra van Szalatnyán. Dél felé kiáll a harangozó a ka­puba s addig el nem indul haran­gozni, mig nem ordit az élő óra. Néha jó megvárakoztatja a bölcs sza­már az ebéddel a falut. De ők azt gondolják, hogy csak nekik tűnik az idő oly hosszúnak. Ordit a sza­már még 4 órakor és este 8-korjó vacsorához. Megesik az órákon, hogy néha A hatalmas labdát az athléták fejük fölé emelik. A cél az, hogy valamelyikük a labdát a fejére kapja s teljes egyen­súlyban tovább álljon vele. Igen ám, de erre a dicsőségre pályázik valamennyi versenytárs s igy a cél elérése nem va­lami könnyű. Ha végre sikerül valakinek a koronát megszerezni, akkor gyors iram­ban megfutamodik vele. De a hatalmas labda könnyen legör­dül az athléta fejéről s akkor újra kez­dődik a hódítás. Lökdösik vállal, karral, mellel, mig végre ismét a kezük ügyébe kerítik, fejők fölé emelik s újra azon igyekeznek, hogy valamelyikük koronát csi­náljon vele. Ez a push-b&W hatalmasan edzi a mell, a váll, a karizmokat s ugy mondják egészségesebb és aesthetikusabb lát­vány, mint a veszedelmes s kissé nyers /«/-ball. 2. A szakáll tekintélye Algériában. Lavigerie Karthágó érseke és utóbb Algeria prímása, midőn székhelyére érke­zett, feltűnt előtte, hogy az összes afri­kai katholikus papok nagy szakállat és bajuszt viselnek. A francia főpap maga elé idézte az egész papságot és meghagyta nekik, hogy az ő példái szerint mindannyian borotvál­kozzanak. sietnek, ha elromlik a szabályzó­juk. A szamár egyszer nem kapott enni. Reggel 3 órakor elordította az elsőt. Félóra múlva megint or­dított. Ekkor már 6 óra volt Sza­latnyán. Egy óra múlva újra. Rá egy órára megint. A gazdasszo­nyok majd mind elkéstek az ebéd­del. Senkinek sem jutott eszébe, hogy siet az óra. Pedig az elor­dította az este 8-it már reggel 10 órakor. A harangozó harangozott. A falu népe összefutott s inkább azt hitték, hogy a nap megállt fö­löttük, mint egykor Gabeon-völgye fölött, mint azt, hogy siet az órá­juk. Az élő óra. Megijedtek a csu­dátul. Gyertyát égettek félelmük­ben addig, mig a nap le nem szállt. Hát igy vagyunk mi magyarok a Tudományos Akadémiánkkal. Na­gyon megszoktuk már hóbortjait, irányításait. Hiszünk és szót foga­dunk néki. Ha kikürtöl valamilyen eszmét: rögtön cselekszünk. Azt hisszük, hogy mert az Akadémia mondta: jól mondta. S nem vesz­szük észre, mikor az időben ä la ... . nagyon megcsal minket. Pe­dig sokszor megcsal. A középisko­lai tanárok is mennyire felültek Nagy lett erre az. elkeseredés. Az af­rikai papság már évtizedek óta szakállt bajuszt viselt és sajnálta ékességét el­pusztítani. Összegyülekezett a papság a prímás fogadása után és tanácskozott. Ekkor előlépett Girard misszionárius és azt mondta, hogy neki van egy ötlete, mely ha beválik, akkor a primás vissza fogja vonni a szakáll rendeletet. Mindnyájan nagy kíváncsisággal puha­tolóztak az ötlet után, de a ravasz Girard nem árult el semmit. Csak annyit mon­dott, hogy: — Legyetek résen és jól figyeljétek meg azt, amit a főutcákon látni fogtok. Másnap a primás megakarta tekinteni a templomokat és a város főutcáit. Több kocsira helyezkedett el kisérte Lavigeria az előkelő Girardot maga mellé ültette, hogy magyarázgasson. A mint a kocsisor a főútra ért, az al­geria társaságok megszüntették a sétát és mereven bámulták prímását, aki re­mek viola selyem talárban ült s nyájasan mosolygott. Olyan nagy lett a tolongás, hogy a ko­csik nem mehettek tovább. A népszerű Girard helyet kér. A zuáv nemzedék nem tágít. Végre megszólal egy öreg benszülött: — Elhoztad, tiszteletes atyám, a felsé­„Esztergom és Vidéke" tárcája.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents