Esztergom és Vidéke, 1906

1906-07-08 / 54.szám

most az Akadémiának. Elvetették azt, ami sikert hoz Amerika és több európai állam paedagógiájának. El­vetették a koedukációt. Nem tart­ják helyesnek, hogy a [leányok és fiúk együtt járjanak iskolába. Azt mondják, hogy ez demorális. Pe­dig hát milyen magas fokon áll Amerikában az erkölcs s milyen alacsony fokon nálunk. Ja, mert Amerikában a leány a fiúval jár iskolába még az egye­temre is. Ott ismerik egymást. Is­merik egymás gondolatkörét, tudá­sát. Mig nálunk ? Fogalmam sincs róla,. hogy mit tudnak itt a lányok. Ha beszédbe ereszkedem eggyel, először ki kell halásznom ismere­teinek szálait, hogy azokhoz fűz­hessem beszédem fonalát. De ebbe beletelik egy-két hónap, mig meg­találom. Nálunk félnek egymástól a két nembeli fiatalok. Beleszeretnek egymás bájaiba — anélkül, hogy a lelküket, a gondolkozásmódju­kat ismernék egymásnak. S ha már szerelmesek,- akkor órákon ke­resztül nézik egymást — de egy szót se szólnak. Ez nekik elég. Amerikában? Már 14 éves ko­rában választ magának leányt az ifjú társai közül. Akit szemmel kí­sér. Akit figyel. Akit ismer. Akivé egy a gondolkozás módja. Ebbő lesz házasság. Lesz boldog élet. Törjük hát össze a vaskalapot Mert nagyon nyomja a fejünket. -* Tram ! tram ! tram ! — „Tudtára adatik mindenkinek hogy akik a házuk elejét naponként gedet ? Hát van neked, tiszteletes atyám, feleséged ? Honnan hoztad ? Lavigerie elpirult, zavar mosolyán pe­dig észrevették a szomszéd kocsikban ülő papok, hogy az okos Girard ötlete sikerült. A szakáll tekintélye megmaradt Algériában. 3. Kuruc vezényszók. A régi magyar vitézek rendesen Jézus! Jézus! harcikiáltással törtek törökre, ta tárra, németre. II. Rákóczi Ferenc kuru­cai is ezzel a jelszóval rohanták meg a labancokat. A hadtörténeti szempontból is tanulságos kuruc vezényszavakat Thaly Kálmán állította össze még akkor, midőn a magyar honvédséget kezdték szer­vezni. A kuruc vezényszók nagyrésze a ku­ruc puskákkal együtt avult el, jó része azonban még ma is életrevaló és hang­zatos. Az érdekes gyűjtemény magyar­sága, pedig elsősorban is figyelemre­méltó. A régi magyar vitéz a víaskodást, nem előre, hanem rajta! csatakiáltással élesztette. A rendes kurucvezényszók pedig a következők voltak: Föl a fegyvert! Készülj a tüzeléshez! Pofádhoz a fegyvert! Tüzelj! Vedd el pofádtól a fegyvert! Tisztisd ki a serpe­nyőjét ! Fordulj félbalra, engedd függni a fegyvert! Vedd ki a töltést a lódingból! Harapd el a töltést! Porozd föl a fegy­vert ! Zárd be a serpenyőjét! Föl a fegy­vert ! Készülj félbalra az puskatőtéshez! Ereszd a csűbe a tőtést! Huzd ki két vonással a vesszőt! Igazítsd a melleden ! (a töltényszáját.) Bővitsd a melleden! reggel és este fel nem öntözteti] meg fognak büntettetni." Jaj. Hogy az ördög vigye el a tatik-tetikjeivel ezt a hivatalos nyel vet. Hát csoda, ha nem értik meg? Mert, hogy nem értették meg az bizonyos. Egy ház elejét sem ön tözik meg kétszer naponkint, amint a város dobosa azt rendeletileg ki dobolta. Pedig a kánikula nagy A por még nagyobb. Hát nálunk megelégszenek avval, hogy kiad ják a rendeletet? A végrehajtásá­val már nem törődnek ? Aminthogy látjuk. Hiszen még az utcákat sem ön tö?ik pontosan. Pedig azokat is kétszer kellene naponként. Hiszen a szomjas sugarak tiz perc alatt felisszák azt a kis vizet, amit a fösvény öntöző elszitál. S ismét száraz, ismét poros az utca.' Min­den kis leány megbámulja a cipő­met, mikor végig megyek a Fe­renc József-uton. Pedig az nagyon poros. Ugyan kérem hát tisztelt mű esős, szakítson végett ennek az ál lapotnak. Ha melegében elalél az utca: öntse nyakon egy lajt viz­zel. Maguk pedig kis leányok, akik­nek akaratlanul is kénytelenek va­gyunk fenszterlizni (magyarul ab­lakozni), kérjék meg a papájukat hogy hajtsa végre a rendeletet, már csak ami kedvünkért is. Mennyivel több ablakozójuk lesz * Háthogy megint jobban meg­nyomták az adóprést. A kormány elvesztette minden népszerűségét Mert Jki lenne az oka más — mint Tedd a puskacsűbe a tőtést! Fojtsd meg kétszeri ütéssel a tőtést! Húzd ki a vesz­szőt! Igazítsd a melleden! Rövidítsd a melleden ! Tedd helyre a vesszőt ! Föl a fegyvert! Bal hónad alá a fegyvert! Lá­badhoz a fegyvert! Hajulj le a fegyve­rért ! Föl a fegyvert! Karodra a fegy­vert ! Féljobbra négyszer ! Félbalra négy­szer ! Egész jobbra ! Fordulj helyre ! 4. A svájci hegyek megrövidültek. Akármilyen furcsán is hangzik, de színigazság s az idei svájci turisták már személyesen is kénytelenek lesznek arról meggyőződni, hogy a hires szépségű svájci hegyek egyszerre csak megrövidül­tek, megfogytak. Az összes svájci hegyek ezentúl há­rom méterrel és 26 centiméterrel kurtáb­bak, mint eddig a megbízható leírásban voltak. A sajátszerű megfogyatkozás tudomá­nyos oka a következő: Minden ország­nak meg van a maga normál-null-pontja, melyet a tenger szintjéről szokták megál­lapítani. Ez a nullpont az irányadó az illető ország magaslatainak meghatározá­sára. Svájcban 1820-ban jelölték meg a normál nullpontot s a réztáblára vésett tudományos jelzést, hogy semmi bántó­dás ne érhesse, a genfi-tó partján föl­szökő Pierre ä Niton nevű sziklára erő­sítették. A jelvény helyzete az 1820. évi meghatározás szerint a tengerszine fölött 376 m. és 85 cm.-t jelzett. Csak ujabban vették észre, hogy ez a meghatározás téves és pedig 3 m. 26 centiméterrel több, mint igazság szerint lenni kellene. Az eddigi svájci hegymagasságokat az? Mert hát — csak ugy téte-a­téte mondom — mindenki azt hitte, hogy a tulipán-kormány meg szünteti az adókat. Ilyen pazar gondolat! Pedig hát az igen logi­kus, hogy több most az adó. Az a temérdek főispán, akiket nemzeti felbuzdulásunkban nyugdíjba vetet­tünk, az a sok darabant-hivatalnok akik helyébe ujakat raktunk, mind sokba van nekünk. Mert mi azt nem tűrhetjük, hogy valaki ne mi szánk ize szerint politizáljon — és a mi hivatalnokunk legyen Hát jól van no. A felemelésnek megkellett lenni. Hanem az arány talanság az adókivetésnél mégis csak megdöbbent mindenkit. A cse léd majdnem annyit fizet, mint a gazdája. Sok kisiparos többet, mint egypár nagyiparos. Amerre csak lép az ember, mindenütt panaszokat és összevetéseket hall. Szegény végrehajtók ! De sok bajotok lesz ! <-y-ő). Értesítőink. 2. Reáliskola. Esztergomnak aránylag legnépe­sebb iskolája a reáliskola. Négy osz­tályba összesen 207 növendék irat­kozott be. Az év végéig megmaradt 195 tanuló közül 113 volt helybeli, vagyis 57'9%-a. A szülők polgári állása tekintetében a statisztika sze­rint legtöbben kisiparosok és sze­mélyes szolgálatot tevők adták reálba gyermekeiket. Ebből érthető meg az értesítő azon megjegyzése, hogy a mulasz­tott órák számát jelentékenyen sza­porítja a szegénység, melynek ha­tehát hamisan határozták meg s a kor­mány már gondoskodott róla, hogy vala­mennyi svájci hatóság a magassági mé­reteket megjavítsa s a javításokról a népet s az idegeneket értesítse. Az összes térképeken és útleírásokon tehát az idei esztendővel megváltoznak a svájci magaslatok eddig ismeretes szám­arányai. A hires svájci hegymászók dicsősége 3 m. 26 centiméterrel rövidebb lett, mert a svájci hegymagaslatok is éppen ugyan­annyival csökkentek. 5. Az ember díszpéldánya. Amerikai felfogás szerint az Egyesült Államok ünnepelt elnöke, Roosevelt Tiva­dar ur, akiről a következő epitetonok ke­rültek forgalomba. Valóságos oroszlán, mert bátorsága és halál megvetése ugy a békében, mint a háborúban bámulatos. Valóságos orkán, amikor szónokol, mert elsöpri az ellenvetéseket és megtisztítja az állam politikai levegőjét. Valóságos hős, midőn politikát intéz, mert nem retten meg semmiféle ármánytól. Valóságos sportmann, aki mindenféle sportban művészi tökéletességgel állja meg a helyét. Valóságos családapa, aki odahaza párat­lan gyöngédséggel foglalkozik gyerme­keivel. Ennyi köztársasági erény avatja tehát az Egyesült-Államok ez idő szerinti fe­jét az ember, (mondjuk csak őszintén az amerikai ember) eszményévé. Kőrösy László dr. tását sok esetben a mulasztás iga­zolt indokául elfogadni kénytelen a méltányos belátás. Az egészségi ál­lapot általában kielégítő volt. Hanem hogy az intézet a tanul­mányi sikert megközelíthette, az a tanári kar nagy buzgalmára és tel­jes ügyszeretetére vall. Csak az ért­heti meg a reáliskola nehéz hely­zetét a lefolyt tanévben, aki tudja, hogy mily helyet töltött be az in­tézetben Nemtsák János dr. Helyébe választott ugyan a városi képviselő testület tanárt Nagy József szemé­lyében, kit azonban a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a bu­dapest VI. kerületi áll. főreáliskolá­hoz próbaéves tanári gyakorlatra osztott be. Igy helyét a tanári tes­tület többi tagjainak kellett betöl­tenie. A helyettesítő igazgató és két tanár az illető tárgyak tanításához miniszteri engedéllyel bírtak. A hazafiság fejlesztésére célozó is­kolaiünnepélyek a lefolyt iskolaévben nem állhattak azon a nívón, melyen eddig voltak, épen a tanári karnak még a törvényes óraszámot is meg­haladó nagytokú elfoglaltsága miatt. Azonban minden ünnepélynél szeb­ben beszél és hathat a növendékek lelkületére az értesítő VIII. pontjá­nak végén egy rövid, de határozott új kijelentés: „Az összes iró- és rajszerekben csak hazai gyártmá­nyok használhatók."' Az intézet iránti bővebb érdeklő­dés felkeltésére nem csekély hatás­sal volt néhai Holdampf Albertné 10,000 koronás alapítványa. Bizony reáliskolánkra ráférne egy kissé bő­vebb érdeklődés! Mostoha anyagi viszonyainak javulása érdekében a népes intézet államosítása iránt kifejezett óhaj vétetett fel a Vallás- és Közoktatásügyi Minisz­tériumhoz felterjesztett jegyző­könyvbe; remélhető, hogy az in­tézet népessége s emelkedő szellemi értéke előbb-utóbb méltányló belá­tást fog provokálni ott, hol a tan­ügy igaz érdekeinek legmelegebb felkarolása oly nemzeti kötelesség, mely a pénzkérdés előtérbe tolásá­val el nem odázható többé annyi évtizedre, amennyi ideig ezen inté­zet észrevétlenül tengődött. Az értesítő első lapja Dr. Nem­tsák János méltatását tartalmazza. Jellemző szavakban szép, igaz gon­dolatokban búcsúzik az intézet a tudomány hirdetésében megőszült tanártól, ki „másfél emberöltő mul­tán első tanítványainak immár uno­káit kezdé bevezetni a tudomány ismeretébe . . ." A ministeriu.m el­ismerése lehetett a legnagyobb ju­talom, melyet nemes szerénysége megengedett. 45 éves folytonos mű­ködése az egész város őszinte tisz­teletét szerezte meg neki és hisszük, hogy nemcsak az értesítő rövid sza­vai lesznek, azok, melyek alkalom­adtán kifejezik összes tanítványainak hódoló ragaszkodását! . . . A jövő tanév bizonyára uj és rendezettebb viszonyokat teremt reál­iskolánkban úgy az épület, mint a tanítás és főkép jelleg tekintetében ! HÍREK. — EskÜTŐ- Dr. Berényi Zoltán ügyvéd ma déli 1 órakor tartja esküvőjét Hecht Rózsika úrhölggyel. Hecht Mór budapesti nagykereskedő leányával Budapesten, a dohány-utcai izraelita templomban. — Törvényszéki birák szabadságon. Bor­siczky Béla, Zsindely Ferenc és Kéri Mik-

Next

/
Thumbnails
Contents