Esztergom és Vidéke, 1906

1906-01-18 / 5.szám

ESZTERGOM es A „VARHEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁG! BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. — Előfizetési árak: Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gjjula és BPBMIBI 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Az uj vágóhíd. Esztergom, jan. 16. A vágóhidügyi ad hoc bizottság szombati ülésén foglalkozott Szé­kely Henrik városi állatorvos azon véleményes jelentésével, melyet egész terjedelmében lapunkban ismertet­tünk. Végleges döntést a bizottság sem­miféle tekintetben sem hozott, csu­pán közbeeső határozatokat, melyek oly nagy horderejűek, oly fontosak, hogy azok még hosszú időre fog­ják elodázni az uj vágóhíd kérdé­sének végleges megoldását. Az ügy előadója a bizottságban a városi mérnök volt, ki részlete­sen ismertette a Nikolson cég aján­latát az arra vonatkozó terv, költ­ségvetés és jövedelmezőségi számi­iással, valamint az ő és az állator­vos véleményes jelentését, melyek­ből kitűnt, miszerint a terveknek a mérnöki és állatorvosi jelentésekben kívánatosnak jelzett módosítása, az építkezéseknek kibővítése, beleértve egy jéggyár létesítését is, a költség­előirányzatot 200,000 koronára fogja emelni és hogy a jövedelmezőségi számitások ennek folytán változnak. Egyben reámutatott előadó mérnök arra, hogy a városi állatorvos je­lentéséből hiányzik a kívánatosnak Hangulat. Szivem olyan, mint a falevél, Nyári nap ha rá tüz, elalél: Keresi a csöndet, félhomályt, Hol rivalgó fény, zaj so'se bánt. Mit nekem a kabzsi emberek. íHa befogad árnyas, hiis berek. Sárgarigó ver fönt a bogon, Alkonyatkor úgy elhallgatom. Árva pipacs ottan ácsorog, .Alomteje pillámra csorog, :S félig önkényt, fél — önkénytelen, Édes lankadás győz lelkemen. 'Esthajnali harmat gyöngye hull, Az ég alja halkal elpirul, -Csillagos köntösbe öltözik, Szivembe a béke költözik, Harmatos virágszál, gyönyörűm, :Egész valóm reszket, ugy örül, Ha te, szemérmes szűz liliom, Szerelmesen pihegsz vállamon. flattyú formán uszó fellegek :S.zeldesik a tengerkék eget. jelzett és kiadási többletet előidéző többlet munkák amortizacionális quotájának a kiadások közé való felvétele. A bizottság a véleményes jelen­tésekben foglaltakat magáévá téve, elvben kimondotta, hogy egy mo­dern vágóhíd létesítését kívánja, mielőtt azonban a részletek megál­lapításába belebocsájtkoznék, tekint­ve, hogylegy oly nagyszabású és mo­dern vágóhíd létesítése alapos tanul­mányozásokat igényel, aképen ha­tározott, hogy felkéri a város taná­csát, miszerint a már létező ily mo­dern vágóhidak adatait szerezze be és azoknak a helyszínén való tanul­mányozására egy kisebb bizottsá­got küldjön ki, melynek tagjai a városi mérnök, a városi állatorvos, továbbá Schalkház Ferenc és Weich­sler Vilmos városi képviselők len­nének. Igen fontos és életbevágó javas­latot tett az ülésen Schalkház Fe­renc mészáros mester, aki annak előrebocsájtásával, hogy a párkányi szakiparosok a fogyasztási adóknak és a vágatási dijaknak Párkányban aránytalanul alacsonyabb volta miatt, az uj vágóhíd létesítése esetében az olcsóbb húsárakkal a helybeli szakiparosokat nagyon megkárosít­ják, azt indítványozta, hogy úgy Hova tűnnek egyre változón ? Tán, hogy élek, azt is álmodom. Lipcsey Ádám. fizetéskor. A gyár buggó, mély hangú tülke bele­süvöltött a ködös decemberi estébe . . . A nagykapun szegényes, kopott alakok jöttek ki, fiatalok, öregek vegyesen. Kor­mos, piszkos öltözetük, kedvetlen, fásult arcuk élesen tünt ki a gyár ivlámpáinak fényéből. Néhányan tréfálkodva, mások ismét komoran lépdeltek egymás mellett. Egy-kettő keserű hangon szidta a gyárat, a világot, ezeknek bizonyosan lefogtak a bérükből. A gyár kapujától pár lépésre rongyos öltözetű asszom^ok ácsorognak. Némelyik kézen fogva tartja sápadt, bete ges gyermekét. Várják a kenyeret . . Egyik közönyös arccal néz a messzeségbe, a füstös gyárkémények világába, valami fekete — már inkább zöldes — ruha van rajta . . . Csak áll némán mozdulatlanul, ő már nem vár senkire, urát a mult héten hozták ki. — összetörve, meghalva . . Csak szokásból ácsorog már itt, pedig ott hon várja a kis fia. Ma-holnap az is be megy a gyárba, mint ment az apja, s menni fog a fia is! . . . egészségügyi ellenőrzés, valamint fogyasztási adó szempontjából Pár­kány községe a várossal egy fo­gyasztási adó körzetbe vonassék be és vagy kényszeríttessenek a párkányi szakiparosek is arra, hogy az ujonan létesítendő esztergomi vágóhídon vágjanak, avagy ha ez nem volna keresztül vihető, úgy kényszeríttessék Párkány községe is arra, hogy egy uj és az egész­ségügyi és egyébb követelmények­nek megfelelő vágóhidat építsen. A bizottság ezen indítványt annál is inkább magáévá tette, mivel a vá­rosi állatorvos előadása szerint erre praecedens van már, nevezetesen Szabadka és a véle határos Sándor községben, de meg azért is, mivel a .húsvizsgálatról intézkedő legújabb ministeri rendelet a szabályszerű vágóhidak létesítését általánosan kö­telezővé teszi. A bizottsági tárgyalások folya­mán, természetesen szó esett az uj vágóhíd elhelyezéséről is. A vágó­híd kérdése nem uj. Éveken át húzódik az már, de bármiféle vál­tozatban került is az a napirendre, a helyet illetőleg az utóbbi idők­ben jóformán egybehangzóan oda konkludáltak a vélemények, hogy annak elhelyezésére a legalkalma­sabb hely, Szentgyörgymezőn van. A munkások szerte szállingóztak, kinek itt az asszonya, azzal megy haza; néhá­nyan pedig összeverődve, a közeli korcs­mákat lepik el. Negyedóra múlva csen­des, üres az utca: az éjjeli munkások már bementek, a kémények füstje lecsa­pódik a fehér, havas útra : az utca csend­jét csak a mentőkocsi zavarja meg, . . . a gyárból jön . . . a veres keresztes lo­bogó fel van tűzve . . . . . . Kis Kovács János is betért a „Zöld fához" cimezett korcsmába. Bent már pár cimbora is volt, kik szótlanul, komor arc­cal iszogattak a hosszú asztalok mellett. Keveset beszéltek, midegyik a maga gon­dolatával volt elfoglalva. Némelyik előtt a második félliteres üveg állt, mások meg csak lassan fogyasztották az italt. Kovács János is közibük ült, nem kellett nagy ismerkedés, különben sem akart soká időzni, tudta, hogy otthon várnak rá . . . jó lesz egy kis kenyérre való. Mig ezen gondolkozott, már hozta is a korcsmáros a bort. ... Az emberek mogorván, csendesen üldögéltek, szótlanul szíván pipáikat. Amint aztán lassan megtöltötte a nehéz dohány füst az alacsony szobát és az üres üve­gek szaporodtak, a beszéd is megeredt; előbb lassan, vontatottan, később beleme­Midőn a jelenlegi, Szentgyörgy­mezőn lévő szükség vágóhíd tata­rozásáról volt szó, az alaposabb és nagyobbmérvű tatarozások és át­alakítások keresztülvitele mellett döntő érvül azt hallottuk felhozni, hogy azoknak egy része az uj vá­góhidnál fel lesz használható, ab­ba mintegy bele lesz illeszthető s most azt látjuk, hogy a szakipa­rosok egybehangzóan állást "foglal­nak az ellen, hogy az uj vágóhíd Szentgyörgymezőn épitessék, és pedig az okból, mivel az a vasút­tól távol esik, s igy a levágandó állatok ki és az üzletbe való visz­szaszállitása igen emeli a hús árát, de állást foglaltak Szent­györgymező ellen azon okból is, mivel a nehéz sertések és a hí­zott marhák azáltal, hogy a va­súti állomástól több, mint három kilométer hosszú útvonalon hajtva, avagy kocsin szállítva, annyira ösz­szetörnek, hogy húsuk elértéktele­nedik, sőt a nehéz sertéseké telje­sen élvezhetetlenné válik. Ezen okokból a bizottságban jelen volt szakiparosok a mellett foglaltak állást, hogy az uj vágó­híd az esztergomi vasútvonal mel­lett létesitessék, és pedig annál is inkább, mert a zárlatok idején a vágóhíd használata nem lenne kor­legedve mind hangosabbak lettek. Beszél­tek a szegény ember bajáról, a munkáról, a keresetről, ehhez már mindnyájan hozzá szóltak. Egyszerre csak feláll helyéről Fü­ves Péter — még egészen fiatal ember, villogó szemű, értelmes arcú, — beszélni kezd sokat, tüzesen, minden féléről! a gyárról, a sok dologról, a kevés pénzről. ... Az emberek kábultan hallgatták, ez már tetszett nekik! János is beleszólt felpanaszolta, hogy a munkás embertől, már a kenyerét is elvonják, ha pár per­cet megkésik, a munkavezető már bizto­san felírja, s a béréből fizetéskor lehúz­zák a büntetés koronákat. — Hej ! nem jól van ez igy! — szólt keservesen. Az emberek nem feleltek semmit, csak némán bólintottak fejőkkel. . . . Hangos szóval fordult be Nagy Gábris koma. Jókedve van, ő is kapott egy kevés pénzt. — Korcsmáros, bort ide ! Igyunk cim­borák ! — kiáltott vigan, miközben letele­pedett a többiek közé. Most már a kedv hangosabb lett; mindnyájan beszéltek. Előkerült valahonnan egy szál cigány is. A savanyú bor hatása erősen meglátszott, az arcok neki pirultak, mind több ital fo­gyott. A söntésből egyremásra kerültek „Esztergom és Vidéke" tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents