Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-17 / 39.szám

I • 1 SZTER60M es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA Laptulajdonos kiadók: Dr. Prokopp Brjala és Brenner Fereno, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Esztergom jövője. Esztergom, május 15. E lap f. évi május 13-iki száma, mikor Esztergom jövőjéről beszél, nagyon abstracte szól. Felsorolja mi minden kellene, hogy a város fellendüljön, de nem akarja, vagy nem meri elmondani, hogy hát miként is lehetne nyélbe ütni a dolgot, hogy ha nem minden, de . valami mégis létesüljön. Az ott elmondottak után arra a következtetésre lehet jutni, hogy a cikkiró is mindent a kormánytól vár. Nem meri kimondani, hogy járjunk már egyszer -a magunk lábán, álljunk a sarkunkra, induljunk útnak a magunk emberségéből és ne várjuk, mig mankót adnak. Erre különben is hiába várunk, mert a miniszterelnök temesvári beszédében egész helyesen kifejezést adott annak, hogy emelkedésre, támogatásra csak azok a városok számithatnak, amelyek haladásának alapja a saját gazdasági erejükben és fejlődésükben rejlik, vagyis más szóval „segits magadon és az Isten is megsegít." Ez az elv pedig nagyon helyes, mert nem hamar elhervadó üvegházi növényekre, hanem erős, a századok viharával dacoló tölgyekre van szükség, amelyek csak úgy táJ)al egy menyasszonyról. Kicsi falu gyöngye, rengö-ringó rózsa —• A fölajzott lanton szóljon a dal róla. Zengjen a dal róla — s szállja a világot — Kit az Isten annyi fönséggel megáldott. Májusi hajnalnak pirkadó sugara, Harmatos fényt csókolt rózsás ajakára: A legszebb csilagpár az égből esett le. S csodásan ragyog a gyönyörű szemekbe. Pús, fekete haja bomlik bodorodva, Mint a sötét éjfél fehér liliomra. Titkos szenvedélyek a lelkét nem rontják, Álmait angyalok aranyszálból fonják. Aranyszálból fonják, gyémánttal ékitve, Azért olyan áldott a lelke, a szive. Szerelmes levente el is jött hozzája, S hivta-hivogatta tündérpalotába. Tündérpalotának legyen gondos őre, Szerelmes szivének bájos királynéja. Egy a más szemébe mélyen belenézett, S elfogta mindkettőt a gyönyör, igézet. mádnak, ha önmagukban van meg az éltető erő. Ennek pedig mi nagyon könnyen adhatjuk tanújelét, különösen ha megszívleljük főispánunk beköszöntő szavait, aki többek között azt mondotta, hogy első sorban uj jövedelmi forrásokról kell gondoskodni, hogy a községek a fokozódó igényeknek minél könyebben, polgáraik minél csekélyebb megterhelésével tudjanak megfelelni. Legelső feladatunk tehát az lenne, hogy a polgárság terhén könnyitsünk, vagy legalább azt érjük el, hogy a mostani terhek mellett a fokozottabb igényeknek is megtudjunk felelni. Ennek a legegyszerűbb, a legbiztosabb módja, ha községi takarékpénztárat létesítünk, amihez egy kis jóakaratnál egyéb nem kell, mert oly intelligens és nagyszámú, a város javát szivén viselő tiszti-' karunk van, hogy a községi takarékpénztár létesítése és fentartása, eltekintve a nyomtatványoktól, semmibe sem kerülne. Ez a községi takarékpénztár elfogadna mindenkitől betéteket, ennél volnának elhelyezve kamatoztatásra az összes alapítványok, ez adna kölcsönöket a városnak, jelzálogkölcsönöket egyeseknek, sőt idővel a pénzműveletek más ágát is kultiválhatná. Nap, hold és csillagok fényes sugarából, . Készül a . . . készül a menyasszonyi fátyol. Büszke, boldog az én levente barátom : Leggyönyörűbb gyöngyöt bírja a világon. Tuba Károly. A csókról. A régi Athénben az a férfi, aki elég vakmerő volt tisztességes nőtől csókot rabolni, halállal bűnhődött, valamint a régi Rómában a házasságtörést is, bármely fél követte is el, halállal büntették. A köztársaság hanyatlásával azonban a szigorú erkölcsök is aláhanyatlottak Rómában és a császárság idejében a római férfi már attól sem tartózkodott, hogy nyilvánosan csókolódzék — a más feleségével, mig a saját feleségét csak akkor csókolta meg, amidőn arról akart meggyőződni, hogy vájjon az asszony nem öntött-e túlsókat a konty alá, valamely drága borból. A 16. és 17. századot méltán tekinthetjük a csók fénykorának, mert sohasem csókolództak annyit, mint ebben a két században. Európában ekkor az volt a szokásos köszönési forma férfiak és nők A város minden polgára szívesen vinné megtakarított pénzét a városi takarékba, nemcsak mert a város elég biztosítékot is nyújt neki, hanem azért is, mert tudná, hogy ezzel a város és igy a saját érdekét is előmozdítja. Szívesen venne fel a városi takarékból kölcsönt az arra szoruló 6V2—7°/

0-ra, mert tudná, hogy az általa fizetett kamat, a kamatkülömbözetből előálló nyereségen nem egyesek osztoznak, hanem a nyomtatványok költségeinek és a tartalékalap javára eső résznek levonása után jelentkező többlet, közcélokra, oly célokra fordítandó, amelyek szükségleteit egyébként pótadóval, a legszükségesebb- élelmi cikkekre kivetett fogyasztási adóval, vagy különféle helypénzekkel kellene fedezni. Ezzel egyidejűleg felszabadítanánk pénzintézeteinket a krajzlervirtsafttól és visszaadnók őket rendeltetésüknek. Számottevő pénzintézeteink oly vezetők kezében vannak, akik csak a kényszer behatása alatt folytatnak nekik nem megfelelő életet. Nem hisszük, nem tudjuk elhinni, hogy a vezetők ambícióját kielégítené az, vagy, hogy ők a pénzintézet rendeltetését és célját abban látnák, hogy pénzt között, mely szokás alól sem rang, sem kor nem képezett kivételt. A csókolódzás tehát nem tartozott mindig az irigylésre méltó foglalkozások közé. Anglia szűzi királynőjéről, a törhetíen erélyű Erzsébetről feljegyezte a krónika, hogy a legfényesebb ünnepélyek és legfontosabb állami aktusok közepette sem vonta meg magától azt a gyönyörűséget, hogy kegyencét, a szép Leicester herceget — kit később lefejeztetett — több izben meg ne csókolja. Fejedelmi kortársai és kortársnői sem voltak sokkal tartózko„ dóbbak kegyeikkel. Az izlés (és talán az erkölcs) javultával azonban a csókolódzás mániája mindinkább aláhagyott. A férfiak belátták, hogy- még sem kellemes tudat imádottjuk ezen intim kegyével sokakkal osztozkodni. A hölgyek is érezték e szokás lealázó voltát s igy a csókolódzást mindinkább szűkebb korlátok közé szorították. Egyes országokban a csókolódzás tekintetében még ma is nagyon különböző szokások uralkodnak. Sajátságos, hogy a hidegvérű, higgadt északi népek többet csókolódznak, mint a forróvérű, szenvedélyes déli népek. szereznek olcsó kamaton és azt nagyobb kamatra adják kölcsön. Mihelyt az intézetek ettől a nyűgtől megszabadulnának, pénzerejüket és szaktudásukat másra fordítanák. Arra, amiről a cikkiró ábrándozik. Létesítenének sörgyárat, vagy műmalmot, ezzel kapcsolatosan hatalmas sertéshizlalót, vagy zöldségkertészetet, a mikkel nemcsak Sok embernek biztositanának kenyeret, hanem a lakosságot is beíterjesebb gazdaságra szoktatnák és mindezekkel a forgalmat s vele a kereskedelmet és ipart is előmozdítanák. Ekkor aztán bizton számithatnánk az állam támogatására is és a mit most hiába óhajtunk, amiért most hiába könyörgünk, azt megadnák önként. A gazdasági életben ma a spártai szokások az irányadók. A gyermeknek be kell bizonyítania életrevalóságát és akkor az állami gondoskodás tárgya. Ha nem életképes akkor el kell pusztulnia. megelégedettség. Kétségtelen, hogy a mai szociális törekvések sok tekintetben kedSehol sem csókolnak pedig annyit, mint Oroszországban, hol még az istentiszte* létben is szerepel a csók. Megcsókolják a keresztet, az imádságos könyvet, a pap kezét, sőt egyes ünnepeken a szertartás egyenesen előírja, hogy a hívek egymást megcsókolják a templomi istentisztelet alatt. És e tekintetben nem ment fel sem rang, sem nemi különbség. De nemcsak az egyházi szertartás körül, hanem a társadalmi életben is nagy szerepe van a csóknak a cári birodalomban, hol lakoma, ünnepély és szerencsekívánat nem is történhetik meg csókolódzás nélkül. Egyes esetekben a háziaszszonynak egyenesen kötelessége vendégét sorba csókolni. Ha már e szokás egészségügyi tekintetben is komolyan kifogásolható, még inkább kárhoztatandó azon orosz szokás, hogy a halottaktól csókkal búcsúznak el, mivel számtalan betegség és járvány csiráját vetik el. A történelem fölemlíti, hogy a meggyilkolt III. Péter cár halála után mindazok súlyos betegségbe estek, akik a cár holttestét megcsókolták. Franciaországban, Olaszországban . és Spanyolországban korántsem olyan olcsó a csók, mint Oroszországban. Különösen