Esztergom és Vidéke, 1906

1906-05-17 / 39.szám

vezőbbé tették a társadalom szegé­nyebb elemeinek megélhetését A jövedelem elosztás arányosabb, a munka értéke emelkedett; történ­tek intézkedések, melyek az iparos és munkásosztály tagjait ideigle­nes, vagy állandó munkaképtelen­ség esetén megóvják a teljes nél­külözéstől és koldusbottól, szóval e téren kétségtelen a haladás, javulás észlelhető. . Ha azonban alaposan tanulmá­nyozzuk a munkás életet, arra a meggyőződésre jutunk, hogy ezen tagadhatatlan haladás dacára, a munkás élete semmivel sem boldo­gabb, sőt elégedetlenebb, mint va­laha volt. Hogy mi ennek oka? Azt köny­nyű felfedezni. Semmi más, mint a magába véve üdvös szocializ­mus apostolainak ferde működése, mely a munkás osztályban oly vá­gyakat kelt, melyek sohasem való­sithatók meg. A törekvés, hogy min­denki a munkájának megfelelő ellen­értékét kapja, jogos. Helyes az is, hogy ezen munka helyesen értékel­• tessék, más szóval, hogy a mun­kás és a vállalkozó, a segéd és a kenyéradó jövedelme arányos legyen s igazságosan oszoljék meg. A szocializmus mai apostolai azonban nem erre törekszenek, ha­nem ellenséges indulatot nevelnek a munkás osztályba, szembe állít­ják mereven a munkásokat a mun­kaadóval, holott azok érdeke nem­csak nem ellentétes, hanem teljesen azonos. Csak az a vállalkozó boldogul­hat, kinek lelkiismeretes, szorgal­mas munkásai vannak: de termé­szetesen csak az a munkaadó fog munkát kapni, ki egyrészt a munka vezetéséhez ért, másrészt minden kötelezettségének eleget tesz. Ezen kötelezettségnek a mun­kás mozgalmak mai viszonyai kö­zött nem képes megfelelni mert a munkások egyik napról a másikra más követelésekkel állanak elő s igy számításának alapja bizonyta­lan, ingatag. A vállalkozók tehát, havagyonilag nem állanak elég szi­lárdan s az esetleges veszteségeket nem képesek kiállani, egymásután tönkre fognak menni. Franciaországban az etikett-szabályok na­gyon korlátozzák e kedves passziót, úgyannyira, hogy házasfelek sem csóko­lódznak harmadik személy jelenlétében. A finom szokások mintabrszágában a család tagjai, sőt férfi és felesége csók nélkül szeretik egymást, a vőlegény pedig legfeljebb azt a szabadságot engedi meg magának, hogy menyasszonyát homlokon csókolja. A hidegvérű angolok már kevésbé szi­gorúak. Angliában a jegyváltás ép oly könnyen megy, mint annak fölbontása és az angol társadalomban senki sem ütkö­zik meg, ha — lipótvárosi magyarsággal élve — egy parthie visszamegy. Az eljegyzés tartama alatt pedig a jegyespárok vigan csókolódznak, anélkül, hogy efölött valaki megütköznék. Annál szigorúbban veszik azonban az angolok a házaséletet, melyben még a szelid flir­telés és kacérkodás sincs megengedve. Ami hazánkat illeti, úgy tetszik, mintha nálunk ujabb időben a csókolódzás tekin­tetében nagy visszaesés állott volna be. És ez onnan van, hogy a mai generáció korántsem oly mértékletes és önzetlen, mint a régi egyszerű, de épszivű és lelkű emberek voltak. K. A szocializmus egyik alaptana az, hogy ne a nagy vagyonnak keletkezését segítse elő, hanem in­kább sok existentiának biztosítson tisztességes megélhetést. A mai mozgalmaival és bérhar­caival azonban épen az ellenkező­jét éri el, mert a vállalkozók so­rából kiöli mindazokat, kik nem rendelkeznek nagy vagyonnal s a kiknek a helyzete eddig is súlyo­sabb volt, mint a nagy vagyonú társaiknak. A vállalkozó ugyanis nem kerülheti el a hitel igénybe vételét. A szegényebb vállalkozó tehát akár az anyag beszerzését eszközölte hitelben, akár kölcsön­pénzzel dolgozott légyen, eddig is hátrányban volt vagyonosabb tár­saival szemben. A mai bérharcok azonban, ami­dőn a tömeg erejével hatnak, egy, az eddiginél is kellemetlenebb álla­potot létesítettek a munkás osz­tályban. A munkaadó ugyanis mun­kásának bérét tudásuk, képességük és szorgalmuk szerint határozta meg. A mostani minimális bérek mellett azonban keze meg van kötve, egyforma bért kapna a szor­galmas és kiválóbb tehetségű mun­kás azzal, aki nem tud, vagy nem akar dolgozni. Hát ez nem igazság­talanság? Nemcsak igazságtalan­ság s igy ujabb elégedetlenségnek lesz forrása, hanem még egy utó­hatást rejt magában, azt t. i. hogy a kezdő és elagott munkást, ha csak elkerülhetetlenül nem szüksé­ges, a vállalkozó fel nem fogadja. Az ily munkások tehát potom áron apró tatarozások, javítások elvállalására fognak szorulni s e mellett annyit sem keresnek, mint eddig. A mai bérharcok eredménye a munkásosztály helyzetét tehát tá­volról sem javította annyira, mint ahogy az első pillanatra látszik s ha a bérharcok a mai irányban tovább folynak, azt fogják eredmé­nyezni, hogy a jövedelem elosz­lása még igazságtalanabb lesz, mint eddig volt. Mert azt, hogy a vállalkozó, ki egyúttal sok esély­lyel áll szemben, nagyobb hasznot is húzott, meg lehet érteni; de lehetetlen megindokolni azt, hogy a különböző képességű és szor­galmú munkás egyforma bért kap­jon. A munkásosztály helyzetét az­zal, hogy ellenségként állítják szembe a munkaadóval, csak rosz­szabbá tették, mert szerényebb vi­szonyok között is boldog lehet az ember, ha megelégedett. A szocializmus mai apostolainak eljárása ép azért kárhoztatandó, mivel csak az ellentéteket élesíti ki s a munkásosztály helyzetének ja­vulását kizárólag az anyagi javak nagyobb élvezetétől várja: pedig régi igazság, hogy az ember földi boldogsága semmiféle összefüggés­ben nem áll a vagyonnal, s na­gyobb jövedelemmel, hanem a ke­dély és a gondolkodás egyik leg­főbb kincse : a megelégedettség kö­vetkezménye. M. O. HÍREK. — Szt. István király napjának me gül és e Az országos nemzeti szövetség mozgalmat indított az elmúlt év március havában avégből, hogy Szent István király ünnepe a jövőben országszerte és állandóan nagy­szabású ünnepség keretében ünnepeltessék meg. Polgármesterünk a megkeresésnek eleget is tett akkoron annyiban, hogy ér­tekezletet hívott egybe, mely a szükséges előkészületek megtétele végett egy bizott­ságot küldött ki. A bizottság javaslatát be is terjesztette s azzal a közgyűlés is fog­lalkozott. A beállott politikai viszonyok a kérdést teljesen háttérbe szorították, míg­nem a béke helyreálltával most polgár­mesterünk a kérdést ismét napirendre tűzte s ma d. u. 4 órára a városháza tanácstermébe a kiküldött bizottság tagjait értekezletre hivta meg. — Tulipán-értekezlet, A tulipán-szövet­ség megalakítása ügyének előkészítésével megbízott kiküldöttek Frey Ferenc elnök lakásán vasárnap értekezletet tartottak, melyen megállapították, hogy e hó 24-én, (áldozó csütörtökön) d. e. 11 órakor a városháza tanácstermében nagy értekezlet lesz, melyen a szövetség megalakulását fogják kimondani. Egyben megválasztják a tisztikart és egy ötven nő- és ötven férfitagból álló választmányt, minek meg­történte után a szövetség teljes erővel hozzálát hazafias feladatának teljesíté­séhez. — Bors Mihály f. Őszinte részvéttel vettük a lesújtó hirt, mely a bencés-rend egy derék tagjának, Bors Mihálynak java férfikorában való elhunytát hozta meg. Bors Mihály 1846-ban született Telekin, Somogymegyében. 1872—73-ig Pannon­halmán volt hitszónok, majd 73-tól 84-ig Esztergomban, mint tanár működött. 1884—85-ig Győrött házgondnok, majd 85-től 1905-ig jószágkormányzó volt So­mogy-Szántódon. 1905. év óta, mint lábbadozó beteg Komáromban volt nyu­galomban. A rend egy jeles tagját veszí­tette el Borsban, kit rendtársainak, bará­tainak, ismerőseinek és volt tanítványainak igaz részvéte kisér sírjába. Szigorú, de igazságos tanár volt, kit tanítványai ra­jongásig szerettek s akiket viszont ő is valóságos atyai szeretettel vezetett a tu­dományok csarnokában. — A tanintézeteink hangversenye a kath. tanítók árvaháza javára. A főgim­náziumi és az érseki tanítóképezde ifjú­sága egyesült erővel egy nagyszabású hangverseny létesítésén fáradoznak, mely­nek tiszta jövedelme a katholikus tanítók építeni tervezett árvaháza javára lesz for­dítva. — A magyar nyelv terjedése községeink­ben. Pongrácz Kázmér tb. főjegyző és Svec Vilmos kir. tanfelügyelő hétfőn megláto­gatták Doroghon a magyar nyelv előre­haladása tekintetében az iskolákat. A községi iskolákban kitűnő eredményt ta­láltak. Micsels Fülöp osztálytanítót a magyar nyelv tanítása körül szerzett ér­demeiért a nevezett főjegyző a vármegye részéről 20 korona jutalomban, mig Töl­gyessy Ferenc kántortanítót elismerő dísz­oklevéllel tüntette ki, buzdítva őket a további lankadatlan szorgalom s kitartásra. A gyerekek közt ugyanekkor 12 korona jutalmat osztottak ki. Kedden a kesztölci és csévi iskolákat látogatták meg, hol a magyar nyelv előrehaladásában ugyancsak szép eredményt konstatáltak. Sporny Ká­rolyné tanítónőt 10 korona jutalomban részesítették, mig a gyermekek közt, nemre való tekintet nélkül minden osztályban 5—5 gyermeknek 1 — 1 korona jutalmat osztottak ki. — Helyettesítés a Koloskórházban. Az alispán jóváhagyta dr. König Endre or­vostudornak a koloskórháznál ideiglenes helyettesként leendő alkalmazását azon időre, mig dr. Kasper Károly kórházi segédorvos katonai kötelezettségének tesz eleget, ki félévi gyakorlatra hivatott be. — Pályázat rendőrfogalmazói állásra. A tanács tegnap délután tartott üléséből irta ki a megüresedendett rendőrfogalmazói és az egyéb megüresedendő állásokra a pá­lyázatot. A részleges tisztújító közgyűlést, melyen a megüresedett állások betöltetni fognak, az alispán helyettes június 6-ára tűzte ki. — A villamos vasút ügye a pénzügyi bi­zottságban. A pénzügyi bizottság hétfőn délután tartott ülésében a villamos össze­kötő-vasút ügyével foglalkozott. A pénz­ügyi bizottságnak annak idején több tekintetben aggályai voltak, melyeket kérdőpontokba foglalva kért fölvilágosítást Töröktől. A válaszok megérkeztek s ezek lettek az ülésen felolvasva, melyek azon­ban részben nem felelnek meg a várako­zásnak s igy a villamos összekötő-vasút kérdése egyelőre háttérbe szorult, addigra t. i., míg a kérdésekre adandó válaszok a bizottság kételyeit el fogják oszlatni. Napirendre került még az Eckstein-féle tervezet, mely az összeköttetést a két^, pályaház között motoros kocsikkal akarja megvalósítani és amely a fősúlyt a sze­mélyforgalomra helyezi. A folyamodók ismertették a tervezetet általános és nagy körvonalakban és a részletes tervek és ajánlat beadására négy heti időt kértek, mit a tanács meg is adott. — Az esztergomi Kath. Legényegylet saját helyiségében 1906. évi május hó 20-án vasárnap esti 7 órakor tánccal egybekötött szinelőadást rendez. Belépő­díj a szinelőadásra: I—II. sor 2 korona, a többi sor 1 korona, állóhely 60 fillér. — A színielőadás után érkező vendégek részére 1 korona a belépő-dij. — Ételekről és italokról gondoskodva van. A zenét Bangó Lajos szervezett zenekara szolgáltatja. Szinre kerül: A nagymama. Vigjáték 3 felvonásban. — Irta Csiki Gergely. Személyek: Szerémi grófnő — Paulus Béláné, Ernő unokája — Szigeti Dezső, Örkényi Vilmos báró, nyug. ezre­des — Jerabek János, Kálmán rokona — Dúbovszky Győző, Piroska rokona —' Miklósy Juliska, Tímár Karolin nőne­velő intézet tulajdonosa — Molnár Ju­liska, Martha — Kapus Juliska, Tódorka Szilárd, tanár az intézetben — Krajniker Ferenc, Langó Seraphine, nevelőnő az intézetben — Krajniker Ferencné, Koszta nyug. evang. tábori lelkész — Vörös La­jos, növendékek az intézetben, Balsai Flóra — Preszler Juliska, Peredy Janka — Szerkál Aranka, Erősy Vilma — Csincsura Annus, Vilkey Berta — Ador­ján Teréz, Keresztúry [Katica — Puskás Emma, Galambosné, a grófnő gazdasz­szonya — H^vas Ilonka, Pincér — Vö­rös Antal. Történik az első felvonás egy nőnevelő intézetben ; a másik kettő egy tengeri fürdőn. — Elkészült az aszfalt. Az aszfaltozási munkálatok a Széchényi-téren hétfőn vég­leg befejeztettek. Hátra volna most a kö­zépső résznek rendezése és kavicsozása; mi hisszük, hogy rövid időn belül meg fog történni. A kavicsozásra nézve volna az az észrevételünk, hogy ne rostálatlan, hanem lehetőleg minél apróbbra rostált fövenyes kavicscsal legyen és legalább is 2—3 centiméter vastagon beterítve. Aztán már csak a padok volnának hátra, me­lyekről hisszük, szintén lesz gondos­kodva.. — Ünnepség Leányváron. Szép s meg­ható ünnepélynek volt színhelye vasárnap délután Leányvár községe, irja tudósitónk. Akkor leplezték le nagy ünnepélyességgel az iskola megalapítója és létesítőjének örök dicsőítésére emelt márványtáblát, melyen jótékonysága arany betűkkel van megörökítve. Az ünnepély lefolyása a következő volt: Délután 4 órakor lovas bandérium, zenekar és koszorús leányok sokasága ment fogadni az ünnepeltet, Majer Imre pápai kamarás, volt leányvári s ezidő szerint párkányi plébánost. Az ünnepség a gályákkal és lobogókkal fel­díszített iskolában folyt le. Bevezetésül a szózatot énekelték el az iskolásgyermekek, majd egy alkalmi üdvözlő dalt harmó­niumkiséret mellett, minek elhangzása

Next

/
Thumbnails
Contents