Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-29 / 34.szám

Esztergom, 1906. XXVIII. évfolyam 34. szám. Vasárnap, április 29. ESZTERGOM es mm A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁ'-NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Lap tulajdonos kiadók: Dr. Prokopp Ggala és Brenner Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, élőfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bnda)-oica 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Magyarország Amerikában. Esztergom, április 20. Alig néhány éve, hogy felmerült az amerikai kivándorlás veszedelme s ma ott tartunk, hogy valóságos nemzet szerencsétlenséggé nőtte ki magát a kivándorlás. Nincs az a járvány, amely annyira megtizedelné népünket, mint az az olcsó, de biz tos utazás Amerikába, amelyet ujab ban a kormány is támogatott. Tiz év előtt alig tizenötezerre rúgott az Amerikába kivándorló ma gyarok száma. Tavaly kétszáznyolc vanezer ember hagyta el ezt a hazát, hogy a tengeren túlon jobb megél hetest biztosítson magának. Ha az eddigiekhez hasonló arányban fog növekedni a kivándorlás, harminc esztendő múlva a fél ország Ame­rikában lesz. Kétszáznyolcvanezer kivándorló egy esztendőben! Iszonytató szám. Eddig már több mint kétmillió ma­gyar ember él Amerikában. Az oda­künn lévő magyarok már bízvást megalapíthatnák az amerikai Ma­gyarországot, Oroszországból, a for­radalom, a kancsuka és a nyomo­rúság hazájából, a háború és inség által sanyargatott Oroszországból, fehér lágy szirmok. Fehér, lágy szirmok hulljatok tovább, Temessétek be lábaim nyomát; Ha azt sem látja, — elfeled talán Az édes, szőke lány. S ha messze járok, jöjjön puha szél, Mely alkonyatkor titkon, lopva kél S a nyomokat, — ha ott jár valaki Mégis, — takarja ki . . . Ha akkor köny fakad a lány szemén, Bárhol megyek, ott is megérzem én S utam végén, — bár uj célhoz jutok, Hej ! — visszafordulok ! . . Szvoboda Román. melynek 120 millió lakosa van nem vándorol ki annyi ember, mint Magyarországból. A mi hazánk az ő tizenkilenc millió lakosával vezet a kivándorlás tekintetében. Vannak ötszörte népesebb államok Európá­ban, de egy sincs, amely annyi pol­gárát üldözné a rideg idegenbe mint a mienk! Érzik is már nálunk a kivándor­lás hatását minden téren. Első sor­ban a népszámlálás eredményében. Három-négy év előtt, dacára a már akkor is erősen érezhető kivándor­lásnak, Magyarország első helyen állott a szaporodó európai államok között. Ma — az utolsók között van a legutóbbi statisztikai kimu tatás szerint. Pedig sem a halálo­zási arány nem lett nagyobb, sem a születési arány nem lett kisebb. Csak a kivándorlók száma növeke­dett százötven százalékkal. Érezhető a kivándorlás a férfi munkások számának csökkenésén is. Mert hiszen sem gyermekek, sem asszonyok nem képezik a ki­vándorlók zömét, hanem 18—40 év közötti erőteljes munkabíró férfiak, akik meg tudnak küzdeni az ame­rikai munka hatalmas versenyével. Kik fognak nálunk ezután a gyá­Japán népélet. Az a derék tanitó, aki tudomány szom­jától vezetve oly sok viszontagság között megutazta és meglakta Japánt és sok kincset hozott haza a tudomány világá­ból, engedte át ezt a kis cikket. Nincs a világnak több oly nemzete, amely annyira imádná a természetet, m'nt a Japán. Egy cseresznye — vagy szilvavirágokkal borított hegyoldal látá­sáért vagy egy őszi hervadásban levő já­vorerdőért képesek fél országot keresztül utazni. Szászor láttam, hogy megállott egy egész csapat ember egy vizi liliom vagy őszi rózsa előtt s óraszám elbeszél­gettek róla, folyton ujabb szépségeket találva és mutogatva rajta. A természet szeretetének egyik követ­keztetése a virágkultusz és a kertészet is. Az asztallap nagyságú kertek, az arasz­nyi nagyságú fákkal jellemzők a japán kertészetre, mely mindenben az aprót, a kicsinyt keresi. Jemudagava folyó bal­partján, Kongó kerületben a Sapporó sör­gyár kertje, nemrég még egyik hires di­miónak tókói kastélya állott e helyen, ilyen. A kertet eredeti szépségében hagyta meg a sörgyár, csak éppen egyik sarká­ban egy nagy sörgyárat építtetett. A kertbe beléptidijjal lehet bemenni, ami­ért aztán megsétálhatjuk magunkat a kertben s ráadásul egy pohár sört és egy két Öklömnyi japán narancsot is kapunk. A sör • kitűnő, a narancs rossz, keserű. Annál elragadóbb a kert, a mi fogalmaink­tól egészen eltérő alakú szépségével. Tudva, mennyire szereti a japánság a virágokat, azt vámok, hogy kertjeik a legszebb virágpompát tárják elénk, Nem ugy van. A japán kertben rendesen nincs virág. Nem tudom, a nemzeti lélek naiv sága e az oka, vagy az, hogy vulkani­kus eredetű hazájának szaggatott bérceit rákban, műhelyekben dolgozni, kik fognak katonáskodni, ha munkabíró, fiatal férfiaink kivándorolnak ? Sem Cunard Line hajózási társaság álta az államnak juttatott nyereségi ré szesedés, sem a kivándorlási fel­ügyelők nem fogják tudni az orszá­got e nagy károkért kárpótolni tudni. Szép, ha az állam a kiván­dorló magyaroknak olcsó és kényel­mes utazást biztosit, de felér-e az­zal a megbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi kárral, melyet a kivándor lás az országnak okoz ? Bizony kétségbeejtő a perspek­tíva, amelyet az évről-évre rohamo­mosan gyarapodó kivándorlás tár a szemünk elé. A nemzetpusztu­lásnak az elzüllésnek perspektí­vája ez. Mit csináljunk? Miként segít sünk e bajon ? Olyan kérdés ez, a melynek helyes megoldása minden fáradságot és áldozatot megér. Meg kell akadályozni az országot rom­boló kivándorlást, nem pedig ha tóságilag előmozdítani. Sajnos, már ami vármegyénkben is aktuálissá kezd válni a kivándor lás kérdése. Mindig többen és töb ben veszik útjukat a tenger felé, főleg a megye innenső járásából, itt látta maga körül; a japán kert mindig a természetnek kicsinyített utánzata. Kinek ne lett volna közülünk gyermek­korában alkalma, hogy homokkal, földdel játszódjék, abból apró várakat, hegyeket, barlangokat épitsen vagy tán még tovább menve kis patakot, kutat, falut, hidakat, letépett falomboktól körülvett erdőt, ta­vat épitsen, melybe kis edényével egyre hordotta a földbe szivárgó vizet. A tökéletesség magas fokán álló ilyen gyerekjáték a japán kert is. Közepét ren­desen aranyhalaktól hemzsegő apró ta­vacska foglalja el, zeg-zugos öblöcskék és félszigetekkel a partján. Egynéhány igazán tenyérnyi sziget kö­zött esetleg egy nagyobbacska, melyre fantasztikus hidacskák vezetnek, sokszor két három oldalról is. A nagyobb szigeten legtöbbször kis lu­gas áll, mig az apróbbakon kőlámpák. A tó környéke emelkedő hegyvidéket utá­noz meredek sziklafalakkal, mély szaka­dékokkal, melyek között egy-egy arasz­nyi erecske (képez látszólag óriási méretű vízeséseket és zuhatagokat. Majd szelid völgyrészlet következik közepén kanyargó patakocska, araszos vize hajtja az apró vízimalmot az üde, zöld rétek és szántóföldek között, me­lyeknek terjedelme alig nagyobb, mint egy jókora ebédlő asztal. És az egész hagyván az édes haza földjét, mely nem terem elég kenyeret fiai szá­mára. Jó lesz tehát a baj okait intéző köreinknek figyelemmel kisérni s a lehetőség szerint eiháritani. Szóval többet kell foglalkoznunk a néppel, a népet érdeklő társadalmi és gaz­dasági problémákkal s akkor a kez­dődő betegséget, mely ma még nem súlyos természetű, játszva orvosol­hatjuk. Szociális reformokra, nagy köz­munkákra, munkásjóléti intézmé­nyekre és helyes közgazdasági po­litikára kifelé úgyi mint befelé, — erre van szükség, ezekkel tudjuk rábírni a a munkásnépet, hogy ne hagyja el hazáját. Ezzel erősitjük a nemzet orga­nizmusát, melyet az örökös politikai izgalmak jócskán megviseltek. K. Lr. Rendkívüli ülés a megyénél. Esztergom, ápril 26. Esztergommegye törvényhatósági bizottsága ma d. e. 10 órakor rend­kivüli ülést tartott, melynek egyik legkiemelkedőbb momentuma, And­rássy János alispán nyugdijazta­táját elborítják apró cseresznye, szilva, fenyő és másféle fák, melyek rendesen oly nagyságúak, hogy teljesen összhang­ban állanak a miniatűr hegyvidéket mí­melő kerttel. Néha virágot is találunk a kertben. A tóban egy-egy lótusz, a part mellett pár vizi liliom, a lugasok oldalán felfutó kék és sárga akác élénkítik a szinpompát. A kis kerten arasznyi gyalogutak vezetnek keresztül-kasul, hegyen föl, völgyön le, egy-két lépés az egész. Néha a félelmes hegyszakadék fölött egy keskeny kőlap képez vezető hidat, melyen átmenve, ha el is szédülnénk, nem esnénk egy mé­ternél mélyebbre, mert akkora az egész borzalmas hegyszakadék. Az egésznek elrendezése, minden kis részletnek kidolgozása, a legnagyobb gonddal történik s az utolsó kis kavics, sőt az utolsó fűszál is hosszas megfonto­lás után van elhelyezve. Sokszor még akkora terület sem áll a japán kertész rendelkezésére. Ilyenkor arra törekszik, hogy úgy tüntesse föl a kertet, mintha az egy nagyobb, de fák sziklák által elrejtett kert részlete volna. Ismét másik eljárásuk, hogy az előtérben nagyobb fákat alkalmaznak s hátrafelé mindig kisebbeket, miáltal a rajzbeli táv­latot igyekeznek utánozni és dicséretükre legyen mondva, a megvesztegetés leg­„Esztergom és Vidéke" tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents