Esztergom és Vidéke, 1906
1906-04-08 / 28.szám
a várossal, miszerint a fenálló útvámszedés mellett még külön kövezetvám szedését nem engedélyezheti. A kérdés csak úgy volna megoldható, ha a város az útvámszedéssel felhagyna, illetve az útvámot a kövezetvámba olvasztaná be, ami által egységes vámdij lenne. Marosi József halasztási indítványt terjesztett elő, mert nézete szerint a kövezetvám rendezésének kérdése szoros kapcsolatban áll a tervbe vett villamos összekötő vasúttal, s igy a kérdést egyelőre kéri a napirendről levenni. Dr. Földváry István ismertette a város út- és kövezetvám szedési jogának történetét visszamenőleg a negyvenes évekre s előadta, hogy amennyiben a városnak utvámszedési joga, az 5 évi ciklus február 1-én lejárt és a vámszabályzat megújítására a miniszter július l-ig engedélyezett halasztást, a városnak a szükséges lépéseket meg kell tennie. A képviselőtestület elhatározta, hogy utvámszedési jogának a kövezetvámba való beolvasztása iránt, utvámszedési jogának teljes épségben tartása mellett, felterjesztést intéz a miniszterhez. A vármegye székházának megvétele ügyében egy több tagú bizottság küldetett ki, melynek feladata lesz megvizsgálni és véleményt adni, hogy a megyeháza mily célra lenne a város által felhasználható, mily összeg lenne a vételár, mennyibe jönnének az átalakítási költségek, s vájjon miből fedezné a város a vételárt, mely vélemény aztán a május 10-iki ülésen fog tárgyalásra kerülni. A cigány-kút alap kezelésére vonatkozólag aképen határozott, hogy az évi kamatok a karbantartásra lesznek fordítandók, a felesek pedig a tőkéhez csatolandók. Az ipartestület kérelme folytán a húsvágási szabályrendelet aképen lett módosítva, hogy borjú és nagy marha délután is vágható és pedig úgy, hogy a nagy marha levánélkül halna el, a korona a magas uralkodóház életben levő legidősebb és legfiatalabb főhercege közül arra száll, akit a király az ország miniszterelnöke és az ollenbergi érsek előtt utódjául megnevez. A gyermekkirálynak feladták az utolsó szentséget. Másfél napja egy pillanatra se nyerte vissza eszméletét. Viziók gyötörték. Az arca néha irtózatra torzult, másszor édesen mosolygott. A karjaival olykor a levegőben hadonázott. A torkából állandóan hörgő sipolás hangzott. A láz egyre közelebb emelkedett a végzetes magassághoz . . . A királyi család legidőseb főhercege volt Salvátor Mária Lajos, a hadsereg főparancsnoka. Egy öles termetű, hatvanéves katona. Nyers és szigorú. Csak a katonáit szerette és ezeknek élt. A homlokán egy kartácsszilánk hasított emléket a diadalmas gorbachi csatának. Nem nősült meg, pedig mint az Ollenburgok általában, nagyon szerette az assszonyt. Különösen a másét. Beszéltek róla, hogy jó szive van, — de ezt a jó szivét lakat alatt tartja. A kis király meleg vonzódással szerette ezt a marcona, nagy katonát, mig az özvegy királyné a profán hajlandóságai miatt idegenkedett tőle. A másik, akit a fiatalsága jussán érintett közvetlenül a trónöröklési törvény, János Ágoston főherceg volt. Egy tizenhét esztendős, csupasz, koravén képű ifjú, fagyasztóan hideg tekintetű szürke szemekkel. Papok nevelték, papok között élt mindig és nem is kívánkozott másgásához tartozik az illető vágató az orvos részére a hús szemle megejthetése végett fogatot rendelkezésre bocsájtani, mig a borjú vizsgálata nem a vágóhídon, hanem a mészárszékben eszközlendő, s annak megtartásáig bőréből az állat ki nem fejthető. A teherkocsik talpszélességének megállapítására vonatkozólag elfogadtatott a szabályrendelet tervezet, mely szerint 1000—2000 mmázsa terhet szállító kocsik keréktalpának 65 mil. m. a 2—3 ezer mm. szállítóknak 80 mii. m. és a 3—4 mm. szalutoknak 100 mii. méter széleseknek kell lenni. A talpvasnak laposnak kell lenni, abból szögnek, csavarnak kiállani nem szabad. A szabályrendelet a gazdasági fuvarokra, mely alatt a föld és szőlőmunkákhoz szükséges anyagokat szállító kocsik értendők, ki nem terjed. A tanítói árvaház céljaira szükséges telek megszerzése, a május 10-iki közgyűlésre tüzetett ki. Többek hozzászóllása után 61 szóval 5 ellenében elhatározta a képviselő testület, hogy a Héya-kertet 8000 koronáért megveszi. Következett ezután a bérkocsi szabályrendelet, mi a következőképen lett módosítva. A nyári nap, mely az eddigi megállapítás szerint reggal 6-tól esti 10 óráig terjedt, aképen módosíttatott, hogy reggel 6-tól esti 9-ig tart. A téli maradt reggel 7-től esti 8-ig. A második módosítás, hogy a reggeli 6 óra 15 p. induló vonathoz menő kocsi fuvarja a nyári napokon nappali, mig a téli napokon éjjeli fuvarnak tekintetik s a szerint esik díjazás alá. Végül az egész napi íuvarbér a város határában az eddigi 8 korona helyett, 10 koronában állapíttatott meg. Néhány illetőségi és kevésbé fontos ügy letárgyalása és a március havi pénztár vizsgálat tudomásul vétele után az ülés másfél órai tanácskozás után véget ért. —-r. hová. Egy fiatal aszkéta, aki mitsem ismert az ifjúság gyönyörei közül, és nem is kívánta ismerni őket. Fanatikus és szófukar. Mintha a szive helyén hósivatag pihenne, telve a tiszta hit fehérségével. Az anyján kivül senkit se szeretett, őt se szerette senki, de mellette volt az érsek, ez a vékony, fehér arcú, nagyeszű aggastyán. A két ember, akinek a feje felett a korona ragyogása remegett, ott állt a haldokló király ágya mellett balról. A katona arcán mély megindultság látszott. Balkezével hosszú, fehér bajuszát sodorgatta, a jobbjával néha megdörzsölte a szemét. Talán egy-egy áruló cseppecskét morzsolt szét titokban. A másik összefont karokkal állt és mélyen lehorgasztotta a fejét. Talán sejtette, hogy egy-egy kémlő pillantás olvasni szeretne a vonásaiban; nem emelte hát fel az arcát egy tekintetre sem. A szemeit is lehunyta. Mozdulatlan volt, mint egy szobor. A fojtó csöndességben hallani lehetett a vivódó beteg pihegését. Az anyakirályné térdre roskadt. A fejét odatemette az ágy párnái közé. Hang nem hallattszott, csak a teste reszkető vonaglásából látták, hogy sir. Gallen gróf, a miniszterelnök az érsek oldalán állott az ágy mellett. Az érsek ajkai mozogtak, imádkozott; a miniszterelnök sirt. Némán törülgette barázdás, csupasz arcáról a könnyeket és látszott rajta, hogy igazán szenved. Ezelőtt há-| A közigazgatás március hóban a megyénél. Főispánunk családjában beállott betegség folytán a közigazgatási bizottság csütörtöki ülésén Andrássy János szabadságon levő alispán elnökölt. Az ülés mindössze háromnegyed órát tartott, melynek a havi jelentéseken kivül egyébb tárgyai nem voltak. Az alispáni jelentés a közrendészet terén javulást konstatált és mint felemlítendő körülményt jelezte, hogy a vármegye külterületén verekedés kivételképen nem volt. Felemiitette az annavölgyi bányapénztár kárára elkövetett 20,000 koronás, majd az István téglagyárban történt dinamit lopást. Tűz március hóban a megye területén nem volt. A községi élet köréből jelezte, hogy az elöljáró választások az egész megye területén befejeződtek, rendzavarás azokon nem történt. A Pilis-Maróth község határában felállítandó Dobozy-szoborra gyűjtés indult meg. Felemiitette, miszerint Török Emil a két vasúti vonalat összekötő villamos vasutat, mig dr. Rudnyánszky Párkányban iparvasutat szándékozik építeni. A törvényhatósági élet köréből kiemelkedő mozzanat az uj megyeháza építése, s a réginek eladása. A pénzügyigazgató havi jelentéséből ami figyelmünket megragadta az, hogy az egyenes adók befizetésénél emelkedés volt észlelhető. A kir. tanfelügyelő előadmánya szerint az előadások zavartalanul folytak, kivéve Lábatlan községét, hol az iskola a már ismert okokból bezáratott. Az iskolai intézmény eggyel szaporodott, amennyiben Hajós Lipót Nyerges-Újfalun nyilvánossági joggal felruházott magán elemi népiskolát állított fel. Államsegély — fizetés kiegészítése cimén 740 korona, korpótlék cimén 100 korona — összesen 840 korona utalványoztatok. Az iskolai látogatások eredményéről számolva be, előadta, hogy a város által fentartott iskolák elhelyezés tekintetében súlyosabb kifogás alá esnek, s hogy azok elhelyezése nem méltó a városhoz. rom évvel még nevelője volt a királynak, teljes mértékben birta bizalmát és kedves, meghitt embere volt az özvegy királynénak is. A becsületes, okos és mindenek felett hü emberek sorából való volt, akik egész valójukkal, minden képességűkkel tudják szolgálni urukat. A félhomály megnagyobbította a szobát és sápadtra festette az arcokat. Valami ünnepélyes tömjénillat terjengett a levegőben. Mindannyian érezték a hatalmas halál közellétét, amely már itt ólálkodott valahol a függönyök között. Egy nagy, kifejezhetetlen aggodalom érzete szorította össze a sziveket, a tehetetlenség gyötrelme borult a hatalmasok fölé. Egy ellenállhatatlan kéz gyilkos nyomását érezték és az enyészet hideg szelét, amely oda fagyasztja homlokukra a verejtéket. Csak az érsek nézte egyre a király ajkait, amelyeken a korona végzete lebegett. Ezek az ajkak, kicserepesedve a láztól némán vonaglottak. A gyermek homlokán verejtékcseppek ültek. Keskeny melle gyorsan emelkedett. A sipolás meggyöngült, fájdalmas, mely nyögések tompa hangja verődött ki a gyermek ajkai közül ; mint egy-egy elfulladt ájulás. A főpap keskeny arcát, amely máskor fehér volt és mozdulatlan, mint egy alabástrom szoboré, lassankint valami izgatott türelmetlenség heve festette pirosra. Előre hajolt és feszült várakozással tekintett a betegre. Órákká szövődtek a nehéz, hosszú perSzép szavakban emlékezett meg néhai Holdampf Albertné szül. Halász Alojzia dorogi lakosnőről, ki egy Dorogon felállítandó állami bölcsődével kapcsolatos állami kisdedovoda létesítésére hagyta vagyonának nagy részét. Az államépitészeti hivatal főnöke előadta jelentésében, miszerint az állami közutak kielégitőek voltak, mig a törvényhatóságiakat az alap nélküli szakaszokon az eső nagyon megrongálta. Jelezte, hogy a párkány-nánai útra vonatkozólag felterjesztést intézett a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy országos kölcsön.iel még ez évben kiépíttessék. A tiszti főorvos előadta, miszerint az egészségi állapotok Esztergom városában valamint a párkányi járásban kedvezők, voltak, mig az esztergomi járásban kedvezőbbek az előző hóhoz képest, Esztergom városában meghalt 38, az innenső járásban 94, a túlsóban 72, öszszesen 203 egyén, melynek 25 , 80% 7 éven aluli volt. Tüdővészben elhalt 10'74 %. A Kolos kórházban március hóról maradt 99, felvétetett 133 beteg. Az összes ápolási napok száma volt 3111. A t'órvhat. főállatorvos statisztikai adatokban ismertette az állategészségügyet. A gazdasági előadó hosszabb jelentésében különösen a nyár folyamán várható sztrájkról és a gazdasági egyesület üsző kiosztásáról emlékezett meg. Napirendre került az Eckstein Mór-féle kérvény, melyben terület átengedést kér egy lóvonatú vasút részére, mi azonban pótlások végett kérvényezőnek visszadatott. Az ülés végeztével Andrássy János alispán elbúcsúzott a közigazgatási bizottság tagjaitól, valamint a tisztikartól. A váratlan búcsúzás, mi az alispán közeli nyugdíjba vonulását jelezte, oly annyira meglepte a jelenvoltakat, hogy az alispán búcsúzó szavaira választ nem találtak. — f. Válasz. Az „Esztergomi Lapok" csütörtöki számának hirek rovatában „Beküldetett" cim alatt dr. Seyler Emil megyei főorvostól egy levél jelent meg a nevezett lap szercek. A nyögés egyre gyöngébbre, halkabbra tompult. Egyszerre felvette a tekintetét a haldokló király. Szemeiben különös fény csillogott, a karjait felemelte, az ajkai hevesen rángatództak. Láttszott, hogy szólni szeretne. A tekintetek némán, megriadtan, szinte ijedten meredtek rá. Az aszkéta főherceg is önkénytelenül felkapta a fejét. A szemeiben láng lobogott. Még a lélegzetek is elakadtak. Az érsek előrehajolt. Egy mozdulattal, mely csendet parancsolt, magasra emelte a drágaköves kis feszületet és olyan hangon, amelybe beleremegett az izgatottság és amely ebben a pillanatban végzetes, hatalmas erővel hangzott megszólalt: — Felség, a Mindenható végtelen bölcsessége . . . Nem folytathatta tovább. A beteg gyermek óriási erőfeszítéssel felemelkedett. Az ajkai közül elcsukló, megtörő hangon buggyant ki ez a pár szó: — Georges! . . . Hol van Ceorges ? Georges, ez a főkertész volt. A főpap elhallgatott egy pillanatra, azután megint rákezdte : — A Mindenható végtelen bölcsessége . . . A beteg türelmetlen, rikácsoló hangon ismét élte: — Georges ! . . . Georges ! A főpap arca lángba borult. Keze, a mely a keresztet tartotta, remegett. Az idő drága volt. Hallani kellett a király
