Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-05 / 27.szám

sikerül az állítólagos akadályokat elhárítani és a jogi konfliktusok ellen magunkat biztosítani, akkor a város előnye, érdeke evidens, ha nem sikerül, akkor elesik a tervezet. Előre pereatot mondani, ellenkezik a város érdekével. Hogy a villamos mű igénybevétele fog-e hasznot hajtani a városnak, ez számítás dolga, mi biztos számadatokkal állapitható meg. De, hogy fog, az kétségtelen, a felett vitatkozni, meddő dolog lenne. Hogy pedig miért adna a villamos mű az Összekötő vasút vállalatnak öszköltségen áramot, hát ez üzlet dolga. Ha lesz mellette haszna, miért ne adjon, ha pedig nem lesz, ami megállapítható, akkor nem fog adni, s akkor még mindig módunkban lesz az érdekeltség tervét elfogadni, egyelőre azonban ugy a város, mint a megye szempontjából, csakis a villamos összekötő vasút jöhet figyelembe. —n. Akié a föld, azé a jövő. Akié a föld, azé a jövő, azé a hatalom. A föld létünk alapja, ezen alapra építünk, ezen alapon termesztünk : növényt és állatot, a mi mindennapi élelmünket. A föle az élet szülőanyja. A föld az első és fő tőke, ennek leányai a főldmivelési ipar és a kézmű ipar. Ezen családba tolakodott kakukfi a pénz, ez élelmes csereeszköz, mely még szerény korában kavics, majd kagyló, majd érc, majd\ ennek képviselője, a papiros lett. És e kakukfi nőttnőtt, hatalmas, igen hatalmasra növekedett, s felvette a „Pénz ő Felsége" címét. Ő is tőke, mindentáncol Gazsival. Nagy örömére éppen e pillanatban eléje állt egy szőke fiatalember, joggyakornok volt az istenadta — és felkérte. Igy aztán két pár keringett. Nyomukban aztán mások is felállotak. Mikor a táncolók között megpillantotta Kendy Gazsi a leányt, hirtelen elpirult s biz egy kicsit meg is dobogott a szive. Milyen szép is lett az a leány három év alatt! Valami borongós érzelem vegyült a szive dobogásába s egy pillanat alatt tudta, hogy fülig szerelmes unokahugába. Hirtelen hidegen elegáns lett a táncosnőjéhez és szeme pillantása odatapadt arra a szép szőke párra, melynek egyike régi gyermekemlékekről fedte fel a fátylat lelkében. Szinte égett a vágytól, hogy minél előbb karjaira vegye. A szőke joggyakornok pedig ki különben ábrándos volt egy kissé, a tizedik fordulónál mélyen felsóhajtott: Ó, milyen gyönyörűség volna az egész estét igy kettesben áttáncolni. A leány kissé elpirult, de mint a kiben a dac erős, elég határozott hangon mondta: — Csak magán múlik, hogy ugy legyen. — Rajtam? — lelkendezett a szőke fiatal ember. — No akkor iparkodni fogok, hogy az egész estén pompásan mulasson. És mulattak is pompásan . . . Négyes előtt végre beszélhetett Kendy Gazsi is Hússal, ki állandóan a joggyakornok társaságban volt. — No, hogy végre rám is gondolt! — mondta nevetve a leány. — Bocsánat, de láthatja, hogy most is alig tudok egy pillanatra is megszabadulni az illem korlátai közül. ható tőke lett, neki hódolt meg az egész világ, neki bókolt, őt üdvözölte, őt ünnepelte. Ő Felsége átvette a gőgös uralmát, s szerelmével a föld második leánya, a kézműiparhoz pártolt, ezt emelte, ezt bálványozta, de nem plátói szerelemből, hanem rideg, önző érdekből. Mert mig a földmivelési ipar csak 2—3% kamatot jövedelmezett, addig a kézműipar 10—20% vagy ennél is magasabb osztalékkal hálálta meg Ö Felsége igaz szerelmét. A kézműipar vállalatok fellendültek, sőt igen magasan szárnyaltak. A pénz ő felsége — a kis hamis — 2—3%-ra, bőven rendelkezésére állott, de titkon gondja volt, hogy a kézműipar vállalat részjegyei, melyek a 10—20% vagy ennél magasabb jövedelmet meghozták, ismét ö hozzá kerüljenek vissza. A kézműipar olcsó pénzzel bővelkedett; s mert olcsó pénzzel dúslakodott, gazdagon jövedelmezett. Munkásait jól fizette. Az árván maradt földmivelésiipartól elpártoltak gyengén javadalmazott munkásai, a pusztáról — a faluból a kézműipar karjai közé siettek. El az édes — üde, tiszta éltet acélozó levegőből a városok, a gyárak kőszén füstös, éltet és lelket ölő nehéz légkörébe, hol a szürkeségén át a pénz ő felsége fénye mosolygott — s biztatóan szólt: „Itt a pénz — im itt az élet?" S mikor sok-sok ember engedett a csábnak, mikor az ember milliói búcsút vesznek a szerény anyaföld első leányától, mikor már a gyárak sorvasztó légkörében soksok ember sárgára fonnyadt, az általuk gazdaggá — hatalmassá ett pénz ő felsége nem lesz háás — nem emeli ápoló karjaiba; lanem gyáraiban gépet gépre — Bizony, ha magába vetném reménységemet, egész éjjel petrezselymet árulhattam volna. — De azért megbocsát? — Hisz nincs is oka rá, hogy megbocsássak! — kacagott a leány, de Gazsi érezhette belőle a finom iróniát. — Jó. Tehát a négyesét szabad kérem ? — Igazán sajnálom, de nem lehet. — Akkor hát egy tourra ?! — Ne haragudjék, de nem tehetem. Kendy Gazsi nem tudott már felelni, csak nézett a leányra s aztán pedig a szőke fiatal emberre. Ilus észrevette azt. — Még nem ismerik egymást ? Akkor hát: Kendy Gazsi unokabatyám — Tarjass Sándor joggyakornok, a jegyesem. A szőke joggyakornok is nagyot nézett erre, de Kendy Gazsi még nagyobbat. Nem is szólt többet, hanem mélyen meghajtotta magát és elvegyült a hullámzó tömegbe. A szőke joggyakornok sem szólt ugyan semmit, hanem érthetetlenül bámult maga elé s mikor önkéntelenül ráesett pillantása mosolygó arcú táncosára, kinek diadal és öröm ragyogott a szemében, felderült a szive s úgy érezte magát, mint a ki hirtelen nagy örökségbe cseppenik. No de volt is az örökség. Beharangoztak a négyeshez. Kendy Gazsi kissé háborgó lélekkel és szórakozottan kezdett a rendezés nehéz munkájába, szótlanul, hidegen végezte a figurákat és aztán összeszedte minden tudományát, bár egy pillanatra sem tévesztette el szemei elől Pócs ílust, ki annyi édes bájjal forgott a táncosa karján, hogy gyönyörűsége telhetett benne mindenkinek. Benne voltak a figurák legkomplikáltabb halmoz, az iparcikkeket túltermeli, sok lesz az eszkimó és kevés az iparcikket fogyasztó fóka. És az elsárgult sok-sok embert — a mór megtette kötelességét, a mór mehet — ismét a pusztára, ki a falura tereli, ott jobb a levegő. És ők jönnek, és ők jönni fognak, hisz előttük sompolyog a pénz ő felsége. Vagy nem-e a jelen szociális képe ez ? íme miért küzd ma Franciaország? miért Anglia? vagy éppen miért Németország ? e híres gazdag ipar államok. Sok már itt, és mindég több lesz a termel* iparcikk, piac, fogyasztó, fóka kellenék, mert érzi a forradalmat, az éhező, elsárgult eszkimók között. Még nem igen régen, az agrárizmus bűn volt, felség sértés — a pénz ő felsége ellen irányult nyilt merénylet, ma már az agrárizmussal, a földmivelési iparral kacérkodik a pénz ő felsége. Íme, látjuk védvámmal emeli földmivelési iparát Franciaország, ugyanezt cselekszi hatalmas lendülettel Németország. Nemsokára minden állam otthon termeli kézműipar cikkeit, ez irányba törekszik — ez irányba halad. Ezt látva a kézműipari államok — a földipar felé hajolnak — helyesen, — a földön keresik a tampontot» figyelmüket ide terelik, a föld lesz a közel jövő szociális villámhárítója. És, hogy ez igy lesz, sőt igy van már, szabad legyen egy, az életből — közvetlen közelemből vett számszerű példával documentálni. Ismerek egy földbirtokot, melynek kataszteri alapon az értéke 56 ezer forint. Ez a birtok a latvanas években 46 ezer forinton cserélt gazdát. Harminc évig rosz Dérlettel kezelve, teljesen devastálva lett. Épületei összedőltek, talaját vízmosások tépték meg, perje, fordulóiban, mikor az egyik fordulónál Kendy Gazsinak ráesett a szeme újból Iluskára. E pillanat alatt összebogozták a figurát. — Isten veled világ és francia négyes! — gondolhatta magában Kendy Gazsi e pillanatban. Egyet előre lépett, a boldog pár felé, aztán meggondolta a dolgot s otthagyva táncosnőjét és az egész összebogozott colonnet, vágtatott a ruhatárba. A nagy zűrzavarban majdnem elvesztette mindenki a fejét, egymástól várt mindenki valamit, mig aztán a cigány csárdásba kapott, igy segítvén a bajon. Kendy Gazsi pedig ment egyenesen a vasúthoz és zónázott haza a fővárosba. De egész uton fülébe csengett a hang, mely akkor csapta meg, mikor a ruhatárból kilépett, a szőke joggyakornok hangja, ki derült kedélylyel énekelte tánc közben a zenével együtt a vig nótát: „Három sós perec, Mond meg ha szeretsz ! Most pedig azt kérdezhetik kedves olvasóim, hogy miért irom meg ezt a furcsa történetet. Ha nem tudják, hát elárulom. A keresztfiam örömére, a ki csak a napokban látta meg a szép világot s a kinek velem együtt ugy a kedves papája, mint az édes mamája, Tarjass Sándorné ő nagysága a legnagyobb gyönyörűséggel örvend. Fülöp Zsigmond. gyom és dudva lepte el és mégis 1899-ben 67 ezer forinton adatott el. Ezen birtokot akkor 45 ezer forint 672% kölcsön terhelte és fizetett 2925 forint kamatot, vagyis az egész földtőke érték 4*Ao%-kát. Három évvel később a kb. földhitelintézete szakbecsű alapján 120000 forintra értékelte a birtokot, és a 45 ezer forint terhet 4%-kal convertálta és fizetett 1800 forint kamatot, vagyis az uj 120000 forintos r földtöke teljes érték l

5

Ao%kat. És 1905. évi tavaszon kapott a tulajdonos 135000 forintos vételajánlatot. S mig az 1899. évi vételnél úgy viszonylik a vagyon a teherhez, mint 33 a 67-hez, addig ma a vagyon és teher mérlege: 67 a 33-hoz. Bár ezen való -— számszerű adatok, egy része- csak academicus értékű, mert tény az, hogy a hivatkozott birtok reális jövedelme, ily nagy arányban nem fokozódott és mégis éppen azért jelzi a dolog hű képét, éppen ezért mutatja szerény értekezésem czimiratának igaz voltát. Habár a jelen — múló — szociális munkás viszonyok, ma nem is egészen látszanak igazolni értekezésemet, mégis a földé a jövő — a föld az alap, földből indul ki, földhöz tér és [itt talál nyugpontot minden. Hát igen! a mit talán eddig mi gazdák sem hittünk, mert talán rólunk sem akarták elhinni, mi is iparosok, földművelési iparosok vagyunk. Igen, a földbirtokos ma már nem csupán „úr" nem is csupán cim, hanem első munkás kell, hogy legyen, s ha ez igy lesz, a pénz ő felsége mosolyogva közeledik feénk és szolgálatkészen áll — a ds hamis — rendelkezésünkre. Igen is! földmivelésügyi iparosok vagyunk — meg van ipari munkánk nagy műhelye, a szabad természet tágas temploma. Szemünk íatára nem a szűk fal, hanem a tiszta kék égbolt. Izmainkat az Isten tiszta levegője edzi — és nem sorvasztja a gyár bűzhödt légköre. Utainkat harmatgyöngyös virágszőnyeg fedi es nem a gyári szürke mérges por. És mi ne legyünk lelkesült iparosok ? Föl a földművelési iparral Felénk mosolyog már a „Pénz ő felsége", a kié lesz a föld, azé lesz a jövő. Jancsó Kálmán. Klomann Nándor festő kollektiv kiállítása a Kath. Körben. . . . Bevezetésül néhány szót szólnék az impresszionistákról. — A festészeti irányok forrongása során az a csoport, mely elvált a régi iskolai tanok követésétől a természet tanulmányozására fordította figyelmét. A beható természettanulmányok pedig rávezették a festőket arra, hogy a természetjen a tárgyakat a levegő átlátszó burka veszi körül. A tárgy és a szemlélő között lévő levegő tömeg pedig sajátságos optikai elváltozásokat eredményez oly értelemben, hogy tompítja a szinek erejét vagyis levegős tónust hoz létre. Az en plein air festő modornak ez vált a fő kifejezési formájává, mely irány éles határvonalat teremtett a régiek festő felfogása és a modern látás köre közé. A levegő réteg gyengén kékes szin lefokozása és az erős fény és árny ellentétek ilykép való megszüntetése eredményezte azt, hogy a modern piktúra a világosság érvényesítését tűzte zászlajára. Az impresszionisták