Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-01 / 26.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A ..VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csíitörtökön. Előfizetési árak: Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: DK Píokopp Gijnia és Bpennei 1 FBPBIIU. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Az idegen forgalom emelése. Esztergom, márc. 29. Három esztendeje annak, hogy a Kath. Kör egyik választmányi ülé­sén Niedermann József azt indítvá­nyozta, miszerint a Kath. Kör az alapszabályoknak megfelelőleg, vegye felprogrammjába a polgárok anyagi jólétének előmozdítására szolgáló eszközöknek társadalmi úton való megszerzését, illetve propagálását s küldjön ki egy bizottságot, amely figyelemmel kisérve a viszonyokat és a helyi körülményeket, adjonja­vaslatot arra nézve, hogy melyek volnának azok az eszközök, ame­lyek a súlyos adóteher alatt gör­nyedező polgárok helyzetét némileg is megjavítanák. Az indítvány helyesléssel találko­zott és Maszlaghy Ferenc p. kano­nok elnölete alatt egy bizottság kül­detett ki. Ez időben különösen a csa­vargőzös társulat felkarolásával,{állt előtérben'az idegen forgalom emelésé­nek kérdése. Igy történt, hogy a kikül­dött bizottság egyik tagja az idegenfor­galomYnikénti emelésének kérdésében egy terjedelmes és minden oldalról megvilágított memorandumot ter­jesztett a bizottság elé. A bizottság, Merengés. Az élet fájának Mosolygó virága Pompázva hullott a Pályámnak útjára. Mint lepke sugárban, Ugy fürdött a lelkem, Gyönyörtől ittasan Minden bajt feledtem. Az útnak göröngye Nem törte a lábam, Egyenes utamon Tövisbe nem hágtam. Mint tükre a tónak, Oly nyugodt volt éltem. E kerek világot De szépnek reméltem ! Zöldelő faágon Szemem csak virágot... Hervadó levelet, Azt sehol se látott. Madarat követtem Berekből berekbe, Egyik a másikat Ahogyan kergette. majd az igazgató választmány he­lyesléssel fogadta a széles keretben mozgó és alapos körültekintéssel egybeállított memorandumot, mely azt kérelmezte a bíboros Hercegprí­mástól, valamint az esztergomi Fő­káptalantól, miszerint intézkednének oly irányban, hogy : 1. a palotában elhelyezett képtár, régiségtár, metszettár; 2. a palota udvarán felhalmozott régiségek; 3. az oly becses könyvtár; 4. a főtemplom ; 5. a főtemplomban levő kincstár 5 6. a főtemplom alatt levő kripta; 7. a szent István kápolna, meg­határozott és széles körben köztu­domásrahozandó napokon és órák­ban megtekinthető legyen. Eme kincsek jórészéhez Magyar­ország régi-dicsősége, a nemzet ke­gyelete, a nagy prímások dicső em­léke fűződik, s igy nemcsak méltó, hogy a mostani és a jövendő nemze­dék lássa és megismerje ama régi ereklyéket, amelyek Magyarország ezredéves történetében szerepeltek, hanem műtörténeti és kulturális szempontból is kívánatos, hogy a nagyközönség, azok megszemlélésé­De lebbent a fátyol! Mosolygó világom Csak egyszer is látni Hiába kívánom. Szölló'sy Géza. Hazárd játék. — Torkig vagyok már ... . . ! Dühös pillantást vet négy felnőtt leá­nyára, s akkorát csapp öklével az asz­talra, hogy a leveses tál tartalma, a tőle nem várt ügyességgel medret cserél. Jobban mondva: kicsap medréből, s el­önti a teritőn ékeskedő virágos mezőt. A lányok, az anya és a VII. gymna­zista bámuló pillantással néznek a család­főre. — Igen, igen! Csak nézzetek rám, ki­áltja Faragó úr, aki az adóhivatalnál van alkalmazva. Most még csak az asztalra ütöttem, de ha még sokáig igy tart . . . . — De papa! hangzik a megszeppent lányok ajkáról. • — Ember ! mit csinálsz ? Az Isten szerel­méért mi lelt ? Tönkre tetted az egész abroszt. Tulajdonképen mi lelt ? Mi a ba­jod ? — szól hozzá élete párja. — Még hogy mi ? No ez igazán érdekes kérdés. Hát nem elég baj az, hogy ennyien vagyunk fogyasztók s csak én magam vei és megismerésével fejlessze is­meretkörét. Az idegen forgalom emelésének elérése céljából nagyjelentőségű a fentebb felsorolt kincseknek oly­kép való közszemlére tétele, hogy azok bizonyos napokon és órákban akadálytalanul, könnyen hozzáférhe­tők legyenek. Ezen, a város közönségére nézve elég fontossággal biró előterjesztés, illetve kérelem valahol megakadt, s igy a város hatóságának figyel­mét hívjuk fel, hogy vegye ezen kérdést kezébe s hasson oda úgy a Hercegprímásnál, mint a Fő­káptalannál, hogy a város irá­nyában tanúsított mindenkori jóa­karatuk jeléül, adjanak helyet a ké­relemnek. Az esztergom-párkány-nánai villamos összekötő vasútról. — Értekezlet a városházán. — Esztergom, március 30. Az esztergom-párkány-nánai villamos összekötő vasút ügyében polgármesterünk a városháza tanácskozó termébe csütör­tök délutáni 5 órára értekezletet hivott egybe, hogy a nagy nyilvánosság mellett vagyok a kenyérkereső? Nem borzasztó állapot ez*? Mi az én jövedelmem ennyi szájnak ? Ebben a rém drága időben. Ha véletlenül kirántják lábam alól a gyékényt, mi lesz belőletek ?• A nyugdíj még úgy sem lesz elég. Mind a négyen férjhöz­menendők már régen, és itt ülnek. Re­gényeket olvasnak. Amit mások csinálnak. Igazán szerencsétlen apa vagyok, mond­hatom. — Talán csak nem kívánod, hogy úton-utfélén kínálgassák magukat ?! — — Ki mondja azt ? De életre valóbbak lehetnének. Ha az embernek egy két de­rék vője van, egész más az élet folyása. A szülők — már mint te és én — látogatni mehetnének. Változatosabb lenne az élet. Az úrfi is mindig pénzért zaklat. Mintha csak én csinálnám. Mire elvégzi az isko­lákat, teljesen megőszülök. Mit? Nem lesz akkorra egy szál hajam sem. Mi az a 900 forint lakbérrel együtt ? S azok a vérszo­pó háztulajdonosok folyvást stájgerolnak! Pali, a VII. oszt. gymnazista fölkel és kimegy. A lányok lángbaborult arccal követik. Férj és feleség magukra maradnak. — Még sem kellett volna ennyire ki­törnöd atyus. — Kérlek Veronkám ne hozz ki te is a türelemből. Harminc éve vagyunk már együtt . . . .De azért ne izgass föl még ismertetve az ügy, diskussió tárgyává té­tessék pro et kontra. Megnyitván az igazán népes értekezle­tet, előadta annak célját, t. i. az össze­kötő villamos ügyének ismertetése, ; ami által, ha az létesül, városunk a világfor­galombá lesz bekapcsolva, aminek elvi­tázhatlan és nagy consequentiája, a helyi forgalom emelése. Előadta, hogy midőn az értekezletet egybehivta, azon tudatban tette azt, hogy már kész dologgal számolhat be a pénz­ügyi bizottság, most azonban kénytelen kijelenteni, miszerint az értekezletet köz­vetlenül megelőzőleg tartott pénzügyi bi­zottságban a tárgyalások folyamán oly nehézségek merültek fel, amelyek szüksé­gessé tették, hogy nevezett bizottság még tovább foglalkozzék a kérdéssel, s igy a bizottság álláspontja még ismeretlen, ez azonban úgymond nem zárja ki azt, hogy előzetes tájékozásul az értekezlet meg ne ismerje az eddig történteket, az eddigi fejleményeket. Az ügynek dr. Földváry István városi főügyész, mint a hetes bizottság elnöke, volt előadója, ki kezdve a kilencvenes évek végén, egész a mai napig ismertette a Török-féle összekötő vasútnak minden egyes fázisát. Az élelmesség nagy hiányára vall úgy­mond azon körülmény, hogy évtizedek óta áll szemben egymással a két vasút vonal anélkül, hogy ezeket összekötöttük volna. Elmondotta, hogy Török Emil 1898­ban kezdette meg az összeköttetés ügyét munkálni, és pedig akkoron, mint közúti jobban. Szeretem én a gyermekeim. Azért vagyok dühös. Aztán semmi előmenetel a hivatalban. Az is bánt. Minden együttvéve. Hát nem kár pártában maradniok ? Vérzik a szivem, ha ezt a négy eladó leányt lá­tom. Mennyi mamlasz van a világon, s egy sem vetődik ide. Dühös vagyok ször­nyen ! No rád nem. Ne sirj. — — — —• — Ejnye ez a papa — szólt a 26 éves Eliz, testvéreihez. — Ott ültek a másik szobában. — Igy még nem halottam beszélni. Ez tűrhetetlen. Lányok, én férjhez megyek. Minden áron. Értitek ? Minden áron. Ezt már ki nem birom. Mert legjobban rám célzott, fölteszek mindent egy kártyára. Ahogy mondani szokták. Ha sikerül jó. Ha nem sikerül ? . . . De kell sikerülnie . . . Pali te segíteni fogsz. Kigondoltam valamit. Ha beválik, ti is utánozhattok. . . Gyere Pali. .... Az utcára mentek beszélgetni. Ott oly sokan vannak, hogy senki sem halja őket. . — .... Azt hiszem vagy olyan jó testvérem, hogy megteszed ezt a csekély­séget — fejezébe a leány a beszélgetést. — Hogyne Elizkém. Bármit. Hát ez az egész ? — Ez kedves öcsém.

Next

/
Thumbnails
Contents