Esztergom és Vidéke, 1906

1906-04-01 / 26.szám

vasutat gőzerőre berendezve. Ismertette a közúti és helyiérdekű vasutak közötti külömbséget, azt, hogy a helyi érdekűt a vállalkozó 90 évig használja ki, mely időnek elteltével a vasút az állam háramlási jogából kifolyólag, annak tulajdonába megy át, mig a közúti, a helyhatóság tulajdonává válik bizonyos idő leteltével. Felemiitette, hogy a kormány csak helyiérdekűt engedélyez, s hogy a villamos világitásnak behozatala a vasút ügyének kérdésében uj korszakot alkotott. A villamos összekötő vasút kiépítése cirka 1.800.000 korona befektetést igényel. Bizik a [tervezetben, mi a városnak anyagi áldozatokkal nem járó garantiájával,,— hogy t. i. 50 évre évi 30.000 korona hozzájárulást biztositana, — csakhamar megvalósulna, mely garantiális összeg, illetve a vasút kiépítésének költsége, amortizálódnék a szállítandó áruk pótilletékével. A pótilleték cimén befolyó összeg nagyságának kiszámításánál két szempont úgymond az irányadó. Először, vájjon engedélyez-e a minister átmeneti forgalom után pótilletéket, másodszor pedig, vájjon megfelelnek-e a forgalom adatai a valóságnak? Ezen kettős szempontból felirt annak idején a város a ministerhez, honnét azt a választ kapta, hogy az átmeneti forgalom után pótilletéket nem engedélyez, ami pedig a forgalom adatainak megállapítását illeti, a minister válasza az volt, hogy azt a vi szonyok és körülmények figyelembe vételével a város biztosabban megállapíthatja. Ennek folytán ő, a főügyész, a mérnök és több helybeli tekintélyes kereskedő és gyárosból álló bizottság beható, szorgos és lelkiismeretes tanulmányozás eredményeképen megállapította, miszerint a helyi forgalom évente 3000 vagont tesz ki, melyből csak 1000 vagont számítva 4 fillér pótilletékkel, az 4000 koronát tesz ki, mig a párkányi helyi forgalom szintén körülbelül 3—4000 vagonjából csak 1000 vagont véve alapul, az szintén 4000 kor., mit ha a város évente 2000 koronáv a toldana meg, úgy a helyi forgalom a vá ros támogatásával 10000 koronát garantálna, melyhez jönne az átmeneti forgalom, szén, mészkő, cement stb. mit évente a legkisebb számítással 10000 vagonra véve fel, az átmeneti forgalom évi 20000 koronát biztositana a legkisebb és legreálisabb számítással, aminek fejében 50 év után kapna a város 60,000 k. értékű törzsrészvényt. — Este, úgy hét óra tájban, karcsú termetű, elegáns hölgy siet végig, egy nem igen népes utcán. Kezében csomagot visz. Nem messze tőle egyszerre, az egyik mellékutcából, jól öltözött csinos férfi bukkan elő. A hölgy észreveszi. Csak egy pillanat. Megáll. Leteszi csomagját maga mellé, s a fátyolt kezdi igazgatni kalapján. Ézt észrevéve, egy alak rohan át a túlsó félről, felkapja a földre helyezett csomagot s futni kezd vele. A hölgy, az ép odaérő férfira emelve szemeit, kéztördélve szólítja meg: — Uram ! az égre kérem. Megraboltak Nézze amott fut. Segítsen! Istenem! Istenem! Úgy állt ott, mint a megtestesült fájdalom^ \ Az ifjú csak egy pillantást vet rá S aztán a tolvaj után veti magát. Az pedig, midőn észre veszi, hogy üldözik, — dacára a nagy előnynek, ledobja zsákmányát s eltűnik. Az üldöző lelkendezve éri utói a rámintegy — váró csomagot. Fülön ragadja s diadalmasan cipeli tulajdonosához. — Parancsoljon szép Nagysád. Itt hozom a szökevényt. A tolvaj kámforrá változott. Fenti kalkulátió a legrigorosusabb számításon alapszik, mert a helyi és átmeneti forgalom pótilletéke a valóságban egész 90,000 koronára emelkedhetnék évente, mely esetben a 30,000 koronát meghaladó pótilleték az amortisationális összeg törlesztésére, gyorsabb apasztására kell, hogy forditassék. Földváry után Tárok . Emil ismertette az ügyet hármas szempontból. Első sorban is előadta, hogy az utolsó alkalom a jelenlegi, a vasút kiépítésére, mivel ha májusigjaz építésre vonatkozólag igenlő választ adni a ministernek* nem lesz módjában, úgy a minister a párkány-nánai állomás és a Dunapart között építeni tervezett gőzmozdonyú vasútnak járultatja ki az engedélyt. Nyolc éve küzd, úgymond, a nagy akadályok elhárításával, mely idő alatt Magyarországon 3, Ausztriában 1 és Olaszországban ugyancsak 1 vasutat épített, melyek egyikének kivitele sem ütközött oly akadályokba, miként a mienk. Az akadályok végre el vannak hárítva, s igy most már a városon múlik a vasút létesítése, avagy végleges elejtése. A második figyelembe veendő szempont, hogy a város nemcsak ingyen kapja a vasutat, mert hisz — úgymond — a garantiális összeg biztos fedezetet lel a pótdijakban, melyek igénybevételét az teszi szükségessé, hogy érdekeltség, mely hozzájárulna, nincs és a kormány hozzá nem járul, s igy nincs ki financirozná a vállalatot. Mivel más módon, mint pótilletékek szedésével annak megvalósítása keresztül nem vihető, másrészt, mivel az egységdijtétel kicsi, s igy a pótilletéket elbírja, ezért kellett a megoldásnak ezt a módját alkalmazni. Pénzt a várostól — úgymond — nem kér, csak garantiát. Az átmeneti forgalom után szedendő 2 fillér engedélyezve nincs még a minister által, azonban biztosra veszi, hogy az engedélyeztetni fog. Nem is kér a képviselettől feltétlen határozatot, hanem oly értelmű feltételest, hogy a mennyiben a miniszter az átmeneti forgalom, után a 2 fillér pótilleték szedését engedélyezné, úgy azon esetre garantálja az évi 30,000 korona összeget a város. Ami a napi 30—40 vagon forgalom lebonyolítását illeti, az 1 óra alatt megtörténhetik, az is éjnek idején. Közvetett haszonként emliti fel, hogy a villamos telep szükséges bővítését a saját — Köszönöm! Köszönöm! rebegi a hölgy. Fogadja hálámat. Lekötelezett Uram ! Óh bár édes atyámmal jöttem volna. Nem történt volna ez velem. Oh még most is kimondhatatlanul félek. Hátha ismétlődni fög! . . A férfi hősi poziturába vágja magát. — Ha megengedi bájos hölgy, hogy haza kisérhessem, nem fog a támadás ismétlődni. Védem utolsó csepp véremig. Szabad-e megengedni ? Nem vagyok vele teljesen tisztában. Annyira felizgatott ez esemény. Hátha meglát valaki, hogy egy idegen férfi a lovagom. Mit mond majd a világ! — Hogy ne legyek teljesen idegen, engedje meg, hogy bemutassam magam. Rojtos Aladár a neve annak, aki Nagysádot minden veszélyen keresztül bántatlanul fogja haza kisérni. Foglalkozásomra nézve fényképész vagyok. (Azt nem mondta, hogy a városligetben egy sátor alatt szokott gyorsfelvételeket csinálni, a bakák és szakácsnékról.) — Én meg Faragó Eliz vagyok. Atyám pénztárnok az adóhivatalnál. (Dehogy is) Most egy találmányon töri a fejét. Illetőleg már kész is, csak vevő kell rá. Ötvenezret már ígértek. De annyiért nem adja. — Tyhű az ál ... akarom mondani igazán nagyszerű. Gratulálok ilyen papához. költségén eszközli, mi ingyen megy át majdan a város tulajdonába. Az áramfogyasztás révén pedig a város lényegesen nagyobb részesedési hányadra tesz szert, mert mig eddig 60,000 korona bevételnél 10,000 korona az üzem tiszta haszna, addig a vasút létesítése esetén a bevétel 120,000 koronára fog felrúgni, aminek fele, de 1

/4 része bizton tiszta nyereség lesz már, mi 60—30,000 koronát tesz ki. De, — úgymond — ha a reális számitások dacára valami előre nem látható adná magát elő és a város anyagi áldozata vétetnék igénybe, úgy még akkor is módjában áll az átmeneti díjnak Va fillérrel való felemelését kérelmezni. Török előadása ezzel véget ért. Elnöklő polgármester bemutatta Eckstein Mór kérvényét, ki az általa építeni szándékolt iparvasut céljaira, közterület átengedését kérelmezi, s kijelenti, hogy a párkányi vasúton kivül kész motoros üzemű helyi érdekű vasutat ingyen létesíteni a város területén, ha a város másnak engedélyt nem ad, s neki előjogot biztosit. Dr. Csernoch János p. kanonok örömmel üdvözli az összekötő vasút eszméjét, azonban aggodalmai vannak a tekintetben, hogy vájjon a pótilleték jövedelme meg-e fogja ütni a 30,000 koronát, mert annak kiszámításánál számottevő tételként szerepel a köszénbányáknak szénszállitásj forgalma, holott köztudomás szerint azok jelenleg viz . alatt vannak, s nincs kilátás arra, hogy akár azok újból üzembe lesznek helyezhetők, akár pedig uj aknák feltárásával a szénaknázás újból lendületet fog nyerni. Frey Ferenc vitatja, hogy az összekötő vasút a városnak hasznot hajtana. Az csak utcáinkat fogja szén, mész stb. porral bepiszkítani. Ugy vélekedik, hogy ha az átmeneti forgalom tényleg oly nagy lesz, mint a mint számításba van véve, akkor az állam majd egy második, és pedig tisztán vasúti hidat fog építeni s azon fog egy második összetöttetést létesíteni, s ekkor a villamos vasút fenn nem maradhat tovább, mert az állam, a forgalmat az ő vonatára fogja átterelni. Dr. Walter Gyula p. kanonok üdvözli az összekötő vasút mozgalmát, mint amely hivatva van tespedő forgalmunk ereibe uj életet önteni. Ő csak köszönettel adózik a tervező vállalkozónak. Dr. Csernoch János ujabbi felszóllalása Megindultak. A kapuig annyira megbarátkoztak, hogy nem kellett az ifjút sokáig invitálni. Azt vette észre, hogy benn van a szobában. — Apuskám, anyukám itt hozom a megmentőmet. — Kisztihand! Csókolom kezeiket. De talán nem is illett ilyenkor, ily későn. — Bocsánat \ . . — Aki gyermekünket megmenté, annak minden illik. Isten hozta öcsém uram foglaljon helyet. Hát, hogy is történt? — Hát apuskám .... még most is vacog a fogam .... Hárman rohantak felém . . . . s ő Rojtos úr, mind a hármat egy csapással leterité. Ha ő nincs, most halott vagyok. Az ifjú végig jártatja merészén a szemeit. A szobában csodálkoznak. Faragó úr hálásan szorongatja kezeit. Az anya szemeit törülgeti. Természetes, hogy az est hőse Rojtos Aladár lőn. Sőt annyira bele élte magát a hős szerepébe, hogy már maga is hitte, hogy igaz mind, amit Eliz mesél. Az igaz, hogy a lánynak remek fantáziája volt .... Az est, végtelen kedvesen telt el ... . Eliz teljesen elbájolta a- fényképész urat. — Ha megengedik, hogy holnap tiszteletem tehessem s Eliz nagysám hogyléte felül tudakozódjam, boldog leszek . . . . Ezzel búcsúzott el a családtól .... Azok mindent megengedtek. folyamán abbeli aggodalmát fejezi ki, hogy az érsekújvári vasút kiépítése, elfogja tőlünk terelni a forgalmat, s akkor pótilletékre nem számithatunk. Török Emil vállalkozó mérnök Frey Ferenc szavaira válaszolva azt vitatja, hogy ha a villamos összekötő vasút készen lesz, nem fog az állam, mert nincs gyakorlati értelme milliókat egy második vonal és vasúti hid építésére kidobni. Bizonyítja, hogy a város nívójában menő villamos vasút mennyire fogja előmozdítani az ipar és kereskedelem érdekeit, sőt egészen uj ipartelepek alapítására fog alkalmat adni. Csernoch szavaira csak azt jegyzi meg, hogy mihelyt az Összekötő vasút meg lesz, fokozott erővel fog a kőszénbányák üzeme megindulni, sőt uj bányák fognak feltáratni. Ezzel két órai tanácskozás után az értekezlet véget ért. —r. Válasz. Török Emil vállalkozó ur az alábbi sorok közlésére kért fel. A csütörtöki értekezleten Csernoch apátkanonok úr Ő méltósága ama aggodalmának adott kifejezést, hogy a pénzügyi bizottság számításainál alapul vett szén, küldeményektől nem-e fog elesni a tervezett vasút az által, hogy az épülő Komárom-érsekujvári vasúton át a tatai szénkerülő uton bár, eljut oda, ahová az Esztergom, vidéki szén, a Duna balpartjára gravitál és sikeresen felveheti a versenyt, mivel olcsóbb a kiaknázási költsége. Volt szerencsém erre nyomban azzal válaszolni, hogy az érdekelt Esztergom-vidéki szénbánya vállalatok éppen az új összekötő vasúttól várják azt a fogyasztó területet, melyet közelségénél fogva, korlátlanul dominálni fognak. Hogy mit jelent ez biztos évi szállításban, azt az érdeklődők részben az illető szénbánya vállalatoktól, részben a fogyasztó iparvállalatoktól megtudhatják. Erre vonatkozólag e helyen csak annyit akarok megjegyzem, hogy a pénzügyi bizottság által számításba vett 7000 vaggon naponként 20 vaggonnak felel meg, vagyis az esztergom-vidéki működésben levő 5 szénbányára egyenként 4 vaggont jelent. Már most mindenki önmaga megadhatja a választ, vájjon aggályos-e számításba venni azt, hogy ily cse^ kély szállítmány az uj vasút által nyújtott igen kedvező fuvardijtételek mellett, — Kérem, kérem legyen szerencsénk ... Részemről a szerencse. Csókolom bájos kezeiket hölgyeim. Alázatos szolgája. — A viszontlátásig, súgá neki Eliz, kézfogás közben. Férjhez akart menni, minden áron. Apja lefekvés "előtt homlokon csokolá. Okos kis lány vagy, Pá !...,.. . — Másnap az ifjú hűen megjelent. Ott maradt vacsorára. Harmadnap szintén. És így tovább . . . Mindig ott volt. Csak aludni ment haza. Evett, ivott kurizált, de még nem nyilatkozott. Egy hó múlva a másik nővért kiséré haza egy deli alak. Faragó úr nagyon örült a szerencsének. Nemsokára azután mind a négy leánynak volt egy még benem vallott vőlegénye. Bájos kép volt az, mikor az egész család együtt ült és a jövőről beszélt. A légvárak egész légióját építgették föl. Faragó úr csak várta mikor rukkolnak elő már a gavallérok-a lánykéréssel. De biz azok nem nagyon siettek. Egy este azután, mikor a jó vacsorát a vendégek megették s eltávoztak, dühös pillantást vetve az üres tálakra, gúnyosan szólt biflázó fiához; — Hát te Pali mikor nősülsz ?! Walter György.