Esztergom és Vidéke, 1905
1905-02-23 / 16.szám
ESZTERGIM es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dr 1 , Píokopp ßijüia és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Társadalom és iskola. Társadalmi bajainknak már-már katasztrófával fenyegető tünetei között az orvoslás elsőrendű segédeszköze gyanánt kínálkozik az iskola. A helyesebben nevelt jövendő nemzedék útján való társadalmi átalakulás kérdése a köztudatban mind jobban előtódul s a pedagógiai elvek gyakorlati szempontból való mérlegelése, értékelése, a hivatásos tanügyi körökön kivül is egyre erősbödő érdeklődés tárgyát kezdi képezni s a művelt közönség köréből nem a leghizelgőbb bírálatok hangzanak fel a jelenlegi oktatás és nevelésügyünk berendezésére vonatkozólag. Az élni siető s boldogulni kívánó kor emberei a hagyományos elveken tovább vánszorgó tanügyi kísérletezésekkel torkig vannak s az uj idők szellemének, életszükségleteinek inkább megfelelő tanítási rendszer korszerű átalakítását egyre hangosabban követelik. Maguk a tanügy lelkes és képzett munkásai is érzik, hogy az élet és az iskola antagonizmusba jutottak egymással; s a puszta ismeretközlésre berendezett oktatási Bálban.. Tündérkertnek pompa-fénye Vesz köröskörül, Merre nézek s-merre látok, Minden úgy örül. Csábos, édes női arcok Intenek felém A virágos rózsatenger I latos terén. Suhogó selyemruhájuk Libbenésivel Táncra, édes szerelemre Hívnak csalnak el, És a mámor röpke perce Minden bút feled, — 'Ah, mi édes táncba kapni, Karneval veled ! . . . Tündérkertnek közepében Állok egymagam, Körülöttem fürge párok Lejtnek boldogan. S mig kacajnak hangja rezdül Tündérkerten át, Lelkem messze messze hagyja Mámoros zaját. Messze hagyja, messze téved. Mig szál úgy remeg, Egy piciny, fehér szobába Száll pihenni meg. rendszer egyre vészit az életre vonatkozó, átalakító, irányt jelölő befolyásából. Különösen a középiskolai oktatás ellen hangzanak fel' az elégedetlenséget jelző panaszok és pedig annál jogosultabban, minél erősebben domborodik ki ennek a társadalom legkülönbözőbb munkaköreire vonatkozó jelentősége, alapvető fontossága s nélkülözhetetlensége. A gyakorlat emberei kiküszöbölni szeretnék a középiskolai tanítás keretéből azokat a halmaz ismereteket, melyek az értelemfejlesztés hazug ürügye alatt az ifjúság jellem fejlesztésének rovására érvényesülnek oktatásunk mai rendszerében s az általános műveltség nyújtás hangzatos, de mind üresebbé váló jelszavával akarják háttérbe szorítani az életre előkészítő erkölcs s jellemképzés és gyakorlati érvényesülés módozatait. Csak a vak nem látja ma már, hogy a művelt társadalom nincs megelégedve a tanügy hivatalos vezetőinek legtöbbször idegen minták után igazodó tanügyi politikájával, folyton foldozást igénylő tantervi okvetetlenkedésével; s ha készséggel elismeri is tanítóinak lelkiismeHol fehér arcú leányka Sok-sok éjszakát Beteg édes anyja mellett Virraszt búban át. Fülöp Zsigmond. .j\ konstantinápolyi Rákóczitemplom. Irta : dr. Récsey Viktor. A Rákóczi-zarándoklattal tett utolsó konstantinápolyi utamat felhasználtam arra, hogy régebbi, uti történeti jegyzeteimet hitelesítsem. Legnehezebb volt ez arra a bencés templomra nézve, melyben //. Rákóczi Ferenc, Zrínyi Ilona és Bercsényi Miklósné hamvai nyugosznak; mivel eredete, mint mondani szokták, „meglehetős homályba van burkolva". Kajdi Gyula magyar lazarista házfőnöknek köszönöm az alábbi adatokat, melyek részben a lazaristák naplóiból, részben egy jeles francia munkából meritvék. Galata harmadik bástyakerületében, Kemeralty-utcában lévő S.-Benoit nevű bencés templom eredetére nézve Tournefort azt mondja, hogy a „genuaiak idejében már a bencéseké vala." Mindénekelőtt bizonyos, hogy a bencéseknek, még mielőtt a Galatában letelepedtek volna, voltak már Konstantinápoly rétes kötelesség teljesítését, szakképzettségét s magas színvonalon álló műveltségét, de egyúttal méltó joggal kétségbe is vonja arra való illetékességüket, hogy az élet ezer bogu szövedékében, egyedül az ő belátásuk, szakismereteik csalhatatlansága volna hivatott egy egészséges, .a társadalom életszükségleteinek megfelelő tanítási terv, oktatási s nevelési rendszer megállapítására. A társadalom nagyon jól tudja, mivel tartozik tanítóinak Önfeláldozó munkájáért, az ismeretek bővítését célzó s annyira mennyire érvényesülni is tudó neveiői buzgalmukért; de másfelől azzal is régen tisztában van, hogy az ő életismeretök távolról sem felel meg annak a magasabb kívánalomnak, mely az oktatás kereteinek pontos megjelöléséhez, a tanítás anyagának megállapításához elengedhetetlenül megkívántatik. A tanítás anyagának didaktikai s methodikai feldolgozásában föltétlenül nekik ítéli a döntő szerepet; de hogy mit vár az élet az iskolától s mit követel a társadalmi boldogulás szempontjából az iskolából kikerült serdülő ifjúságtól; erre való egyedüli illeban székházaik. Sőt már a bizánc-uralom alatt, a franco-velencei hódítás előtt is bírtak ilyenekkel. A keresztesek hódítása alatt a clugni bencés-rend is több templomra tett szert Konstantinápolyban. Vájjon mi volt ezeknek sorsa a bizánci uralom után, erre ismereteink mai állapota szerint felelni nem tudunk. Amaz oklevelek, melyeket Romano jezsuita a sz. Pulcheria kollégium rektora, Belin M. A. rendelkezésére bocsátott, következő adatot tartalmaznak: „ Leslie gróf, II. Lipót császár nagykövete, lépéseket tett, hogy az elégett keresztény templomok Konstantinápolyban helyreállíttassanak. Csak egy maradt fönn, melyet a genuai köztársaság V. Orbán pápa idejében alapított, az Isten anyja tiszteletére 1427. szentelt és a bencések rendjének rendelkezésére bocsátott." Ez valószínűleg Kantakuzene uralma alatt történt, abban a korszakban, midőn Konstantinápolyban a frank kolónia teljes önkormányzatot nyert. A bencés templom őrtornyának műizlése teljesen megfelel ama épületek stílusának, melyek a Percherubé-bazár utcáját szegélyezik és amelyek kétségtelenül szintén a genuai korra vallanak. Ez adat hitelességét különben a mai napig fönmaradt néphagyomány is megerősíti, mely ezt a St.tékességet nem hajlandó tovább is az iskola vezetőinek sokszor nagyon is szükkörű, hogy ne mondjuk : elfogult nézetétől függővé tenni. A társadalom szót kér a tanrendszer alapját képező minimális ismeretek precizirozásában, az élet követelményeinek a tanítás keretében való érvényesítésében s a nemzeti művelődés intenzivebbé tételének gyakorlati módozatait tárgyaló irányelvek megállapításának nagyfontosságú munkájában. A nemzet napszámosainak semmi okuk sincs az idegenkedésre, ha az ember nevelés nagy munkájába a társadalom minden rétegéből beleszólni kívánnak mindazok, kik a hovatovább veszedelmesebb jelleget öltő társadalmi bajok profilaktikus gyógyszerét első sorban az oktatásügy terén keresik. Az a sok félember, képességnélküli törtető, abban maradt zseni s mindenre alkalmas semmire sem való protekciós élősdi és nem is pusztán önhibájából, időnek előtte erkölcsi halottá vált szánalmas ekzisztencia, akiktől hemzseg társadalmi életünk számos munkatere, jó ré.zben az iskolai nevelés foBenoit templomot Djenecy-Kelicacy, a „genuaiak temploma" névvel jelöli. Ez, úgy látszik, idő vél a város romai katholikus főtemplomává lőn. Előbb Szt.Mihály templom volt a főtemplom, de mikor a velenceiek lerombolták, a genuaiak a bencés templomot építették föl. Egy másik okirat még jobban segítségünkre van a kérdés tisztázásában. Ezt Emandel-nek, a Monte-Cassino bencés apátság könyvtárosának köszönhetjük, ki után Belin konstantinápolyi nagykövet közli. E szerint megállapíthatjuk, hogy két intézet létezett itt egymás mellett: az irgalmas szent Máriáról nevezett kollégium és a bencés apátság. Ez a páros viszony körülbelül a tizenhetedik századig maradt fönn. A monte-cassinói bencések csak 1480ban vették birtokukba a templomukat, három évvel a török hódítás előtt. Egy darab ideig még birtokukban tartották; de azután otthagyták, minthogy 1557-ben meghatalmazást adnak a jövedelmek beszedésére, melyeknek egy harmada MonteCassinót illeti. Mivel pedig az a dominikánus szerzetes, kit ezzel megbíztak, kötelezettségének nem tett eleget, a pátriárkához folyamodtak, hogy az őt kötelezettsége teljesítésére, vagy meghatalmazásának visszaszármaztatására kényszerítse. Ugy látszik, egy ideig a domonkosok
