Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-23 / 16.szám

gyatékosságának köszöni lételét s erős vádként fordulnak vissza még a különben csak mindig jót, szépet és nemeset közvetíteni kivánó iskolára is. Nagyon itt az ideje annak, hogy a társadalom komolyabban foglalkozzék legnemesebbre hivatott gyermekével az iskolával; s a Ruskin néhány évtizeddel ezelőtt elhangzott szavai ma talán még megrázóbban kell, hogy reánk hassanak : „Reformáljuk iskoláinkat s azt fogjuk látni, hogy kevés reformra lesz szükség börtöneinkben !* Sz. A vadászati jog bérlete és a vadkárok. Esztergom, február 20. Rövidesen hirt adtunk már arról, hogy a városi erdők egy számottevő jövedelmét, a vadászati jog értékesítését mily veszély fenyegeti. Az ügy sokkal közelebbről kell, hogy érdekelje minden polgárát e városnak, semhogy a felett egy könnyen napirendre térjünk. Jóval évekkel ezelőtt a vadászati jog bérlete alig jövedelmezett egykét száz forintot a város pénztárának, amidőn is a vadkár fogalma még ismeretlen valami volt. Évről évre, az utóbbi időkben már oly rohamosan emelkedett a bérösszeg, hogy a mai bérlő 4840 koronát fizet. Amily mértékben emelkedett a bérösszeg, oly, de sőt hatványozottabb mértékben szaporodtak a vadkárok olyannyira, hogy az elmúlt évben már 12000 korona volt az az összeg, mit a bérlő fizetni kénytelen volt, miből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy vagy nem ismerte fel a város annak előtte, hogy mily értéket képvisel a vadászati jog, vagy tényleg nem volt annak nagyobb voltak megbízva a St.-Benoit-temp\omban az isteni szolgálat teljesítésével, mivel a keresztény község (kommunita) a domonkosok rendfőnökéhez intézett levelében irja : „bár negyven éve az Önök rendtagjai látják el isteni tisztelettel a sz.-Benedek-rend templomát ..." tehát már 1576. óta. És ugyanaz a kommunita egy másik, •1618. október 21-én kelt levelében mondja : „Mi, a hitközségnek kormányzói, miután a Domonkos-rend tagjait a sz.-Benedekrend templomába helyeztük . . ." stb. Barbieri azt irja, hogy a szigorított minorita-rend mikor a ciprusfákról nevezett szent Antal kolostorból elűzettek, a Magnified Communita a szent-Benedek-rendi apátságot engedte át nekik. Más adatok szerint a Perába jött kapucinusok szintén a bencés templomban telepedtek le. Eme látszólagosan egymásnak ellentmondó adatok összeegyeztethetők, ha két szomszédos kollégium és templom létezését tételezzük föl, melyeket csak később tévesztettek össze és amelyeket mind a mellett a bencések összefoglaló néven neveztek, mivel azok temploma és apátsága régibb és híresebb vala. Gylles Péter, kinek Sz.-László leányának, Iréné császárné síremléke és bazilikája meghatározásánál is nagy hasznát vettem Konstantinápolyban, Du Carrge-zsáí együtt emliti, hogy a bencések apátságának nagyszerű fürdő-medencéje már az ő idejében meg volt fosztva termeitől és attól a háromszáz oszloptól, mely nyilt csarnokait akkor már szántóföldnek használták, melynek terményeiből a templom lelkésze fedezte házi szükségleteit. (Folyt, és vége köv.) értéke, mivel vadállománya csekély volt. Ez utóbbira enged következtetést vonni azon körülmény, hogy vadkár nem létezett. Hogy az idők folyamán változott viszonyok alakulásánál melyik volt az ok, s melyik az okozat, bajos lenne megállapítani, de ha a fizetett bérösszeg csekélységét vesszük, fi gyelemmel arra, hogy vadkárról ak kor még szó sem volt, legalább számottevőről nem, úgy arra consequentiára kell jönnünk, hogy a vadállomány valóban kicsi lehetett. Hogy vadkár azon időben elő nem fordult volna, az ki van zárva. Talán csak ritkább volt, s a káró suit gazdák a kedvezőbb gazdasági viszonyok közepette könnyebben le mondottak káruk megtérítéséről, mint a mai, sanyarú viszonyok között, midőn még a bő termés sem elegendő. A vadkárok az utóbbi években oly rohamosan szaporodtak, hogy ijesztő mérveket kezdenek ölteni. Igy, mig 1902-ben vadkár címén a bérlő 3600, 1903-ban 5000 koronát fizetett, addig az 1904. évben 12000 koronára rúgott a vadkár. A roha mos emelkedés szembetűnő, s önkénytelenül az a kérdés fakad az ember ajakán, hogy vájjon az el mult, köztudomás szerint silány esztendőben a vadak által okozott kár tényleg rughatott-e oly hallatlan öszszegre, s vájjon az erdő menti földek elvont haszna, ép a sanyarú termés viszonyokra tekintettel, volt-e öszszesen 12000 korona? Gróf Schlick Ervin, jelenlegi bérlő, ki bőkezűen hozott áldozatot úri passziójának, a jelenlegi állapotokat tarthatatlannak mondja a város tanácsához intézett beadványában, melyben a vadkárok felszaporodásának okául a következőket adja elő. Az A. üzemosztály, mely Szentgyörgymezőnél veszi kezdetét, alig 5—600 öl szélességben két kilométernyire elhúzódó keskeny szalag, mely kelet felől a szentgyörgymezei uradalmi, a pilis-maróthi vallásalapitványi, dél felől a kesztölci terjedelmes erdővel, ezek megett a dömösi, visegrádi és pilisi erdőterületekkel határos, mig északi és nyugati oldalán az esztergomi gazdák szántóföldjei terülnek el. A B. üzemosztály szintén egy 300 öl szélességű és másfél kilométer hosszúságú keskeny szalag. A város tulajdonát képező erdőben, miként a gróf beadványában mondja, a nemes vad csekély. Az a szomszédos erdőkből jön át tavasszal és nyár közepén, akkor is éjnek idején, amig a termés tart, s midőn a vadászati idény kezdetét veszi, visszavonul. Az okozza a temérdek vadkárt, mely úgymond már keresetforrássá növi ki magát, mit sokan úgy idéznek elő mesterségesen, hogy novemberig is kinn hagyják a termést. De panaszolja a kár túlbecsülését is. Az előadottakkal a gróf azt igyekezik bizonyítani, hogy mig egyrészt a város vadászati területe nem valami vadbő a vadászati évadban, mert a nemes vad visszavonul a nagy erdőségekbe, addig a holt évadban, tavasszal és ősszel áttörnek a vadak a városi erdőterületekkel határos földekre, s a városi bérlet rovására okozzák a károkat, de másrészt nem zárkózik el az elől, hogy a károk sok esetben mesterségesen idéztetnek elő s hogy azok felbecslése a realitás határait túllépi. Tudatja továbbá a várossal, hogy a jövőben sem sóiókat nem tart, sem etetőket fel nem állit, vadat nem tenyészt és hogy igye kezni fog a tiltott időben is a vadállományt kevesbíteni, de vadkárt tovább fizetni egy fillért sem haj landó, hanem őrzési dij cimén fizet évente 2000 koronát, amennyi ben pedig ezen ajánlatát el nem fogadná a város, úgy a hátralékos bér leti időre megfizeti ugyan az évi bért azonban a bérletet albérletbe adja, s a bérleti idő lejártával a bérletre tovább nem reflektál. A gróf beadványával lesz alkalma a képviseletnek foglalkozni, melynek szine előtt jóformán napirenden van nak a vadkárügyi interpellátiók Hogy mint fog a képviselet ezen kényes természetű kérdésben határozni, előre tudni nem lehet, de mindenesetre bölcs belátással kell majd a kérdés helyes megoldását keresnie, nehogy a bérlőt elriassza, ki nemcsak a bér révén juttat a város pénztárába oly összeget, me lyet a jelenlegi viszonyok között a város elérni nem fog, hanem egyébként is és ugy el fog esni attól a sok ezer korona közvetett haszontól, mely a bérlő gróf úri költekezéséből évente a polgár ság zsebébe vándorol, de félő, hogy arra bérlő akadni nem fog, mi ha bekövetkezik, úgy nemcsak a bér tői fog elesni a város, de mellett még a vadkárok is a város nyakába fognak szakadni. —m. Nyilvános elszámolás. Horváth Béláné ő méltósága, mint a Szanatóriumi Egyesület esztergomi hölgybizottságának buzgó és fáradhatlan elnöknőjétől vettük az alábbi sorokat közzététel végett, melyeket ő Méltósága az egyesület elnökéhez intézve, eljárásának eredményéről beszámol. A sorok a következők: „ Méltóságos Lukács György cs. és kir. kamarás, főispán, a József főherceg Szanatórium Egyesület elnökének Budapesten. Méltóságos Főispán Úr! A nekem küldött 1500 drb Szanatórium sorsjegyről elszámolásomat a következőkben teszem meg, megjegyezvén, hogy 1503 drb sorsjegyről számolok be, amennyiben Eisenstädter Ignácné úrnő, a neki elárusitás végett küldött 10 drb sorsjegy helyett 13 drbot, tehát 3 drb olyan sorsjegyet is küldött hozzám viasza, melyeket nem én küldtem neki. I. Elárusittatott 1069 drb sorsjegy, melyeknek értékét, azaz 1069 (egyezerhatvankilenc) koronát utalványon Méltóságod címére ma postára tettem. Ezen összeghez hozzájárultak: Esztergomból: Andrássy Jánosné 20, dr. Áldori Mórné 20, dr. Burián Jánosné 20, dr. Berényi Gyuláné 20, Brenner Józsefné 5, Burány Ernőné 10, Büttner Róbertné 20, Frey Ferencné 20, dr. Földváry Istvánné 20, dr. Gönczy Béláné 20, Hess Rezsőné 20, dr. Hulényi Győzőné 20, dr. Horn Károlyné 20, Horváth Béláné 240, dr. Janits Imréné 20, özv. Laczkó Pálné 20, Marosi Józsefné 20, Magos Sándorné 20, Magurányi Józsefné 5, özv. Mészáros Károlyné 20, Niedermann Józsefné 20, Nedeczky Miklósné 20, Oltósy Lajosné 10, dr. Prokopp Gyuláné 20, Reviczky Gáborné 20, dr. Seyler Emiiné 20, B. Szabó Mihályné 20, Szecskay Kornélné 5, özv. Szvoboda Románné 20, Vaszary Lászlóné 20, Vimrner Imréné és özv. Zubcsek Mihályné 100 koronával. Vidékről : Dvoracsek Rezsőné 5, Glaser Zsigmondné 12, Hartmann Mártonné 20, László Jánosné 2, Leimdörfer Nándorné 10, Müller Ernőné 10, Rogrün Edéné 10, dr. Szilágyi Bertalanné 10, Singer Bernátné 10, Spalding Guidóné 10, Stein Felixné 25, Vadászffy Jenőné 20, Wusch Károlyné 10, Szolák Imréné 10, Weil Adolfné 10, özv. Zách Józsefné 20 koronával. — Összesen 1069 korona. II. Az általam küldött sorsjegyek értékét, vagy a sorsjegyeket közvetlenül az egyesülethez küldöttek: Pénzt: Schönbeck Mihályné 20, Stampay Jánosné 20, Stern Hermanne 10, özv. Müller Józsefné 10, Becherer lenőné 40 kor. — Összesen 100 korona. Sorsjegyet: Karner Antalné 10, -Stein Manóné 25, Wendland Miksáné 10 drb. Összesen 45 darab. III. Az általam elküldött, de a mai napig hozzám vissza nem érkezett, sem pénzben be nem váltott sorsjegyek jegyzéke: Hoszmann Béláné 10, Dózsa Árpádné 10, Breyer Zsigmondné 10, Bényi Miklósné 10, Wahl Frigyesné 10 darab. — Összesen 50 darab. Összegezvén az I., II. és III. alattiakat: I. 1069 korona II. 145 „ és drb III. 50 Megfelel: 1264 drb sorsjegynek, illetve azok árának. Ezen Összeghez csatolva a visszaérkezett és ide mellékelt sorsjegyeket; 239 darabot,— főösszegezésben kitesz 1503 drb. sorsjegyet, amelyekről jelen elszámolásom szól. Van szerencsém végül szíves tudomására hozni, miszerint Csupor Istvánné 20, Haan Rezsőné 50, Br. Jeszenák Jstvánné 20, Sternfeld Rezsőné 20, Walter Károlyné 20, Werklián Mártonné úrnők 8 drb. sorsjegyet közvetlenül az egyesülettől s nem tőlem voltak szívesek vállalni, — az ezekről való elszámolás tehát, nem volt jelen elszámolásomba vehető. Kiváló tisztelettel Budapest, 1905. február 20-án. Horváth Béláné.," Midőn a Szanatórium Egyesülethez intézett elszámolásomat, nyilvános elszámolás céljából ezennel közzé teszem, fogadja Esztergom sz. kir. város és vármegye igen tisztelt Hölgyközönsége a nemes cél érdekében kifejtett buzgóságáért és áldozatkészségeért, dg}' részemről, mint az egyesület részéről, mélyen érzett hálás köszönetünket. Horváth Béláné. Farsang. A Kath. Kör farsangi mulatsága. Életrevalóságának fényes bizonyítékát adta a Kath. Kör f. hó 18-án rendezett farsangi mulatsága alkalmával. Városunk szine java adott itt találkozót egymásnak és a szokatlan nagy számú közönség befogadására már-már kevésnek bizonyult a nagy terem. A sok szép leány, szép aszszony szeme csillogásától szinte magnetikus volt a levegő. És Carnevál ő felsége ki e napra legjobb kedvét és legtüzesebb tánckészségét hozta el magával, megelégedetten járt kelt, fel s alá és az esztergomi farsang bajnok diját a Kör asztalára tette le. Annyi táncra vágyó leányt nem egyhamar fog ő felsége együtt látni. Az est sikerét nagyban fokozta az élvezetes és ügyesen összeállított műsor, mely a következő volt: I. a) Mayer Erik Hellmund a Lányka dala. b) Kacsó : János vitéz. Énekelte: Szilárdné Fáy Rózsika ; II. Beriot: Concert Duo. Hegedűn id. és ifj. Borovitska A. III. a) Schubert: A hasonmás, b) Kücken : Juda leánya. Énekelte Varjasné Ecseri Rózsika. Ugy Szi-