Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-09 / 12.szám

ESZTERGIM es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak. Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Bijula és Brennei 1 Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A csatolt városrészek forgalma. Esztergom, febr. 7. Nem tudom, helyes cimet adtam-e soraimnak, mert ha a forgalom fo­galmának kifejezésére használt szót, annak valódi értelmében vesszük, úgy városunkban forgalomról be­szélni általában nem lehet. A primási székhely tényleges áthelyezése a fővá­rosba, a budai vonal kiépítése, az üveggyár üzemének szünetelése, kö­szénbányáink viz alá kerülése és sok egyéb más, melyeknek felsoro­lása csak fájdalommal tölti el min­den polgárát e városnak, mind hoz­zájárultak ahhoz, hogy városunk fejlődése, életerejének mozgékony­sága regenerálódjék. Évtizedekig küzdöttünk a nagy Duna áthidalásának állandóságáért azon tudatban, hogyannak megva­lósításával életerőt csepegtetünk a téli álomra kárhoztatott vidéki for­galomba, s most, hogy mintegy va­rázsütésre eggyé forrott a megye két járása a Dunát áthidaló hatal­mas ivezetékkel, állandó lett az összeköttetés télen úgy, mint nyáron, szomorúan látjuk, hogy a mit nyer­tünk a vámon, elvesztettük a ré­ven, vagyis amit nyertünk a túloldali A szép neVelőnő. Bodroghy Endre nagybirtokos, mióta nejét elveszte, kis leánya nevelését egy zárdából kikerült képzett, művelt nevelő­nőre, Gárdos Ellára bizta. A nevelőnő sze­rény viseletével, a gyermekleánnyal való szeretetteljes bánásmódjával igen meg volt elégedve, s mert szeretettel csüngött gyer­mekén, a nevelőnőt a gyengéd figyelem minden jelével halmozta el. Bodroghy bús özvegyi éveit azzal vidította fel, hogy háza a nevelőnő jövetelétől nyitva volt a vidék vendégei számára. A vendégségek alkal­mával ismerte fel Bodroghy, hogy Gárdos Ella nemcsak gyermekének nevelőnője, hanem kiváló szép nő is, aki szeretetre, szerelemre méltó. Eddig közönyös volt iránta, de miután látta, hogy barátai, ven­dégei mennyit foglalkoznak, mennyit ud­varolnak a szép, bús Ellának, a leány egyszerre másnak tünt fel előtte, mint ed­dig. Csodálkozott önmagán, hogy eddig vak volt, nem birt betelni a leány üde fia talságának bámulatával. Ella bájai annyira hatalmukba keritették, hogy nem tudta egyhamar lerombolni a válaszfalat, amely eddigi viselete folytán a leány és közötte emelkedett. Elhalmozta virággal, alkalmi állandó összeköttetéssel, elvesztettük a hídfeljárónak nem a legszerencsé­sebben megválasztott elhelyezésével. A bajnak közvetlen orvoslása már késői, módját kell tehát ejteni an­nak, hogy miképen lehetne közve­tett úton a bajon segíteni. Nap-nap után látjuk, hogy Szent­tamás és Viziváros mennyire ha­nyatlanak alá, mely két városrészt a hídfeljáró áthelyezése, annak a csekély forgalomnak elvonásával tel­jesen a tönk szélére juttatott. Üre­sen álló lakások, boltok legfénye­sebb bizonyítékai annak, hogy mily érzékeny anyagi károknak lett kút­forrása a nemcsak ezen két város­rész, hanem az általános és közjói felfogott érdekének szem elől tévesz­tésével történt döntés. Egy ízben megjelent már e lapok hasábjain egy hasoncélú felszólla­lás, mely a két városrész elvont közforgalmának visszaszerzését bi­zonyos vámok alkalmazásával ter­vezte, legalább a hetivásárok napjaira, ami azonban gyakorlati szempontból, a kivitel dolgában nem egy köny­nyen valósitható meg. Sokkal célszerűbbnek mutatkoz­nék a hetivásári kocsiforgalomnak visszaállítását a piacrendezés kérdé­ajándékokkal, majd együttes sétákat tett vele. Ella mindezt a kis lány iránti sze­retet jelének tartotta. Egy izben, midőn el­váltak, Bodroghy hosszasabban tartotta Ella kezét a kezében, mélyen szemeibe nézett s bókokkal halmozta el. A leány ekkor vette észre, hogy a ház ura szerel­mes beléje. Egy séta alkalmával, midőn a kert virágillatos utain barangoltak, Bod­roghy a pompázó természet szépségeinek hatása alatt vallotta be Ellának, hogy iránta vonzódik. A sok bók, a figyelem, az elkényeztetésig menő kényelem elfeled­tette Ellával Bodroghy korát, akinek sze­relme csak az utolsó fellobbanás volt; teljesen magával ragadta az az ismeretlen érzés, rnit szerelemnek hivnak. Bodroghyt köszvényes bántalmai miatt naponta fel­kereste Pártos Andor, a vidék felkapott, fia­tal orvosa. A mindgyakoribb együttlét köz­ben Pártos és Ella egymásnak nélkülöz^ hetetlenek lettek. A háziasszonyi teendők teljesítése köze pette Ella és Pártos sokszor találkoztak Az atléta termetű, kedves modorú fiatal orvos, az első perctől kezdve rokonszen vet ébresztett Ellában. Pártos jelenlétében terhére kezdett lenni Ellának a beteges­kedő házi úr kitüntető bizalma. Magános óráiban nem egyszer hasonlította össze Ella a kellemes megjelenésű orvost és szivének birtokosát, az őszülő Bod sével megoldani úgy, hogy például a gabonapiac Vízivárosba helyeztes­sék ki. Első tekintetre a felvetett eszme talán visszatetszőnek látszik, de ha komolyan foglalkozunk vele, látni fogjuk, hogy ennek megvalósításá­hoz csak akarat, az egoizmus által hatalmába nem ejtett és a közjólét javát szolgáló Patriotismus kell. Piacrendezésünk tervezete nem a legszerencsésebb. Nagy hibája, hogy a polgárok anyagi érdekeinek rová­sára, túlnan kedvez a városi jelleg­nek. Pedig az első a mindennapi kenyér, aztán jön minden egyéb más. A gabonapiac kihelyezésével sem­miféle érdek rövidséget, veszteséget nem szenvedne, mig a két város­rész visszanyerné azt, mit tőle el­vettek, A gabonapiac kihelyezése azon­ban nem cél, hanem csak eszköz akar lenni soraimban, eszköz a két városrész forgalmának visszaállítá­sára, amiért lándzsát törni a két városrész részéről nemcsak méltá­nyos és jogos, de várospolitikai szempontból annak keresztülvitele elodázhatatlan, mert azok sorvadása előbb-utóbb megboszulja magát. Vízivárosi. roghyt. Bodroghy kis leányának megbete­gedése, Ella önfeláldozó ápolása, akalmat adott arra, hogy a két fiatal tanuk nél­kül találkozott. Pártos, aki nős s két szép gyermek atyja volt, sejtette a neve­lőnő és Bodroghy közt levő viszonyt, ész­revette, hogy Ella az ő megjelenésekor feltűnően vidámabb lesz. Látta, mint nyíl­nak a szép leány arcrózsái ha vele be­szél, látta a leány zavarát, látta, hogy mily kérőleg néz az reá, ha rövid ottléte után távozni akart, s mint remegett kis keze az övében. Eleinte sajnálta, később azonban jóleső érzéssel töltötte el a szi­vét. De sajnos, nem számolt azzal, hogy ő is csak gyenge ember, kin érzései ural­kodnak, s addig figyelte a leányt, mig ő is beleszeretett abba. Azon vette észre ma­gát, hogy akkor volt boldog, ha barátját nem találta otthon, s fokozta örömét, ha a kis beteg körül szorgoskodó Ellával négyszemközt válthatott néhány bizalmas szót. Barátság, sőt annál több, szerelem fejlődött ki közöttük, s mindez észrevét­lenül. .De nem úgy Pártos neje előtt, ki­nek valami mintha megsúgta volna, hogy férjére, a szép, bánatos arcú nevelőnő va­rázserővel hat. A többi betegei rovására a kis Bodroghy leánynál több időt tölt. S a mikor félő célzással tudakozódott férjé­nél a kis Margitka betegsége felől, férje, mint a tetten ért tolvaj, zavarrral felelte: A mai társadalom. Sötét képet mutat a mai társa­dalom. Bármerre tekintsünk, nem látunk semmi örvendetesét. Az önálló tevékenység minimális volta, az akaraterő zsibbadtsága, az önbizalomnak úgyszólván teljes hiánya mind oly jelenségek, melyek szomorú világot vetnek viszonyainkra. Minden téren pangás, sőt deka­dencia észlelhető, — társadalmunk oly nagy fokú vérszegénységben szenved, hogy e miatt a tevékeny­ségnek azt a mértékét, melyet tőle joggal elvárhatnánk, kifejteni nem tudja. Hogy mi lehet ennek az oka — sok ember törte már rajta a fejét s a vizsgálódók legnagyobb része megegyezik abban, hogy ezek a szomorú jelenségek közgazdasági okokra vezethetők vissza. Szegények vagyunk, éz az oka ennek a dekadenciának, ennek a zsibbadtságnak. A föld nagy fáradság árán alig hoz annyit, hogy abból a gazda szerényre szabott igényeit, a köz­terheket és adósságának kamatait fedezhesse. Az utóbbi évtized silány terméseredménye minden téren, de első sorban magán a gazdálkodás terén érezteti deprimáló hatását. Iparunkról ne is szóljunk. Hiába emelkednek egyes iparágak a verseny­képesség legmagasabb fokára, a Igen, még jő ideig kell naponta megláto­gatnom. — Pártos persze nem sejtette, hogy neje féltékenységét felkorbácsolta za­vart, tétovázó feleletével. Pár napra Bodroghy elutazott. Pártost Ella egyedül fogadta. A nevelőnőt királynői termete, a csínnal készitett otthonkában oly kívánatossá tette Pártos előtt, hogy ezt alig tudta elpalástolni. Hévvel ragadta meg Ella kezét s először szólította őt e bizalmas hangon: „Kedves Ella, maga szen­ved, legyen őszinte hozzám, szóljon, a maga bánata fáj nekem." A leány sejtette, hogy életének egy fontos fordulója előtt áll, s mint egy félős galamb, húzódott el Pártostól, ki mindin­kább közeledett hozzája. Arcuk égett a hosszú ideig elfojtott, lappangó szenve­délyek kitörő lángjától. Ella szemeit a földre sütötte, s kinos csend állott be. Andor ismét feléje fordult s kérdé : „Hát. nem méltatja válaszra azt, ki rég tanuja bánatának, s ki titkon imádja Önt ?" A leány felemelte szemeit s csak ennyit vá­laszolt: „A kérdező már rég szivem bir­tokosa." Andor hévvel ölelte magához Ellát s csókjaival halmozta el. Ella nem fejtett ki semmi ellenkezést, vágyódott e pillanatra. Ella csak most, midőn Andor karjai közt tartotta, s lágy, behízelgő sza­vakat suttogott fülébe, csak most tudta meg, hogy mi az az igazi szerelem, s hogy „Esztergom és fidle" tárcája.

Next

/
Thumbnails
Contents