Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-09 / 12.szám

külföld versenye egyenesen kizárja azt, hogy nálunk vagyonilag is erős iparos osztály is fejlődhessék. Iparosaink nagy átlagban csak éppen hogy a mindennapi kenyeret tudják megkeresni s nincsenek abban a helyzetben, hogy akár társadalmi célokra áldozhassanak, akár roszszabb időkre valamit megtakaríthassanak. Kereskedőink valamivel jobb helyzetben vannak ugyan az iparosoknál, de az ujabb idők őrült versenyének depressióját ők is a legnagyobb fokban érzik. A consolidált, biztos alapokon nyugvó üzletek száma napról-napra kevesebb lesz, mig az ingatag existenciák ijesztő mértékben szaporodnak. A földmivelés, az ipar kedvezőtlen helyzetéből a kereskedelemre súlyos csapások származtak s nagy gonddal, erős küzdelemmel tartja fenn magát az az osztályunk, melynek a nemzeti vagyonosodás emelésében más országokban oly kiváló szerep jut. S mit szóljunk a szellemi munkával foglalkozók gazdasági helyzetéhez. Az úgynevezett diplomás emberek, meg a tisztviselők évtizedek óta az existenciális gondok súlya alatt nyögnek. Szerényen kimért garasaikból alig jut valami azokra a kiadásokra, melyek más vagyonosabb nemzetek intelligenciájának költségvetésében tekintélyes rovattal szerepelnek. Ebből a futó vázlatból is beláthatja mindenki, hogy társadalmunk a szegénység vizein evez. Szegény társadalom pedig a saját tevékenységével nem produkálhat nagyot s nem oldhatja meg azokat a feladatokat, melyek rá hárulnak. Egyenesen reá vagyunk tehát utalva arra, hogy az államhoz forduljunk minden olyan esetben, hol valami jelentékenyebb áldozatot igénylő alkotásról van szó. Persze az államnak is szűken kiolvasott anyagi eszközökkel kell gazdálkodnia s igy nem csoda, ha a társasadalom actióit ő sem támogatja olyan mértékben amilyenben az kia sors véle mily játékot űzött. Ugy érezte, hogy minden áron szabadulnia kell Bodroghytól s gyűlölettel fordult el tőle. Az önfeledt boldog percek eltűnte, — Andor távozása után Ella gondolataiba mélyedt. Szemrehányást tett önmagának, hogy egy családos ember szerelmét rabolta el, de a lelki furdalás ellen azzal védekezett önmaga előtt, hogy hisz ő is fiatal, neki is van joga szeretni. Ezzel nyugtatva meg magát, a lábadozó kis leányt látogató orvos és Ella, Bodroghyt kijátszva, a kínálkozó alkalom minden percét szerelmüknek szentelték. Pártos estéit nap-nap után Bodroghynál töltötte sa látszat kedvéért a legőszintébb barátságot színlelte Bodroghy iránt. Pártos nejének fájt, hogy férje őt teljesen elhanyagolja, de megadással tűrte sorsát. Néhány hónapig tartott ez a boldogság. Ella magános óráiban sokszor tépelődött Pártos és a közötte lévő viszony miatt, nem egyszer feltámadt benne az önvád, de ha eddigi életére, korai árvaságára, a rideg, komor, zárdában töltött évekre gondolt, akkor ez megnyugtatólag hatott reá. Ella dacára, hogy magára hagyatva, az igazi szülői szeretetet nélkülözve nőtt fel, nem volt könnyelmű, ki most kárpótolva érezte magát mindenekért Andor szerelmével. Nemes lelkületének csak egy húrját kellett volna megpendíteni s ő lemondott volna Andor szerelméről is. Igy is történt. A kis Bodroghy Margittal tett séta alkalmával útjok Pártosék kertje mellett vezetett el. Margitka vánatos lenne. Igy áll elő aztán az a szomorú helyzet, hogy a társadalom vérkeringése folytonosan akadozik, akaratereje megcsökkent, tevékenysége a minimumra redukálódik. Egyes szervek aztán, melyek a többinél nagyobb erőt éreznek magukban, iparkodnak a maguk külön érdekeit érvényre juttatni. Igy állanak elő a separatisztikus törekvések, melyek végeredménye széttagozódás, nemzetiségek, pártok, felekezetek, sőt osztályok szerint. S mindennek végelemezésben az általános szegénység az oka. Vagyonos nemzeteknél olyan jelenségeket, melyek nálunk napirenden vannak, a legritkább esetben észlelhetünk, ott a társadalom tevékenysége egységes irányban halad s a rendelkezésére álló eszközökkel olyan erőt képes kifejteni, mely előtt gyakran az államhatalom is kénytelen meghajolni. Ha tehát a társadalmi bajokat helyes diagnózis szerint akarjuk gyógyítani, elsősorban is arra kell törekednünk, hogy a mai fölöttébb kedvezőtlen közgazdasági helyzetet javítsuk meg. Amint nemzetünk a nagy vagyonosodás útjára lép, a szegénységből folyó bajok önmaguktól megszűnnek s társadalmunk képe egy csapásra át fog változni. X. Képviselői búcsúzók. Frey Ferenc az esztergomi és Szaczelláry György a doroghi kerületnek volt országgyűlési képviselője az alábbi sorokban vesznek búcsút kerületük választó polgáraitól. Az esztergomi kerület választóihoz! Mélyen tisztelt elvtársaim és barátaim! Az életben rendesen akkor éri az embert a legnagyobb csalódás, amikor hoszszú küzdelmek után elérkezettnek véli az alkalmat, szerzett tapasztalatait a közérdek javára érvényesíthetni. elfáradt s pihenni vágyott. A véletlen úgy akarta, hogy Ella, Pártosné és gyermekei közti beszélgetésnek tanuja lett. A kis négy éves Lacika azt kérdezte anyjától: '„Ugy-e anyácska, a mi kedves apácskánk már nem szeret bennünket, hiszen sohasem játszik úgy velem, mint azelőtt?" Az öt éves Ilonka pedig igy folytatta: „S ha hozzá szólunk, alig felel, azt hiszem, haragszik reánk, pedig ugy-e mi annyira szeretjük őt." A szenvedő hitves e gyermeki csacsogásra, fájdalmát eltitkolva, fojtott, keserű hangon azt mondta: „Édeseim, apácskátok orvos, neki sok betege van, akiknek szenvedéseit, fájdalmait csillapítani kell, azért van köztetek oly keveset, ő azonban szeret bennünket." Ella minden szót hallott, az ártatlan gyermeki panasz, a fájdalomtól gyötrődő, de férjét védelmező hitves szavai megérlelték benne a lemondást. Pár perc alatt megváltozott s átgondolta- tervét. Igen, Pártos és közte levő viszony tovább fenn nem maradhat. Vallásos lelkülete egészen legyőzte önszeretetét. Vesszen, pusztuljon el ő inkább, neki nincs senkije, de Andornak van szerető családja, vannak szerettei, kik nélküle nem élhetnek. Elhatározását a tett követte. E változás óta Pártossal csak társaságban találkoztak, de végre a harmadik nap kínálkozott az alkalom a döntő pillanatra. Andornak feltűnt, hogy Ella külseje, arcvonásai nem a régiek és hogy szemei könynyesek. Ép kérdőre akarta* öt vonni> de Képviselőségem ideje alatt mindenkor azon eszme vezérelt, hogy hazámat, vallásomat, szülővárosomat szolgáljam, mely magam elé tűzött feladatok közül utóbbit — fájdalom — csak részben és csak azóta vihettem a megvalósítás felé, mióta az egész nemzeti párttal a szabadelvű pártba beléptem és szabadelvű programmal általános bizalom mellett megválasztattam. Ekkor nyilt meg előttem az addig, mint ellenzéki képviselő előtt elzárva volt azon út, melyre lépve cselekvésemnek eddigi eredménye, a kormány által szeretettel fogadott azon nagyszabású tervekben található fel, melyek Esztergom szab. kir. város felvirágoztatása és vagyonosodása érdekében előtérbe jutottak. Politikai elvhűségemen kivül főleg e tervek keresztül vitelének eszméje vezérelt akkor, midőn ellenzékiességének hosszú ideje alatt mindenki által elhagyatva volt szülővárosomban, legutóbb ismét kormánypárti programmal léptem fel. Polgártársaimnak többsége azonban részben meggyőződésből, részben hangzatos jelszavaktól politikai mámorba esve, részben fenyegetések által megfélemlítve, ellenzéki jelöltre adta le szavazatát. Alkotmányos érzülettel meghajolva a többség megnyilvánult akarata előtt, azon nyugodt öntudattal lépek le a közélet rögös mezejéről és térek pihenőre, hogy kötelessségemet mindenkor önzetlenül, meggyőződésemhez hiven, becsületesen és lelkiismeretessen teljesítettem. Ez alkalomból azon mélyen tisztelt polgártársaimnak és barátaimnak, kik engemet a legutolsó nehéz választási küzdelmek alatt részint elveink találkozása folytán, részint a baráti szeretet igaz érzelmei által vezéreltetve támogattak és a közügyek terén évtizedek során át kifejtett törekvéseimet méltányolták, kitüntető becses bizalmuk és barátságukért mélyen érzett őszinte köszönetet mondok és soha meg nem szűnő és nem csökkenő igaz hálámat, barátságomat és szeretetemet felajánlom. Isten velünk! Budapest, 1905. február hó. Hazafias baráti üdvözlettel Frey Ferenc. Ella kibontakozva az ölelő karok közül, ezzel előzte meg Andor szavait: „Kedves Andor, szerelmünk válság órája ütött, nekünk el kell válnunk. Tiszta, önzetlen szerelmemről meggyőződött, ez sirig az öné lesz, mégis el kell válnunk. Végtelen kin reám nézve ön nélkül az élet, de elhatároztam, hogy a mai naptól fogva visszaadom önt szerető családjának, a rajongásig önön csüngő kedves gyermekeinek, szerető hű, nemesen gondolkozó nejének. Szivem az öné marad, azt vissza nem vehetem Bűneim vezeklésére egy zárdába vonulok vissza, hol enyhülést találok szívsebemre. Ön pedig legyen kizárólag családjáé, feledjen el engem." Pártos eleinte tiltakozni akart, de a nem várt szavak elnémitották ajakát. Szólni nem tudott s könnyezve ragadta meg az „Isten hozzádot" suttogó leány kezeit, de már nem mint kedves, hanem, mint megtért bűnös csókolta azt meg. Ella „Isten veled örök szerelmem" szavakkal ragadta ki kezeit a Pártoséból. Elfutott szobájába, hol sírva borult le a szűz anya képe előtt, hogy az elválás fájdalmai elviselésére enyhülést kérjen. Pártos amint feleszmélt, kitántorgott, a friss levegőn összeszedte gondolatait. Még mindig füleibe csengtek Ella szavai, belátta, hogy a leánynak igaza van. Hisz ő is sokszor tépelődött a viszony helytelensége fölött, de Ella bűvköréből önerejéből nem tudott szabadulni, belátta, hogy hibázott, szégyelte, hogy övéiről annyira megfeledkezett. — Töprengése közepette, A doroghi választókerület tisztelt vá lasztó polgáraihoz! Mélyen tisztelt barátaim ! Az évek óta közöttünk fennállott viszony több volt ama politikai kapcsolatnál, mely a képviselőt választóival rendszerint egybefűzni szokta. Meleg és őszinte barátság volt az, a melyet én Önök mindegyike iránt szivemben tápláltam, és a búcsú e pillanatában talán kimondhatom, hogy baráti vonzalmamat Önök részéről mindég ugyan olyan melegen és őszintén viszonzottnak éreztem. A legutóbbi választás eredménye szétszakíthatta köztünk a politikai kapcsot, de a baráti viszony, a mely a mandátum kérdésétől független, túl fogja élni ama muló kapcsolatot. Én legalább ugy érzem, hogy szivemben az Önökhöz való baráti ragaszkodás nemcsak nem csökkent, hanem még mélyebbé is vált; és pedig úgy azok iránt, a kik e nehéz küzdelemben mellettem kitartottak, mind azok iránt is, a kiket tiszteletre méltó elvszilárdságuk arra kényszeri tett, hogy hozzám való baráti érzelmük fenntartásával politikai okokból a másik táborhoz szegődjenek. Azzal a fogadalommal búcsúzom, hogy e baráti vonzalmat a doroghi kerület minden egyes polgára iránt szeretettel fogom ápolni és e fogadalmamhoz azt a kérést fűzöm, hogy viszont Önök is mindenkor azzal a bizalommal forduljanak hozzám, hogy nálam, — váltig jó barátuknál, — mindenkor tárt ajtót és tárt szivet fognak találni. Mindnyájukkal össze forradva, a hazaszeretetnek a pártkorlátok fölé emelkedő szent érzésében változatlan barátsággal azt kiáltom Önök felé ! Éljen a haza 1 A viszontlátásig igaz hivük és barátjuk. Budapest, 1905. február hó 4-én. Szacelláry György. Színház. Esztergom, február 8. Akik kedden este Dombayék bemutató előadására megjelentek, igazán kellemes meglepetésben részesültek. Mamint mentő gondolat jutott eszébe, hogy házasságuk hatodik évfordulója van ma. Azonnal egy szép esokrot rendelt, a gyerekek részére pedig különféle játékszert vett s igy fölszerelve, boldog arccal nyiltottbe övéihez. A szerető nő az első piljanatra látta, hogy valami változás történt s hogy férjét visszakapta. A kis Laci apának ily szokatlan időben való hazajövetelén megörülve, ezzel futott eléje: „Ugy-e apácska itthon marad velünk játszani" ? Pártos felkapta az ujjongó apróságot és összecsókolta. Majd nejéhez fordulva, a csokrot e szavakkal nyújtotta át: „Bocsáss meg Ilka, hogy elhanyagoljalak, a mai nap egybekelésünk 6-ik évforduló napja, újitsa ez meg köztünk a régigaz szeretetet. Hibáztam, belátom, de megbántam." Könnyű volt a mellőzött, de igazán szerető hitves engesztelését megnyerni. Pártos az egész este nem tudott betelni kedves otthona kényelmével, övéi szeretetével. Ella pár nap múlva Bodroghy ellenzése és kérése dacára zárdába ment. Pártos ismét a régi jó apa lett, ki boldog családi életet élt, s aki előtt álomképen jelent meg a zárdában imádkozó szoborszép nővér, de mely álomképet rendesen foszlányokra tépte a kis vasgyúró Lacika, ki ölébe mászva, mint lovaskatona lovagolt apuskája térdein. Gábris Aladár.