Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-05 / 11.szám

hát sok legény is találkozott. Volt köztük egy katona is, derék szál legény. Ez is elvitte Borcsát a táncba, s Kovács Boris az ő bogár szemeivel egészen megigézte a legényt. Meg is kötötték az ismeret­séget. Ettől fogva a legény, amikor csak te­hette, meglátogatta a lányt, s kiszabadu­lása után is hűségesen eljárt hozzája. Nem győzte kedvesének hozni a szebb nél-szebb, megörvendeztető ajándékot. De hozott volna neki bármit is, mert nagyon szerette a lányt. Kovács Boris teljesen megérdemelte a legény odaadó bizalmát. Mert a mellett, hogy ő is szerette a legényt, noha gyak­ran meg is tréfálta, még szorgalmas és dolgos lány is volt. Az uraság, ahol szol­gált, nagyon megvolt vele elégedve. A legény szerette volna már a kézfo­gót, de a lány azt mondta, majd ha ké­szen lesz a menyasszonyi kelengyéje. Nem telt bele hosszú idő, az is meg lett A leány szép staférungot szerzett magá­nak. A szerelmes pár megtarthatta a kéz­fogót, s a vőlegény boldogan húzta je­gyese ujjára a sziveket összekötő gyű­rűt .. . Csakhogy a sors könyvében máskép volt- megírva. Kovács Boris, már ekkor menyasszony, hogy-hogy nem betegségbe esett. Meghű" tötte magát s fejtifuszt kapott. A leány szülei nem értesítették a vőlegényt. Nem akarták megijeszteni s gondolták, hogy a különben egészséges szervezetű lány majd­csak kiheveri a bajt. De a betegség egyre súlyosbodott. Doktor, patika mind hiába, a szegény Borcsa, a szépséges meny­asszony kiszenvedett. A sors kérlelhetlenül elsöpört egy gyönge virágot. Már most el kellett híni a vőlegényt. Ha nem jöhetett el a víg lakodalomba, el kellett jönnie a szomorúba. Fájdalmas nászútra halott jegyesével ... A legényt roppant leverte a gyászhír. Tántorogva ment a halottas szobába, hogy viszontlássa utoljára imádott kedvesét. Haj, de micsoda szivettépő viszontlátás volt ez! A leány ott feküdt a ravatalon hófehér menyasszonyi ruhában, fején a menyasz­szonyi koszorú. Elragadóan szép volt. A halál nem torzította el vonásait. Mintha csak aludt volna. Arcán valami bánatos mosoly rögződött meg. De halott volt a szép menyasszony. Azok az éjsötét szemek, melyekből még nem rég annyi tűz sugárzott, mindörökre lecsukódtak. Azok az ajkak, melyek oly édesen tudtak mosolyogni, mindenkorra lezárultak. A megtört vőlegény oda térdelt jegyese elé, s szenvedélyesen csókolgatta ruhája széleit, ujjait ... Egyszerre észreveszi, hogy hiányzik je­gyese ujjáról a jegygyűrű. Tüstént előke­resteti s menyasszonya hideg ujjára húzza. Ha övé volt az életben, legyen övé a ha­lálban is ! . . . Aztán megint csókolgatja hosszan, tü­zesen azokat az elhidegült ujjakat, ame­lyek még nem régiben annyi örömet Ír­tak az ő szivének. . . Már nem fognak irni többet . . . * Ott nyugszik már künn a holtak orszá­gában a halott menyasszony, magába fo­gadta testét az annyaföld. Nincsenek már érzései, gondolatai. Elnémultak fájdalmai. Pihen csendesen. Majd tavaszra a gondos természet zöld pázsitszőnyeget fog rá bo­rítani, a lég apró énekesei pedig altató dalt fognak fölötte énekelni . . . Falu lányai, magyar lányok, gondolja­tok néha-néha a ti fiatalon elköltözött, kedves baratnétokra ! Hintsetek virágot sírjára, hisz ő maga is virág volt, mikor elszállt közületek . . . Hintsetek virágot sírjára ! . . . Galambos Dezső. A divat. — A Divat Újságból. — Benne vagyunk javában a farsangban — a melyet a politikának ugy látszik nem sikerült teljesen elsanyaritani. Van táncos és táncosnő elegendő, szép ruha is sok, uralkodó szín a fehér, annyira hogy csaknem mindenki fehérben van Utána, mint rendesen, a rózsaszín követ kezik. A kéket már kevesebben szeretik vagy ha szeretik is, nem igen merik vá lasztani, mert attól félnek, hogy a villa mos fénytől úgyis kissé sápadt arcukat a kék szín még jobban halványítaná. Pe dig de szines, vagyis alig képzelhető szép halványkéknél tökéletesebb szín Kedvem volna egyszer egy kék bált ren dezni, a honi bálok mintájára. Minden ruha azúrkék lenne, fehér alsóruhák fölé hogy a nyári hajnali égen úszkáló bá rányfelhők színét kapná ki az ember. De még a fiatalembereket is arra kérném hogy ingük fehér plasztronját kék selyem echarp válassza el a fekete frakktól. A rendező vállán lobogó kék szallag, — a teremben minden lámpán és csilláron kék felhő, — szóval egy mosolygós kék mennyezetű paradicsomban szeretnék egy szer mulatni, kék virágszálakkal és kék szalagos kertészekkel magam körül — de rózsás kedvben. Milyen országra szóló kis mulatság lenne. A táncos ruhák formája igen helyes Nem hosszú, de nem is kurta. Éppen jó Még nálunk nem nagyon sok ráncos szok­nyát látni. Ugy látszik, fázunk a váltó zástól, j( bban szeretjük a formára simu­lót. Pedig nagyon szép és kivált a kissé sovány fiatal leányok alakján nagyon há lás a szépen ráncba szedett szoknya. De persze meg kell a hozzá való szövetet választani, a mi ma oly könnyű. Hisz ma egy uj divat megteremtésénél a szabó úgyis kreáló, — mint Parisban mondják, karöltve dolgozik a gyárossal és mig amaz a ráncos ruhákat iparkodik elfogad tatni klienseivel, emez piacra dobja a for­mának különösen megfelelő anyagot — jelen esetben a selyembatiszt egy nemét amelyet krisztalin-nak keresztelnek Igaz, hogy van is valami kristályosan tündöklő és el-eltünedező a fényében Ebből a mesésen omlatag puha áttetsző kelméből mesésen szép báli ruhákat lehet készíttetni. Természetesen könnyű selyem alsóruha fölé. Meg kell jegyeznem, hogy ennek a csodás finomságú kelmének a természete majdnem teljesen kizár min­den fényes és pompás és hivalkodó dí­szítést, formát is csak a legegyszerűbbet tűri meg. Szóval kiválóan fiatal leányok szövete.­Gondos anyák, a kiknek a leánya még nem bálozó, de már közeledik a felnőtt leányság küszöbéhez, a húsvéti konfirmá­cióra való ruhán törik a fejüket. Róluk is gondoskodtunk néhány kedves és könnyen elkészíthető ruhácska képével mai lapunk­ban. A konfirmációra készülő leánykák közt van két képünk a kathólikus kisebb leányoknak, a kik első húsvéti áldozá­sukhoz járulnak. Mind a kettő tiszta fe­hér, egy fátyollal, egy fátyol nélkül való. A fátyol ugyan bájosan illik a gyermek­leánykák angyalarcához csak az az égő gyertyaszál ne tartaná folyton aggodalom­ban az ember szivét, — kivált ha sokan vannak, — folytonos a suttogás, hogy. nem-e fog tüzet egyik-másik fejecskén a lengő fátyol. Tavaszi ruhákról még kora beszélni, de néhány rajzot még is adunk már la­punk legutolsó oldalán. Ida. * A Divat Újság minden hónapban két­szer jelenik meg. Előfizetési ára nagyon olcsó : negyedévre, postán való szétkül­déssel, két korona husz fillér. Előfizetni legcélszerűbben a kiadóhivatalba intézett postautalványon lehet. A Divat Újság ki­adóhivatala Budapesten, VIII. Rökk Szi­lárd-utca 4. számú házában van. 1904. V. II. 628/1 számhoz. Alulírott kir. bírósági végrehajtó ezen nel közzé teszi, hogy a bpesti VI. ker kir. járásbíróság 1904. évi Sp. II. 2503/3 számú végzésével Dr. Fuchs Sándor ügy> véd által képviselt Zwack I. és társa cég felperes részére, Sáros István alperes ellen 657 kor. 95 fii. tőke és járulékai erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás folytán alperestől lefoglalt és 1013 koronára be csült ingóságokra az esztergomi kir. já rásbiróság fenti számú végzésével az ár verés elrendeltetvén, annak a felülfoglal­tatók követelései erejéig is, amennyiben azok végrehajtási zálogjogot nyertek volna alperes lakásán, Pilis-Maróthon leendő megtartására határidőül 1905. évi február hó 7. napjának délelőtti fél 10 órája tűzetik ki, a mikor a bíróilag lefog­lalt bútorok, lovak, kocsik, s egyéb in­góságok a legtöbbet ígérőnek készpénzfi­zetés mellett, szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Egyúttal felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtató követelését megelőző kielégí­téshez tartanak jogot, — amennyiben ré­szükre foglalás korábban eszközöltetett volna és ez a végrehajtási jegyzőkönyv­ből ki nem tűnik, —"hogy elsőbbségi igényeiket az árverés megkezdéséig alul­irt kiküldöttnél írásban vagy pedig szóval jelentsék be. Kelt Esztergomban, 1905. évi január hó 12-ik napján. Havas Vince kir. bir. végrehajtó. (III. ker. Szent-Tamás. Káptalan-u. 3. sz. Csakis orosz eredeti csomagolásban kapható. K irdetések • jutányosán felvétetnek

Next

/
Thumbnails
Contents