Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-02 / 10.szám

gazdákat egy érdekcsoportba tömörítse és a gazdálkodás fejlesztésére éppen a tömörülésben rejlő anyagi, értelmi és erkölcsi erővel közreműködjék. Ezen szervezetet a falusi gazdakörökben találjuk meg, melyekről az „Esztergomvidéki Gazdasági Egyesület" decemberben tartott szövetkezeti kurzuson jeles szakemberek szájából annyi szépet, annyi jót hallottunk. Valósítsuk meg miharább azokat az eszméket, melyek nyomán csak áldás fakad. Ny. - L. — A gyáripar fejlődése érdekében. A délvidéken nemrégiben beszüntetett dohánygyárért három vármegye székvárosa: Esztergom, Komárom és Újvár küzd. Mind a három városnál a verseny nemes, nem akarja egyik sem a szomszéd érdekeit megsérteni, mindenik bizik, hogy helyén lesz a gyár felállítva. Hogy hol lesz felállítva a gyár, s hogy egy helyen-e, avagy többfelé osztva, miként az tervezvezve volt három helyen: ez a jövő titka, de mindenesetre a versenyzők győzelme — a vezetők érdeme lesz. E lap jelezte pár hónappal ezelőtt, hogy vármegyénk felvidéke részére egy vicinális vasutat terveznek, mely még ezideig igaz, hogy az eszme körében él, de jó kezekben van. Főispánunk pártfogása alatt hiszem, s bizom benne, hogy rövid idő alatt kibontakozik az eszmekörből és ha e fontos ügyben az eszme megtestesül, a vicinális Oroszka, Kéty, Kural, Bart és Nagy-Ölved között Szölgyén, Köbölkút, Bátor— Én nem szoktam látogatóba járni . . . Mond meg azt neki. Ez már kiment a divatból. Nem érünk mi rá olyanokra. Menjetek ti vizitelni, ha egyebet nem tudtok cselekedni, nekem pedig hagyjatok békét, most pedig lódulj ! Aludni akarok. — Aludni akarok . . . Még a szemét is elforditja . . . Bizonyosan szegyei rám nézni ... No te vén szamár ! Márk gyorsan hunyorgatja a szemét. Hosszú csend. — Pedig már csak jöjjön el gratulálni, batyuskám ! — szól Márk becéző hangon, — a kegyelmes asszony sir, csak úgy kínlódik az ágyacskáján már csak legyen olyan jó, mutassa ki előtte a tiszteletét . . . Jöjjön batyuska. — Nem megyek. Nem érek rá . . . Meg minek is ? Ugyan mit csinálnék én egy vén lánynál ? —> Jöjjön .el kegyelmes uram ! legyen olyan jó ! Szörnyűség látni, hogy menynyire elkeseríti szegénykét az ön, hogy ugy mondjam: hálátlansága és érzéketlensége. Márk a szemét törülgeti, legyen olyan jó. — Hm ! Hát aztán konyak lesz-e ? — Kérdé Zsán. —- Lesz batyuskám, kegyelmes uram. — Ugy ! . . . N-n-no ! A herceg hunyorít szemével: Hát száz rubel lesz-e ! — Az már semmikép sem lehetséges. Tönkre tettek bennünket a rokonok. Mig pénzünk volt mindnyájan jártak hozzánk, most pedig . . . Tán az Isten akarta igy. — Mennyit is kaptam én ma esztendeje a vizitért? Kétszáz rubelt. S ma már száz kesz, Búcs, Madár, Marciháza, Heténynél csatlakozva az érsekújvári és komáromi vonallal, nemcsak nemzetgazdasági, de sztratégiai szempontból is fontos lesz. Érsekújvár lengyárt épit, Komárom 1500 orsóval kenderfonó- és szövőgyárat létesít. Ne maradjunk tehát mi sem el a szomszédvárosoktól, teremtsünk mi is gazdáinknak egy uj forrást, melyre a sanyarú gazdasági viszonyok közt igen nagy szükségünk van. Állítsunk lengyárat Bény vagy Kernenden a Garam partján. A beruházási törvény jelentékeny összeget szán a len- és kender-készitő gyárak, szövetkezetek és áztatok létesítésére, mely összegnek miként való felhasználása tárgyában Tallián Béla földmivelési miniszter most terjedelmes leiratot intézett az O. M. G. E.-hez. A leirat szerint a beruházási kölcsönből 75000 koronáig terjedő kamatnélküli kölcsönt kaphatnak azok a vállalatok, melyek kötelezik magukat a modern technika követelményeinek megfelelő len, vagy kender kikészítő telep létesítésére. A kölcsönt a telep üzembe helyezése után 10 év alatt kell visszafizetni. A körülményekhez képest a miniszter esetleg nagyobb kölcsönt is ad: — községek -— gazdatársadalmi szervezeteknek, ha len- vagy kender kikészítő telepet állítanak fel, az építési költség 40%-ig terjedő, legföllebb azonban 35000 koronára rúgó, vissza nem fizetendő államsegélyt is ad. Különben erre nézve teljes utasítást ad az O. M. G. E. is. Legyünk rajta, hogy ez eszme se lenne ? Tréfálsz vén varjú! Kutass csak egy kicsit az öregnél, majd találsz . . . Egyéb iránt takarodj innen, hadd alszom. Legyen nagy lelkű, kegyelmes uram ! O már oly öreg . . . alig bírja már a teste a lelkét. Szánja meg őt kegyelmes uram Mihályes Iván. Zsán kérlelhetetlen. Márk elkezd alkudni. Öt óra tájban Zsán megadja magát, frakkot ölt és megy a hercegnőhöz. — Ma tante, — szól miközbe a nénjének kezet csókol. S leülvén egy szófára, elülről kezdi a tavalyi beszélgetést. — Kryszkina Marié ma tante levelet kapott Nizzából . . . Az is férfi! mi ? Nagyon érdekesen irja le a párbajt, melyet a férje valami angollal vivott, valami énekesnő miatt ... elfelejtettem, hogy hívják . . . Csakugyan ? — Igen . . . Párbajokat viv, énekesnők után futkos, itthon pedig, ő miatta akár meg is halhat a felesége. Nem értem az ilyen embereket ma tante. A boldog hercegnő közelebb ül Zsánhoz s a beszélgetés tovább folyik. Feladják a teát és konyakot. S az alatt, mig a boldog hercegnő Zsánt hallgatva hahotázik, szörnyülködik, ámul, az öreg Márk ládáiban kutat-keres és szedi össze a bankóit. Zsán herceg nagy engedményt tett. Csak ötven rubelt kért ezért a látogatásért. De hogy ezt az ötven rubelt össze lehetne hozni, az öreg Márknak nem elég egy ládát átkutatni. I Irta: Cseha Antal. megvalósuljon, mely igen-igen gaz"dag jövedelmi forrást nyit gazdáinknak. Keressük a forrást, mely jövedelmet ad. Pólya Lajos. A kisiparosokról. Nemcsak nálunk, hanem másutt is azt látjuk, hogy a kisipar mai sanyarú helyzete dacára, az önálló kisiparosok száma napról-napra nagyobbodik. Még husz, harminc év előtt vagyonos, jólétnek örvendő iparosaink voltak. Azóta a pusztulás szemmel látható s ha ezen jelenség okát kutatjuk, nem a legutolsó az iparosproletárok számának rohamos szaporodása. A proletárság a legtöbb esetben két okra vezethető vissza. Az illető iparos, tanonc korában nem tanulta meg a maga iparát, nem tanulta meg a szükséges fegyelmet, — vagy pedig nem rendelkezik az önálló vállalkozáshoz, munkához szükséges anyagi erővel. Az első éppen azért, mert nem érti mesterségét, a minden foglalkozáshoz szükséges kedv és becsvágy nélkül űzi foglalkozását; a második bár megtanult csinosan dolgozni, az önálló üzlethez anyagi ereje nem lévén, jó munkáját kontár munkálkodásra áldozza, beleszokik a rendetlenségbe, dolgozik pillanatnyi szükségleteinek kielégítéséért, hova tovább mind olcsóbban és mind rosszabbul. Nagyon természetes, hogy az ily iparosok csökkentik a rendes és jó kisiparos jövedelmét, amig maguk alig képesek családjuk megélhetéséhez a legszükségesebb keresményt előteremteni. A régi céhrendszernek oly sok árnyoldala volt, hogy azt bármi uj formában életre kelteni nem lehet. De másrészt a kisiparosok érdekében üdvösnek mutatkoznék, ha az ipar önálló űzését bizonyos feltételektől tennék függővé, mert bizonyos, hogy a mai rendszer túlsók kontárt nevel. Tanonc korában a mai iparos nagyon keveset van a saját mesterségében elfoglalva s inkább a házi teendőkre és lótás futásra lesz felhasználva, úgy, hogy midőn felszabadult, akkor kezdi csak tulajdonképen a maga mesterségét elsajátítani. Vannak ugyan kivételek, nagy általánosságban azonban, mégis az előadott viszonyok állanak fönn. Nagyon üdvös volna tehát, ha az önállósításnak oly föltételeit szabnák meg, melyek nem nyűgözik le a szabad, természetes fejlődést, azonban megakadályozzák az iparos-proletárok ijesztő mérvben való elszaporodását. Az önállósításnak féltételéül nem elegendő azt megkívánni, hogy az illető saját mesterségét kitanulta, vagyis, hogy felszabadult, — hanem azt is be kell igazolni, hogy mesterségét érti, hogy a szükséges gyakorlattal s az illető ipar folytatásához szükséges minimális forgó tőkével bir. A mai viszonyok mellett kisiparosaink nagyobb része e kettő nélkül önállósítja magát, minek természetes következménye, hogy nem boldogul ; a kereset hiánya s a vele járó anyagi küzködés elkedvetleníti, mesterségét elhanyagolja, egyik napról a másikra él s örül, ha valami szegényes hivatalszolgai állás megszabadítja a nyomortól. Ez az állapot egészségtelen. Megnehezíti a kisiparos osztály megélhetését s megrendíti a kisipar termékei iránti bizalmat a közönség körében. A gyári ipar nyers termékeket és szükségleteit nagyban, tehát olcsón szerzi be, munkaerejét elsősorban a a proletár iparosok sorából nyeri, kik az ott divó munkamegosztás mellett, ha a saját egyoldalú munkakörükben nagyobb jártasságra tesznek is szert, iparuk önnálló üzésére alkalmatlanokká válnak s minthogy a gyári ipar termékei, ha tartósságra és jóságra nem is képesek a versenyt a kézi ipar termékeivel kiállani, olcsóságuknál fogva mindjobban elterjednek a nagy közönség körében annál is inkább, mivel külső csin tekintetében a kontár kisiparosok által előállított termékeket jóval fölümulják. Elismerjük, hogy az érintett viszszásságokat úgy szabályozni, hogy a munkaszabadságot tiszteletben tartsuk, a szabadfejlődést pedig ne akadályozzuk, felette nehéz. Mégis, ha a mai viszonyokat szemléljük s rokonszenvvel kisérjük a kisiparosok nagy osztályának küzködését, megérlelődik bennünk az a meggyőződés, hogy itt beavatkozásra, mielőbbi szabályozására van szükség. A növények életéből. i. Nem tudósoknak irom szerény soraimat, ők ne olvassák el. Önökhöz fordulok tisztelt Uraim, s hazám lelkes honleányai, Önökhöz, kiknek bírálata enyhe s kik talán olyant is találnak soraimban, ami figyelmüket megragadja, ami, ha nem is uj, de Önök előtt kevésbbé ismert. A növények életéből merítem thémámat, az én ismerőseim, az én szeretteim köréből ; mert hisz gazda vagyok, kinek tekintetét két határ övedzi, fönt a kék ég, alant pedig a zöld föld; melynek ékességéről, á növényekről akarok írni. Kezdem pedig a szerves élet alphájánál, a sejtnél. A sejt a növényi szerves élet legapróbb, legparányibb része. Magában apró hólyagocska, telve ősképlettel (protoplazmával), mely az apró szemcsét, a sejtmagot rejti. Ezen sejtmag az élet képviselője a sejtben, mely kedvező viszonyok között oszlik, szaporodik akként, hogy a sejthártya befüződik, magába zárva a régi ősképlet egy részét és egy részlet sejtmagocskát — s a régi mellé sorakozva uj, önnálló sejtté lesz. Ekkép képződik a sejtek láncolata, melyek aztán szövetekké egyesülnek, melyekből a pamatok, edénynyalábok keletkeznek s épitik fel a növényi szerves testet. Ilyen növényi szerves test már a mag is, melyről értekezve, legyen szabad először is szólnom. A mag a szunnyadó növényi élet bölcsője. Az anyanövény idegyűjti és itt raktározza az általa termelt legédesebb, legjobb tápot, hogy addig, mig az újszülött kisded növényke tápszerveit kifejti, mig Önmaga is táplálkozni képes lesz, szükséget ne szenvedjen. Az anyanövény ezen gondoskodása juttat minket is, soksok édes csemegéhez és a tápláló kenyérhez. A mag tehát szendergő parányi életet óv, s ez: az ébrény. Az ébrény felső fejlettségű növényeknél nem egyetlen termékeny sejt, hanem sejthalmazból, sejtszövetből áll, és sokszor a leendő anyanövény körvonalainak jellegzetes nyomát viseli. Az ébrény szendergése addig tart, mig kedvező tényezők: nedvesség, meleg és