Esztergom és Vidéke, 1905

1905-02-02 / 10.szám

ESZTER6IM es VIDÉKI r r A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre . . 12 kor. Negyedévre. . 3 kor. Fél évre . . . 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gjjula és Brenneí Ferenc, Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A falusi gazdakörökről A föld ára napról-napra emelkedik : a szabadkézből eladás- alá kerülő földdarabokra, egymásra igérő vevők jelentkeznek ;* földműves polgártársaink körében fokozódik a terjeszkedésre való törekvés, mi versengést idéz elő az ingatlanok megszerzésében. Megnyilvánul ebben a törekvésben, ebben a versengésben a népnek a hazai földhöz való ragaszkodása, buzdításul szolgál a kölcsönöknek könnyebb megszerzése és a pénznek általános olcsóbbodása. Ha a föld gazdasági értékének helyes meghatározására az elérhető haszonbéreket értékmérőül elfogadjuk és a forgalmi árakat a földhaszonbérekkel szembeállítjuk, az eredmény az, hogy figyelmen kivül hagyva a földtulajdonos által viselt közterheket — a haszonbér a forgalmi ár 4°/Onál alig nagyobb, de 5°/

0-ot nem haladt meg, földműves polgártársaink panaszkodnak, hogy a föld jövedelme szűken fizeti meg a munkát, s.ha a földekért mindamellett oly magas árakat fizetnek, oda vezetendő vissza, hogy népünk nem ismerve a befektetés helyes módját, a gaz„Lsztergom es Vidéke" tárcája. Egyszer egy éVben. A hercegnő három ablakos házikója •ünnepi szint öltött. Egészen megifjodott. Környéke gondosan ki van söpörve, kapuja szélesre kinyitva, az ablakokról le vannak szedve a rácsos zsaluk. A frissen megmosott ablaktáblák vidáman csillognak a napfényben. A főbejáratnál ott áll áz öreg, töpörödött Márk kapus, molyette bérruhába öltözve. Ráncos álla, melynek megborotválásával remegő kezei egész délelőtt bajlódtak, frissen kifényesített csizmái és címeres gombjai szintén édelegnek a napfényben. Márk nem hiába bújt ki az ő szobájából. Má a hercegnő nevenapja van s neki kötelessége a látogatóknak ajtót nyitogatni és azok neveit bekiáltani. Az előszobában most nem kávé-alj illatozik, mint rendesen, sem bőjtös leves, hanem valami illatszer, ami igen hasonlít a tojás-szappan szagához. A szobák gondosan ki vannak taka ritva, fel vannak rakva a függönyök, a képekről le vannak szedve a tüll takarók, a padló ki van csinosítva. A helytélen Zsulka, a kandúr macska és a tyúkok, daság jövedelmének okszerű gazdálkodás által elérhető fokozását: a könnyebb megélhetés feltételeit, az anyagi boldogulást egyedül a nagyobb területen való gazdálkodásban keresi. Nem lehet elvitatni, hogy egyes községekben, különösen okszerűen kezelt uradalmak közelében fejlődött egyes kisgazdák gazdálkodása, . értékben emelkedett a gazdasági állatok minősége ; de nagy általánosságban hiányos a gazdaságok felszerelése, gyengék, kevés értékűek az igavonók, — kevert fajú s számra nézve csekély . a szarvasmarha állomány ; a vetőmagvak felfrissítésére, megtisztítására nem fordittatik gond. Általában a kisgazda az emelkedő közterhek és igények aránytalan fokozódása mellett ma is úgy gazdálkodik, mint apáitól látta, már pedig megfelelő gazdasági eszközök nélkül, silány igavonókkal a földet jól megmunkálni rem lehet, a gondosan meg nem tisztított vetőmag gazt terem, csekély számú marhaállomány után a földekből kivont táperő nem pótolható. Nem vádként hozzuk íel ezeket a kisgazdák ellen, rámutatunk ezen jelenségekre s hozzátesszük, miszecsirkék mára be vannak zárva a konyhába. Maga a hercegnő, a három ablakos házikó úrnője, egy előre hajlott ráncos arcú öreg asszonyka, ott üli egy karos székben, s minduntalan igazgatja olcsó fehér ruhája redőit. Csak egy szál rózsa, amely összeesett mellére van tűzve, mutatja, hogy van még ezen a világon fiatalság. A hercegnő gratuláló látogatókat vár. El kell, hogy jöjjenek: Tramb báró a fiával, Halahadze herceg, Burlasztow kamarás a hercegnő cousinja, Büttkov tábornok és sok más . . . mintegy húsz ember. Azok eljönnek s mindjárt megtöltik az egész házat beszedőkkel. Halahadze herceg majd énekelni fog, Büttkov tábornok pedig két óra hosszáig fogja tőle — a hercegnőtől — a rózsát kunyorálni, azonban tudja: miként kell magát ezekkel az urakkal szemben viselni. Minden mozdulatában megközelíthetetlenséget, méltóságot és jónevelést fog elárulni . . . Eljönnek majd Htulkin és Pereulkov kereskedők is, de ezek csak az előszobáig fognak bejuthatni : ott lesz a számukra egy asztalon egy ív papiros és toll . . . írják oda a nevöket, aztán mehetnek vissza . . . Tizenkét óra. A hercegnő megigazgatja ruháját és a rózsát. Hallgatódzik: nem csengetnek-e ? Zajjal közeledik egy fogat; megáll. Elmúlik öt perc. rint természetesnek találjuk, hogy a kis birtokon való gazdálkodás belterjesebb irányban nem fejlődött. Természetesnek találjuk azért, mert a kisgazda nem olvas szaklapokat, szakkönyveket, melyekből a gazdálkodás fejlődéséről tudomást szerezhetne, — nem látogat kiállításokat, nem hallgat felolvasásokat, melyekből ismereteit gyarapithatná, — nem tagja egyesületeknek, melyek a kisgazda gazdálkodásának fejlesztésével foglalkoznak és végül nincs olyan szervezet, mely a kisgazda munkálkodásának irányításával foglalkozik sa tőkének a gazdaságban való jövedelmező befektetésére megtanítaná. Maga a földművelésügyi kormány sokat tett a ' kisgazda érdekében. Földmives iskolákat, baromfitenyésztési képző iskolákat állított fel, minta paraszt-gazdaságokat szervez és az állattenyésztési, tejgazdasági, szőlőszeti felügyelőségek mind olyan intézmények, melyeknek hivatása, rendeltetése- a kisgazda gazdálkodásának fejlesztése. De a földmives iskolákból kikerülők legnagyobb része kizárólag csakis a nagyobb gazdaságokban igyekszik szolgálatot keresni és ismereteit nem haszno„Nem ide jött" — gondolja a hercegnő. Bizony nem ide, hercegnő. Ismétlődik a tavalyi eset. Sajnálatos eset! Két órakor a hercegnő épúgy, mint tavaly, bemegy a hálószobájába, valami erősítő szeszt szagul és sir. Senki sem jött el! A barbárok ! A hercegnő körül a vén Márk forgolódik. Ez is el van keseredve, hogy menynyire megromlottak az emberek. Régebben úgy dűltek be a vendéglátó terembe, mint a legyek, most pedig . . . ~— Senki sem jött el! sir a hercegnő, se a báró, se Halahadze herceg, se Buviczky Zsorzs . . . elfeledtek. Pedig én nélkülem mi lett volna belőlük ? Nekem köszönhetik szerencséjüket, előmenetelüket, — egyes egyedül nekem. Ha én nem va gyok, semmire se mentek volna. — Bizony nem ! erősiti Márk. — Én nem várok hálát . . . kell is ne kern ! Én csak jó érzést várok. Istenem, milyen sértő ez ! Oh, milyen sértő! Még csak az unokaöccse, Zsán se jött el. Miért nem jött el? Mit vétettem én neki? kifi zettem minden váltóját, jóravaló férjet kerítettem a Tanya húgának. Sok pénzem be került nekem a Zsán. Megtartottam szavamat, melyet testvéremnek, az ő apjának adtam . . . Mennyit költöttem rá. hiszen te is tudod . . . — vSőt . el lehet mondani, kegyelmes sitja a saját gazdaságában a köz javára; az okszerű baromfitenyésztésre népünk nem helyez súlyt; —• a minta parasztgazdaságok átalakító hatása az illető községre s legfeljebb a legközelebbi környék gazdáira terjed ki. A különböző felügyelőségek munkálkodása minden iparkodásuk mellett sem mutat fel kellő eredményt, mert hiányzik a faluban az a mozgató erő, mely az ezekből vett hasznos útmutatások megvalósítására törekednék. A fővárosban 1895. évben alakult meg a Magyar Gazdaszövetség, ennek célja: hogy megtanítsa a kisembereket a szövetkezésre, a versenyre és méltányosságra ; a hazaföldjének szeretetére és a gazdálkodás jövedelmének gyarapítására; céljait a falusi gazdakörök — mint tagok közreműködésével igyekszik megvalósítani. Majdnem 10 éve működik az országban ez a hatalmas testület és sajnos éppen a kisemberek nem ismerik, nem támogatják és támogatását nem veszik igénybe. Gondoskodni kell tehát olyan szervezetről, mely a helyi érdekből kifolyólag, kizárólag a helyi gazdasági ügyekkel foglalkozzék, mely a asszonyom, szülői helyett szülőanya volt. — S hát ... ez a hála! Oh emberek ! Három órakor, ép úgy, mint tavaly, a hercegnőt ájulás környékezi. A megijedt Márk felteszi szalagos kalapját, sokáig alkudozik egy bérkocsissal s elhajtat Zsánhoz, az unokaöcscséhez. Szerencsére az a bútorozott szoba, a melyben Zsán herceg lakik, nincs messzire. Mikor Márk belép, a herceg még az ágyon henyél. Csak az imént jött haza valami mulatságból. Arca vörös/homlokán izzadság cseppek látszanak. Feje zúg, gyomrában forradalmat érez. Szeretne elaludni, de nem tud: csak kínlódik. Márk bemegy a piszkos, rendetlen szobába és összehúzódva, bátortalanul lép az ágyhoz. — Nem szép dolog, Mihályes Iván — szólal meg Márk, fejét csóválva, — nem szép dolog. — Mi nem szép ? — Miért nem szíveskedett ma eljönni a nénijéhez gratulálni neki a nevenapjára ? Hát szép ez ? — Takarodj a pokolba! — szólt Zsán. — Hát nem sértés ez a hercegnőre nézvést ? Mi ? Eh, Mihályes Iván kegyelmes uram ! Nincs önben jó érzés,! Ugyan miért keserité el a kegyelmes aszszonyt ?