Esztergom és Vidéke, 1905

1905-01-26 / 8.szám

ESZTERMM és VIDÉKE A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak. Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di

1

. Píokopp Gijüla és Brennei

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. A megobstruált szólásszabadság. Esztergom, jan. 24. Az emberi jogok egyik legszebbike a szólásszabadság, mit a nagy idők vívmányaként e hazának minden fia, politikai pártállás nélkül mindenkor tiszteletben tartott. A legújabb időben ezen jogunkon ép az az országos politikai párt ejtett csorbát, mely első sorban vindikálja magának a szólásszabadság épségben tartása fölött őrködni. Körünkön kívül áll országos politikai szempontból foglalkozni az új idők korcsszülöttével, mely a keresztségben obstrukció nevet vett fel, mig helyi társadalmi szempontból, pártállásra való tekintet nélkül kötelességünk. Az ország szivében, házában vívott harcnak nincs már tere, s igy a harci kedv, kezében a terrorizmus fegyverével a vidéki társadalmat keresi fel, ott toboroz magának, ügyének híveket. Városunkban is talált követőkre a szó elnyomására irányzott törekvés, mely „a cél szentesíti az ezközt" elvből indulva ki, a durva erőszak nemtelen fegyverével indult a harcra. „Esztergom és Vidéke" tárcája. Regény alakok. i. A csúnya leány. Egy levél került hozzám, a legcsunyább leány irta, akit életemben láttam. A levele, az szép volt és parancsoló : „látni akarom magát, hogy megkérdezzem öntől : tetszem-e?" A találkák ma már oly ritkák, elmentem. Pedig jó messzire kellett kifáradnom, ki a város végére, ahol a gyárak füstölnek, a temetők tövében. Gondoltam, hogy elbolonditanak, mert tiz találka közül, amit mi férfiak kapunk, csaknem tiznek felüketés a vége. Várunk, fázunk, fagyunk és elmegyünk azzal a gon dolattal, hogy soha többé nem megyünk bele ilyen vállalkozásba és hogy a nők mind kacérok és rosszak ... Az én leányom azonban ott volt, a kis földszintes ház sarkán, aminthogy megírta. A fején Rembrandt kalap. És a kalap alatt egy rút női arc. Ha már mi azt mondjuk egy női fejre, hogy csúnya, amikor az fiatal még és reánk szívesen mosolyog ! De ez a fej valóban csúnya volt, minden vonása oly hosszú, hogy véget sem akart érni A szája végtelen hosszúságban mosolygott t

eám, eltorzulva a gyönyörtől és gúnytól: A szónak, az erőszaknak minden eszközével felfegyverkezve állták útját tervszerűen annak, hogy a szabadelvűpárt jelöltje programmbeszédjét a Fürdő vendéglő nagytermében megtarthassa. Az összes rendőröknek, csendőröknek és egy század katonaságnak kellett kivonulni a szólásszabadság megakadályozására tervszerűen előkészített merénylet végrehajtásának meggátlására, a személy és vagyonbiztonság megóvására. Bámuljuk városunk polgárságának azt a részét, mely annyira elfogult és kishitű, hogy demagógok lazításai által annyira hagyja magát ragadni, hogy a nyers erőszak fegyverével védi az ő igazát, mely nem kiméi senkit és semmit, érthetetlenül a legocsmányabb és legtrágárabb módon becsmérli nyilt utcán szemtől-szembe a városnak azt a mindenkitől tiszteit és becsült férfiát, kinek legnagyobb bűne, hogy polgártársai felkérésének engedve, a szabadelvűpárti képviselő-jelöltséget elfogadta, de nem átallja még azt sem, hogy gyükot ragadjon ellene, s azok ellen, kik híveinek vallják magukat. Kérdjük azoktól, kiknek értelmiségét a vak szenvedély még nem — Ugy-e, megvan lepődve ?! — szólt lágy és behízelgő hangon, amely még kietlenebbé tette, mint hogy ha arcához illő száraz és rekedt hangja lett volna. — Nem tudtam felelni a megdöbbenéstől — és mit tagadjam a haragtól, hogy ez a szegény némber . . . — Látom, hogy boszús és megbánta, hogy eljött. Megbánta, hogy eljött. — Óh dehogy, dehogy ! — szóltam zavartan, mert az a babonám, hogy nem szabad gyengédtelennek lenni. — Nyújtsa karját — monda, — itt nem ismernek bennünket, a kövezet, rossz és az én lábam nincs arra teremtve, hogy gyalog járjak. Úgy gondolom mindég, hogy engem gyaloghintóban kellene vinni. Két szép férfiúnak. Nem találja l — De igen. Hanem — — Tudom, hogy voltaképen mért hívtam, hogyan mertem elhívni ? Amikor maga hires iró és én egy állás nélküli tanítónő vagyok, akinek nincs több ruhám, csak ez az egy, amelyben járok Szép a szabása ? No ne legyen ideges és legyen hozzám jó és mondja meg : mi lyennek talál ? Azt szeretném tudni, hogy ön is rútnak lát-e, mint mindenki ? Abban biztam, hogy önnek jobb szeme van, mint mindnek és úgy néz engem, ahogy én magamat. Mert én úgy érzem, hogy szép vagyok. A tükör ugyan eltorzítja néha az homályosította el egészen, helyes, illő és megengedett-e, hogy városunk eme közbecsülésben álló férfiát, annak hozzátartozóit, s azokat, kik híveinek vallják magukat, oly gyalázatos módon inzultálják, becsmérlik? Nem gondolják, hogy sokkal többet ártanak városunknak, társadalmának, mint amit ily fegyverekkel, igazuk érdekében vivott harccal, annak hasznára tesznek? Ám folytassák, de magukra vessenek, ha bombavetés közben a szilánkok őket sem fogják elkerülni. Frey Ferenc programmbeszéde. Vasárnap d. e. 11 órakor tartotta Frey Ferenc, a szabadelvű párt képviselő jelöltje programmbeszédét a Fürdő vendéglő nagytermében, nagyszámú hallgatóság jelenlétében. Az ellenzék értesülvén, hogy Frey Ferenc beszédét fogja tartani, nagy apparátussal készítette elő a haditervet, a beszédnek minden áron való megakadályozására. ' A reggeli órákban a Kossuth Lajos-utcán elosztva portyáztak csoportok, melyeknek feladata volt, a végletekig menő inzultáiással sőt ha kell, erőszak alkalmazásával, de mindenáron megakadályozni Frey Ferencet abban, hogy beszédét megarcomat, de belülről úgy látom, hogy ragyogó vagyok, bájosnak, kedvesnek, kívánatosnak születtem. Én szép vagyok, azt biztosan tudom, de lehet, hogy valami véletlen történt velem, valaki elátkozott, hogy senki sem látja igazi arcomat. Talán maga. . . Nem jövök könnyen zavarba, de most mégis hebegtem : — Persze, hogy ne csakugyan! Rosszkedvű lett, kivonta karját a karomból. — Maga se látja, maga is olyan, mint a többi. Különben az igazat megvallva, maga se tetszik nekem. Nekem csak egy olyan férfiú tetszenék, akinek olyan a szine, mint a régi elefántcsontté, teszem föl egy hindu herceg ! Megint belekapaszkodott a karomba, szenvedélyesen a fülembe súgta. — Mondja, mit gondol, el fog-e jönni még az a férfi, aki engem úgy lát, mint amilyennek én magamat érzem ? Az boldog lesz, oly boldog! . A hangja elfúlt a szerelem nagyszerű Ígéretében. De hirtelen józan lett: — Isten áldja, köszönöm, hogy eljött menjen. Ne higyje, hogy az én elmémnek valami baja van, csak önök férfiak vakok ! — Menjen és ne nézzen utánnam ! — monda ég elment. tarthassa, úgyannyira, hogy fényes nappal, katonai őrjáratot kellett kirendelni a jelölt háza tájékára. Közben százakra menő tömeg lepte el a Fürdő vendéglő tájékát, mely minden egyest, ki a Fürdőbe tartott a programmbeszédre, gyalázatos módon inzultált. Hire járt, hogy hetven egyetemi hallgató jött a városba, hogy a népet lázítsa, s a beszédet megakadályozza. E hír azonban túlzott volt, mivel mindössze egynéhány jött csak, s azok, miként értesülünk, nem valami kellemes emlékekkel távoztak. A szólásszabadság megakadályozására előkészített tervnek végrehajtását a kivezényelt rendőrség, csendőrség és egy század katonaság jelenléte akadályzta meg, s igy Frey beszédét megtartotta, melyet kivonatban alább közlünk. A progammbeszéd elmondása után Reusz József, a szabadelvű pártelnöke Nagy Antal reáliskolai igazgató, majd dr. Áldori Viktor ügyvédjelölt mondottak még beszédet, melynek végeztével a hallgatóság hazafelé ment, melynek minden egyes tagja inzultusnak volt kitéve, mig a jelölt a vendéglői helyiséget kereste fel, honnét rövid vártatva gyalogosan hazaíelé tartott, kit ott maradt párthívei kisértek útjában. A botrányt és vértszomjazó tömeg mozdulatlanul állott, várta a jelöltet, kit hazáig kisért. Természetesen utánna néztem. Egy lesüpedt törpe ház ajtaján belépett, olyan mozdulattal, mintha apródok vinnék a sleppjét, nemes ifjak nyitnák ki előtte a kaput, mintha haza menne a tünderpalotájába. II. A sphinx. Az én szememben a rejtélyes titokzatos képe: egy hordár. Múltkor láttam épen, báránybőr sipkát visel, — mert mindég az időhöz képest öltözködik, — hosszú katonaköpenyeget és egyik kezén keztyűt. (A másik kacska, akaratos és használhatatlan, bizonyosan kitört valami hurcolkodás alkalmával, nem érdemli meg, hogy gondozzák és öltöztessék.) A számozott öregembert huszonötéve ismerem. Amikor feljöttem Bndapestre, mindjárt megláttam és megjegyeztem, noha ezernyi ujónc villant föl olykor szemeim előtt. Akkor is pálinkás bolt előtt állott, a tétlenség legnagyobb komolyságával, szótlanul és mozdulatlanul. Senki rneg nem szóllitotta, senkihez ő nem szólt, nem szivarozott, nem olvasott, még csak nem is nézett. Állott. Tiz éven tul ugyanegy helyen, a belvárosnak valamelyik ma már nem létező kis könyök utcájában, ahol roskatag és elvénhedt házak szinte várták