Esztergom és Vidéke, 1905

1905-07-13 / 56.szám

ESZTERGOM es VIDÉKI A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGA "NAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . .12 kor. Negyed érre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di«. Píokopp Gijala és Brenner 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-ntca 485. szám. == Kéziratot nem adunk vissza. =s A vörös kakas. Esztergom, július 12. Nyár van. A csapadék mindig ke­vesebb és a napsugarak szántó for­rósága háztetőt, takarmányt s min­den egyéb gyúlékony anyagot még alkalmasabbá teszi arra, hogy a tűz emésztő ereje gazdag tápot találjon rajtuk. íme már is jön a híradás az or­szág minden részérői. Tegnap pusz­tított el a tűz egy virágzó falut, ma pedig egykét község esett javarész­ben a lángok martalékául. És a veszedelem ereje imminen­sebb különösen ott, ahol a nép gaz­dálkodással foglalkozva, napjait foly­ton a mezőn tölti s odahaza elag­gott, öreg hozzátartozóinak kevésbé figyelmes felügyelete alatt levő ra­koncátlan gyermekek könnyelmű já­téka pillanat alatt lángtengerbe ful­laszthatja minden jószágát. S csodálatos, hogy népünk az elret­tentőén sokasodó példákon még min dég nem okul és bár külső foglalatos sága közben folyton aggódó szemmel tekintget faluja felé, hogy vájjon nem lát-e valami gyanús füstöt, mielőtt eltávozott volna hazulról, mit sem Jsérp és Vidéke" tárcája. Falusi regény. Mondhatom : érdekes thémát választót tam, A mit utolérhetetlen bájjal énekelt Petrarca s ami Ádámot poétává avatta a paradicsomban : a szerelmet. Ez az örök emberi érzelem inspirálta évtizedek óta a poétákat s hiába magya rázza meg Schoppenhauer ezt a csodála­latos érzést metafizikailag, a tudományos kutatók szivét is megkeresi a tüneményes kobold. Schoppenhau erre csak a szenzitiv, ideg rokkant századvégi emberek néznek cso­dálattal, de a kik már eljutottak az em lékkönyvbe való verselgetés koráig, azok sokkal inkább kíváncsiak a poéták be szédére. Ezek a jóhiszemű fiúk, a jövő nyárs polgárok sokat igérő hajtásai. Ők, Vörösmarthyra esküdnek, a ki igy énekel: A néma szeretet Szűz, mint a lélek, melynek a Nyelv még nem véthetett! Vagy Petit-Semit, a kinek a szeretetről való szentenciája oly nemes és elmél­kedő. A. szeretet véglet —.a ki kevésbé szeret, már nem szeret. Eötvös József, tesz arra nézve, hogy az esetleges veszedelmet óvatos előintézkedéssel elhárítsa. Itt van a legutóbbi esztergomi tapasztalat. Eldurran a tűzoltók vész­övése. Tűz van a temető alatt, adják szájról-szájra. S mi történt. Egy szegény házaspár, nehogy kis gyer­mekük a külső dologban köztük lá­batlankodjék, bezárta a két éves ap­róságot a szobába, hagyván neki ételt és italt. Reggeli öt órától es­tig a világ legcsendesebb gyerme­két is felbőszítené az ilyen kény­szermagányosság s jóllehet unalmá­ban el is alszik, mégis igyekszik magának valami szórakozást sze­rezni. Játszik ezzel-azzal, de végre minden játékra ráun és előveszi a gyufát. Igy történt a kis Viszolai gyerekkel is. Az ágy felett lévő vak­ablakban, könnyen hozzáférhető he­lyen talált egy csomag kénes gyu­fát. Amint a szálakat gyújtogatta, valahogy tüzet fogott az ágyi ruha. Egyszerre csak azt látták a járóke­lők, hogy az ablakon, ajtón kitódul a füst, mely lassanként átölelte a ház környékét. Közben kihallatszott a bezárt gyermek kétségbeesett si kolya ! Szerencsére betörték az aj aki ezt mondja: Szeressetek ! E nagy vi lágon csak egy van ami valóban boldo­gít : szivetek! Vagy a nagy britt gigász Shakespe­are, aki igy gúnyol: „Szótlan együgyűség: Szeretet, Sokat mond nekem, noha keveset." Vagy szent Cyprian, a ki nem keve sebbet mond, mint ezt; „Aki keveset sze­ret, keveset imádkozik, s sokat imádkozik, aki sokat szeret." Vagy Ejh! ... de mikor a közönség nem szereti a szentenciákat. Jobb bizony, ha magam is inkább egy történetet mondok annak a feltüntetésére hogy mi az a szerelem ? . . . íme a történet róla. I. Hónapos szoba szürke szegénységében munkát irt Csikós Sándor. A szegénység nagyon gyámoltalan Sándor is tapasztalta, hogy noha az ön­kritika minden tekintetben meg volt elé gedvé a szocializmus veszedelmével; ez zel a készülő művel, nem bizott sike rében. Megmutatta művét néhány elismert iró nak, a kik nagy magasztalással Ítéltek a könyvről és előre is tudományos nyereség nek mondották, ha e könyv megjelenik rendelkezéseknek ? Sajnos, sehogy­sem. Mert alig van udvar, ahol egy Decsületes kád vizet lehet találni, étra, tűzkapocs, pamat s eféle se­iol sincsen. E részben kérlelhetlen szigort kö­vetelünk, mert ha a nép sajátjavát nem látja, kényszereszközökkel szük­séges megértetni vele azt, hogy ha vagyonának védelmét a jó szeren­csétől várja, elpusztul, mig csekély igyekezettel és mibe sem kerülő eszközökkel önmaga állhat védelmére annak ! De minő szatyra! A kinek lelke a szo­cializmus veszedelmeért égett, annak éhin seggel kellett küzdeni. A nyomor nem engedte dolgozni s talán az égi nemtő emelte föl az erkölcsi el-el fásulás előtt azzal, hogy nyomorának legsötétebb nap jai egyikén nevelői állást kapott Méhfa­lun, egy régi gentri családban. Egészen bizonyosra lehetett venni hogy nem valami örömmel fogadta a nyo mórból kivezető angyal kezét, de nem te hetett okosabbat. A szocializmus veszedelmének iveit ab ban a tudatban csomagolta össze, hogy ennek egyenlőre békét hagy és néhány zablátlan, parlagi lélek nyesegetéséhez fog. Nyárfasusogás és a falunak üde leve­gője fogadta. A fővárosban összezsugorodott tüdeje duzzadni kezdett. A kiéhezett embereken rettenetesen fog a jó házikoszt: Csikós Sán dor filozopteri formája kezdett áthasonulni a vidéki jól táplált gavalérok formájáig. Hanem egy gondolat mindig bántotta a szocializmus veszedelme. A fák háta mögött sötétedő erdőben barangolva, mindig zsibongó eszméi fog lalták el. Erezte, hogy lelkéhez van tapadva rögeszme. Lehet, hogy bele őrül, ha sokáig e gon A társadalom hiénái. Mikor a delelő nap perzselő me­lege erősen tűz le a pázsitos me­zőre, a sárga rögökre, a kapáló­kaszáló földmivelő ember előtt meg­emelhetjük a kalapunkat: mikor széltében hosszában az országban, annyi a dologtalan ember. Igazán glória illik azoknak a kormos em­bereknek a fejére, kik a műhely­ben lobogó tűz mellett emelgetik naphosszat a kalapácsot: emberi akaratukkal a maguk erejével, sen­kire nem támaszkodva, keresik a kenyeret. Annál visszataszitóbb, mi­kor a nagy dologidőben dologtalan dolattal vesződik, de érezte, hogy neki megkell irnia a szocializmus veszedelmét tudományos alapon. Idők folyamán azonban ez az erős fo­gadás, az a jó feltétel, kezdett nagyon le­nézett, nagyon tizedrangú kívánság lenni. A filozopter szivében, agyában, sőt testében is sajátságos változások estek. Szive csendesebben vert, agyában titkos és édes gondolatok hullámzottak, arcát pedig elöntötte az epedő szerelem sápadt­sága, az a „legérdekesebb szín", mely a hajlékony női szivet rabbá szokta ejteni. A falusi levegő fölötébb kedvez a ro­manticizmusnak. Még egy filozopter ki­aludt kráteréből is vulkánt csinál. Valóban poéták, megkeltene tagadnotok a szerelem létjogát, ha falu nem lenne. És aki történetemet ilyen válságos for­dulat elé viszi, az Márta, a ház tündére. O volt az, aki Csikós Sándor megérkezése után nyomban elhagyta a regények olva­sását, hanem a helyett csinálta. Gyors ro­hammal vette be szivét a nevelő, a ki pedig erről semmit sem tudott és még akkor a szocializmus veszedelmén el­mélkedett. Szép nyári alkonyat volt. A tájat szelíd szellő bodrozta. A kert illatát az erdőszélre hajtotta, ahol Össze­olvadt vad, természetes, nyirkos erdőillattal. Sándor talán éppen rágondolt. tót, kimentették a fulladozó aprósá­got és eloltották a tüzet, mely csak azért nem harapódzott el, mert a kis szoba alig két lépés széles és hosszú és a füst felemésztette an­nak amúgy sem friss levegőjét; máskülönben szénné ég benne min­den és megég a ház is, mely mel­lett hosszú sorban csupa olyan ház húzódik, amelynek fedele tűzvesze­delmes. De hiába, azért hogyha ma el­mennénk a földmives nép házaiba, mégis sok helyütt találnánk « bezárt, vagy teljesen magukra hagyott gyer­mekeket. Mikor létesül már egy olyan intéz­mény, amely a szegény nép gyer­mekeinek nyáron egész napra ál­landó menhelyet és gondozást biz­tosit ? A kérdéssel még nem végeztünk. Hallottuk, hogy a rendőrség ve­zetője rendeletet adott ki, melyben kötelezte a háztulajdonosokat bizo­nyos olyan feltételek megtartására, amelyek segélyével a tüzet a keletke­zés pillanatában meg lehet gátolni a tovább terjedésben. Utána jártunk, vájjon hogyan fe­leltek meg a háztulajdonosok ezen

Next

/
Thumbnails
Contents