Esztergom és Vidéke, 1905

1905-05-28 / 43.szám

ESZTEKGIH es YIBEKI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Slőfizetési árak Egész évre . .12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: M Píokopp Gijüla es Brenner

1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Bada)-ntca 485. szám. == Kéziratot nem adunk vissza. ===== g 1855. május 26. ÖTVEN ÉV. 1905. május 26. 3 Határán egy emberöltőnyi szép korszaknak, melynek drágakövektől ragyogó mérföldkövei a szív és ész tiszteletre oly igen méltó alkotásai, ünnepi érzületre hangolódik önkéntelen a lélek, s kitárni kész teljes díszükben szívvirágait, hogy átnyújtsa őket tolmácsként annak, kit szeret és tisztel. Kegyelmes Főpásztorunk 50 éve szolgálja nehéz idők súlyától terhelt vállakkal, mindig híven s odaadóan Istent, sohasem feledkezve meg róla, mivel tartozik nemzetének, magyar hazájának. Ötvenévnek nagy érdemekkel bőven telt, áldásos munkásságát közismeretes szerénysége megsértése nélkül megfelelően méltatni alig lehet; a történelemnek lészen méltó tárgya majd. De az érdemet, mely messzesugárzó fénnyel tör elénk, nagyrabecsülni, előtte tisztelettel meghódolni, szívünk — melynek mélyéből ez érzelmeink fakadnak — hajt, hogy örvendezve tegyük. Ha nem állítjuk is őt az Oláhok, Eszterházyak, Pázmányok mellé, akiket koruk forrongó eszméi tápláltak s fejlesztettek óriásokká, kevésbbé zajos idők lassabban alakító elvei megtalálták az ő nemes keblében azt a szűzi talajt, ahonnan nem cédrus bár, de szívós tölgy és illatos virág bőven sarjadt. Kitartó ragaszkodás az ősi hagyományoktól megszentelt jogokhoz s e jogoknak az éles ész, a bölcsesség minden nemes fegyverével való bátor védelmezése, jóságos szívének ezrektől áldott, szerény és önzetlen megnyilatkozásai: az Isten szíve szerint való főpapnak lélekhódító vonásai. Hogy 30 éves tanári működése nyomán az istenes és nemzeti szellem lángjai mily magasra lobogtak, ha könyvei nem hirdetnék is, hálásan emlékező tanítványai sokaságának fenkölt lelki világa, reá vetve vissza fényét, mindennél ékesebben bizonyítja. Tanított mint tanár, tanít 20 év óta mint főpap. Tanít meggyőződésből eredő, elragadó szóval, tanít vonzó, magasztos példával. Tanít élni, hogy tudjunk, ha kell, önfeláldozóan meghalni. Csoda-e, ha a nemzeti nevelés és tanítás galambősz bajnokát ma ezrek hódoló tisztelete övezi, s ha a tudós és lelkes történetíró homlokára a tudomány és hazafiság szelleme koszorút fon. Közmondásos jósága nem nézheti a könnyet; sír a síróval és hegeszti a fájó sebet, ahol csak találja. Nem latolgatja, úr, paraszt, tanuló, község, egy vagy száz tekint-e esdően szelíd fényű szemébe, segedelmet várva; á krisztusi nagy szeretet hajtja-vonja: Tégy jót. S tesz. Tesz úgy, hogy valóban nem tudja a bal keze, mit cselekszik a jobb. Azért nem is vár soká, nem is gyűjt kincseket, hogy nagyot, országra kiáltót alkosson; boldog, ha a hallgatag szivek áldó tekintetét látja a balzsamért, mellyel a nyomor fájdalmait gyógyítja. Csak e szent cél ösztönzi, hogy birtokai jövedelmét minél okszerűbb gazdálkodással fokozza. Ám mégis szülőföldjén kívül városunk az, mellyel — ha jól meggondoljuk — eddig is tett annyit, mint kevés, elődje. Az a hat szív, mely címerében a békét övezi, egy óriási, szeretettől áradó szívvé egyesült az ő keblében. Ebből a hatalmas szívből buzog széles hullámokban a legtisztább, őszinte hazafiság és emberszeretet, amelyek egyformán jellemzik a bencés tanárt, ki merészen dacolt a szabad ember s a szabad magyar elnyomóival, a szeretett főapátot s az ország bíboros prímását. Ha tehát nem késztetne is hódolatra az a nagy tekintély, mely bíbora s érseki palástja nyomán kell, hogy támadjon, s amit fokozhat csak — nem keresett s jóakarattal és méltóan betöltött — közjogi magas méltósága: meg kell hajolnia minden érző kebelnek azon emberi nagyság előtt, mely egyéniségéből bölcsességének fényénél szivének melegítő sugaraival kiárad s tiszteletre, — nem, többre — szeretetre indít. Hisz a szeretet s a szeretet boldogító tettei töltik be főképen 50 éves papi működése széles határait. A szeretet tettei, melyek kilépve egy város szűk köréből az egész ország baján-búján óhajtanának enyhíteni, s amelyek — akarata ellenére tán — az egész nemzet szívéből hálaéneket fakasztanak. Lehetetlen, hogy viszonzást ne találjon e buzgó szeretet a jók szívében s a jutalmazó égben. Ki nékünk, e város fiainak Érsekünk s Atyánk; honfiúi meleg érzelmeiért s nemes tetteiért méltán főpapja nemzetünknek; a kötelességtudásban s munkában zászlóvivőnk; a tudás fáklyájának lobogtatója; minden szent érzésnek s az oltár szolgáinak mintaképe; nekünk s annyiaknak önzetlen jótevője: Kegyelmes Főpásztorunkat, Atyánkat áldja meg arany miséjén s mindenkor, áldja meg bőségével áldásainak a nagy Isten s — az ő hő tiszteletének tárgya — Szűz Anyja! B. R.