Esztergom és Vidéke, 1905
1905-04-13 / 30.szám
ESZTESfilM es r 9 A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak Egész évre Fél évre . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Di 1 , Píokopp Gijula és Brennei 1 Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. Vidéki városok fejlődése. Esztergom, ápril. 11. Kétségtelen, hogy a vidéki váró-sok fejlődésére fordíttatott a legkevesebb gond minden tényező részéről a legujabbi időkig. Mig Budapestből, a fővárosból egy modern világvárost szándékoztak a mindenkori kormányok alkotni, addig a vidéki emporiumok fenntartásával, fejlődésével annyira nem törődtek, hogy egyáltalán alig vették létezését is tudomásul. Elvitázhatlan tény, hogy a városok az egész ország háztartásában az ütőereket képezik; valamint az is, hogy a vidéki városok mind az anyagi bajok útvesztőjében tévelyegnek. Alig van város, melynek nagyobb adóssága ne volna. A városok valamennyien a legnagyobb pótadó terhét viselik. Épen azért kétszeres dicsőségére válik a vidéki városoknak, hogy bennük legtöbb tért hódított a magyarság. Mondják, hogy a városok anyagi romlását az okozza, hogy nincs iparunk. És vájjon tehát mi okozza „Esztergom és Vidéke" tárcája. Gyermek álmok. Irma és Margit együtt járták az elemit és a felső iskolában is össze kerültek. A kölcsönös titok, á tízóraik megosztása szoros barátnői köteléket képezett köztük. Margit rövidre szabott szoknyájában és göndör fürtös fejére csapott matróz sapkájában kacéran lépegetett az utcán, nagyon csintalan élénk leány volt. Irma komoly, már mint kis lánynak nyugcdt arcán látszott a nőiesség. Határozottan a legellentétesebb jellemek csiráját hordták magukban. Életnézeteik, mert igen is nekik, mikor az első polgáriba jártak, már voltak komoly társadalmi vitáik, azonban ezek rendesen örök haraggal végződtek, mert teljesen különbözők voltak, de azért együtt lépegettek az élet küszöbe előtt. Hosszú utat kellett megtenniük naponta, óh és mennyit lehet akkor beszélni ! Irmának sokszor kellett rendreutasítani Margitot. Különös szenvedélye volt, hogy a mellette elhaladt embert, ki tetszését nem nyerte meg, gombostűjével megszúrta. — Margit, ha nem jősz rendesen, magad mehetsz. — Nagyszerű, csak te ne unatkozzál akkor, te szent, úgy teszel, mintha nem azt, hogy a magyar faj minden városban erősbödött ? Hát bizony ezt meg az okozta, hogy a városokban élő lakosság, mely iparral és kereskedelemmel foglalkozik, fogékonyabb érzékkel bir a nemzeti fejlődés iránt, mint a mezőgazdasági foglalkozásban élő falusi népség. Az ipar és kereskedelem megmagyarosodása tette fejlődésképessé a városokban élő magyar faj terjeszkedési erejét. Ez a nemzeti erő nem a-születési arányokból táplálkozik csupán, mert ha egyéb körülmények nem segítenék, a fejlődést ma éppen ugy nem lehetne észrevenni, rnint ahogy a múltban sem lehetett; hanem táplálékot nyer különösen abból, hogy a városok területén megnyitott kereseti források és kényelmi intézmények idegen ajkú elemeket vonzanak a városok falai közé, akik ha megtalálják itt, amit kerestek, a városias kényelmet, vagy a keresetforrást, akkor szívesen azonosítják magukat velük, elfogadják a magyaros szellemet, ők maguk is megérzik, hogy magyarokká kell lenniök, gyermekeiket pedig hazafias szellemben neveltetik köztünk. nevetnél velem, ha sikerültek a csinyjeim! — Légy már egyszer komoly! Margit felelete egy hatalmas könyöklökés volt, mert útjuk két színház mellett vezetett és az mesés valami, napról-napra látni hol ezt, hol azt a színészt, amelyikért épen bomlottak, már tudniillik Margit. Irma a ravasz, biztosan tisztelendő úrba volt szerelmes, mert a hittan alatt orcái kipirultak és ajakát lopva, nagyobb nővérétől elcsent szőlő zsírral kente be, de ezt titkolta, azonban ez nem akadályozta meg Margitot, hogy az egész osztály fülébe súgja barátnője titkát. — Ne lökj oly feltűnően! — Látod Őt ? mily édes, ma is róla álmodtam. Tudod, hogy lehet arról álmodni akit szerelmünkkel ajándékozunk meg? Egy égő vörös papírra ráírod a nevét és a vánkosod alá teszed. — Igazán? Már kipróbáltad? — majd egész szomorúan mondta. — Én még sohasem álmodtam róla, én nem is tudok álmodni. — Mond, kit szeretsz? Nekem megmondhatod. Nem is szép tőled, hogy nem bízol bennem, látod én most is elmondom néked, hogy a Földi tanár urat már nem szeretem, láttam múltkor az utcán ment a feleségével, olyan volt, mint egy mosónő, tudod, aki olyan nővel él, azt én nem szerethetem. Tetszett az a magas szőke színész? Ernőnek hívják és nőtlen és drámai, ah, ma is oly szépet álmodtam róla? . . . Világos, hogy nagyobb nemzeti érdek alig képzelhető, mint az, hogy a magyar városok minél több embernek, minél több családnak kényelmet és kereseti forrást nyújtani képesek legyenek és elsőrangú feladata minden nemzeti törekvésnek az, hogy a városnak ezen képességeit a lehető legnagyobb erőfeszítéssel is emeljük, növeljük és tökéletesítsük, miután a főváros, a melynek minden . kelléke megvan, hogy felvirágozzék, még külön támogatásra amúgy sem szorul. Ellenben a vidéki városok terhein feltétlenül könnyíteni kell, mert ott csakugyan szükséges az anyagi támogatás. Szerintünk a városok háztartásának mérlegét, a fogyasztási adók jövedelmének átengedésével lehet helyreállítani. Fájdalom, úgy áll a dolog, hogy ennek a nagyjelentőségű gondolatnak megvalósulása előtt ma még nehéz akadályok állanak, mert szigorúbb állami érdekeket érintő ügyek elintézését parancsolják előbb az országos viszonyok, amiket konszolidáltaknak még éppen nem mondhatunk ; — holott ennek a nagyje— Mit ? — kérdezte mohón Irma, hogy csak elkerülhesse a feleletet, tulajdonképen nem azért, mert nem bizott Margitban, de mert szégyelte, hogy a tisztelendő úrba szerelmes, hanem azért elhatározta, hogy megpróbálja azt a vörös cédulát. — Azt álmodtam, hogy ő volt a férjem. — Ah — és? — És kivándoroltunk Amerikába, mert nagy lett a családunk, csupa lányom volt és azokat nem lehet Magyarországban férjhez adni. De ő imádott engem és én boldog voltam, — Mond már kit szeretsz ? Ne légy olyan gőgös. — A tisztelendő urat, nyögte Irma. — Jé! — Hát az igaz. Különben nincs különbség ő és az én Ernőm közt, egyiknek sincs bajsza és szőkék. Csak azért sajnállak, hogy vén leánynak kell lenned és nem lesz családod. — Én nem bánom, úgy sem szeretek a neveléssel foglalkozni. — Na 'én igen és lányokat szeretnék, mert akkor ők fognak törülgetni és én fogok nekik udvarlókat kiszemelni, mindenféleképen bomlok a gyerekért, Beáta, Auróra, Darinka, Isturia, Böske igy fogom őket hivni. Azonban nem mondhatta tovább, mert az iskolához értek, egy kicsit meg is késtek. Margitnak csak annyi ideje volt, hogy oda súghatta — egy kukkot sem tudok — lentőségű gondolatnak a valóra válása még csak kezdő lépés volna arra, hogy a városok fejlődő képességű ereje célszerűen kiformáltassék. Mindenesetre nagyot lendit a városok sorsán az, ha a háztartások mérlege egészséges, mert a rendelkezésükre álló anyagi eszközöket, igy a városias kényelem megalkotására és uj kereseti források megnyitására fordíthatják. Ám nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy a rohamosabb fejlődésnek nem a háztartás, hanem maga a társadalom fogja megadni az igazi rugókat, ha; erre igazán erőt nyer és alkalmas eszközöket vehet hatalmába. Ezeket az erőket és eszközöket kell a városi lakosság részére felkeresni és megtalálni. Minden városban más erők és más eszközök alkalmasak a cél elérésére. A legtöbb vidéki városban mégis arra kell törekednünk, hogy első sorban a környezetben folyó nemzeti gazdálkodás váljék intenzívvé. Az a hiba nálunk, hogy ipart akarunk termelni, holott a termőföldünk még külterjesen művelt teBoldog tanuló évek mily nehéz teherként tűnik fel a gyermekek előtt, mennyi idő tiz hónap, amig a szünet elérkezik és mégis mily gyorsan elröppennek. Hányszor sóhajtjuk vissza amidőn az élet gondja fekszik vállainkon — oly sejtelmes gyermek éveinket, amikor az iskola a kertünk vége és az ideál betölti egész képzelő tehetségünket, ezer színben váltakozva — mig később az egész világ befér a fejünkbe, de hol vannak a színek ? A sejtelmek ? Minél jobban távolodunk az az iskola éveitől, annál szürkébb lesz minden, s a rózsás reményeket elbomályositja a létért való küzdelem. Margit és Irma már rég lerázták az iskola porát, útjaik elváltak és ezzel a barátnői szeretetnek vége volt. Az egykor oly élénk Margit alig huszonhat évével elfeledte a vigság huncutságát, látszólag felületes lelkülete csak egyszer volt képes az igaz szerelemre, pár év előtt még rózsaszín volt előtte az élet, a boldogság, a remény kapuja előtt állott, de a sors úgy intézte, hogy nem jutott be a leányálmok megvalósulásába. A férfi, kit teljes szívvel szeretett nem viszonozta szenvedélyét, ezen csalódás eltörülte a mosolyt ajkáról. Gyermekkori pajkos léhasága lassan átszűrődött, egyéniséggé változott, igaz, finom női lélekké és csak élt tengődött azon hivatás utáni vágyban, melyet nélkülöznie kellett.
