Esztergom és Vidéke, 1905

1905-04-09 / 29.szám

ESZTER6IH es JIBÍH r r A ..VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. Előfizetési árak. Egész éyre . . 12 kor. Negyed évre. . 3 kor. Fél évre ... 6 kor. Egyes szám ára 14 fillér Felelős szerkesztő: DR. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók: Dí. Píokopp Gijula és Brenneí Ferenc. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Kossuth Lajos (azelőtt Buda)-utca 485. szám. Kéziratot nem adunk vissza. 1855. május 26. 1905. A magyar Sionnak ismét ünnepe leszen. És ünnepelni fog, ünnepelni kell, mert ünnepélye a legmagasabb tekintély kegyeletes ápolása, mely elől a tekintélyen felépült társadalom el nem zárkózhatik. Szelid lelkületű aggastyán, az Úrnak szolgálatában gyémánt korral megáldott főpapunk Boltizár József, általános érseki helynök úr az érzelmeket színpompában feldíszített szavakkal lép oltár testvérei elé abból az alkalomból, hogy a magyarországi áldornagyok közül az első, Sión őre, a bíboros herceg-primás a jelen évben tölti be áldozárságának ötvenedik évét. Május hó 26-án lesz ugyanis ötven éve, midőn a sorsában egyszerű keszthelyi iparosnak nyúlánk termetű ifjú levitája mutatta be első zsenge áldozatát az Úrnak. Ezen idő óta egyedül Istenének és hazájának élt. És tetszett az isteni gondviselésnek ez előtt tizennégy évvel őt érdemeiért Magyarország legelső közjogi méltóságára emelni. Közjogi méltósága történeti kapcsot képez az ősi, hajdanta királyt koronázó székvároshoz, melynek a „Esztergom és Vidéke" tórája. Késik, késik ... Örült Jóska, hogy szabadságolták az ünepekre, de nemcsak ő, örültek bajtársai is, hisz mindeniket vonzotta valami; egyik babáját keresi fel, másik hőn szerető, édes anyját, mindegyiket tárt karokkal várják, mindegyikért sajog egy-egy sziv. Elválnak egymástól, megoszlik a sereg a szélrózsa irányába. Majd egyedül mennek, majd párosan. Igy ment Jóska is Árvába magányosan, még utoljára kezet szorított társaival és Isten veletek köszöntéssel távozott. Megy! Jóska szive dobog, lázasan ver,, már szinte szeretne ölelkezni azzal a szép Bo rissal. Gyorsan lépdel a hosszú úton egyedül társ nélkül, unalmában íütyürészni kezd érzelgős nótákat. Ábrándozik. Előtte a verebek fel-felrepülnek, majd ismét leszállnak. A nap erősen löveli su garait, melyek felszárítják a homlokáról lecsurgó verejtéket. Gyönyörű környezetében a vidám ma darák, a költőiség e naiv virágai fütyü szőke Dunára hajló várormán az ország első főtemploma áll. Ezen kapocshoz fűződik Esztergom múltja jelene és jövője, mert anélkül történelmi jelentősége a római birodalom történetének csak egy halvány része. Ezért érdekli Esztergom szab. kir. városát oly közvetlenül urának, díszének egy-egy oly kimagasló életeseménye, melyben az Isten gondviselésszerűsége csillámlik meg. És ezen gondviselésszerűség fölötti elmélkedés enyhíti meg sziveinket, hogy nem állandóan van körünkben. Szivében azonban ott élünk és ha a Haza java, sorsa,- ábrándokba szőtt, de a megvalósulás felé törekvő jövője úgy kívánja, hogy aggódó lelkével a béke jegyében Buda várában gondolkozzék nemzete fölött, mi, a város lakói készséggel meghajlunk előtte és örömünnepét azonosítjuk magunkkal. Azonosítjuk, mert hisz ő a mienk s ahol csak tehette és teszi mindenütt bizonyságát adja, hogy nem tévedünk. Szeretetének melegét érezzük s hozzánk való tartozásának tanuságát magunk előtt látjuk. Fel tehát sziveinkkel vegyük ki magunk részét ünnepeltetésében és hagyományainkhoz méltón ünnepeljük a biboros áldornagy, Magyarország herceg-primása, Vaszary Kolos esztergomi érsek áldozárságának ötvenéves évfordulóját. A nemes város polgársága bárha 0 Eminenciája zajtalanul szándékozik is a reá, valamint az országra nézve is minden tekintetben oly nagy eseményt megülni, bizonnyára útját és módját fogja találni, hogy iránta való tiszteletét és hódolatát külsőképen is kifejezésre juttassa. ; És a nemes város közönsége, mint a házi tűzhely szentségének őre, bizonyára az első lesz az ünneplésben, melyben az ország osz-; tatlan érzelemmel fog részt venni, mert tudni kell O Eminenciájának egyházi uralkodása a magyar nemzet történetében korszakalkotó, amit kifejteni, még nem e sorok feladata. Csendlaki. résznek, hálát adva a mindenségnek a jótékony sugarakért; messziről oda hallatszanak a tilinkó mámorító hangjai, majd belevegyül a prózai kolomp. Megy! Nem törődik semmivel se, egyedül Borisával, kit a természet bájoló szépséggel ruházott fel, ragyogó szemeinek ellenállhatlan fényt adott s üde arcát rózsává tette. Érzések támadnak kebelében különféle vágyak dúlják. Már várja, hogy beszélhessen vele, szeretné látni. Ma hangos lesz a falu, világos a nagy korcsma, ő is oda készül, hová a többi fiatalember. Húzat a cigánnyal talp alá valót. Vig, pedig még jó két óra hosszáig, majd kiugrik a bőréből. A nap már nyugodni tér a pázsitos hegyek mögé, pirosra festi az égboltozatot, csillagok tűnnek fel, a hold pedig méla sugarait árasztja el. Megvilágítja az erdő tekervényes útját. Már senki sem kiséri, még a madarak sem, egészen magára hagyatva halad, csak a szellő susog még, enyelegve a virág szirmaival, csak a fuvalom játszik zümmögő zenét, a mérnöktorony érckakasával. A hegyi patak vize egyformán csobog s a habfodrok a parti nefelejtsnek titokzatos regét mesélnek az ábrándvilágból. Útjában még hall néha-néha a fülemüle A városi legelő, Esztergom, ápril. 5. Kétezer holdat tesz ki az a terület, mely a város vagyonleltárában közlegelő cimen van feltüntetve. Nagy terület, nagy értéket képvisel dalos torkából egy két akkordot, még ez felrebben az erdő bokrai közt, itt-ott egykét madár felsikolt álmában. Végre ez is elmúlik. Néma lesz a madárdalos erdő, csak egy-két vad fut csörtetve sűrű fái között s a baglyok megkezdik vadászatukat. Ott lebegnek, huhognak a várromok felett,. le-leszálva a mohos romokra, melyeken denevérek, pihennek. Elhalad e kísérteties várrom mellett is,; melyet az enyészet romboló ereje pusztít. . • V ••. r:

: • Halad előre, gondolkozva s felsóhajt: — De rossz igy magányosan, hanem majd máskép lesz, csak kiszolgáljam ä hátralévő 125 napot. ^ A faluban is készülődnek Jóska atyjánál is, még Boriséknál is elevenebb lesz a kis lakás. • .. Minden tiszta, a tulipántos, rózsás tálak a falon függnek. Boris az ajtó küszöbön áll cifrán, pántlikásan, haja négyes fonatban lóg nemzeti szalaggal a végén. Rövid rózsaszín új szoknyája van, piros, csikorgós csizma a lábán. Minden csepp vére pezseg, alig várja a pillanatot, melyben Jóska belép. Vár szakadatlanul, de türelmetlenkedik is. Sokáig késik,, .már megjöhetett, volna Tépelődik, hogy ő nem mulathat, bántja a szemét látni az átellenes korcsmában papíron, de ha figyelembe vesszük, hogy holdanként 1 kor. 64 fillért jövedelmez, úgy ebből vagy azt a következtetést kell levonni, hogy talaja rossz, s igy értéktelen, avagy azt, hogy a művelés hiánya, a rosz gazdálkodás oka a jövedelem csekélységének. A közlegelő egy régóta vajúdó és még mindig dűlőre nem jutott kérdés, melynek sorsával legutóbb öt-hat évvel ezelőtt újból kezdett foglalkozni a képviselőtestület. Szakvéleményt óhajtván meghallgatni, megkereste az esztergom-vidéki gazdasági egyesületet, mely hosszas tanulmányozás után megadta véleményét, melyben egy erős vád foglaltatik a városi gazdálkodás ellen, melyet a nevezett egyesület egész leplezetlenül igy fejez ki: „nagyobb része — t. i. a legelőnek — a cultura legprimitívebb eszközeit soha sem látta, nem látott egy pár gondozó szemet, nem egy olyan gazdát, aki elmélázna a nagy, sinlődő területen, amely a parlagnak fellendítéséről, gondozásáról csak egy órát is gondolkodna." A súlyos vád, mellyel nevezett egyesület a város .gazdálkodását illette, szói a 'múltnak úgy, mint a jelennek. Á multakért hasztalan rekriminálunk, abból csak szomorú tanulságokat vonhatunk le, okszerűbb, ha azt az időt a jövőnek szenteljük. mint lejtik a táncot, minL vigadnak, kurjongatnak. A harsonázó zene, a párok örömittas ujongása, jókedv, bohó kacaj, mindjobban élesítik fájdalmát, kellemetlenül hatnak szivére. Ő nem vehet részt, mert megharagszik Jóskája. Tűr sokáig, s hallgatja a zenét, pedig már hallgatni sem akarja, de kénytelen ! Ott kell neki látni a ledér legények hizelgését, a lányok nevetését . . . Vár, még van türelme, ő olyan, mint egy szelid bárány. Kedvese iránti végtelen szerelem csodás bűvereje nem hagyja, hogy belevegyüljön a hullámzók tömegébe. Vár . .' . majd azon tépelődik, ne menjen-e aludni, szitokra is nyilik ajka. — Jaj

;

, ha mégcsal, ha nem igazat irt, kiszúrom a szemét. Ne jöjjön elém ! Utóbb kiengesztelődik s ekép ábrándozik : i — Hát ha az a furiás tisztje nem engedte. Szegény talán hem is bűnös. Ezerféle gondolat cikázik agyában, csak nem a való. Nagy fájdalommal szivében gyönge elviselni a kint és sir.; elhagyja az ajtót,el a tűzhelyet, lemegy a kert végére, leül a padra és ott a természet ölén átadja magát a fájdalom marcona karjának, N könnyeinek.