Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-03 / 18.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE A „VAKMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGAINAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megfelelőik Vasárnap és csütörtökön. JLLŐFIZETESI ÁRAK I E%én% évr — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — Dl. Nagyed évr* — — — — 3 kor. — fii. E^jes száiti ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (noYa a kéziratok, előfizetések, nyiMerek és hirdetések küldendői Kossutk Leajos (azelőtt ßuda) utca 485. szánj. -JM Köziratot nem adunk vissza. A villamvüágitásról. Március Ii Érdemileg foglalkozni a kérdéssel, ma már túlhaladott álláspont, bárha tőlünk függne a küzdelem megújítása, minden módot és alkalmat megragadnánk arra. Azonban a kocka már el van vetve, s igy meg kell nyugodnunk a változhatatlanban, s oda kell törekednünk most már, hogy a város érdeke továbbra is kockára téve ne legyen. A mennyire mi a villamvilágitás kérdését ismerjük, a dolog ugy áll; hogy a vállalkozó cég arra kötelezte magát, miszerént a meghatározott összegért felépiti a villamos telepet, elkészíti a villamos sodrony hálózatot s a közvilágításra szolgáló meghatározott számú lámpákat felszereli, s a kész művet egyelőre tiz, a város óhajához képest további tiz évre bérbe veszi, s a bérlet fejében adja a közvilágítást. Annak oka, hogy miért volt hajlandó bérbe venni a vállalkozó a müvet, abban rejlik, hogy azzal csak azt akarta igazolni, miszerént a vállalat veszteséggel nem jár, csak nyerességgel, s ha neki nyeA papucsvirág regéje. — Mantegazza virágregéibőL — Éppen ötszázharminchat esztendővel ezelőtt élt Perzsiában egy császár, a ki nagyon szép ember volt, a nőket a világon mindennél jobban szerette s a nőknek, különösen a lábacskáiba volt bele bolondulva. Csa-ben-razi nem szerette a pénzt, se a drágaköveket, se a finoman kidolgozott broncot, se a szobrokat, se a festményeket, se az emberi művészetnek egyébb másfajta műveit. „Hiúság mind, csupa hiúság !" kiáltá, midőn megvetéssel és szánalommal szemlélgette az elődei által palotájában felhalmozott kincseket. „Mind hideg az, mind élettelen, mind csupa hiúság !" Csa-ben-razi utálta a háborút és trónra lépte alkalmával legszebb felesége keblére esküdött meg, hogy kardját soha ki nem vonja hüvelyéből. „Birodalmam oly nagy, hogy geográfusaink ma se tudnák még biztosan megállapítani a határait. Miért ontanék tehát vért, hogy még nagyobbá tegyem ? Érthetetlen, eszeveszett hiúságból miért tennék oly sokakat özvegyekké és árvákká boldog országomban ?" reséget hoz az, úgy a városnak is jövedelmező üzlet az, mely körülmény aztán nagyban hozzájárult ama végleges döntéshez, mely a villám javára szollott. Üzleti részét a vállalatnak a magánvilágitás, fogyasztás mérve adja meg, s igy a bérlet tartamára a magánfogyasztás nagysága, a vállalkozó érdeke. A magánfogyasztás mérvére két körülmény van befolyással. Első sorban, hogy mi lesz a fogyasztás egységára, másodszorban pedig, hogy mibe fog kerülni az áram bevezetése a felszereléssel, melynek költségei, tisztán a magánfogyasztót terhelik. Élénk emlékében lesz még mindenkinek, hogy a kapacitálások folyamán egyik döntő momentum volt a villám mellett a bevezetés olcsósága, mely szerént egy vékony sodronyon az áram bárhova elvezethető, s az utcai lámpák úgy, mint a lakások meglévő világító eszközei csekély költséggel átalakíthatók. Dacára mindezeknek, most azt halljuk, hogy a vállalkozó Esztergom városára akarja hárítani azon Csa-ben-razi ki nem állhatta a könyveket, de hogy népe előtt megmutassa, milyen hü tanitványa ő Mohamednek, néha-néha felcsapta a Koránt s abból olyan áhitattal é3 figyelemmel olvasott, hogy öt perc alatt elaludt tőle s háromezer feleségéről s azok hatezer lábacskáiról álmodott. Legédesebb álma közben a szentkönyv kicsúszott a kezéből s mivel a táblája aranynyal és drágakövekkel gazdagon volt diszitve, olyan zörejjel, hogy arra azonnal felébredt. Akkor aztán vissza vitte a Koránt gazdag könyvtárába, melyben számtalan filozófus és theologus munkája pompázott érintetlenül. „Miért fárasztanám én a szemeimet könyvek olvasásával, melyeket oly sok bogaras agy keserves verejték közben hozott létre ? Miért kínozzam én szegény fejemet azzal a sok szőrszál hasogatással, a mitől egészen elszédül és az elmémet egészen elhomályositja ? Én mindig hittem az Istenben, csak akkor kezdtem kételkedni a lételében, mikor a theologusok könyveit felnyitottam. Mindig tiszta fogalmam volt róla, hogy mi a jó és mi a rosz s alig olvastam valamit e bölcs filozófus fecsegők Írásaiból, mindjárt ingadozóvá s zavarodottá váltam s elkellett dobnom a könyveket, nehogy a legszomorúbb kételkedés áldozatává legyek. A harmincezer korona költséget, mely felmerül azzal, hogy a villamvilágitás Párkányban is meghonositassék. Harmincezer korona szép pénz, s igy joggal kérdjük, mire ez ösz (

szeg? Talán a villamáramnak ama i bizonyos egy sodronyon való átvezetésére, avagy annak az igazán : csak egynéhány utcai lámpásnak j az átalakítására, avagy a vezeték póz(

náira ? De nem vagyunk kíváncsiak . a válaszra. Akár a párkányi közvilági' tás bevezetése egyedül, akár pedig a párkányi magánfogyasztók részére történt bevezetés költségei is nyernek ' részben, avagy egészben fedezetet a kérdéses összegben, az minket esztergomiakat ezidőszerént azon okból nem érdekel, mivel az tisztán a vállalkozó-bérlő ügye. Ha érdeke ugy kivánja, hogy a világitás Párkányba átvezettessék, ám vezesse át. Mi nem akarunk a párkányi nyereségben részesedni, de a költségekben sem. A városra ama költségek semmi esetre sem háríthatók, mivel az üzemviteli bérletszerződés i §-ának hatodik bekezdése azt mondja, hogy »a vállalkozó cég saját költségén a vezetéket Esztergom határán tul is pl. Párkány nagyközségbe is átvezetheti és a jelen üzemviteli szerződés időtartam alatt áramot szolgáltathat, de köteles a vállalkozó a szerződés megkötése előtt ahhoz a város hozzájárulását kikérni « A szerződés ezen pontja világos, melynek alapján a vállalkozó dolga Párkánnyal elintézni a kérdést, s nem a városé. Megengedjük, hogy a városnak is érdeke, de csak a jövőben, hogy Párkány bevezesse a villámot és csak akkor, ha a fogyasztás mérve a beruházás költségeivel arányban áll. Ezt azonban csak a tapasztalat fogja igazolni, mit kitapasztalni és az azzal esetleg járó kockázatot viselni, a bérlő vállalkozó cégnek, s nem a városnak feladata, mert hisz a vállalkozó bérleti ajánlata a várossal szemben épp a vállalat első éveiben előfordulható eshetőségek és kockázatok átvállalására van alapítva, ez volt az a csalétek, ami sokaknak ínyére volt. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a bérlet lejártával a város idegenkednék a vállalkozó cég által a sajátjából tett hasznos beruházásoknak a méltányosság figyelembevételével való megtérítésétől, de majd tinta méreg s az ember szavai, a mint ebben megfürösztik, gyászba öltözötten folynak irótollából. Ezerszer kedvesebbek nekem azok a szavak, melyek feleségeim ajkairól hangzanak felém : méz ez rózsaszín ruhában." Ezért szerette Csa-ben-razi csakis a nőket, — természetesen csak a fiatalokat. Háremébe gyűjtötte össze a legszebbeket, akik Perzsia, Örményország, Törökország, Arábia s a Kaukázus és Ázsia valamennyi tartományaiban vi1 rultak. Nem volt nagyon válogatós s palotájába fogadott szőkét és barnát, karesut és megtermettet, hidegvérűt és hevesvérűt egyaránt. Csak egy tekintetben volt kérlelhetlen egész a bolon-' dúlásig: a befogadott nők lábainak kicsinyeknek és aranyosaknak, szép alkatúaknak kellett lenniök s ezer utazója mindegyikének, a kik tengereket és országokat bejártak, hogy e drága ' termést egybe gyűjtsék, a zsebében volt a mérték, melynél a lábacskáknak egy vonalnyival se volt szabad nagyobbnak lenni. E mértékvevéseknél az ,udvari szállítók kérlelhetetlenek voltak. Akkor lettek azzá, a mikor egyikök egy hason-. lithatatlan szépségű cirkassziai Venusra talált s azt hitte, hogy a láb nagyságánál három-négy vonalnyitói eltekinthet, azon meggyőződésben, hogy a lányka rendkívüli szépsége százszorosan elfödi azt a csekély hibát. S valóban Csabenrazi azonnal bele is szeretett s bezárkózott vele, hogy kényelmesen csodálhassa és imádhassa. De alig alkalmazta a mórtéket, melyet mindig magánál hordott a cirkassziai Vénus lábaira, rögtön felfedezte a hibát s éktelen dühbe jött. Visszaküldte a leányt s a könnyelmű szállítót örökös számkivetésre ítélte. Attól a naptól kezdve Csa-ben-razi háreme egyetlenegy lakójának a lába se haladta meg a rejtélyes mértéket. Sok kifogástalan lábu nő van a világon, kiknek lábuk kicsiny, rózsás, puha, hiba nélküli, melyeket simogatni lehet, mint a kacsókat s csókolgatni, mint az ajakat. A láb nem egyébb a nőnél, mint a virágnak a szára. Ha egy rózsában akarok gyönyörködni, meg fogom a szárát, s ha egy kedves nőt meg akarok ölelni, meg fogom a lábát, mely nem más, mint a virágok virágjának, a nőnek a szára. E nagy perzsa király életének legboldogabb napjai közé azokat számította, a mikor háremének nagy gömbölyű termében háromezer felesége egy gyönyörű szőnyegen végig heverészett, lábaikon harisnya nélkül, de aranyos, drágakövekkel ékített papucsokban, a minőt rendesen hordani szoktak. Ő b „Esztergom és fiié" tárcája.