Esztergom és Vidéke, 1904

1904-03-03 / 18.szám

csak akkor, ha azok olyanoknak bizonyultak, mert kísérletezésekre a városnak pénze nincs. A vállalkozó cég álláspontjára helyezkedve, ha a cég a Párkány területén létesítendő halázatot Párkány közönségére akarja hántani, ezt teljesen méltányoljuk. Párkány községe, mely előtt a pótadó fogalma ismeretlen, mely Esztergom városához való közelségét, annak minden intézményét a maga haszna és előnyére aknázza ki, ne várja azt, hogy a területén széjjel ágazó hálózatot akár Esztergom város közönsége, akár pedig a vállalkozó cég létesítse a saját költségén, hanem ezt a reá nézve csekély áldozatot a maga és közönségének érdekében hozza meg annál is inkább, hogy a területén létesítendő hálózat a saját tulajdonát képezze. Nem kételkedünk benne, hogy Párkány jelenlegi vezetősége akadályokat nem fog gördíteni a vil- j lam behozatala elé s megfogja hozni | azt a reá csekély áldozatot közön-; ségének érdekében. - r. ; Központi választmányi ülés a megyénél. Esztergom megye központi választmánya kedden, március i-én tartotta ülését, melynek tárgya, az 1905. évre érvénnyel biró választói névjegyzék egybeállítása volt. Andrássy János elnöklő alispán megnyitván az ülést, mindenekelőtt előadta, hogy még február 5-én intézett a miniszterhez Írásbeli felterjesztést, majd azon idő óta két ízben sürgönyzött aziránt, vájjon az összeirási munkálatoknál, mely évi adóalap vétessék irányadóul, választ azonban mindez ideig nem kapott. A választmány ezután a törvényben előirt előmunkálatokat elrendelte, az összeíró küldöttségeket megalakította és pedig a következőképen. A doroghi választó kerületben. Az I-ső összeíró küldöttségbe elnökül: Berzeviczy József, rendes tagokul : Ivanics Gyula és Klinda Aladár, póttagul : HoIIosy Károly választatott. Ezen bizottság működési köre kiterjed Párkány, Nána, Pilismaróth és Dömös községekre. A Ilik összeíró küldöttségbe elnökül : Benedek József, rendes tagokul : Dogosy Lajos és Benkő János, póttagokul: Kégly József választatott. A bizottság működési köre : Kesztölc körjegyzőség Szentlélek községgel, Csév nagyközség, Dorogh körjegyzőség Leányvár kisközséggel, Sárisáp nagy község, végül pedig Uny körjegyzőség Kirva és Epöl kisközségekkel, továbbá Csolnok körjegyzőség Dágh kis községgel. A III-ik összeíró küldöttségbe elnökül : dr. Burián János, rendes tagokul: Ridly István és Nóvák János, póttagul : Bajts György választatott meg. E bizottság köre : Táth körjegyzőség Mogyorós kisközséggel, Tokod, Nyergesujfalu, Süttő, Piszke, Lábatlan, Bajóth, Bajna és Nagysáp nagyközségek. A kob'ólkúti választó kerületben. Az I ső Összeíró küldöttség a következőképen alakíttatott meg. Elnök : Vanish Gyula, rendes tagok : Csongrády Gyula és Meszes Ferenc, póttag : Radó Antal. Működési kör: Farnád, Kural, Kéty, Nagy-Ölved, Magyar és Német Szölgyén. A Il-ik a következőképen. Elnök: Bodnár Gyula, rendes tagok : Rapp Géza és Lévay Sándor, póttag: ; Morva Sándor. Köre : Kéménd, Bény, Bart és Kőhidgyarmath nagyközségek és Köbölkút körjegyzőség Sárkány, Gyiva kisközségekkel és Kicsind kisközség. ! Végül a III-ik összeíró küldöttj ségbe elnökül: Báthy Béla, rendes j tagokul Salgó Sándor és Veres Ede, póttagul pedig Marton Győző választatott meg. kzen bizottság működési köre : Müzsla, Búcs, Ebed, Dunamocs Karva kisközséggel, Bátorkesz és Kisujfalu nagyközségek. A választmány a törvényben előirt teendőknek pontosan megfelelt, illetve eleget tett, mégis annak különös hangsú'gozásával, hogy a törvényen kivüli állapot következtében alkotmányjogi aggályai vannak a választmány intézkedése tekintetben, mivel az összeírás alapjául szolgáló elmúlt (1903) évi adó, alapul nem vehető. A tekintetben, hogy alapul mely évi adó vétessék, a bizottság nem is határozott, annak utólagos eldöntését a ministerre bízván. Végül kimondotta, miszerént az összeíró küldöttségek kötelesek munkálataikat március 31-ig befejezni, s azt legkésőbb április 5-ig beterjeszteni. —F. f Heya Tivadar. Esztergom, márc. 2. Nagy időknek volt tanuja ama férfiú, kinek halála hirét a megye székházáról lecsüngő gyászlobogó hirdeti. Esztergom volt szülővárosa, hol 1827. évi január 15-én látta meg először a napvilágot. Atyja, sárfalvi Heya Imre volt, megyénk alispánja, kit a királyi kegy, kír. tanácsosi cimmel tüntetett ki. Tanulmányait szülő városában kezdette meg, s folytatta Budán, Váczott és Nagyszombatban, mig a jogi tudományokat a győri jogakadémián sajátította el, melynek végeztével a negyvenes évek derekán Esztergom megye aljegyzőjévé majd szolgabirójává válasz tátott meg, mely minőségében 48-ig szolgálta a megyét, s amely idő alatl megszerezte az ügyvédi diplomát. A forradalom kitörésekor ő is lemondott többi tiszttársaival, s követte a magyal hadsereget. A szabadságharc lezajlása után Esz tergomban ügyvédi irodát nyitott, s aj ötvenes évek elején az érseki uradalon: ügyészévé lőn kinevezve. Jogtanácsosi volt ezenkívül a herceg Pálffy urada lomnak. A közügyek terén való nyilvános szereplésével a megyei életben találkozunk. Tagja volt a törvéuyhatóságí, a közigazgatási bizottságnak, majd a megye elit és legtöbb bizottságainak, s mint ilyen a megye ügyeinek intézésében tevékeny részt vett. Elnöke volt az adókivető bizottságnak, majd más bizottságoknak. A közügyek terén kifejtett tevékenységeért a királyi tanácsosi cimmel lett kitüntetve. Tevékeny életének és hosszas szenvedésének a halál március elsején vetett végett, melynek bekövetkeztét az alábbi gyászjelentés tudatja. „Leánya : Sárfalvi Heya Gabriella, veje : Lósy Lajos és sógorasszonya: özvegy Koller (Jdönné, szül. Vagyon Blanka fájdalommal tudatják a rokonság nevében is, hogy nagys. sárfalvai Heya Tivadar úr, kir. tanácsos, 1848-as honvéd, Esztergom vármegye volt szolgabirája, ügvvéd, a pritnási és Palífy herceg féle uradalmak nyugalmazott ügyésze, törvényhatósági bizottsági tag, földbirtokos, stb. 1904 évi március hó 1-én, este % 10 órakor életének 77-ik évében, az Úrban csendesen elhunyt. Földi maradványait f. évi március hó 3-án délután 1

/

9 3 óra kor fogjuk a gyászházból (Ferenc Jó* zsef-űt 83. sz.) az Esztergom szab. kir. városi temetőben örök nyugalomra helyezni. Lelki üdveért az engesztelő Szent Mise áldozatot pedig, ugyanazon napon d. e. 10 órakor fogjuk a vizivá rosi plébánia templomban az Úrnak bemutattatni. Áldás és béke hamvaira ! — Esküvő- Megyénk közszeretetnek örvendő főispánja, Horváth Béla miként értesülünk, esküvőjét a jövő hó második felében fogja megtartani kedves menyasszonyával, Stein dl Ida úrhölgygyeb —- Felépült bíró. Dr. Mezey László, a budapesti váltó és kereskedelmi tör[ vényszék albirája, ki hosszas és súlyos I betegsége után 4

— Lu*sin Grandóban I volt üdülni, viruló egészségben haza j érkezett. — Böjti prédikáció a Szt. András J templomban. Miként értesülünk a komá\ romi Szt. András templomban e hó 4 én J és 11-én d. u. 3 órakor dr. Varga Dezső kőhidgyarmathi plébános fogja a maga a középre állt, mint az ezer meg ezer fénysugártól környezett nap s megparancsolta a hatezer lábacskának, hogy emelkedjenek fel s üdvözöljék őt, majd azt parancsolta nekik, hogy a hatezer papucsot vessék le s mezitel enül és rózsásan lebegjenek a levegőben s harmincezer orsóalakú ujjacskáikat & levegőben mozgassák, ugy, hogy a kert j felől nyitva levő széles ajtón beözönlő | fényárban úgy tetszett, mintha fiatal életerőtől duzzadó, jókedvű gyermeksereg játszanék ott. Boldog napjai voltak Csa-ben-razinak azok a napjai is, a mikor a hatezer lábacska közül, melyeket országa legdrágább kincseinek tekintett, okos válogatással sikerült négyet sőt hatot is egy kézbe fognia. Sőt abban sem kételkedett, hogy lesz még idő, a mikor nyolc is belefér egy iráni császár nagy tenyerébe. A nagy uralkodónak az apró női lábacskák iránti ilyetén nagy tisztelete mellett nem lehet csodálni, hogy a perzsa cipészeknek nagyon is sok volt a dolguk s azért nagyon is megbecsülték őket. Ázsia és Európa leghíresebb cipőkészitői Ispahánba vándoroltak s közöttük olyan verseny támadt, mely iránt az egész birodalom érdeklődött, valóságos lázas hévvel törték a fejőket ujabb meg ujabb felfedezéseken. Az ispaháni lapok vezércikkeket irtak a hárem lábbelijéről s az egyetemen az esztétika egyik hires professzora felolvasást tartott a lábak filozolfiájáról s a cipők metafizikájáról. Akárhány cipö-készitő meggazdagodott már a művészetéből s akárhány felkötötte magát a közkert platáujaira, mert Csa-ben-ra2Í tetszését nem tudták megnyerni, ö felsége első cipészének a cime, rangja és fizetése egyenlő volt a miniszter elnökével s ezt az irigyelt állást nem egy vesztette már el egyik másik lányka szeszélye vagy politikai cselszövények következtében. A császári palotában volt egy óriási cipő arzenál, mely Zoroszter egykori könyvtárának a helyét foglalta el; a cipő-ügyek minisztériuma állott az élén valami Öt-hatszáz hivatalnokkal. Eleknek azonban érinteniök sem volt szabad a drága cipőket, csak jegyzékeket ké szitettek róluk s a kezelésökkel járó nehézségek leküzdésén volt a főgondjuk. A cipőkhöz csak magának a császárnak, vagy legfőbb eunuchjának, ki hercegi cimet vÍ3elt volt szabad hozzányúlni; ez a szegény éjeket töltött álmatlanul s napokon át izzadt, hogy a hatezer cipőt rendben tarthassa, melyeket a császár háromezer felesége reggelenként hatezer lábacskájára húzott. A szegény hercegnek e kémén munka mellett sokat kellett izzadni és éjjeleznie, de a világ minden kincséé** le nem mondott volna erről az állásáról, mert ez volt a legnagyobb méltóság és a legjobban fizetett hivatal az egész országban. Mikor reggelenként sorba rakta maga elé az egész sereg cipőt és sorra vizsgálta ugy, mint mikor egy tábornok egy hadsereg felett szemlét tart, Perzsia legnagyobb emberének képzelte magát, sőt annak a drága sok szépségnek szemlélete egészen elragadta. Voltak ott cipők fehér atlaszból, olyanok mint a gyöngyház és skarlát vörös bársonyból, mint a gránát virág ; égszínkék és éjsötétek, mogyorónyi gyémántokkal ; voltak ott cipők fóka és tigrisbőrből, halpikkelyekből, hattyupelyhekből és kigyóbőrből, fekete medve és világos vigogne bőrből; mások aranyszálakból voltak készítve és drágakövekkel behintve, mint az oltárkelyhek. Voltak paradicsommadár tollazatából s denevérszárnyakból készültek, lángoló rubintokkal megrakva; más cipők szövete rózsával és jázminnal volt borítva, melyeket mintha épen csak az imént téptek volna le, még harmatosaknak látszottak. A természet mind három országának, a bányáknak, a kerteknek az erdő vadjainak és a lóg madarainak hozzá kellett járulniok a császár három irezer felesége lábainak ékitéséhez. De ezért korántse volt csupa öröm a hercegi eunuk élete, mert a hatezer cipő szétosztása körül elkövetett legcsekélyebb tévedést is szigorúan büntették, sőt Csa-ben razi kívánságai lassanként egész az őrültségik fokozódtak. Egy este az a szeszélye támadt, hogy a szegény hercegnek azt adta ki parancsban, hogy másnap reggel minden leányka ajtaja előtt olyan pár cipő álljon, melyek mindegyikének a fele más-más párból legyen összeválogatva, de azért pontosan egyforma nagyságúak legyenek. Ezen az éjszakán a hatalmas eunuk a szemét se hunyta le; másnap reggelre kilelte a hideg. Egysser azonban olyasmit kivánt a császár, ami hü szolgájának az erejét meghaladta. Azt parancsolta tudniilik, hogy valamennyi cipőt keverjék össze, hogy másnap reggel egyik hölgye se találj a a magáét s Csa-ben razi háromezer felesége szitkozódáaának nevethessen palotájában. Szegény herceget a hosszas, folytonos éjszakázás kimerítette a éjfél körül az összekevert cipők között olyan mélyen elnyomta az álom, hogy csak reggel ébredt fel. A császár korán felkelt, boldognak érezve magát, hogy háromezer feleségét dühöngve s az összekevert cipők halmazában turkálva lepheti Jü helyett azonban valamennyit