Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-21 / 15.szám

2 KSZTKRGOM 4» VIDÉKE. (15. szám.) 4 február 21 A jótékonyságnak azonban nem mindig főkellélce az alamizsna. A magyar nemzet ezredéves története számos fényes esete példa reá a török korszaktól kezdve. Egy Zrínyi Ilona, egy Báthory Erzsébet, Szilágyi Erzsébet, Lorántffy Zsuzsanna vagy a szabadságharc példái egy Károlyi Györgyné grófnővel, gróf Batthyányinével, úgy gróf Teleki Blanka és br. Radáknéval Erdélyben, az élén, a magyarságnak feledhetetlenül mélyen szivébe vésték a magyar nők nemes, páratlanul álló önfeláldozását, lelkes hazafiságát és fényes, ragyogó jótékonyságát szegénynyel, gazdaggal szemben egyaránt. A valódi jótékonyság nem min mindig a pénzáldozat vagy annak nagysága. Igazolja ezt a magyar Orsz. Vörös Kereszt Egyesület, a Fehér Kereszt-Egyesület, az Orsz, Nőképző-Egyesület, a LorántffyEgyesület, a Mária Dorottya-Egyesület, a tüdőbajosok szanatóriumának női egyesülete, a Jótékony Izr. Nőegyesületek, az Irodalmi és művészeti női egyesület, a Vizcsöpptársaság, a Nagypénteki-Társaság s igy tovább ama számos női jótékonysági egyesülettel, melyek az anyagi kenyérkérdés mellett a szívre, a lélekre és a nemzeti érzések fejlesztésére és emelésére működnek. A magyarok Nagyasszonya—- Védőasszonyunk ! A nő a magyarnak imádat tárgya. Ősi nagyasszonyaink utódaihoz fordulunk. Ezeket óhajtanánk a legszentebb ügynek megnyerni és a külön-külön működő egyesületeket az általunk kitűzött ügy érdekében egyesíteni, országossá tenni. Nem a vagyoni áldozatot hajszo juk. Nagyobb, nemesebb föladatokért küzdünk. Észrevétlenül magára maradd természettől áldott országunk népe beteg, lázban szenved. Asszonyok, leányok, magyar nők, siessetek az ápolaVa, a vigasztalásra. Mindenkinek jut egy-egy beteg. Az egész ország egy beteg tábor. A nemzet szive kihülőben, vérkeringése lassú, beteges. Az agy ég, a szem elhomályosul, tisztán nem lát. A hang, a szó gyenge, elhaló. A mell, a tüdő lapos. A derék — a középosztály — sorvadásban és fekélyes ; félő, hogy operálni kell. Az idegek ernyedőben vannak. A karok erőtlenek. A lábak béklyóban, mozogni nem bírnak ; kulcsát Ausztriában őrzik. Igy sem Zrínyi Miklósokat, sem Kinizsieket, sem Széchenyit, sem ama névtelen hősöket, sem > tizenhárom vértanút* nem nevelhetünk; sem török, sem más ellen nem küzdhetünk és magunkat meg nem védhetjük. Mindezen betegséget és pusztulást a nemzet mai elszegényedése okozza. A nemzet háztartásában, béren dezésében van a baj. — Magyar nők, a nemzet éltetői, a családok nemtői, a háztartás lelkei és mesterei, siessetek a kedves otthont, a magyar fészket megmenteni, rendbe hozni, fényessé tenni. A statisztika szerint 1903. első tíz hónapjában pamutanyagokban, kender-, len-, gyapjúfélékben és fehérneműekből 411 millió korona értékű jött be az országba. Ezen áruknak árát a 189 kizsák mányolásból élő külföldi vállalkozó és gyáros — az áremelő kartellek — 20—25 százalékkal emelték, vagyis egyszerre mintegy 100 millió koronával kell többet fizetnünk, mint idáig. Hozzá értéktelen, meg nem engedett pótanyagokat kevernek ezen áruk közé a készítésnél, vagyis meg is csalnak ! Ezért szegényedik a nép is — és ezért jár rongyokban ! De 4—500 millió koronát megmenteni a nemzetnek, magunknak, olyan nagy feladat, a miért mindenkinek dolgozni hasznos és kötelessége. Az anyagi pusztulás mai szomorú képét a »Magyar Védő Egyesület* Vaszary Kolos hercegprímás fővédőjével az élén. Szózatá-ban röviden ismertette. Az anyagi betegség orvoslásának módját a nemzet munkájának, termelésének, iparának védelmében és fejlesztésében állapítottuk meg. Óriási termelésünk hiábavaló és elégtelen, ha azt itthon iparilag Megnézte a kis fiókot a nagy fiókot, a szekrény tetejét, a pamlag alját. Kirakta a zsebéből a gyüszüt, a zsebkendőt, a Bolmann fiiszeres gyűrött számláit, a másik gyüszüt, az egyik teáscsésze fülét, — csak a kulcsok nem kerültek napvilágra. Aztán hirtelen eszébe jutott valami. — Mariska ! Mariska ! Nincsenek odabenn a kulcsaim ? — De itt vannak mama! Már egynehányszor megesett a nagyságos asszony nyal, hogy egy fél napi keresés után megtalálta a spaiz-kulcsot a zsebében, innen van, hogy most háromszor is végig kutatja a szoknyája mélységes zsebét, mielőtt egyebütt keresné. Ella rendbe hozta a tükör előtt a haját, lefaragta az ollóval a körmecskéit, beállt az ablakba és nézte a havas utat. Máskor is igy szokta. Egy nagy, hizott varjú szállt az út közepére. Keresett valamit. Szét kaparta a havat, ételhulladékot érzett alatta. A túlsó soron három kalap emelkedett a magasba. Aha! hunytam többé le, ugy sajnáltam a szegény ifiurat. Még tán náthás is lett azon a hideg havon. Ella odahúzódott a kályhához. Egészen Összekuporodott, amint a levelet olvasta. Nem is hallotta, hogy mit mond a cseléd. Bánja is ő — akár mit. Most már ugy is mindegy. A tűzoltó bálon voltak tegnap. Három óráig. Ott volt a Nevitzky Janka és a Piroska, a Vajda Maca, a Vermes Maca, a Bory Jolánka. Mind ott voltak háromig. — Istenem! Az a Béla! No, hogy mit ir itt ? ! Vele táncoltam az első négyest, a másodikat, a soupee csár dást . . . mindent. És hogy én játszom vele. Hát mit csináljak ? Azért haragszik, mert a szünóra alatt a Nevitzky Stefynek adtam előre a kotillonjaimat ? No bizony! Mennyit beszélt erről az éjjel is. — Ella ! Nem láttad a kulcsokat ? Nem tudom, hogy hova tehettem. Szakácsné őnagysága naphosszat a kulcsokat hajszolja. — Te is dolgozhatnál valamit. Mégsem fésülködtél még ? A cipőd hogy van befűzve? mondja lélekzetvétel nélkül. Ez alatt körül kereste a szobát. nem dolgozzuk fel s ilyen óriási behozatalra szorulunk. S mert iparunkat a külföldi és az osztrák ipar így nyomja el, népünk szegény, elégedetlen, lázong s kivándorol. Mindez egyszerre megfordul, ha mindenkinek juttatunk munkát, keresetet és általa kenyeret. Ezért nyersterményeinket kell iparilag országosan feldolgozni. Egyszerre lesz akkor mindenkinek munkája s kenyere. Ekkor mint aratáskor, szüretkor, vagy a fanóban egyszerre megcsendül a magyar nép elégedettségét jelző dala. (Folyt, köv.) Budapest, 1904. február 10-én. VIII., József körút 19., III. 6. A Magyar Védő-Egyesület nevében ; Hazafiúi tisztelettel Gr. Somssich Tihamér. Lőherer Andor, ügyvezető alelnök ügyveze tő igazgató. «XI IX« <

**L1 WÍI^ÍHW FTTÜI .iwEriaLi i — A bakonybéii apát kinevezése. A pannonhalmi főapát, dr. Prancsics Norbert tankerületi főigazgatót bakonybéii apátnak nevezte ki, mely kinevezés Ö felsége legfelsőbb jóváhagyása alá terjesztetett fel. — Bellovics hangverseny. Megemlékeztünk annak idején arról, hogy a Bellovics síremlék létesítése ügyében alakult bizottság egyrészt, hogy Bellovics Ferenc kegyeletes emlékéhez inkább méltó, a megszokott kereteken felül mozgó valami nagyobb szabású dolog előadásával adózzék, de másrészt, hogy ezáltal a cél elérését inkább biztosítsa, annak a tervnek megvalósítását tűzte feladatául, hogy Verdi világhírű requiemjét fogja előadni. Fel is kérte Kersch Ferencet, a székesegyház jeles karnagyát, ki a legnagyobb készséggel vállalkozott a terv megvalósítására. A szűkebb bizottság csütörtökön tanácskozott ez ügyben és arra az eredményre jött, hogy a terv megvalósításának leküzdhetlen akadályok állják útját, igy a többek között, mivel városunkban a megkívántató helyiség, terem nincs, másodsorban pedig, mivel annak előadása oly kiadásokkal jár, melyek a remélhető legnagyobb jövedelmet is fel— Ott a Béla! . . Nincs ott! . . Mennyire néznek ! Szemtelenség! Tüntetően elment az ablaktól, de visszaosont a függöny mögé s onnan leste, hogy mi lesz most. — Nem jött el a Béla! Annyira nézte, hogy szinte előre nyuj totta a nyakát, a derekát. Olyan volt, mintha az ajkát kínálná. Telve vágygyal, titkos epedéssel. Ugy dobogott a szive. — Jézus Mária! Hátulról hirtelen lefogta két kéz a szemét. — Ki vagyok ? — ? Most már galoppban ver az a piciny jószág a bluz alatt. De az a két hideg kéz nem éri be ennyivel, — hirtelen magához vonja, a lány szőke fejét és ijedten elereszti, majdnem ellöki magától. — Istenem! Mit csinál ? — Bocsásson meg! Nem tehetek róla! . . Haragszik ? Édesem! Bocsásson meg! Ott vergődik a keze közt a lány, szinte sírásra áll a szája. — Ella! Ne fordítsa el a fejecskéjét ! Ne kínozzon! Ella! . . Tudja, hogy imádom! emésztenék, esetleg túlhaladnák, s igy a cél elérve nem volna, e mellett pedig a különféle próbák oly időt vennének igénybe, hogy azt csakis a késő ős«zel lehetne előadni. Ezek folytán a bizottság kénytelen volt arról lemondani, s helyébe április második felében egy hangversenyt fog rendezni. A minden tekintetben magasabb, művészi színvonalon álló hangverseny ritka műélvezetet fog nyújtani városunk közönségének. — A kisdedovó értesítője. A napokban jelent meg a városi kisdedovó egyesület 1903. évi értesítője, Maros Antal egyesületi titkár szerkesztésében mely a humánus intézmény beléletéről, fejlődéséről és virágzásáról áttekinthető képet nyújt. Az egyesületnek 79 alapító tagja van, majd 111 részvényes tagja. Vagyona az egyesületnek beleértve az intézeti ház értékét is, 26569 kor. 62 fillér. — Halálozás Vettük az alábbi gyászjelentéit. „Alulírottak úgy a saját, valamint az összes rokonság nevében, fájdalomtól megtört szívvel jelenti a . felejthetetlen jó férj, illetőleg édes apa, fiú. vő, testvér és unoka öcsének, Platz János úrnak folyó évi február hó 19-én reggeli 6 órakor életének 39-ik, boldog házasságának 15-ik évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után történt gyászos elhunytát. A boldogultnak hűlt teteme folyó év február 21-én délután fél 3 órakor fog saját házából (Kossuth Lajos-utca 338. sz.) a belvárosi sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig ugyanezen hó 22 én délelőtt 10 órakor fog a szent Ferencrendiek templomában a Mindenhatónak bemutattatni. Esztergom, 1904. február hó 19-én. Áldás és béke poraira ! Platz Jánosné szül. Bhőm Julianna özvegye Platz Olga. Ferike gyermekei, özv. Platz Mátyásné szül. Gyursánszky Mária édesanyja, özv. Lang Gyuláné szül. Platz Irma testvére. Platz Ferenc nagybátyja. Bhőm József és neje Laske Karolin anyós és apósa. Platz Ferike Platz Berta unokaöcsé és huga. — A bátorkeszi takarékpénztár r. t. e hó 18 án tartotta harmadik rendes közgyűlését, a számosan megjelent részvényesek érdeklődése mellett. Az igazgatóság jelentését — irja tudósítónk — élénk tetszés nyilvánításokkal fogadták és az intézett működését és eredményét nagy lelkesedéssel — Menjen ! Eresszen el! Haragszom ! Megmondom a mamának ! — Én meg kikiabálom az egész világnak, hogy imádom. Jó ? Néhány pillanatnyi csend. A két szempár egymásba mélyed, érzik egymás forró leheletét, a vérük lüktetését hallják. — Nálam hagyta az éjjel a legyezőjét, azt hoztam el. No igérje meg, hogy nem haragszik. — Nem ! — Adj* ide a kacsóját, hagy csókolom meg érte! . . Igy! Ez a kis jószág, az enyém marad ugy-e? Az enyém mindig. — Mindig! — Köszönöm édes ! A viszontlátásra ! Pá! A szivéhez szorítja Ella a két kis öklét, hogy ne dobogjon úgy! Szinte fáj, hogy annyira ver. Mozdulatlanul áll és nézi az ajtót, csak az ajka mozog, mintha most mondaná úgy a mint a szive súgja — szeretlek ! Álmodozásából Mariska zavarja fel: — Ááá ! Úúúgy ? Láttam ! Megmondom a mamának! Kállay Ede,