Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-21 / 15.szám

György 50 kor. Bártfay Géza 4 kor. Dr. Goldner Fülöp 3 kor. Jóba Károly 2 kor. 60 fill. Nóvák Istvánné, Miller Imre, özv. Liszkay Jánosné, dr. Be rényi Zoltán 2—2 kor. Perényi Ignác 1 kor. 20 fill. Özv. Zsufák N.-né, Gur­ffiann János, Estéli Róza 1—1 kor. Németh Adolf, Tilb József, Almássy Izsó, Szántó Géza, Kaszás Károly 80—80 fill. Heilich Ferenc, Neumann Gyula, Bakos Jánosné, Mráz nővérek, Hngyik János, Murgács József 60—60 fill. Stróbl István 50 fill. Pospischl Jó­zsef 40 fill. Simonidesz János 20 fill. = Felhívjuk a nagyközönség figyel­mét Miltner Mihály jónevü építési vál­lalkozónak mai hirdetésére. Egyről másról. Kérdés — felelet nélkül. Van e olyan kérdés, mire nincs felelet! Hogy ezt leírtam, eszembe jutott egy régi, régi történet a múltból, melyre ugy emlékszem, mintha tegnap történt volna s mely még most is ugy össze­szorítja a szivem, mint akkor ... régen.. Szegény Arthur! . . . Olyan bolondosán jó gyerek volt. Be­teges, halvány fiu. Kicsi fekete gnóm arcát, mintha most is látnám, az ő örö­kös gunymosolyával. Ugy szerettem, mintha testvérem lett volna. Mindig jókedve volt; legalább a többiek min­dig ilyennek ismerték. Olyan bolond tréfákat senki se tudott csinálni s azo­kon olyan jóizüeket kacagni, mint ő. Egyszer, emlékszem, egy szeles őszi este, az eső kopogva csapkodta az abla­kot, kissé izgatottan állított be hozzám Kis szobám volt a külváros végén ak­koriban. Épen azon gondolkoztam, mi­lyen jó lesz ha elalszik a gyertya mely már a végét járta . . . ugy sze­retek sötétbe lenni . . . akkor nem va­gyok magam . . . Meg voltam lépetve Ilyen időben épen nem vártam, tudvE különösen, hogy a belvárosban lakik Idegesen dobta le magát az egyetlei székre s rekedten kacagott föl. I „Te, a Gita elszökött . . mondtí aztán tompa, közönyös hangon, de í melyből szinte kiorditott az erőltetettség j Ránéztem s valami ugy csiklandoztí a torkomat a nevetésre. Hiszen nen j első eset ez már ; hányszor megtörténi s Arthur sohse csinált belőle casust. A : kis Gitát jól ismertük mindannyian Í . elvét is : Hodie mihi, eras tibi! . .. M lelte hát ezt a fiút ? Igaz, hogy egj éve együtt voltak már, de nem törő dött vele eddig, akárki tett is hóditá sokat a kis színésznőnél . . . pedig so kan tudtak róla mesélni s Arthur csal mosolygott rajta Mi az, hogy mos olyan tragikusan fogja fel a dolgot .. Hallottam már róla délután is, de nen igen érdekelt . . . majd visszajő . . Épen felelni akartam neki, de közbe vágott: — Adjuk becsületszavunkat egymás nák, hogy a melyikünk hamarább meg hal, eljő az élőhöz bebizonyítani, hog; van lélek ..." Hát ez már meg micsoda ? . . Előbb a Gita, most meg ilyen spiri tista hangzású értekezés. — Odaálltai eléje, vállára tettem a kezem s nézter élesen a szemébe sokáig. Egy darabij csak állta, de aztán egyszerre eltün az a gúnyos mosolygás az arcáról. Kc moly an, szinte fájdalmasan nézett rám Egyszerre megragadta a kezem s re megő hangon mondta: — Hát igen, meghalok . . . Nem tudtam rá felelni. Csak álltai előtte némán, mozdulatlan. Mintha éj ezt egész természetesnek találnám . . S az a három kis szó nem tudott ki menni az eszemből; Hát igen, mégha lok I . . . ismerték el. A közgyűlés mély sajnálat­tal vette tudomásul, hogy szeretvetisz­telt elnöke az intézetnek, B. Kobek Ist­ván orszgy. képviselő ezidőszerint gyen­gélkedése miatt néhány heti tartózko­dásra GÖrtzbe utazott, de lelkes öröm­mel fogadta azt az örvendetes hirt, hogy Görtzben való tartózkodása állapotára a legkedvezőbb hatással van. — Műkedvelői előadás Muzslán. Kitű­nően sikerült műkedvelői előadással egybekötöti táncmulatságot rendezett e j hó 14 én — miként lapunknak írják — j a muzslai ifjúság. Színre került Gathij — Rákosi mulatságos bohózata: „Akép-j viselő úr. u A szereplők névsora: Finna! Mici, Mészáros Vilma, Endrődy Ilonka, Teszárs Linuska, Keresztessy József, Gerő János, Fried Sándor, Markó Gyula, 1 Jurik Lajos, Belicay Kornél és Mészáros J András, egytől-egyig fényesen megáll- j ták helyüket s műkedvelőktől nem várt, | szinte meglepetés számba menő kiváló előadást produkáltak, Az előadás kel­tette jó hangulatban zajlott le aztán a kora reggeli órákig tartó táncmulatság, a, melyre a vidékről is szép számban j megjelent vendégek a legkellemesebb. emlékekkel és azzal a benyomással tá­voztak, hogy Muzsla még sem Mucsa mint azt sokan nevezni szeretik. Ott voltak: asszonyok; Balázs Jánosné (Karva) <5zv. Danbek Jakabné, Endrődy Gyuláné, Fekete Ferencné (Udvard), Finna János­né, Gergely Józsefné, Horváth Béláné (Budapest), Katinszky Lipótné, Környei Gézáné (Esztergom), Nemesszeghy Dezső- j né, Pongrácz Kázmérné, Persa Győzőné, í Palkó Jánosné, Teszárs Győzőné, Tur- j csányi Gyuláné. Leányok : Balázs Gizi (Karva), Endrődy Ilonka, Fekete Mancika, j és Böske (Udvard), Finna Micike, Hessky Erzsike, Kanszky Matild és Erzsike, Környei Honka (Esztergom), Mé záros 1 Vilma, Peőcz Juliska (Karva), Teszárs' Linuska, Tárnok Irma (Karva), Tóth Vilma (Karva) és Zsigmondik Anna. | — Népgyűlés Sárisápon A sárisápi munkások és kisgazdák ma d. u. 3 óra- \ kor népgyűlést tartanak, melynek tár- j gya: 1. A gyülekezósi jog. 2. Bánya- j munkások és kisgazdák helyzete. 3. Aj sajtó. — A doroghí hitelszövetkezetről. Mi­ként levelezőnk irja, az alakuló félben lévő doroghi hitelszövetkezet eszméje alig­ha fog testetölteni, mivel a részvények jegyzése oly kezekre van bizva, me­lyek a szövetkezet eszméjét nem igen képesek népszerűvé tenni, mihez hozzá­járul az ís, hogy az alakítási s egyébb költségek fizetése folytán teljesen el­megy a nép kedve. — A leányvári iskola részére kisze­melt telket, — miként levelezőnk irja — e hét folyamán fogja egy szakbi­zottság egészségügyi, paedagógiai stb. szempontból megvizsgálni, melynek utánna megkezdődik lassan az építkezés. — Népkonyha. Az Erzsébet egylet népkonyháján február hó 1—15 napjain kiosztatott 707 ebéd és 200 kgr. ke­nyér. — Ujabban a népkonyha részére egy névtelen jótevőtől beérkezett 10 K t — Építészeti bízottsági ülés volt csütörtökön délután, melynek főtárgya a városi villamos telep terveinek felül­vizsgálata volt. A telep helyéül a ta­nács a vasút melletti Spilhacsek féle ház közvetlen szomszédságában, a dülő utón túl egy holdnyi területet jelelt ki, melyen a két épület épülni fog. Az egyikben, a nagyobbikban lesz a gép és kazánház, majd egy raktár, javító­műhely és irodahelyiség, mig a másik épületben az alkalmazottak lakásai lesz­nek elhelyezve. A bizottság a terveze­tet elfogadásra ajánlotta azzal az el­téréssel, hogy a nagy kút építését mel­lőzni javasolja és helyette a vállal­kozó céget.arra kötelezni, hogy a gé­)ek vízszükséglete hűtő készülék alkal­nazásával fedeztessék, nevezetesen a gőzfejlesztésre használt víznek lehűtése ÍS megtisztítás után való újbóli fel­íasználással, amire a bizottságot a mér­íök előterjesztése alapján azon körül­nény vitte, hogy ezáltal a víz elveze­tésével felmerülő költségek meg lesz­íek takaríthatók egyrészről, másrészről jedig az a körülmény is indította erre i bizottságot, hogy a víznek elvezetése íémi akadályokba ütközik. A hűtő ké­szüléknek esetleges elkészítésére a cég i szerződés értelmében kötelezve van s gy a változtatással költségtöbblet elő­LUani nem fog. — Felülfizetések. Az Esztergomi Ka­tolikus Legényegyesüiet február hó 7-én tartott mulatságán felül fi> ettek : Horváth Béla 30 kor., Vaszary Kolos 20 kor., Niedermann Pál 20 kor., Schlik István 20 kor., Andrássy János, Boldizár Jó­zsef, Blümelhuber Ferenc, Csernoch Já aos dr., Frey Ferenc. Graeftél János, Klinda Theofil dr., Nagy Róza, Rajner Lajos dr., B. Szabó Mihály, Vencel Antal és Wezinger Károly 10—10 kor., Schul­ler Pálné 8 kor., N. N. 8 kor , Vaszary László, Vimmer Imre, ifj. Reusz József 3— 6 kor,, Andor György dr., özv. Buzá­rovits Gusztávné, Horváth Ferenc dr. Kemény fy Kálmán, Meizler János, Perényi Kálmán dr., Philip Konrád, Reusz József, Sziláuyi Ferenc 5—5 kor., Bogisich Mihály, Miller Imre, H. N.; Rosszival István dr., Schmied Gyula 4— 4 kor. Cáárszky István dr., Eitner Elemér, Fehér Gyula dr., Kiczinger Jó­zsef, Kloman Nándor, Skoda János 3—3 kor. Shőnbeck Mihály, Draxler Alajos, Kührner Antal 2.80—2.80 kor., Babura László, dr. Buri József, Földváry István dr., Guzvenits Vilmos, Hollósy Rupert, Kabina Sándor dr , Kaczkó Pálné, Mied­ler Rezső, Pangi Özséb, Porgesz Béla, Rózsa Vitái, Strie Lajos, Sípos Antal, Schenkengel Antal, Számord Ignác 2—2 kor., Krizmanits János 1.80 kor., Simon József, Szakács Mihály 1.80-1.80 kor., Polusin Mátyás 1.20 kor., Buzárovits Nándor, Cseicsner János, Gonda Ferenc, özv. Laiszky Emília, Pospischl József, Pozman Sándor, Trikál József dr. 1—1 kor., Branzsa Róza, Homor Imre, Hugyik István, N. N, M. G., Petrik József, Szölgyémy József 80—80 fill., Benye Albert 60 fill., Bellovics Ferenc, Pilinyi Gyula 40—40 fill. Fogadják a nemes szivü adakozók, valamint a megjelentek az egyesület elnökségének hálás köszö­netét. — Pincefeltörés. Gangéi János nyu­galmazott Metternich uradalmi felügye­lő pincéjét Bajnán ismeretlen tette­sek feltörték, s onnét 60 kor. értékű bort vittek el. — Az Esztergom-vidéki szépitósi egy­let Vimmer Imre polgármester elnök­lete alatt ma — vasárnap — délelőtt 11 órakor a városház nagytermében választmányi ülést tart. — A boszú rosz tanácsadó. Lepsics Elek bajnai földműves e hó 15 én fényes nappal forgó pisztolyból Németh Márton ugyanottani lakosra rálőtt, ki épp ama pillanatban hajolt le, s igy a gyilkos golyó benne kárt nem tett. Lepsics beismerte, hogy Némethet agyon akarta lőni, amiért az őt előtte való napon megverte. — Tüzek a vidéken. Kovács János epöli lakos gunyhója e hó 13-án le­égett. A tűz keletkezésének oka, gon­datlanság volt. Bajóth községében csü­törtökön tüz volt. Kamrada Ferenc szénája gyulladt ki, mit azonban csak­hamar eloltottak. — Nyilvános nyugtázás. Az iparos ifjak önképző körének e hó 14 én tar­tott estélyen felülfizettek: Szaczelláry Meghalok, mert keresztül gázoltak rajtam, mert a szemembe kell nevet­nem magamnak, mert szerettem azt a lányt, akiről tudtam, hogy megcsal, de elhittem neki az ellenkezőt . . . meg­halok, mert tovább már nem ámítha­tom magam . . . igen . . . ezek a sze­mek, mikbe te most belebámulsz, ezek látták . . . látták a Dezsővel, aki he­lyett egyszer kiálltam kardra . . . most kinevettek . . . látod, ezért kell meg­halnom, ezért húztam ki a fekete go lyót, ezért nem szabad már holnap lenni ... a becsület, a világi morál, ezek okozzák, hogy én holnap már csak „voltam" . . . látod . . . látod . . . Ezt olvastam én ki azokból a meg­tört fényű szemekből . . . S ezért lát­szott olyan természetesnek ez a három kis szó: Hát igen, meghalok! ... . A gyertya sercegve aludt ki. Sötét lett . . . Átöleltem s odaültem mellé a székre ... a kályhában is alig volt már parázs . . . Fázva, dideregve simultunk össze, s mintha egy kéz nehezedett volna a tor­komra, ugy fojtogatta . . . Egyszer csak megszólalt; szinte susugva, gyor­san, szakgatottan beszélt. — Hát ez volt az élet? . . . Látod, te akartál mindig itt hagyni s most mégis én megyek el . . . nézd, még egy pár óra van hátra . . . ugy érzem, mintha már ott lennék . . . olyan tisz­ták s különösek a gondolataim . . . Visszanézek a múltba s látom ma­gam . . . Aranyos gyermek élet . . . ma már j csak csillogó álom, mely lassankint enészen elmosódik ... a szülői ház, a jnagy kert, a naplenyugta s egy-egy \ ismerős zongora- akkord . . . más nem i maradt meg ... no meg ezek, tette hozzá szeméből kitörülve egy odato­lakodó csépet . . . Elmúlt ez is! . . . Bohó álmokon csüggő ifjú áll előttem s egy ábrándos szőke lány . . . Beb. rég is volt . . . én erre, ő arra ... az én utam lefelé vezetett . . . nem tudtuk egymást meg­érteni . . . Hiszen ismered ezeket az egyforma, elcsépelt történeteket . . . Aztán neki estem a filozófiának . . . Kant, Schoppenauer, Spencer mind nem tudták elfeledtetni velem azt a régi álmot . . . hiába . . . most látod ide­jutottam. Pedig nem volt mindig igy! . . . Vol­tak nekem is álmaim, mik szivemből nőttek s miknek meg tudom siratni min­den kiszakadt darabkáját . . . Az apám aztán hamisított és én — a fia voltam. Ne nevess, a világnak ez elég. . . Meghasonlottam magammal... pessimista lettem , . . Ezt a széttördelt életet már nem le­het Összefoltozni . . . Téged szeret az a lány, a kiért rajongsz . . . mondd meg neki, hogy én is szerettem őt is­meretlenül s én is elmondtam a szoba csöndjében ezerszer azt az édes nevet! Vilma . . . Vilma . . . s olyan bol­doggá tett . . . De ne légy ám féltékeny, hiszen a holtak már nem tudnak konkurálni . . . azokkal már nem törődik senki . . . Azok olyan jámbor flegmatikus embe­berek . . . s tréfásan fenyegetett az ujjával. — De te, ugy-e ? . . . néha . . . mond ... ha már semmi nem jut más az eszedbe . . . gondolsz arra a bo­londos Arthurra . . . arra a lumpra... arra a haszontalanra ... a ki ugy tu­dott nevetni, . . . hogy a könnye is ki­csordult bele . . . s a ki téged . . . ugy szeretett . , . elcsuklott a szava a zokogástól, nekem meg minha a szive­met tördelték volna szilánkokra . . .

Next

/
Thumbnails
Contents