Esztergom és Vidéke, 1904
1904-12-18 / 100.szám
2 KSZTKRÍÍOM VIDÉK K (100 ■sza»!.' 1904. d'-czember 18 Szövelkezeti kurzus városunkban. Esztergom, dec 15. Nevezetes, talán örökre emlékezetessé váló napja volt ma városunknak. Zászló bontása a szövetkezés! eszméknek. Ez évi szeptember 27-ike volt, midőn az esztergom-vidéki gazdasági egyesület buzgó elnökének, Horváth Béla főispánnak elnöklete alatt évzáró közgyűlését tartotta, melynek jelentős momentuma Vim- mer Kálmán érsek uradalmi intézőnek előterjesztése volt, melyben a kisbirtokosok érdekeinek védelmében emelt szót. Meggyőző érvekkel megokolt Írásbeli előterjesztése, melyet azon időtájt lapunkban egész terjedelmében ismertettünk, több részből állott, melynek vezéreszméje a társulás, a szövetkezés volt, szövetkezetek, gazdaszövetkezetek, stb. létesítésével. Indítványa a következő négy pontból állott. Mondja ki a közgyűlés : 1. hogy az esztergom-vidéki gazdasági egyesület f. év őszén a megyei kisbirtokos osztály érdekeinek támogatása tárgyában, a megyei értemiség, az „orsz. központi hitelszövetkezet“, a „Hangya“ fogyasztási és értékesítő szövetkezet, az „orsz, tejgazdasági felügyelőség“ és a „magyar gazda sző vétség“ bevonásával, egy, a szövetkezeti e-zmékkei és szociális kérdésekkel foglalkozó tanácskozást tart. 2. hogy a tél folyamán a kis gazdák anyagi érdekeinek és erkölcsi életének előmozdítására, lehetőség szerént mindin községben gazdakört szervez. 3. hogy minden télen, főként a szövetkezésben rejlő önsegély ismertetése céljából, lehetőség szeíint minden községben népies előadásokat rendez és végül; 4. bogy a szövetkezeti eszme terjesztése után községenként, vagy községi csoportonként hitel-, értékesítő és fogyasztási szövetkezeteket szervez. A szálló ige testet öltésének prológusa, az indítvány első pontjának beváltása volt a mai nap. A főgimnázium díszterme, melyet Hollósy Rupert igazgató a legnagyobb készséggel engedett át, teljesen megtelt érdeklődőkkel. Az emelvényen, a hosszú asztal körül a gazdasági egyesület tiszti kara, Horváth Béla főispán elnök, Büttner Róbert és Vimmer Kálmán alelnökök és Szabó Géza titkár, majd az előadásokat tartó vendégek, dr. Prohászka Ottokár, egyetemi tanár, Aíesko Pál, a magyar gazdaszövetség titkára, dr. Horváth János ügyvéd, az orsz. közp. hitel- szövetkezet szakosztályi főnöke, Szilassy Zoltán, az orsz. magy. gazdasági egyesület titkára, Újhelyi Imre, a magyar-óvári gazdasági akadémia tanára, Bernáth István a magyar gazda szövetség igazgatója és dr. Vargha Dezső kőhidgyar- rnathi plébános foglaltak helyet. A termet zsúfolásig megtöltő hallgatóság körében ott láttuk a megyei, városi tisztikar tagjait. Képviselve volt a társadalom minden osztálya, pap, tanár, tanitó, kereskedő, iparos stb. A papnövelde theologusai. A vidék dicséretes számmal jelent meg. A lelkészek, jegyzők, az érseki és főkáptalani uradalmak tisztikara, a gazda kö- I zönség, szóval az érdeklődés nagy i volt. Ékes szavakkal nyitotta meg Horváth Béla főispán, egyesületi elnök 10 órakor az ülést, szívélyesen üdvözölve a jelenlévőket és ismertette az összejöve- I tel, a kurzus célját, reá mutatott a válságos gazdasági helyzetre mely kötelességévé teszi a vezető társadalmi osztályosak, hogy a pusztuló kisbirtokos I osztály megmentésére siessenek, s felkérte a közreműködő vendégeket, előadásuk megtartására. Dr. Prohászka Ottokár kezdette meg az előadások sorrendjét. Midőn feláll ott, I mintha visszafojtódott volna még a lé- jlefizet is a hallgatóság körében, oly halotti csend lett s minden szem feléje irányult. Az Individualismus (az én) és a socializmus (a társadalom) szembeállításával kezdette a szövetkezetek társadalmi jelentőségéről szóllott nagyhatású előadását, mely háromnegyed órán át. tartott. Birálgatta az individiumot, és ismer: ette a sociálismust, melynek iránya úgymond a J tudománynak - köszönhető, s arra a következtetésre jött, hogy a világ célja, minden egyes egyén harmonikus kifejlődése és hogy az emberiség egy az ö kultúrájában, kiemelve különösen azt, hogy a sociálismust, a magyar nemzeti érdek követeli. Mindinkább tért hódit lígymond az a nézet, hogy nemcsupán az egekig érő hegyek a tényezők, hanem hogy azokkal egyenrangú tényező, a völgy és lnpaly is. Hasonlatul hozva fel, markáns színekkel ecsetelte az ellentétek nagyságát a fő és vidéki városok érdekeinél. Eszméket eszmékre, gondolatokat gondolatokra tömörített, melyek bámulatos csoportosításánál meggyőző ér- j vei alkalmazásánál és gazdag hasonlatai élésénél a gondolat gyors szárnyai- i val bajárta az egész világot, felvezetett a hegyek szédítő ormaira, majd le mutatott a feneketlen mélységre. S míg a jelenről szóllott, elénk vará-1 zsolta a múltat. Kimondotta a szót-, hogy a fő és első, hogy egy erős ma-, gyár nép legyen, melyet azzá, az erők egyesítése, a szövetkezés eszméje tehet csak, s igy, úgymond: a nemzeti érdek követeli a szövetkezeteket, melyek ne-' velő intézetei a népnek.-A szövetkezet az az erős bástyavár, mely mögül Woornik szavaival élve, 4 fontos ke- j nyerekkel és burgonya záporral bombázza anép a kapitalistákat.Lelkesítette, bu ditotta a hallgatóságot, mert erős nép csak ott van, hol a nemzetben az i áldozatnak lángja ég. Le nemcsak a nép miatt kell — miként mondá — szövetkezeteket alakítani, hanem az intel- jigentia miatt is. Viharzó éljenzések kisérték szavait midőn azt mondotta: „emeljük magunkhoz azt a népet, mely- j bői mi valók vagyunk.“ Pap társaihoz szólva azt mondotta, hogy az az igazi . vallásosság, mely az igazi szegényeket istápolja. Ne csak lelkének úgymond, ka- í nem a testének is törjön kenyeret.— Özönvíz borítja a világot a gazdasági érdekek Undinét egészen elszomoritotta ez s | mikor egy falevél az első éjjeli fagytól sárgára festve lehullott, gondosan1 összegyüjtögette és sóhajtva kérdezte ] Szigfriedtől: „így jár a mi szerelmünk is ?“ „Nem Undine, mert ennek a levélkének is lesz egy gyermeke, mely a legközelebbi tavasszal kihajt.“ Undine még nagyobbat sóhajtott s igy felelt: „Jól van tehát, én a levélkét e fa mellett, melyen fakadt, elásom, igy a halál birodalmában a gyermek nem lesz elválasztva anyjától.“ E közben egyik virág a másik után hervadt el s az elsárgult levelek mind nagyobb tömegben kullongtak s Undine szomorúsága is növekedett. „Mond csak Szigfried, nem vagy te varázsló ?“ „Le igen, az vagyok.“ „Nos tehát, miért nem használod bü bájos tudományodat, hogy engemet boldoggá tégy ?“ „Hát nem vagy az ? !“ „Mikor karjaiddal átölelsz, az vagyok ; de a virágoknak és a faleveleknek ez a hervadása egészen elszomorít, úgy hogy sírni szeretnéd. Tedd meg valamiképen, hogy a földből olyan virág fakadjon, mely késő ősszel is virágozzék s levelét télen se hullassa el.“ „Megpróbálom.“ látóhatárát, melynek felszínén gazdasági roncsok úsznak, de megjelenik egy szelíd galamb, a hazafiság galambja, mely olajággal szájában, a szövetkezet eszméjének olajágával repül felénk. A viz apadni kezd, előtűnik a szárazföld, melynek nyomán új gazdasági élet kél. Meskó Pál beszélt ezután a kisbirto- kosság támogatásáról, a gazdakörök létesítésével. Azzal kezdette, hogy legjobb leune, ha az elhangzott ragyogó szónoklat (t. i. Prohászka szónoklatának) hatása alatt oszlanék szét a gyülekezet, Nagy baj úgymond, hogy Magyarországon, nincs egységes gazdavélemény. Ennek megteremtését vannak hivatva létesíteni a gazdakörök, s mig azok nem lesznek, addig falvaink sem telnek meg erkölcsi és szellemi tartalommal, Most a korcsmák azon találkozó helyek, hol pálinkával és helytelen eszmékkel mételyezik meg a falusi nép testét, lelkét. Elítélte a falusi intelli- gentiat, mely nem törődik a néppel, magára hagyja azt, a helyett, hogy a gazdakörök létesítésével elvonná azt az elfajuló social izmus melegágyából, a korcsmából. 48-ban a nép földesurának volt jobbág va. jobb dolga is volt, mint ma, mivel földesura gondoskodott róla, mig ma a nép a falusi korcsmárosnak és uzsorásoknak jobbágya, kik csak s-ipolyózzák. Ismertette a gazdakörök szervezésének, megalakulásának mikéntjét, ismertetését azzal fejezte be, hogy első a nép jólétének biztosítása. Lr. Horváth János a falusi hitel- szövetkezeteket, azoknak alakítását és az országos központi hitelszövetkezet- hezi viszonyát ismertette. A jobbágyság és a cébreudszernek eltörléséből indult ki, mely előbbi a fold emberét, az utóbbi pedig az ipart tette szabaddá. Ámde a gazdasági conjunkturák alakulásai a társulás szükségességét szülték, főleg a hitel terén, mit sokan cél- nek tekintenek, holott annak a gazda • és iparos anyag készletének beszerzésére irányuló eszköznek kell lenni. A hitelszövetkezetekre kell fektetni a gazdasági és ipari életet. Felemlítette, hogy ezidőszerint Magyarországon 1700 szövetkezet működik az orsz. központi hitelszövetkezet vezetése alatt 400,000 I * * * S I „Jegyezd meg jól, hogy én nem egyetlen egy virágocskát óhajtok, ka- 1 n^m százat, ezret, egy milliót. A virá- gok a bükkfák és fenyőfák alatt nöje- j nek s beláthatatlan szőnyeget alkossa- i nak szerelmünk számára. „Megkísérlem.“ „És a növény kicsiny legyen, hogy j a kezeimmel megsimogathassam.“ ! „Megkísérlem.“ j „S virága olyan szép rózsaszínű le- 1 gy-en, a milyen az alkonyfény ősszel.“ „Megkísérlem.“ Midőn Undine másnap reggel felébredt, egészen meg volt lepetve a szemei előtt táruló látványtól. Az egész erdő, az egész sikság, ko- rüskÖrül minden, viruló hangaszőnyeggel volt borítva. Kívánsága szerint a növény alacsony volt, virágjának mézillata volt s a szine olyan, mint őszszel a legszebb alkonyfény. S virult egész ősszel. Mikor az első fagy letarolta a réteket és az erdőket, a rózsaszínű hanga-szirmocskák még mindig takargatták magtokocskáikat, melyek illatos fészkükben nőttek. És e rózsás, méz-illatu szőnyegen cserélgették ki ezután Szigfried és Undine csókjaikat, melyek édesebbek voltak a méznél s rózsásabbak, üdébbek a hanga legszebb virágainál. Máté Pál. Csak egy férfit szerettem s az több volt a bátyámnál, mert férjem volt. S e férfi elszerette nővéremet, s engem megcsalt ez az egyetlen nő, .a kit szerettem, egyetlen nővérem családunkban. Hallgasd meg, ó hold panaszomat és sírj velem. Szigfried azt gondolta, álmodik. Meg- töriilgette a szemeit s aztán tágra nyitotta, megtapogatta magát s aztán hirtelen elhatározással átmászott a sziklán, mely őt a rejtélyes hangtól elválasztotta, mindig lábujj hegyen járva, nehogy zajt keltsen. Alig lépett a szikla által elzárt tópartra, egy nagyon szép nőt látott nem messze a parttól félig a vízbe merülve, ki éppen háttal fordulva állt feléje s őt nem láthatta. Derekától kezdve kilátszott a vízből, kétkezébe fogva hosszú, sűrű hajfürtéit, melyet, majd a vízbe mártott, majd ismét kifacsart, hogy csak úgy csillogott a hold fényében. Szigfried most egy cseppet se félt a nőtől s nem futott el. Az ének már mély rokonszenvet ébresztett benne a remetéskedö nő iránt, ki tőle két lépésnyire a hold fényében énekelt. „Nő testvérem!“ szólt megindult hangon. „Ki merészkedik engem nőtestvérének nevezni ?“ S a szép ismeretlen egészen lemeriilt a vízbe, csak a fejét hagyva kinn. — „Én, Szigfried. Testvéred a szerencsétlenségben. „Tégedet is megcsaltak, elárultak ?“ ^ „Engemet is, a feleségem és a legked-j resebb barátom.“ „Mint engemet. S megboszultad magadat ?“ „Nem magányosar élek ezen a szige ten távol, a férfiaktól és nők‘ől.“ Ép, úgy mint én. Én a szemben levő szigeten lakom, távol a nőktől és a férfiaktól. „De most már nem leszünk többé egyedül, s az nem jól lesz igy. Megtör jük fogadalmunkat.“ „Minden aggodalom és esküszegés nélkül közeledhetik hozzám, mert én nem vagyok nő, hanem hableány. Irland szigetén tanultam a büvészetet s magamat hableánynyá változtattam át, hogy egyedül lakhassam e szép tóban.“ Szigfried szerette Undinét s a nyáron a szerelemittasságAban, a kéj elragadtatása közepette éltek. Hiszen olyan sokat szenvedtek! S ez a szenvedés nagy mértékben hozzá járult, hogy örömüket annál nagyobbnak érezzék. Magokra I voltak hagyatva, távol minden lakott vidéktől s idiljök valóságos földreszállt 1 éden kerthez hasonlított. így érkezett el az ősz, s mindennap elhervadt egy virág, a nélkül, hogy helyette másik fakadt volna.
