Esztergom és Vidéke, 1904
1904-12-18 / 100.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 100. szám. Vasárnap, deczember 18. A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA. M eigjelepik Vnsrtrijap és es is törtök Ön. Előfizetési árak : A?r — — — — 12 bor. — HL Fái évre — — — — — 0 kor. — HL Nagyid évrí* — — — 3 kor. — HL Esve# »kíüii ér»: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PR0K0PP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hovaa kéziratok, előfizetések, nyllUamk es hirdetéseit kuldeniíök Kossuth írrijos (azelőtt Buda) utca 485. száip.-$-• Kéziratot nem ártunk vissza. Jótékonyság. Leszakadt a tél és vele a hideg, zord idők minden nyomora. A jégvirágos rozzant kunyhókban, nyirkos pincelakásokban, a szegénység sikátoraiban beköszöntött az Ínség. így szokott ez lenni minden télen a természet mostohasága, sivársága megsokasitja az élet mostoháit. És a kezdődő téllel fölsir a nyomorultak égigzengő kórusa s s mint egy végtelen siralmi ének tölti be a hideg kietlen világot. E szivigható kórusnak visszhangját keressük. Vájjon meghallja-e a társadalom és a jólétben élő milliók keblét fölveri-ó a rémes segélykiáltás ? Esztendőről-esztendőre, télről-télre nézzük hogyan nyilatkozik meg az emberszeretet a nyomornak tengődő, szeméten sanyargó páriáival szemben. És szemlélődésünk itt is — ott is megnyugtató jelenségeken állapodik meg ; a magyar társadalomnak van szive, van mélységes, megértő emberszerető lelke. A magyar társadalom magához öleli a szenvedőket, enyhíti keservüket, nyomorúságukat. A magyar erény, a magyar faj őserénye nyilatkozik meg a jótékonyságban. A magyar embernek házatája mindig nyitva volt a szenvedőknek. Régi rossz időkben az ínségesek, nyomorultak, -kitagadottak, üldözöttek menedéke volt a magyar Jiáz. És ez a magyar erény még' nem fajult el. Jól esik ezt látni a mai őnös, rideg, szűkkeblű világban. A tél nyomora minden esztendőben cselekvésre hívja fel az einber- szeretetet. Évek óta a társadalom apró csoportokra, körökre, egyesületekre osztva szét magát, akciót indít az Ínség enyhítésére. Alakulnak jótékonysági egyesületek, humanitárius intézmények, amelyeknek célja, hogy a tél nyomorával szemben megvédje a szegények, árvák, elhagyottak fekete tömegét. Ez a segélyakció legszélesebb keretekben, a társadalmi mozgalmak nagy arányaiban a főváros társadalmi köréből indult ki eddig. De hiszen ez természetes is. A főváros, amelyet az ország szivének nevezünk, predesztinálva van a vezetésre minden anyagi, szellemi és erkölcsi mozgalomban. Úgy kell lenni, ez az élőszervezetek törvénye, hogy az érzések központja a szív legyen. Úgy kell lenni, hogy ha az országot sanyargatások, sors csapások érik, az ország szive dobbanjon meg első sorban. Dé ha a modern közigazgatásban, ? szellemi, gazdasági, erkölcsi élet uj szervezetében mindenütt a világon érvényesülni kezd a legújabb időkben a decentralizáció, hát a humanizmus intézményei fejlesztésében kiterjesztésében kell leginkább ezt a decentralizációt megcsinálni. A nyomor nem szigeteli el magát a nagyvárosok falai közé, a 1 őpaloták katagombáinak sötét sikátorainak útvesztőibe. A nyomor fekete szárnyon, mint az éjszakai vészmadár suhog végig az országokon, fölkeresi a falvakat, hegyvidékeket és rónaságokat és szárnya érintésének nyomán siralom, ínség, kétségbeesés támad. Fordítsuk tekintetünket a vidék nyomorára. Olyan riasztó sötét képeket látunk, aminőket egy Gorkij tudna csak a színek, a fekete tónusok erejével megeleveníteni az élet mélységeiből. A magyar f.j őserénye, a szenvedő embertársak iránti nemes részvét, szives szeretet e sötét képek szemléletére meg kell, hogy sokszo- rosódjék. A humanitárius intézményeknek országszerte létesülniök kell. Ha az állami gondoskodás érzékenysége, vagy képessége, nem terjed odáig, hogy a maga népének harmonikus, szenvedéstelen életét biztosítsa, vegye át a jótékonyság, szeretet és gondviselés nemes hivatását a táradalom. Amit ad, önmagának adja. A természet törvénye szerint el nem veszhet, el nem pusztulhat semmi, ami van. A szervezetek anyagcseréje uj és uj életet teremt. Amit magunktól elvonunk, hogy azoknak adjuk, akiknek életföltételeit biztosítjuk ezáltal, az nem hiányt jelent, hanem gyarapodást.---------------------—«=* '»■’— T él van most, a nyomor fehér szemfedője borítja a sivár világot. Ha jótékonyságunkkal enyhítjük a nyomort, a szenvedést, rózsákat hintünk el a hóba, tavaszt varázsolunk a télbe . . . Az „Eszterp és fiié" tárcája. A hanga regéje. — Mantega7za virágregéiböl. — 8kótországban van egy nagyon szép tó, tele zöldelő fenyőfákban gazdag szigetekkel, a neve Loch Lom on d. E szigetek egyikén a bronzkor utolsó szakaban élt egy csinos mélabús ifjú, a ki semmiféle teremtett lélekkel nem beszélt s egyedül halászatból és vadászatból élt. Ha kirándulásai alkalmával egy férfivá! találkozott, irtózva hunyta be a szemeit s engedte meg, hogy az mellette elhaladjon. De mikor nővel találkozott, irtózása még nagyobb lett s ő kerülte ki raesszirre. Ha valaki megszólította, nem kapott feleletet: a környékben tehát csak a néma bűvésznek nevezték. Pedig a némának tartott ifjú tudott beszélni s egyike volt a brit szigetek legvitézebb harcosainak. Arra született, hogy mindenki szeresse és becsülje ; * a kedvese és a jó barátja mégis elárulták, megcsalták. Ez a nő örök szerelmet esküdött neki, jóbarátja fogadást tett, hogy örökre hálás lesz iránta, mert egyszer egy medve vadászaton a saját élete kockáztatásával mentette meg az életét. És egyszer a kedvesét mégis barátja karjai között találta. Ö szőke volt, a barátja barna s a hölgy szerette volna tudni, hogy a barnák milyen lángolóan szeretnek. A herceg nem ölte meg se a nőt, se a barátját, hanem elment Irlaudba, a hol abban az időben hires iskolája volt a bűvészeinek, mely az Európában virágzó többi hasonló iskolákat messze túlszárnyalta. Ott varázslóvá képezte ki magát; barátján varázslattal akarta magát megboszulni. De gazda nélkül csinálta a számadást, mert az első gonosz tett alkalmával, melyet annak segélyével végbevinni akart, annak csak a puszta gondolatára is oly lelkiismeret furdalást érzett, kogy belebetegedett. Ettől kezdve lemondott a két bűnös megbüntetéséről s visszavonult Loch- Lomondba, hogy az emberektől visszahúzódva éljen. Ha az a nő, a kit ezrek közül választott ki, ha az & jó barát, a kit egy egész népnek eléje helyezett, ily gonoszul bántak v#le, mit várhatott a többi emberektől? Egyedül akart élni az erdő vadjaival s egyedül akart meghalni is. Szigfried ifjúsága, ereje és szenvedélye teljes virágjában állott, de mégis sikerült neki e három hatalom legyőzése, egyedül járt és gyalog, farkas- és medvevadászatra, a havon aludt s télen a tó jegét vasöklével zúzta szét. Megölte a rablóvadakat, megvédelmezte a kecskéket és bárányokat, sőt a legyeket is kiszabadította a pók hálójából. De embernek soha se sietett volna segélyére ; annyira jó szive nem volt. „Mikor egy ember meghal“, mondotta, „egy árulóval kevesebb lesz a földön.“ Varázsló tudományát megsérült állatok gyógyítására, a villám által sújtott növények felelevenítésére s eső előidézésére használta fel, ba a réteken és szántóföldeken nagy volt a szárazság. Nagy szeretetet érzett, kimondba'atlan gyöngédséggel viseltetett minden teremtmény iránt, ba az nem ember volt. Nyár lett s Loch Lomond szigetén is nagyon meleg volt. Szigfried esténként a tópart nedves, hűs homokján szokott végignyujtóz- kodni ; úgy szemlélte a csillagos eget s édes elragadtatással hallgatta e nagy, békés magányban a tó babjainak mor- molását s az erdő zúgását. i Egy este a forróság elviselhetetlenné vált, a legkisebb szellő se fokozta a tó hullámait, nem suttogott a fák lombjai között. Szigfried egészen el volt ragadtatva c meleg, gondolatteljes csendességben. Egyszerre a távolból szelíd női hangokat hallott, melyek majd elenyésztek, majd közeledtek a sziget partjának alakulása szerint. Önkénytelen kíváncsisággal figyelni kezdett, de a hang mind távolabbról hallatszott s végre teljesen elenyészett. Ettől kezdve Szigfried minden este hallotta ezt a hangot, majd elmosódot- tabban, majd érthetőbben, de mindig ugyanaz a hang volt az s úgy tetszett, mintha a sziget partjáról jönne. A fejedelmi varázsló kezdetben élénk haragot érzett, mindőn észrevette, hogy nem egyedül van a szigeten. Később hozzászokott a hanghoz s mintha az elbűvölte volna, egy este, mikor a t«li hold ragyogott az égen s ő az éneket még szebbnek találta, mint rendesen, felkelt a homokról, melyen hevert s megindult a hang felé, a sziget szikláit s partjait követve. Lgjszerre oly tisztán hallotta az éneket, mintha az tőle csak két lépésnyiről bangzanék s megállt egy szikla mellett, mely úgy látszott az egyetlen akadály közte s a hang között. Most először vehette ki tisztán Szigfried az ének szövegét; az igy hangzott : „Hallgasd meg ó hold, panaszomat és sírj velem ! Csak egy nőt szerettem s az nővérem volt, apámnak s anyámnak véréből származott.
