Esztergom és Vidéke, 1904

1904-12-15 / 99.szám

Esztergom, 1904XXVI. évfolyam. 99. szám.

Csütörtök, deczember 15.

A „VÁRMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK HIVATALOS LAPJA.

lltLRLLL—J-~—II-ÁTJÖJJ ~~T~T-----rm -Q—; - "»-jgggBgrfdgaSKSHBSgtt^

V

|eőjclci^ik Víísárijap és csütörtökön.

Előfizetési árak :

Etys í»r — — — - 12 kor. — fii.

FP; évre — — — — — 6 kor. — fii.

N'*^ve*l évre — — — — kor. lil.

Eg<e» »télit Ara: 14 lil.

Felelős szerkesztő :

Dr. PROKOPP GYULA.

Laptulajdoruis kiadók :

Dr. PROKOPP GYULA es BiUNNER FERENC.

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

(hova a kéziratok, előfizetései, «viliierei h hirdetései küldendői |£ossuth hajós (azelőtt Buda) utca 485. szán).

Kéziratot nem adunk viasza. •-$—

fi mai nap.

A beteges társadalmi viszonyok, a közgazdasági élet pangása, különösen a mezőgazdasági viszonyok mondhatnánk állandó mostohasága a tettek mezejére hívta azokat, kiknek élethivatásul jutott eme bajok orvoslása.

A mozgalom országos, mert a betegség- is az. Fokról-fokra, vidékről vidékre terjed a nemzeti munka hóditó hadjárata, hogy szembe szállva legyőzze azt az ellenséget, mely a nemzet fentartó elemet, a kisbirtokos osztályt fenyegeti végpusztulással.

Az ország szivében felszínre ve- tett népmentő eszmék huüumverései megyénkbe is elhatottak már, aminek érdeme az esztergotn-vidéki gazdasági egyesületé, melym-k lelkes vezetősége a népmentési munkát programmjába vette. Fárad- hatlan törekvésének első nyilvános megnyilatkozása a mai nap, melyen a kisbirtokos osztály érdekében bont zászlót, hogy elől járva, hirdesse azokat az eszméket, melyeket követve, s megmutassa azokat

az urakat, melyeken haladva boldo-; gu'hat a nép.

Jeles, e téren kiváló férfiak ke-j resik fel nu városunkat a gazdasági i egyesület gondosságából, hogy ok-j tassák, tanítsák a népet, kijeleljék : azt az utat, melyen haladva boldo- \ gulhat, liogy reá mutassanak azokra i a jövedelmi forrásokra, melyek fel-1 tárásával és kiaknázásával s azokra\ szétszórt erőkre, melyek egyesité- j sével a közös, nagy céiok eler-| hetők.

i

A baj, a veszedelem a társadalmi j osztályok között lévő szervi kap-j csolatnál fogva a társadalom min-; den osztályának közös érdeke S; igy kell, hogy annak elhárításában azok vállvetve működjenek közre.;

Ma van a napja, melyen a nem-: zetnsentő nagy munka első lépése történik : a magvetés, mely, hogy termő talajra találjon, adja a mindenek Ura.

A szövetkezeti előadások, melyek ma d. e. io órakor lesznek, a fő- gyirmásium dísztermében tartatnak meg, melyek sora a következő : i, Elnöki megnyitó.

Mondja : Horváth Béla, Esztergoinvármegye főispánja és az »Fsztergomvidéki Gazd. Egyesület t elnöke.

2. A szövetkezetek társadalmi jelentősége.

Előadja : dr. Prohászka Ottokár, egyetemi t*náf\

j. A kisbirtokosság támogatása gazdakörök létesítésével.

Előadja : Meskó Pál, a »Magyar Gazdaszövetség« iitkára. j. A falusi hitelszövetkezetekről. Előadja : dr. Horváth János ügyvéd, az »Orsz, Közp. Hitelszövetkezet« szakosztályi főnöke.

~. A fogyasztó és értékesítő szövetkezetekről.

Előadja: Szilassy Zoltán, az »Orsz. Magyar Gazdasági Egyesület« titkára.

6. A tej szövetkezetekről.

Előadja : Szily Tamás, m. kir. tejgazdasági felügyelő. y. Felhívás Esztergom vármegye közönségéhez szövetkezetek alakítására. Mondja : dr. Vargha Dezső, egyesületi választmányi tag.

8. Bezáró beszéd. —n.

fiz iparai’ címer.

Bir szerény köntösben, hangzatos szólamok híján, de annál nagyobb jelentőséggel jut napvilágra közgazdasági kormányzatunk egy igen okos határozata. Fontos lépés azon a téren, hogy k zzel fogható ált dános segedelmet nyújtsunk a szenvedő magyar iparnak. A elmerünk kizárólagos használatában rej ő védelem éppenséggel nem kicsiny- lendő. A minisztérium iparügyi vezérféríiai helyes irányba vágnak, mikor a honi termelés parazitáit — bár egyelőre még kíméletesebb eszközökkel — pórázra veszik, mintegy Ízelítőül a csakhamar következő erélyesebb rendszabályoknak.

A rendelet, melylyel a magyar korona és címer haszná'ata védő fegyverül iparunk részére tartatik fenn, az iparpártolási mozgalomnak sokat jelentő mozzanatát jelenti. Az elvi jelentőség ugyan háttérbe szorul, mert hisz épp az ipartörvénynek 58, §-a eddig is nyújtott módot az álarc mögé rejtőző külföldi nru ellen, de sajnos, mint megannyi üdvös rendelkezés, ez is a sutban maradt és legkevésbté alkalmaztatik oly irányban, hogy a zsenge magyar ipar e réven is némi erőhöz jusson. A kereskedelmi

Él

Äi „Esztergom ás Iliin" tárcája.

—ac>ianaK3W»ac—ni mii iw iwihii ■tbtwihi ................. —^

R

ézkapcsos bibliák.

Irta: ZÖLDY MÁRTON

Az, aki nekem ezt a történetet elbeszélte, nem azért lette, bogy a csabai nép lelkét magyarázza. 0 maga is csabai ember volt. Az apámnál szolgált, mint béres. De emellett filozófus lélek volt a régi iskolából. Ezt abból sejtettem, hogy ahol és amint teltette, kerülte a munkát, lehetőleg mesz- szire. Talán három ízben szolgált nálunk. Mikor megunta a mezei munkát a megye szolgálatába lépett. Perzekn- tor lett. Sokszor láttam dolmányban, rajthuzliban sétálni a csabai piacon. Lomhán, megfontoltan lépkedett. Ilyenkor irigyeltem a betyárokat.

Milyen kényelmes életük lehet, ha a perzekutorok o'yan lusta tempóban iépkednek, mint Pohoska Mihály. Mert ^SY hívták a derék embert, aki nekem az alábbi történetet elbeszélte. Szegény már rég künn pihen a lutheránus temető akácai alatt. De én máig is szeretettel gondolok reá.

Hogy mikor történt az az eset, melyet Rohoaka elbeszélt, arra nézve kevés tájékoztató adattal szolgált. 0 is az apjáiól hallotta kis gyerek korában. Ezt egybevetve életkorával, úgy sejtem, hogy a múlt század negyvenes éveiben zajlott le a viharos esemény.

Ha a csabai nép közölt költők születnének, bizonyára dalba foglalták volna ezt a romantikus történetet. De a csabai anyák sokkal okosabbak, semhogy költőket szüljenek. Inkább hatökrös gazdákat. A talaj sem alkalmas a költők okszerű fejlesztésére. Nagyon jó búza terem itt s a legutolsó csabai napszámos is jobb kenyeret eszik, mint például Norvégiában a költő fejedelem. Ahol nincs kenyér-nyomor, ott szunyád az isteni szikra.

Mikor egyszer a nővérem egy hatalmas kenyeret küldött nekem, a leányaim nem tudtak eleget enni belőle. Minden falat után csodálkozva néztek reám s kérdezték: „Papa, hogy tudtál te Csabáról eljönni ?u

i Ezen magam is sokat gondolkoztam, de ez nem tartozik ide.

Ismétlem, a múlt század negyvenes éveiben történt. A jó csabai nép irgalmas napokat élt. Egy vakmerő rablóbanda tartotta rettegésben. Közvetetle- nül Csaba alatt tanyázott s az orosházi országúton garázdálkodtak. Öten hatan , voltak, bár némelyek esküdtek, hogy harmincnál is többet láttak.

A csabaiak kezdték unni ezt az állapotot. Deputáció ment a csendbiztosboz. A deputáció vezetője, az öreg Zelenyánszky tiszteletteljesen felkérte a csendbiztos urat, hogy ne sajnálna valami módon a tűrhetetlen állapoton segíteni— Már nem is merünk a tanyára menni — kockáztatta meg alázatosan.

A cs^ndőrbiztos keményen rárivalt a deputációra, hogy ne avatkozzék a hatóság dolgába. A hatóság nagyon jól tudja, hogy mit kell ilyen esetben tenni. Nem kér senkitől tanácsot. Menjenek Isten hírével s ha még va’aki ilyen panaszszal alkalmatlankodik, hát azt lehuzatja és huszonötöt veret reá.

Ne tessék ezen csodálkozni. A hatóság mindig ilyen volt. Nem szereti, ha dolgaikba beleártják magukat. Az ilyesmi csökkenti a hatóság tekintélyét. Pedig a tekintélyre szüksége van a hatóságnak. Nemesak magáért, hanem a közrend érdekében is. Ha nem volna hatósági tekintély, csinálni keli mesterségesen.

A deputáció mégis leverten távozott. Éppen az nap hallatszott, hogy Riesz Dávidot rabolták ki az orosházi országúton. Húsz ezüst tallért szedtek el tőle.

Ezt mindenki borzasztónak találta, csak Riesz Dávid nem. Oka volt reá, hogy könnyen vegye a kalandot. Azelőtt egy esztendővel ugyanis egy cigány lócsiszár becsapta a gyulai vásáron. Hamis ezüst tallérokkal fizetett. Mikor Riesz Dávid megtudta, hogy hamis pénz v.-in vála, nagyon nyugtalan lett. Mit tegyen ? Eldobja ? Ebhez nem volt elég ereje, elég bőisessége, elég szive. Hiába, a pénzt, a készpénzt, még ha hamis is, sajnálja az ember az ablakon kidobni. Mikor azonban kirabolták s elszedték tőle a veszedelmes ércne- míít, megkönnyebülten sóhajtott föl:

Hála Istennek ! Legalább nem csuknak be hamis pénz terjesztése miatt.

Az állapot nem javult. A rablók makacsul kitartottak Csaba környékén. Hallatszott ugyan, hogy néha elkalandoztak Szarvas, Orosháza és Tótkomlós alá, de a központi telep Csaba maradt.

Végre egy incidens lényegesen változtatott, az áldatlan állapoton. Az incidenst Valastyán Dorka, egy szépségéről hires menyecske hozta létre.

A nevezett hölgynek mindennap, mikor az éj leszállt, valami sürgős halaszthatatlan teendője akadt egy bod- zási tanyán. Hogy micsoda, azt nem tudom. Az ilyen dolgot nem jó a történeti félhomályból elvonszolni.

Az azonban kétségtelen, hogy Valastyán Dorka egyik éjjeli sétája alkalmával találkozott a rablókkal. 0 maga dicsekedett el vele. Ez a Valastyán Dorka, úgy látszik nyílt, egyenes karekter volt. Egy szóval sem tagadta, hogy a rablók a találkozás alkalmával megölelték, megcsipkedtók és megeső kolgatták. Est különben mindenki tér