Esztergom és Vidéke, 1904
1904-12-15 / 99.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. (99. szám.) 1904. d^czember 15 miniszter ezen rendszabálya principális jelentőséggel bír s mint ilyen sokat igéro fejlődésnek útját van hivatva e téren megnyitni. E korlátozásnak az egész vonalon leendő keresztül vitele csak egy lépéssel választ el a honi áru származásnak elegendőn alig méltányolható kötelező megjelölésétől. Akeresk. miniszter a magyar koronának a magyar cimmerrel együttesen vagy külön-külön iparcikkekben ékítmény gyanánt való használata tárgyában f. évi 61.071 sz. a. valamennyi II. fokú iparhatósághoz rendeletet intézett, mely szerint a miniszter elrendeli, hogy oly esetekben, midőn az iparhatóságnak tudomására jut valamely iparcikkben a magyar címernek vagy koronának ékitményszerű használata, ezen cikk származását kutassa s mindazok ellen. kik a magyar koronát és címert együttesen vagy külön bebizo nyithatólag nem honi származású ipari termékeken alkalmazzák avagy kereskedelmi forgalomba hozzák, az ipartörvény hivatkozott 58. §-a alapján a kihágási eljárást indítsa meg s annak folyamán mindazt foganatosítsa, amit az eredményes eljárás biztosítása érdekében szükségesnek tart, ha pedig személylyel vagy céggel kapcsolatban levő cimer- használatot állapitana meg, erről, az 1893. XVIII. tcz. 9. § ában megjelölt hatóságot értesítse. G.—F.— A közigazgatási bizottság ülése. Esztergom, dec. 13. A közigazgatási bizottság mai ülése, a szokott keretekben mozgott. Valami külön felemiilésre méltó mozzanat magát elő nem adta. Az egyes előadók a novemberi ügymenetről számoltak be az alább következőkben. Az alíspáni jelentés a közrendé^zet terén Köbölkuton a herceg Pálfy Mikló o féle tiszti lakban volt tűzesetet emi- tette fel, mig a katonai ügyek terén az utúállitást, mi november 21-én volt. A törvényhatósági élet köréből a Nana. Kiesind. Kőhidgyarmath és Párkány községek jegyzői hivatalában megtartott hivatal vizsgálatról számolt be, amely vizsgálatokkal a vármegyei ösz- szes községek hivatalos ügykezelésének megvizsgálása Lefejeztetett, minek eredménye, hogy az ügykezelés általában kielégítő, sőt sok helyen dicséretre méltó, felemlítette ezután a november hóban volt üléseket, s azt, bogy a földművelésügyi miniszter a mostoha gazdasági viszoiryokra való tekintettel Ínséges munkákra 15000 koronát engedélyezett, mi vicinális utak kiépítésére fog fordittatni. Az iparügyek terén megemlítésre méltó esemény magát e’ő- nem adta. A kőfaragó telejtek szünetelnek, mig egyébb ipartelepek üzeme kedvező. A kir. tanfelügyelő jelentette, hogy eltekintve egyes iskola bezárásoktól, a népoktatás az iskolákban rendes folyamatban volt. A pénzügyigazgató előadta, hogy az adókivetési munkálatok tejesen befejeztettek, s hogy az egyenes adók befizetése emelkedést tüntet fel. A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszonyok Esztergom városában kevésbbe kedvezők, mig a | megye mindkét járásában kedvezőtlennek voltak. Számosabban előfordult kóralakok voltak gyermekeknél a kanyaró és vürheny, felnőtteknél pedig a légzési szervek bántalmai. A városban meghelt 80, az esztergomi járásban 92, a párkányiban 77, összesen 199. Az elhaltak 50 75° 0 ka 7 éven alóli volt, s viszont az összes elhaltak 10 05 °0*a tiidövészben halt el. A Kolos kórház forgalma a következő volt. A múlt hóról maradt 78 ápolás alatt, felvétetett 155, elboesájta' ott 128, meghalt 5 Az ápolási napok száma 2G93 volt. A kir. főmérnök az állami és törvényhatósági utakról, mig a főállatorvos az állategészségügynek eléggé kedvező voltáról referált. —r. — Vacsora. Tegnap este alispánunk vendégszerető házánál vacsora volt, melyen Horváth Béla főispán és közéletünk több szereplő tagja vett részi. — iour. Hétfőn és kedden este főispánunk ittléte alkalmából számosán adtak találkát a Korona vendéglő külön éttermében, hol az éjféli órákig voltak együtt. — A Kaszinó közgyűlése. Az« esztergomi kaszinó ez évi rendes közgyűlését t. hó 26 án délután 8 órakor fogja egyesületi helyiségében megtartani a következő tárgysorozattal : 1. Elnöki meg- nyitó. 2. Titkári jelentés. 3 A szám- vizsgáló bizottság jelentése. 4. Az 1904. évi költségvetés, 5 A kifizetendő 4 drb, beruházási kölcsönkőí vény kijelölése, 6 A választmány és a tisztikar megválasztása. 7. A jegyzőkönyv hitelesítésére két v. tag kiküldése. 8. Esetleges indítványok. — Társasvacsora Pulay Géza tiszteletére. Megemlékeztünk már arról, hogy Pulay Géza curiai bírót a komáromi kir. törvényszék elnökét, törvényszéki elnökségének húsz éves évfordulója alkalmából a komáromi bírói kar testületileg kereste fel, s az érdemes elnököt ová- tióban részesítette Kedden a komáromi bírói kar társasvacsorát rendezett, melyen bírói karunk részéről dr. Alföldy De, sü kir. aljárásbiró és dr. Mihályi Imre jegyző vettek részt. Bírói karunk jó kivánatait dr. Alfó’.dy I)e-zső tolmácsolta egy szép felköszöntő keretében. — Kósza hir. Kedden városszerte az a hir volt elterjedve, hogy Prey Ferenc országgyűlési képviselőnk a szabadelvű pártból kilépett. A hir egyik másik fővárosi lap tendentiózus közleménye alapján kapott szárnyra, mit megerősíteni látszott egy téves információn alapuló sürgöny, melyet azonban csakhamar megcáfolt magának a nevezett képviselőnek sürgöny* értesítése, melyben tudatja, bogy a bir a valóságnak meg nem fe lel, s bogy hazafiúi kötelességét tovább is teljesíti. — Halálozás. Vettük az alábbi gyászjelentést „Erdélyi Gyula és neje szül. Just Franciska, valamint az összes rokonság nevében a szív legmélyebb fájdalmával tudatják, hogy szeretett felejthetetlen egyetlen egy leányuk illetve rokonuk. Erdélyi Aranka hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után folyó hó 11 én élete 22-ik évében jobblétre szenderüit. A megboldogult földi maradványai folyó hó 12 én d. u. 3 órakor fognak a rém. kath. szertartás szerint az ipolysági sirkertbe örök nyugalomra téte'ni. Az engesztelő szent mise áldozat december hó 13-án reggel 8 órakor fog az Urnák bemu- tattatni. Ipolyságon 1904. évi december hó 11-én. Béke lengjen porai felett!“ — Előadás a Szentföldről. A keresk. i j ifjak egyesületének helyisége alig látott l naég akkora közönséget, mint vasárnap délután, a mikor dr. Csárszky István, érseki titkár személyes tapasztalata alapján Palesztináról, különösen Jeruzsálemről és környékéről tartott rendkívül érdekes és tanulságos előadást. . 50 vetített kép kíséretében bemutatván í az egyes városokat és vidékeket, rövi- ; desen mindenü t kiterjeszkedett a történeti, föld és naprajzi viszonyokra. És mig hasznos ismereteket nyújtott, nem egyszer keltett derültséget a viseletre . é3 a szokásokra vonatkozó humoros ; megjegyzéseivel. A vetítő gépet Dombay Nárcisz, fögymn. tanár kezelte. A termet zsúfolásig megtöltő férfi és nőközönség mindvégig oly élénk figyelem- : mel és élvezettel hallgatta a vonzó magyarázatot, hogy a másfél óráig tartó előadás i nagyon rövidnek tűnt föl. Az egyesület elnökének, Rózsa Vitáinak a közre- i működőkhöz intézett köszönő szavai után szűnni nem akaró éljenzés és tap3 ' zúgott föl : és kiki azzal az óhajtással távozott: vajha minél többször lenne alkalma ilyen hasznosan gyönyörködtető előadás meghallgatására. 1 — Felolvasás a kath. korban. A I katholikus kör ma este 6 órakor felol- ' vasó estélyt tart, melyen Csárszky Ist- ; ván dr. érseki titkára szentföldről tart i folytatólag előadást vetített képek kisé- ! rétében, mit megelőzőleg Csukássy mészetesnek találta. A rablók végre is nem trappista barátok, viszont Va- lastyán Dorka szemrevaló, kívánatos menyecske volt. A mellett liberális. De az emberek kíváncsisága nem ismer határokat. Mikor a szép menyecske kalandjának hire kelt s a szomszédok mindenféle kérdésekkel ostromolták. Készleteket kértek tőle. Az öreg Lepény főleg azt tudakolta, hogy mit beszéltek a zsiványok ? — Mindenfélét, — válaszolta Valas- tyán Dorka mélyen elpirulva. Az öreg Lepény tovább firtatta : — De, hogy értetted a szavukat, mikor te nem is tudsz magyarul ? Valastyán Dorka nagy szemeket meresztett, aztán bájos egyszerűséggel folytatta: — De hiszen tótul beszéltek ! — Tótul ? — Persze. Mind tótok. Mondták. Nógrádból valók. Csak tudom. Az öreg Lepény még egyszer föltette a kérdést. Hangja ünnepiesen csengett. — Ide vigyázz, Dorka. Igazán felelj. Csakugyan tótok azok a zsiványok ? — Ha mondom . . . — Akkor jó van. — mondotta az öreg Lepény kiegyenesítve derekát. Még az este összeszedett hat embert, kiket vas villával, kaszával és ásóval folfegy vérzett. elmentek a rablókat keresni Nem éreztek semmi félelmet, aggodalmat, vagy ahhoz hasonlót. — Hiszen, — magyarázta az Öreg Lepény, — tótok. Hajnalban meg is találták őket a meggyesi csárda előtt. Éppen szekérre akartak ülni. Ebből semmi sem lett. Az öreg Lepény és társai rájuk rontottak. A harc rövid és heves volt. A megtámadott bojnyikok nem tudták megérteni, bogy a csabaiak honnan veszik egyszerre a hősiességnek azt a csodás mértékét, amellyel hátokat, fejüket véresre verik ! Nos, a zsiványok az első összetűzés után gyáván, nyomorultan, megfutottak. Valószínű, hogy meg sem állottak a nógrádi hegyek aljáig. Az öreg Lepény pedig nyugodtan lépkedett haza embereivel. Mintha csak valami mezei munkáról tértek volna meg. Egyik sem csinált virtust belőle, hogy a rablókat elkergették. Hiszen csak tótok. — Ha mi azt előbb tudtuk volna! — mondotta az öreg Lepény fejcsóválva. A rend és nyugalom helyreállt. A kinek pénze volt, az ismét zavartalanul örülhetett neki. — Egy-két hónap múlva el is felejtették az egészet. Azaz nem egészen . . . Történt ugyanis, hogy egy szép vasárnapon Kitka Mátyás, kinek Fényesen volt a tanyája, bejött ötödmagával a városba istentiszteletre. Elvégezvén az áj tatosságot, visszamentek a fény esi tanyára. Lassan, nyugodtan haladtak, beszélvén az örök témáról, az idők járásáról. Még magasan állott a nyári nap, mikor a Kőrös mellett elhúzódott füzesből bárom gyanús alakot látnak kilépni. Minegyik kezében dupla puska volt. Nem lehet kétség kilétük iránt. Kitka megállította a társait, kik közt Rohoskának az apja is volt. — Nézzétek, — mondotta, — megint itt vannak ezek a zsiványok. — Az ám ! — Nohát, — folytatta az öreg Kitka — most nincs kegyelem, agyonütjük őket. Jertek ! Azzal, úgy, ahogy voltak, fegyvertelenül megtámadták az állig fölfegyverzett zsiványokat. Azaz volt fegyverük, a rézkapcsos, vaskos bibliák. Azzal ütöttek, sújtottak. Mindegyik egy bibliai Simson erejét érezte karjában. A harc kemény volt. A megrohant zsiványok veszettül védelmezték magukat. De hasztalan. A bibliák rezes hegye úgy kopogott a fejeken, mintha menykövek sújtottak volna le. Az egyik zsiványt agyonverték, a másik kettő véres fővel megadta magát. Kitka bevitte őket Csabára s átadta a csendbiztosnak. A halottat is, a sebesülteket is. A csendbiztos hivatalos mogorvasága enyhült egy kissé. — Jól tettétek, -- mondotta, — ámbár reggelre magam is behoztam volna őket. Mikor a csendbiztos vallatni kezdte az elfogott zsiványokat, Kitka nagyot nézett. Kisült, hogy nem tótok, hanem magyarok Biharból. Mikor késő este hazafelé bandukolt társaival, szótalan, magába merült volt. Azon a helyen, ahol a hőstettet elkövette, megállott s odaszólt Robos- kának. — Te, Maco, jó ám. hogy nem tudtuk, hogy magyarok. — Bizony jó, — hagyták helyben a többiek. Nem is lóháton, ahogy tisztességes betyárokhoz illik, hanem kocsin jártak. Másban is eltértek a betyárhagyománytól. Nem loptak lovat, tehenet, nem hajtottak el juhokat, sertéseket, csak a pénzt szedték el az embertől. Készpénzt, valutát. A készpénzt senki sem szereti odaadni. Legkevéshbé az olyan szorgalmas takarékos nép, mint amilyen a csabai. Már hetekig-, hónapokig tartott ez a garázdálkodás. Az emberek rettegve lépték át a város határát, mert az átkozott rablók éjjel-nappal talpon voltak. Evidenciába tartottak minden embert, akinél egy kis pénzmag föltételezhető volt.
