Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-04 / 10.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. * ii • ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I íéw é?r — — — — 12 kor. — FII. Fél évre — — — — — 6 kor. N^yed évr* — — — — 3 kor. Eiíyps szám ára: 14 fii. FII. FII. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PR0K0PP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (fcoYaafciziratok, előfizetések, nyílt lerak és hirdetések küldendő > Kossuth Iiajos (azelőtt Buda) utca 485. szán). --^i Kéziratot nem adunk vissza. Megsemmisített mandátumok. FEBRÁUR 2. Régóta nem szült a legfelsőbb hatóságnak határozata oly sajátos és kellemetlen helyzetet, mint az, amely egy-két huszonnégy óra előtt érkezett le a megyéhez, s amelylyel a miniszter a megye törvényhatósági bizottságának azt az intézkedését semmisitette meg, amely szerént a közigazgatási bizottságnak részint a törvénynél, részint pedig lemondás folytán üresedésben lévő hat stalluma választás utján töltetett be, A megsemmisítés ténye a választás körülményeinél fogva semmiesetre sem előnyös a megye reputációjára, de nem kevésbbé szül komplikátiókat az a körülmény, hogy a most megsemmisített mandátumokkal a közigazgatási bizottság már megalakult, működött, határozatokat hozott, mint fellebbezési forum, majd annak fegyelmi választmánya birói funkciókat is végzett, mely ténykedései eo ipsó semmisek. De meg van akasztva a közigazgatás menete is, mert a manRégi nóta . . . Régi nóta, kopott nóta, Nem is kéne szólni róla . . . Nincs se vége, se eleje, Búbánattal van csak tele . . . Künn a pusztán, magyar pusztán Szói a nóta . . . Három cigány a csárdában Huzza vígan reggel óta . . . Betyár legény, hűtlen legény Ott benn mulat . . . S kinn egy kis lány, halovány lány Ugy megsir az ablak alatt . . . Sirius. — Irta: Tuka Károly. — A kandalló lobogó lángjának sárgás fénye gyönge világosságban tüntette fel a csintalanul berendezett boudoárt. Az asszony idegesen dobta le magát a hintaszék bársonyos puha szmirnájába. Könnyedén összeborzongott. Odahúzódott a kandalló mellé s ritmikusan himbálta magát; lábacskái kíváncsian dátumok megsemmisítése folytán a i közigazgatási bizottság keddi üléj sét meg nem tarthatja, — de I általában ülést mindaddig nem tarthat, mig törvényesen megalakítva nincs, mig a megüresedett mandátumok újbóli választás utján be nem töltetnek. I Hogy mindezeknek mi, helyesebben ki az oka, azt mindenki tudja, aki a közügyek iránt érdeklődik. Szereplési viszketegsége annak az egyénnek, ki a közügyek iránt soha nem érdeklődött, s aki a főispán nevével visszaélve, azt kortes célokra használta fel. A minister leirata mig egyrészt érvényt szerzett a törvénynek, addig másrészt jó lecke azoknak, kik államot akartak csinálni az államban, s akik akna munkájukkal a régi egyetértés és összhang megbontására szövetkeztek. Feltűnő és sajnos a dologban az, hogy a kellemetlen incidens okozója megyénk egyik tiszteletbeli tisztviselője, főjegyzője, ki egyszersmind a megye hivatalos lapjának is a szerkesztője, s a kivel Fortuna istenasszonya csak nemkandikáltak elő pongyola ruhájának szegélye alól. Olyan varázslatosan szép volt az az asszony, midőn a pattogó tűznek egy-egy sugara rávetődött gyönge piros arcára és szemeit álmatagon, kimerültséget mutatva, lehunyta. Álmodott ébren . , . Lelki szemei előtt látta Andor karcsú, daliás termetét ; kék szeméről, göndör, fekete hajzatáról szőtte álmait . . . Mily rég látta már. Borzasztó végtelenség sgy szerelmes asszonynak. — Nem értem, sehogy sem értem Andort! Dc vájjon eljön-e ma? Olyan különös sejtelmeim vannak. Mondogatta magában. Azután mégis annyi kábitó, tarka visió lepte meg ábrándos lelkét; az epedő, sóvárgó szerelem bűbájos világa feltárult szemei előtt, ott vágyott élni, abban lelte egyedül gyönyörét; érzi mindenütt és mindenben. A szivéhez tódult minden vére, vágyta már a szenvedélyes, tüzes ölelést, a forró, parrázs csókot, a melynek csak emlékeiből táplálkozhat csak — azóta. Egy bevetődő tompa zaj zavarta fel merengéséből. Figyelt. — Hátha O ! Villant át agyán, aztán fölegyenesedett s lassan vontatva tett egypár lépést előre. Az óra nyolcat ütött. régóta kezd kacérkodni. Nem irigyeljük tőle, ha vannak érdemei, azokat mi nem akarjuk kisebbíteni, de midőn a közügyek iránti teljes érzéketlensége dacára azok intézésében, a közügyek veterán és érdekes férfíainak kiszorításával későn •ébredt hiúságból, szereplési visz; ketegségből statisztái szerepnél feljebb nem emelkedhető részt kér magának a megye tisztikara harmóniájának és hagyományos szellemének csorbításával, akkor " érthető a mi ostorozásunk. i Hisszük, hogy a játékból elég volt, s a felső hatóság leckéjére nem lesz szüksége többé a megye nek. , — N. Az esztergomi iparos dalkör. A dal, az ének kultiválásának eszméjén kivül, egy magasabb cél is lebegett iparosaink előtt, midőn az iparos dalkört megalapították. A második cél vezette nevezett dalkör egy küldöttségét szerkesztőségünkbe azon kéréssel, hogy ministerileg is megerősített alapszabályát a körnek egész terjedelmében tegyük közzé a cél érdekében. A közérdekkel megokolt ezen kérelemnek teszünk eleget, midőn a cél érdekében a nekünk átadott alapszabályok közlését mai számunban megkezdettük, melyek a következők. i- §• Az egyesület címe: >Az esztergomi iparosok dalköre*. A templomi és halotti énekeket valamint világi dallamokat, különösen nemzeti dalainkat összhangzóan betanulni, ezeket a templomi és temetési szertartásoknál, előjöhető ünnepélyességeknél előadni s ezáltal az egyházi szertartások magasztosságának, valamint a szép és nemes iránti érdeklődésnek fejlesztésére közreműködni. Az egyesület fennállása : Az ének kar mindaddig fennáll, mig beszüntetését vagy feloszlatását a közgyü-" lés az alapszabályok értelmében végérvényesen el nem határozza. 4. §• Az egyesület tagjai: Az egyesület tagjai fedhetetlen jellemű és erkölcsileg és társadalmi tekintetben kifogástalan egyének lehetnek. A egyesületi tagok vagy működő-, vagy pártolótagok. Működőtag lehet minden polgár, aki az éneklésre némi képességgel bir, s aki magát névaláírásával és A kert feléli ablakok alól csendesen mélabús cigányzene verődött be szivhez szólón, bánatosan. Olyan szomorúan hangzott, mintha temetett volna valakit. Olyan epedő hangoa szólt: »Ha tudtad, hogy nem szerettél, Hálódba mért keritettél.t Az asszony egy pillanat alatt az ablaknál termett s idegesen, remegő kézzel vonta szét a függönyt és lázas sietséggel nyitotta fel a belső ablakot. Tágranyilt szemekkel bámult ki az esti ködös homályba. Nem látott semmit. Közelebb hajolt; a hideg, nedves üvegtábla megérinté puha arcát . . . Hirtelen megfordult; a szive hevesebben kez1 d«tt dobogni . . . Tovább hallgatta a zenét, aztán a szoba közepén megállt, j Valami sötét sejtelem nehezedett lel, kére. — Hogyan, hisz' ez férjem legkedve\ sebb f — és összeborzadt. Mintha fáznék, ugy megrázkódott. Két kicsiny ke' zét homlokához szoritá ... A lágyan belopódzó zene könnyet is lopott szemeibe. j Egyszerre ugy rémlett, mintha lövést hallott volna valahonnan a kert alól. A zene is elnémult egy perc alatt. A ' zajra mint egy röpke árnyék suhant az ablakhoz s szivszorongva, lélekzetét elfojtva hallgatódzott . . . Lármát , . . hangokat, majd futó lépteket hallott. A cseléd lelkendezve rontott be. — Nagyságos asszony! Nagyságos asszony ! A nagyságos ur ! — Pufók arca egészen eltorzult a rémülettől. ! Az asszony azonnal tisztában volt mi történt. — Tehát mindent mtgtudott. — Nem nagyon látszott megingatni férje öngyilkossága, inkább a nagy szenzáció boszszantotta . . . Fölvették a helyszíni jegyzőkönyvet is, aztán Pintér Antal holttestét a legbelső szobában egy a földre terített fehér lepedőre fektették. Az asszony még egyszer megnézte a sovány, véres arcot. Szótlanul, hideg közönnyel nézte, még csak egy könnyet se ejtett, inkább mosolyogni látszott. A szánalomnak lcg, csekélyebb jele sem mutatkozott rajta. Ugy állt ott a holt mellett, mint egy ; érzéketlen márvány szobor. Mikor kifelé jött: egy darab papirost talált a szőnyegen. Bizbnnyára férje zsebéből hullhatott ki, mikor becipelték. j A Iobegó gyártyát letette a kis tükör asztalra és végig futott a kuszált sorokon : j — Mindent tudok. Igy kellett történni; jobban szerettelek, mint életemet. Élj j boldogul azzal a — másikkal! Én már ' nem leszek utatokban. b „Eszterflom és fiié" tárcája.