Esztergom és Vidéke, 1904

1904-02-04 / 10.szám

2 liSZTEKtíDM és VIDÉKE. (10. szaru.) 1 "4 február 4 becsület szavával kötelezi ezen alapszabályok megtartására. Pártolótag az lehet, aki a közgyűlés által meghatározott évi dijat az egyesület pénztárába befizeti. 5- §• Tagok felvétele : A pártolótagot egyleti-, a müködotagot pedig a működő tagokból álló kar ajánlatára a választmány titkos szavazással veszi fel. A működő tagok pedig úgy kötelezik magukat, hogy mindaddig tagjai lesznek az énnekkarnak, mig oly okaik fel nem merülnek, melyeket maga a kar is elfogadhatónak talál a kilépésre. 6. §. A tagok jogai : Az egyesület minden tagja a közgyűléseken tanácskozási és szavazati joggal bir, az egyesület által rendezendő dales zeneestélyeken, társas összejövetelekben és kirándulásokban részt vehet családjával. A működőtagok tagságidijat nem fizetnek és a belépési dijak fizetése alól saját személyökre nézve fel mentetnek. A tagok kötelességei: Minden tagnak kötelessége az egyesület célját és érdekeit tehetsége szerint előmozdítani és védelmezni a pártolótagok tartoznak az évi tagdijat az év folyamán megfizetni, — ha ezt elmulasztják, — az alapszabályokban meghatározott jogokat a tartozás teljesítésének időpontjáig nem gyakorolhatják. 8. §. A működőkar: A működőkar közvetlen a karmester felügyelete és vezetése alatt áll; — tagjai kötelesek gyászeseteknél ugy az egyesület, valamint mások által nyilvános előadásokban és hangversenyekben, nem különben más ünnepélyes alkalmakkor a választmány határozata folytán fellépni és közreműködni ; — a választmány beleegyezése nélkül azonban sem együtt, sem nagyobb vagy kisebb csoportokban az egyesület cime alatt fel nem léphetnek. Valamely világi ünnepélynél való közreműködésért az énekkar dija zást el nem fogadhat. A működő tagok s a karmester, nejük, szüleik s velük egy családban élt gyermekeik, továbbá io évig folytonosan és évente rendesen fizető pártolatagok és nejük temetésén dij nélkül; — a többi pártolótagoknak és hozzátartozóiknak temetésén io, azaz tiz korona ; — minden más temetéseknél pedig 30, az harminc korona lefizetése mellett működik közre az énekkar. A működő tagoknak egymáshoz és a karmesterhez való viszonyukra, a tanítási rendre, a tanórák látogatására és általában működési körükre vonatkozólag rendszabályokat alkotni s jóváhagyás végett a közgyűléshez beterjeszteni jogukban, de kötelességükben is áll, mely rendszabályok csakis a közgyűlés jóváhagyásával módosíthatók. 9. §• A tagság megszűnése : Az egyesületi tagság megszűnik: 1. halálozás, 2. kilépés, 3. az egyesületből való kizárás által, 4. az időhöz kötött tagság az idő leteltével. A kilépés az elnökségnél jelentendő be, ki azt a választmánynak bejenteni tartozik. Működőtag kilépése felett elsőfokulag a mőködő kar határoz, ennek határozata ellen a választmányhoz van fellebbezésnek helye. Ha a pártolótag az évi tagsági dijat a 7. §-ban megállapított idő alatt I meg nem fizeti, — az első izben a I pénztárnok, másodízben az elnök által írásban felhivatik s a mennyiben kötelezettségének az ismételt j felhívások dacára két évig sem j tenne eleget, — a tagok sorából kilépettnek tekintetik. Kizáratik a tagok sorából az, aki az egyesület körében s a magán- vagy társaséletben botrányos magaviseletet tanusit, megbélyegző cselekményt követ el, vagy akár A szép asszony megvető mosolylyal tette hozzá: — Gyáva ! Ügyetlenül meghátrált! a helyett, hogy leszámolt volna vetélytársával, avagy agyontiport volna engemet. Brr 1 és egy ily férfit szeretni! De mindegy ! most már szabad vagyok, mint a kalitból kiszabadult madár. Szabad — az övé egészen s egymáséi örökre, a sirig. Valami pajkos kouplét dudorászva vette a gyertyát és kijött. Az ajtóra ráfordította a kulcsot, mintha félt volna, hogy valaki még kijő onnan. Felöltözködött szépen, kívánatosan és meghagyta a leánynak, hogy várjon türelmesen mig hazajön. Beült egy konflisba és elhajtatott a hová oly epedve vágyott, oda a másikhoz. A kocsis megállott. A zöldes függönyön keresztül furcsa fény verődött a kocsira. Aztán elrobogott, mikor kezébe lett nyomva a >taksa, c Az asszony izgatottan, minden kopogtatás nélkül nyitott be. Egyenesen Andor felé rohant s szenvedélyes kitöréssel rebegé : — Andor, édes Andor, szabad vagyok és tied egészen — örökre! A férfi nagyon meglepődött a váratlan vendég jöttén s terhére látszott lenni, midőn ingerülten háritá el magától a az egyesület alapszabályait, akár a műkedvelőkarnak reá nézve kötelező rendszabályait isméteken megsérti, A kizárás felett a választmány határoz. io. §. A tisztikar. A tisztikar tagjai az elnök, alelnök, jegyzők, pénztárnok, ellenőr és a karmester. Az elnök. Az elnök képviselője a az egyletnek, — hatóságok, testületek s egyesek irányában ; összehívja a közgyűléseket, melyeken elnököl, — a kiadásokat a választmány és a közgyűlés határozata folytán halasztást nem tűrő esetekben 20 koronát meg nem haladó költségeket a választmány utólagos jóváhagyásának feltétele mellett utalványozza; az egyesület pecsétjét őrzi : a választmány és a közgyűlés határozatainak végrehajtására, a kar működésére, a pénztár állapotára, szóval az egyesület minden érdekeire felügyel, végre az évi működésről és vagyon állapotról a közgyűlés elé jelentést terjeszt. Az alelnök. Helyettese 2z elnöknek s különösen felügyel a működőket kötelező renbszabályok szigorú és pontos megtartására ; összehívja a választmányi gyűléseket, melyeken elnököl. A jegyzők. A közgyűlés és választmányi ülések jegyzőkönyveit, a levelezéseket és a tagok hiteles névjegyzékét vezetik a határozatokat az érdekeltekkel írásban közlik, az egyesület irományait őrzik. A pénztárnok. Az egyesület bevételeit és kiadásait kezeli, azokról rendszeres számadást vezet, a tagsági dijakat beszedi, a rendes időre nem fizetőket felszólítja és sikertelenség esetén az elnöknek bejelenti, az alapszabályszerűleg utalványozott fizetéseket teljesiti, a 60 koronát meghaladó pénzkészletet takarékpénztárba helyezi és a pénztár állapotáról évenként a választmányhoz kimutatást terjeszt be. (Vége köv.) makacs ölelést s egyet hátra lépve zavartan motyogá : — Csak hidegvér, nyugalom Nina! Legyünk tisztában egymással. Hogy alig pár órája szabad, igaz . . . tudom, de hát . . . Az asszonynak — az utóbbi szó hallatára — arcába szökött a vér és mint egy őrült rohant a férfira. Megkapta kezét és erősen felcsattanó hangon kiállá : — Andor ! az égre, mit jelentsen ez ? Hát már nem szeretsz ? ! Hát eltaszitasz, eldobsz magadtól, mint egy férges gyümölcsöt ! . . . hát már nem akarsz hitveseddé tenni, te a kinek oly könnyelműen oda dobtam becsületemet, akinek szeretője tudtam lenni s egy ártatlan embert a halálba kergettem érted ! Ah, nem féled az Istent Andor ?! — Ugyan, kérlek csillapu'j 1 — De lelkem égeti a szégyen, a bűa, a gyalázat 1 Csak addig voltam jó mig becsületembe s egy békés család szentélyébe gázolhattál? . . . Értem, ah értem, hát azért, azért kerültél, hát azért volt ama hideg közöny. — Hol az én becsületem ! Mivé tettél Andor. Tudod-c emlékszel-e mit mondtál, mit Ígértél ? — Az lehetetlen ma már, Nina! — Lehetetlen! Jajdult íel az asszony csukló hangon, mintha szivén ütötte volna az a szó. Mikor aztán a férfi szemébe mondta, i. hogy lehetetlen egymáséi lenni, mert holnapután tartja eljegyzését régen rája váró unokanővérével: — az asszony gyalázatának, bűnének szörnyű tudatában emberi síráshoz nem hasonló zokogásban tört s elrohant egy árnytól űzve, hajtva, futott az utcákon végig, hogy soha többé vissza ne térjen, Haza ért. . . . Sirt zokogott, Őrjöngött. A leány is megijedt tőle. Nem tudta minek tulajdonítani a hirtelen nagy kesergést, hisz mikor elment a nagysága olyan vidám volt. Az asszony bezárkózott a szobájába. . . . Égő gyertyával, kezében ingadozó léptekkel ment át, a hol férje feküdt véresen . , . Minden lépésnél megingott, mintha nem hinné azt, a mit látni fog. Mikor belépett: suhogó selyem ruhájának csipkéje bele akadt az ajtókilincsbe és végig le szakadt. Észre sem vette. Kétkedve tévedeztek kisirt szemei s félve lépett a halotthoz. Fellebbente a lepelt, a melylyel le volt takarva és soká, soká nézte azt a halálsápadt, beszus kifejezésü arcot, melyet még jobban eltorzítottak a mélyen beesett szemek. Kabátján hatalmas vérfoltok piroslottak. Szive tájékán mintha friss vér szivárgott volna. Az asszony csendesen sírdogált, aztán csukló zokogásban tört. Vezekelt. Eszébe jutott minden bűn, minden kegyetlenség a mit elkövetett azzal a szegény, szerencsétlen emberrel . . . Ugy sirt, olyan keservesen sirt. Letérdelt a holttetem előtt és ráborult. — BocsáBS meg l Bocsáss meg! — E szavakban benne volt a világ összes fajdalma, keserve . . . Megfogta a hideg véres kezeket és őrülten csókolgatá ! Olyan kétségbeejtőn beszélt. Nézte a halott fehér arcát, néma ajkait, aztán felkiáltott, hogy nyissa fel pilláit, nézzen a szemébe, csak egyszer mosolyogjon reá . • Ugy könyörgött, ugy rimáakodott, hogy ne legyen oly hallgatag, ne legyen olyan szótalan. A halott megüvegesedett szemekkel bámult a mennyezetre. Az asszony rémes nyöszörgéssel borult a dermedt tetem fölé. Majd őrülten rázta, hogy ébredjen föl, hogy ne aludjék már. Fülét oda hajtá a kivérxett sebre, hogy talán még dobog. De örökre elnémult . . . Olyan szenvedélyesen csókolta a véres szivet. Aztán fölkapta a halott fejét és merev szemeibe nézve könyörgött, unszolta, rázta, hogy szóljon. Forró könnyei sűrűen hullottak a hideg arcra. Majd izzó csókjaival akarta beszédre nyitni a néma, bezárult ajkakat. Farsang. Farsangi naptár. Febr. 6-án. A kaszinó sétahangversenynyel egybekötött táncestélye. » 7-én A kath. legényegyesület szinielőadással egybekötött táncestélye. » 11-én A köíös hadsereg ós a csendőrség altisztjeinek táncestélye a » Fürdő «-ben. „ J4-én Az iparos ifjak műkedvelő társasága által a »Fürdck-ben rendezendő szinielőadásflal egybekötött táncmulatsága, „ 15-én A kath. legényegyesület tréfás varieté jelmezestélye saját helyiségében. „ 16-án A tisztikar által a »Fürdő-ben rendezendő »Nyari est a Kovács-pataknál.« A tisztikar kalikó bálja. Hetek óta készült fáradozott a helyőrség tisztikara annak az estélynek érdekében, mely szombaton volt a Fürdő vendéglőben. Lehet, hogy talán a kalikó bál tartotta vissza azokat a sokakat, kik farsangi mulatságainkat látogatni szokták, mert valóban megmagyarázhatlan annak a részvétlenségnek oka, mely nevezett mulatság iránt a civil elem részérói mutatkozott. A representationális személyek közül, hatóságaink vezetői, fejei részéről kit sem láttunk. Egyedül a papság volt az, mely néhány taggal képviselve volt. A civil családokat öt ujjon lehetett összeszámlálni, mig a fiatalságot hárman képviselték. A dologban valami felreértésnek, tájékozatlanságnak kel'eit lenni, ami meglátszott a jelenvoltakon, (nőkön), akik közül alig kettőn hármon volt a kalikó bál jellege felismerhető, mely nem luxust, pompát, fényt és drágaságot, hanem az egyformaságot s jelen esetben a célszerű takarékosságot kereste s igy az aggodalom, mely a mulatság költséges voltát keltette, alappal nem bírt. Természetesen az is az idők jele, midőn a mulatózok szeme előtt, a takarékosság lebeg. De bármi volt légyen is az ok, nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy a tisztikar mint figyelmes házigazda meghívásának ez alkalommal oly kevesen tettek eleget a civil elem részéről. A tisztikar sokat fáradozott, költekezett, hogy a meghívottaknak egy kellemes estét szerezzen, amelynek fejében figyelmetlenséggel találkozott.