Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-23 / 84.szám
Esztergom, 1904. XXVI. évfolyam. 84. szám. Vasárnap, október 23. A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMÉI DÉKI GAZDASÁGI EGYESI!LET“-NEK HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárpap és csütörtökön. Előfizetési árak : E&é*s *vr — — — — 12 kor. — fii. FA évre — — — — •— 6 kor. — fii. N^yeiI évre — — — — 3 kor. — fii. Esve* skAjh áru: 14 íiL Felelős szerkesztő : Dr. PRQKÖPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség es kiadóhivatal : (!iova a kéziratok, előfizetések, nyiltierek es hirdetések Küldendő v Kossuth írajos (azelőtt guda) ntca 485. szaru. —Kéziratot nem atfunlc vissza. ;<rA képviselőtestületi ülésekrel. Esztergom, okt. 21. Esztergom város képviselőtestületének 172 tagja van, mi szép szám, mégis ha annak üléseit nézzük, azokon átlagos számítással 60 70 szokott részt venni. Ez azonban csak az utóbbi egy-két év óta van, mert azt megelőzőleg még kevesebben vettek részt a város ügyeinek intézésében az arra, a törvény erejénél és a nagyközönség bizalmából hivatott atyái a városnak. Sajnos, hogy úgy van, hogy a legvitálisabb közérdekű dolgok intézésétől a túlnyomó többség magát távoltartja, melyet inkább érdekel egy személyes vonatkozású választás, mint a legnagyobb horderejű, s a város jövőjére messze kiható kérdés. Ámbár a választásoknál, a személyi érdekek portálásá- nál is azt látjuk, hogy a képviselők egy jelentékeny része, még az iránt sem érdeklődik. Téved aki azt hiszi, hogy ülései a képviseletnek az utóbbi időkben azért látogatottabbak, mivel ezen időre esnek a momumentális alkotások, a nagy horderejű kérdések megoldásai. Az igazi ok az ülések megtartásának idejében keresendő. Azelőtt az ülések délelőtt, a reggeli órákban szoktak tartatni, amidőn a képviselők nagy része, lett légyen az kereskedő, hivatalnok, ügyvéd, iparos, avagy földműves, hivatása gyakorlásában van elfoglalva, mert ki vitatná el, hogy a napnak a délelőtti szaka az. mely a munkájából, keresményétől élő ember tevékenységét főleg lefoglalja, igénybe veszi, mig a délutáni szaka, inkább enged időt a közügyek iránti érdeklődésnek. Ezt látszik legalább igazolni, az utóbbi ülések látogatottsága. Elvitázhatlan tény, hogy a délutáni üléseken itt ott bizonyos tur- bulentiák szoktak előfordulni, mit némelyek a napi munkában már kifáradt egyén figyelem hiányának, de méginkább a nap ama szakának komolyabb dolgok intézésére ke- vésbbé alkalmas voltában keresnek. A képviselőtestület. csütörtöki ülésének lefolyása, az utóbbiaknak látszott igazat adni, mert annyi és oly mérvű zavargások fordultak elő, hogy az elnöki csengőnek ugyancsak dolga akadt, sőt az elnök az erélyesebb rendszabályok igénybevételével ienye- getődzött. A tanácskozás méltóságát sértő hangulat többeket arra késztetett, hogy a délelőtti ülések mellett szólaljanak fel, midőn a történtekhez hasonló extravagantiák előadni ma- gukat nem szokták. Mi a felszólalókkal egy nézeten nem vagyunk. Ismertettük bevezető sorainkban, a képviselők számát, s az ülések látogatottságát, ami elég gyér érdeklődést árul el a közügyek iránt. A város érdeke az, hogy a képviselőtestületi üléseken minél többen vegyenek részt a közügyek intézésében, s ha ez áll, úgy módot kell nyújtani arra, miszerint minél többen jelenhessenek azokon meg, ami kétségtelenül csak akkor fog bekövetkezni, ha az alkalmasabb délutáni órákban fognak az ülések tartatni. Nem óhájtunk elnöki repressáliák- ról beszámolni, azonban az ülések látogatottságát, a közügyek iránti érdeklődést apasztani, lohasztani a zavargó elemek viselkedése miatt, semmi tekintetben indokoltnak nem látjuk. Ha azok, kik komoly és fontos hivatásuk közepette nem átalják a tanácskozás színvonalának aiásüllyesztésével a képviselőtestület méltóságát sérteni, úgy inkább a rend fenntartására szolgáló paragrafusok végrehajtását, mint az ülések idejének megváltoztatását kérjük s javalljuk. —n. Aki a szociális egészségügy iránt csak parányit érdeklődik, az tisztában van azzal, hogy igazi, eredményes egészségügyet nem annyira gyógyítással, mint inkább azzal lehet elérni, hogy az egyes betegségeknek elejét kell venni. Sokkal többet ér a gyógyításnál : kitanitani a nagyközönséget arra, hogy miként védekezzék az egyes bajok ellen. A mikor igy kiszoktuk oktatni a nagy publikumot arra, hogy miként lehet eredményesen szem- beszállani a betegséget okozó káros befolyásokkal, akkor minduntalan azt szoktuk hangsúlyozni, hogy fő : a táplálkozás. Csakhogy a humanista orvos mindig helyes táplálkozást ért a táplálkozás alatt : a tápszerekről pedig ab ovo felteszi, hogy azok igaziak, nem- hamisítottak. De nézzünk szét, mit mutat a Hz ten. M elyiket ? Sir az egyik szemem, A másik meg nevet. Választani nekem Alig alig leket. Ha meglátom képed, Könytől ázott szemed, Azt hiszem, hogy szivem Mégis téged szeret. Viszont, ha őt látom, Mindenkitől féltem ; Boldogságom rejtve Csakis nála vélem. Nem tudom a sorsom Vájjon hová vezet, Melyik előtt hunyjak Kettő közül szemet ? Ennek szebb az arca, Annak jobb a lelke ; Igazabb én hozzám Ugyan melyik lenne ? Nem tudom mi okból Nyugtalan a lelkem, A szivembe melyik Lányka képét rejtem ? Sir az egyik szemem, A másik meg nevet, Az válasszon engem, Aki jobban szeret. Szőllősy Géza. Régi barátnők. Irta: SZOMAHÁZY ISTVÁN. A Műcsarnok kiállításán, a Constant Benjámin nagy vászna alatt, összetalálkozott két fiatal asszony. Az egyik drága testhezálló kabátot viselt, a másik olcsóbb szilszkinköpenykét, demindakettő bájos, rózsásarcií és jókedvű volt. Amint a villamos ivlámpák fehér fényében felig- i merték egymást, mindaketten bámulva j csapták össze a kezöket. Az előkelőbb I örvendve igy szólott: ; — Te vagy? Csakugyan? Fischer ; Terka ? A másik, szegényebb, szintén ki- i pirult az örömtől. — Jézusom ! No nézze az ember! 5 Szentkuthy Ida ! ! Nyájasan összeölelkeztek, keztyüs * kezüket egymásba fonták s karonfogva, j de nagyön izgatottan sétáltak föl, meg [ alá a teremben. ; — Hát te Pesten vagy ? Kérdezte Szentkuthy Ida kíváncsian. — Óh már áprilisban 9 éve lesz. A te esküvőd után már félévre én is férjhez mentem. Azóta csak egyszer voltam Váradon, — akkor a midőn az anyus- kámat eltemettük. — Hát a szegény Lina néni meghalt ? A fiatal asszony, akit a másik Fischer Terkának szólított, csendesen a szeméhez emelte a zsebkendőjét. — Már öt esztendeje. Édesapa azóta itt lakik velünk együtt.. A két asszoy valaha elválhatatlan barátnő volt, tizennyolcéves korukig úgyszólván együtt nevelkedtek. Szent- kuthyék az emeleten laktak, Fischerék hátul az udvari lakásban. Le a lányok nem tudtak meglenni egymá* nélkül; Ida a Fischerék cserépkályhája mellett majzolta téli estéke a a szercsika almát; Terka tiz óráig csinosította a barátnőjét, mikor a gazdag lányt a legelső piknikre elvitték. Szentkuthy dúsgazdag földbirtokos volt, Fischer ellenben 800 forintért hiva- talnokoskodott valahol az adópénztárban ; de a társadalmi diferencia semmiféle befolyással se volt a két gyermek barátságára. Ida legelőször a pisze Fischer Terkának mutatta meg a gimnazisták szerelmes leveleit; a tizenötéves Terka ellenben az Ida keblén zokogta ki mérhetetlen fájdalmát, mikor első ideálja, a leányiskolái fizikai tanár, egy lisztkereskedő Örökösnőjével jegyet váltott. Barátságuk akkar lobbant fel utoljára, mikor Ida tizedfélév előtt menyasszony- nyá lett s a Szentkuthy ék lakásán reggeltől estig dolgoztak a varrónők és a divatárus kisasszonyok. Terka akkor a saját kezével varta föl a finom csipkét a barátnéja kelengyéjére, mitse érezve a szegény lányok irigységétől, akik szivük mélyén az igaztalan sorsot átkozzák. Ida előkelő uriasszonnyá lett — nem csoda, hiszen százezer forintnyi hozományt kapott — s félév múlva a szegény Terka is férjhez ment egy becsületes hivatalnokhoz. Mindketten a főváros hullámai közé kerültek, bár többé mitse hallottak egymás felel. Ida talán még álmában se gondolt a Fischerék udvari lakására és Terkának csak néha, esős délutánokon ötlött eszébe a havas téli alkonyatok emléke, mikor a csitri Ida élénk fecsegés közt sütötte náluk sárga-piros ozsonna-almáját. — Milyen szép lettél! — mondta Fischer Terka bámulva. Lánykorodban sohase hittem volna, hogy ilyen bájos asszony lesz belőled. Ida mosolyogva pukkerlizott, aztán kedveskedve megsimogatta a barátnője kipirult arcocskáját.
