Esztergom és Vidéke, 1904
1904-10-23 / 84.szám
2 ÉSZT ÜKGOM e* VIDÉKI' ,84. *7.'A fff 1904. október 23 tapasztalat ? Nemde azt, hogy a tápszerek legnagyobb része, különösen pedig a tej hamisítva lesz. Az emberi kabzsiság sokféle lelketlen üzelme közt talán egy sincsen ilyen fellázító. Nem elég, hogy az ember, különösen pedig a szegény ember, a legkeservesebben bír mai napság annyit keresni, amennyi valahogy elég arra, hogy nagyon is kimért táplálékot biztosítson vele magának és a családja számára ; az élelmiszer, amit verej- tékes munkája árán szerez, gonosz és lelketlen kufárok gyártmánya, akárhányszor élvezhetetlen silányság, sőt az egészségre egyenesen káros, veszedelmes, mérges vagy romlott anyagok vegytiléke. A csalásnak ez a fajtája annál felhábo- rltóbb, mert leginkább a szegény népet sújtja. . Egyike azoknak az élelmi szereknek, amelyeket leggyakrabban szoktak hamisítani, a tej. Éppen a tej a mi pedig a szegény néposztály főélelmi szerét képezi. Mily lelkiismeretlenség az, ha ezt az egyetlen táplálékot is meghamisítva, vagy pláne úgy kapja, hogy megbetegedhet tőle. Ami a tejhamisitás körül az egész országban történik, az szégyenletes. Lépten nyomon rábizonyul a tejkereskedőkre valami gálád visszaélés, meg is büntetik őket, azonban csak oly formán, mint a vásott fiúkat szokás. Berlinben most egy tejhamisitót egy esztendei börtönre Ítélt a bíróság. Ennél becsületesebb Ítéletet mi sem óhajtanánk. Bár csak megértenék már a mi fórumaink is, hogy az élelmiszerhamisitó egyike a legveszedelmesebb gonosztevőknek s a szerint bánnának el velők ! Nem apró pénzbírság az ilyesminek az orvossága, hanem a méltó büntetésen kivüí mindenkorra eltiltás az élelmiszer árulástól. —v. — Hát még te ! Olyan vagy, mint egy aranyhaju francia baba! — Vannak gyermekeid? kérdezte Terka kissé elfogultan. — Meghiszem ! Két édes babim van : egy hat éves leány és egy négy esztendős fiúcska. Emmi és Kari, — ez a nevük. Mindkettő szőke és kékszemü. — Azóta nem volt több ? — Brr. Isten ments! Két baba ez éppen elég. Ki győzné a sok nevelést és költséget ? — Hát neked van-e családod : A Terka arcát anyai büszkeség su gározta be. — Hogy van-e ? De van ám ! Öt kicsike kamasz: tartsa meg őket a jó Isten. Mind fiú: egy egész orgonasip. Az apjuk ugyancsak nagyra van velük ! — És hogy győződ a sok költséget az öt fiúra ? — Költség ? Ahol háromnak jut, ott öt se marad ében. A ruhát pedig egymástól Őröltük a kis Ördögök. Majd azért csak ember lesz belőlük valahogy. — Micsoda az urad? — Kérdezte Szentkuthy Ida kíváncsian. — Oh Istennek hála, most elég jó aorstan vagyunk. László másodtitkár a Közgazdasági bankban ; a renumerációval együtt felmegy a fizetése 1600 forintra. Sőt néha mellékesen is csöppen valami . . . Városi közgyűlés. Esztergom, okt. 20. Előrelátható volt, hogy a képviselő testület mai ülése nem lesz valami sima lefolyású, mit a napirendre kitűzött fizetésemelések sejteni engedtek, hogy azonban a tanácskozás, a képviselőtestület méltóságát sértő oly színvonalra fog sülyedni, miként annak tanúi vol tunk, erre ki sem volt elkészülve. Hogy az anyagi gondog a képviselők nagy részét az ujabbi megterheltetések elleni állásfoglalásra késztették, ez jogos volt, ámde egyesek terrorizálásba menő viselkedése, még ha érdembeni felszólalásuk alkalomszerű és indokolt is volt, feltétlenül elitélendő. A képviselők egyikének, másikának most jeleztünk viselkedése az üléseknek délután való tartása elleni felszólalásra adott okot, amivel vezető cikkünkben kimerítőbben foglalkozunk, e kehely ütt magáról az ülés lefolyásáról referálunk, mi a következő volt. Napirend előtt a polgármester beszámolt a komáromi főispáni jubileumi kiküldetésről, melyen ő a főügyésszel képviselte a várost. Majd Wanitsek Rezső képviselőt parentálta el, kit — úgymond — osztatlan becsülés és szeretet vett körül, ki az iparos világnak dísze volt, ki odaadással szolgálta a közügyet, kit, mint jellemes, törekvő és szorgalmas férfit mindenki szeretett. Indítványára kimondotta a közgyűlés, hogy fájdalmasan veszi tudomásul elhalálozását és őszinte fájdalmának jegyzőkönyvében kifejezést ad. Bártfay Géza interpellált ezután a közrendészet, a személy és vagyonbiztonság tekintetében. Előadta, hogy mind gyakoribb eset, hogy férfiak úgy, mint nők az utcai gyerkőcök insultusainak vannak kitéve, különösen a nők, s kérdést intézett a főkapitányhoz, van e mindezekről tudomása, s ba igen szándéka e a helyzeten javítani, majd azt kérdezte, hogy miképen hajlatnak végre a kihágási büntetések, s ki által és mi módon ellenőriztetnek. Niedermann József rendőrkapitány kijelentette, hogy neki azokról tudomása nincs, hozzá panaszok nem érkeztek, s ha érkeznek tudni fogja, mi a kötelessége a rakoncátlanokkal szemben. Ami pedig a kihágási Ítéletek végrehajtását illeti, azok a törvény értelmében hajtatnak végre. Bártfay Géza a választ az utóbbira nézve tudomásul nem vette, mivel az Ítéletek végrehajtva sok esetben nem lesznek s ez oka annak, hogy a kihágások ismétlődnek. Négy esetet hozott fel az elitéltek megnevezésével, kik 10—14 napi elzárásra lettek Ítélve, s akik szabadságvesztés büntetésüket meg is kezdették, azonban más, «vagy harmadnapon már szabad lábra lettek helyezve. Niedermann József, valamint a polgár- mester kijelentették, hogy a felhozott eseteket vizsgálat tárgyává fogják tenni s annak eredményéről annak idején befognak számolni a képviseletnek. Dr. Helcz Antal emelkedett ezután szóllásra. Mindnyájunknak van úgymond tudomásunk azon országos jellegű kitüntetésről, mely, városunk szülöttét, Forster Gyulát érte azáltal, hogy bárói rangra emeltetett. A szülőváros és szülötte közötti kapcsolat nem szűnik meg akkor és azáltal, ha a Gondviselés intézkedése folytán a városnak fia tevékenységét máshol fejti ki. A hir élénk és igaz örömet keltett szivünkben, melynek kifejezéséül indítványozta, hogy a város közönsége üdvözölje Forster Gyulát, mit a közgyűlés lelkes hangulatban fogadott el. A napirend első tárgya a földművelés- ügyi miniszternek a kis-duna ág kikotrása és a téli kikötő létesítése ügyében intézett leiratának tudomásul vétele volt. Lelkes éljenzéssel vette tudomásul a képviselet az elnök azon bejelentését, hogy Meszlényi Gyula szatmári püspök aranymiséje alkalmából a város szegényeinek 1000 koronát adományozott, valamint a város köszönő iratára adott meleg hangú és rokonszenves válaszát a nemes szivű adakozónak. A converzsiós kölcsön elszámolásáról szólló pénzügyi bizottsági jelentés tudomásul véteie után Niedermann József rendőrkapitánynak fizetés emelés iránti kérvénye került szőnyegre. A jogügyi bizottság a törvény alapján megadandónak véleményezte a fizetés emelést, mig a pénzügyi bizottság nem. Dr. Földváry István a jogügyi, majd dr. Horn Károly a pénzügyi bizottság javaslata mellett szólaltak fel. Bártfay a törvényre való hivatkozással érvelt a fizetés emelés ellen. Szóllottak az ügyhöz még Schiller Mihály, Bádi András és Kiffer János. Hosszas és már már a személyeskedésbe menő vita után a fizetés emelést a képviselet nem adta meg. Néhai Takács Géza volt városi főjegyző özvegyének kegy dija 200 koronával felemeltetett. Dr. Fehér Gyula belvárosi plébánosnak javadalmazása felemelése iránti kérelme tárgyaltatott ezután. Egyhangií lelkesedéssel fogadtatott el a pénzügyi bizottság és tanács azon javaslata, mely szerént a plébános eddigi 270 frt 4 kr. évi járandósága 600 írtra, mig a két j káplán tartása címén járó eddigi 300 frt ! évi járandósága 600 írtra emeltessék fel Dr. Haugh Lambert kerületi orvos el halálozása folytán a szervezési szabály zat értelmében a harmadik kerületi orvosi állás megszűnvén, a tanács azt javasolta, hogy a harmadik orvos fize- i tése, de nem egyszersmind lakbére a I két, t. i. a tanács és a kerületi orvosok között osztassék meg, mi elfogadta- i tott. A számvevőnek 200, a mérnöknek pedig 400 kor. fizetés emelést szavazott meg a képviselő testület személyes pótlék címen. Nagyobb és éles vitára adott okot a tanácsjegyző fizetés emelés iránti kérelme. ' A vita folyamán dr. Horn Károly állott fel, s szavaiban arra utalt, hogy a tisztességgel és a tiszti állásokkal nem tartja ősszeegyezhetőnek, hogy a tisztviselők magán ügyeit szellőztessék midőn azok fizetés emelést kérnek. A vitát névszerinti szavazás fejezte be, melynek eredménye az lett, hogy a tanácsjegyzőnek 200 kor. személyes pótlék szavaztatott meg. j A segéd és kezelő személyzet szintén részesült fizetés javításban, amennyiben lakbére 100—100 koronával felemeltetett. — A Közgazdasági bankban ? — szólott Ida meglepetve és szép fejét kissé gőgösen fordította aranyhajú barátnéja felé. — Miért kérded ezt oly különös hangon ? mondta Terka megszeppenve. Ida finoman elmosolyodott. — Miéri ? Mert a véletlen csodálatos dolgokat művel: az én uram is ott dolgozik a Közgazdasági bankban. A Terka arca vörösre pirult az örömtől. — A tied is ? Nagyszerű ! Hát eszerint féligmeddig kollegák vagyunk. Te megbocsátasz ugy-e, ha a kedves férjed nevét kérdem ; mert én bizony már régideje elfeledtem. Ha megmondod, bizonyosan ismerni fogom ; mert a László társait látatlanban is jól ismerem . . . Ida kacérul hátraszegte a fejét és lassan, kiszámított hangsulylyal felelte : — A nevét ? Talán ismered ha megmondom: Bossányi Elek az uram neve. Ida ijesztően elsápadt, gyerekes mosolyát komoly megdöbbenés váltotta fel és majdnem hangtalanul susogta: — Bossányi Elek, a vezérigazgató, az az urad ? — Igen kedvesem, a vezérigazgató, az az uram. Én is nagyon örölük, hogy igy félig-meddig kollegák vagyunk. Egy pillanatig mind a ketten hallgattak, Terka félénken, megszeppenve, mint a bűnös gyerek, Ida büszkén, diadalmasan, mint a királynő, aki az in- kognitóját levetette. De aztán oly boldogan, aminő csak a hiúságában győzelmes asszony lehet, sugárzó, büszke pillantással cirógatta meg egykori barátnőjét. — Ne félj, majd gondom lesz az uradra. Tudod, hogy csak egyetlen szavamba kerül, — és az urad úgy fog előre menni, mint a parancsolat . . . . Hogy is hívják egyébként a férjedet? — Hajós Lászlónak . . . — Hajós László, helyes, — nem fogom elfelejteni. És az uramat még ma este figyelmeztetem rá . . . Terka szemét elfutották a könynyek keze kissé remeget a felindulástól : csak most érezte a borzasztó távolságot, mely gyerekkori barátnőjétől elválasztotta. De a szive azért hálával és boldogsággal telt meg s félénken, alázatosan re- begte : — Mii)7 jó vagy te, mily édes ! És mennyi hálával tartozunk neked mindnyájan ! Ida nyájasan a kezét nyújtotta, még mindig nyájasan, jóindulattal, bár a hangja nem volt többé a régi. — Isten veled kis Terkám, Isten veled ! Igazán örülök, hogy igy véletlenül megláthattalak. * * A teánál Ida megkérdezte az urát: — A bankjában dolgozik valami Hajós László? Bossányi letette az estilapot. — Igen édesem, öt év óta van a kezem alatt. Nagyon szorgalmas és törekvő fiatal ember. Különben mit érdekli magát Hajós László és a hivatal ? Ida zavartan kevergette a teáját, aztán mosolyogva igy szólt : — Ha nem haragudnék, megkérném valamire. — Halljuk ! Ez a Hajós László a Fischer adótárnok veje, akivel Váradon valamikor egy házban laktunk. Fischer Terka segíteni szokott a fehérnemű varrásban de azért állandóan fenhordta a pisze orrát. Ha jó férj volna, most megszerezné feleségének azt az örömet, hogy magával a kedve szerint biiszkélked- hessék. — Hogyan ? — Hát úgy, hogy imponáljon a Fischer Terka urának ! Ne engedje nagyon közel férkőzni magához; ne bizalmaskodjék vele . . . Hadd érezze az együgyű kis asszony, hogy mi a külömbség kettőnk között ... A fizetését azonban felemelheti, mert öt gyermeke van. Bossányi mosolyogva csókolta meg a felesége kezét, a ki jószivüen folytatta : — A pénzt azért nem szabad sajnálnia tőle, mert szegényke még mindég a leánykori bundáját hordja . . ,
