Esztergom és Vidéke, 1904

1904-09-08 / 71.szám

2

KSZTKKGOM ta VIDÉKE. (71. szám J

1904. szeptember 8

Forrongó társadalom.

Megfeszített erővel folyik a küzdelem az emberi társadalomban. A világ minden részében, a társadalom különböző rétegeiben a kenyérharc csatakiáltása hangzik fel s az igények kielégítését követelik mindenfelé és a tisztességes megélhetés biztositékait keresik az emberek.

A szociális tünetek jelenségeit ép úgy megtaláljuk a szellemi munkások körében, mint a különböző foglalkozási ágaknál.

A szociális eszmék mind nagyobb térre terjednek s napról napra erősebben foglalkoztatják az elméket. A nagy társadalmi kérdések megoldását ma már szociális alapokon keresik meg, akik az ember megélhetését óhajtják biztosítani s a fejlődésnek és haladásnak útjait egyengetik.

Ámde nagy és nehéz munkát kell végezniük azoknak, akik az állami és társadalmi rend újjáalakításán fáradoznak, mert nem csak az eddigi rendszert fentartani óhajtó társadalmi osztályok megrögzött makacsságával kell megküzdeniük, de a túlhajtott mozgalmakkal is szembe kell államok, mert hiszen most is úgy van az emberiség, mint a nagy társadalmi átalakulásoknál, csak erős megrázkódtatások árán valósíthatta meg azokat az eszmé- két, amelyek haladásának és fejlődésének alapját képezik.

Jogosnak és igazságosnak kell elismernünk mindazokat a törekvéseket, amelyek a művelt társadalomban az egyén tisztességes megélhetésének biztosítására, munkájának a viszonyokhoz mért jutalmazására irányulnak. Az ilynemű törekvéseket csak rokonszenv/el kísérhetjük minden időben 5 amíg a társadalmi mozgalmak a közjóiét megteremtésére irányulnak, addig utjok- ban semmi sem akadályozhatja meg, de ha e mozgalmak az egészséges társadalmi rend megbontására töre- kesznek, akkor elvesztik az őket i kisérő rokonszenves érdeklődést s j önmagukban roskadnak össze.

és vacsoráltam magamat. Mindenütt valódi magyar borra- illetve sörrevaló- kat adtam; de csak egy helyet találtam, ahol a pincérleány lesegitette s feladta a felsőkabátomat s talán két három helyet, ahol beléptemkor a szolgálattevő személyzet köszöntött.

Sem az étkezőben, sem a kávéházban újságot nem kapsz. Az újságok a terem falain sorra fel vannak akasztva, vagy polcokra vannak téve. Amint a vendég belép a helyiségbe, leveszi a maga újságját s úgy foglal helyet. Külön asztalt a német nem keres, sőt lévén a legtársasabb lény, előszeretettel csak olyan asztalhoz ül, ahol már másokat is talál. Azonnal csevegni vagy fecsegni kezd s bizony erősen körül légy övezve a szófukarság rideg fegyvereivel. Mert a bajor ember akkor is fecseg, ha nem felelsz neki. Engem mindig megbeszéltetnek; mert nincs szivem ahhoz, hogy a hozzám bizalommal közeledő idegent levegőnek nézzem. Bezzeg kudarcot vall minden kisérle- tük az angolokon! Ezek semmi körülmények között nem reagálnak a beszél- tetési kísérletekre. Az igaz, hogy a legtöbb angol s amerikai nem beszél más nyelvet, mint az anyanyelvét. Nekik egy sajátlagos, jó csengésű nemzetközi nyelvük van, amit az egész világon mindenütt megértenek ; a pénzük : Mert sem az angol, sem az amerikai

Azok a munkás mozgalmak is, a melyek Magyarországon mind nagyobb térre terjednek, jogosultaknak csak akkor tekinthetők s méltánylást az esetben érdemelnek, ha oly követeléseket nem támasztanak, amelyek a munka tulajdonképeni értékénél nagyobbak volnának.

A felett most nem vitatkozunk, hogy a munkásosztály állampolgári jogait mily mértékben bírja s állam- polgári kötelességével szemben mennyiben vannak meg ezek és e jogok kivivására irányuló törekvései mily jogosultak ? Ezúttal csak a mozgalom azon részével kívánunk foglalkozni, a melynek célja a munkás tisztességes megélhetésének kivívása.

A munkaadók és munkások közötti küzdelem most, a midőn napról- napra nagyobb mérveket ölt és általában a megélhetésért folyik s mindegyik erős küzdelmet viv a kenyérért ; sok esetben azonban a harc átcsap a könyű életmód utáni vágyódás terére, a mikor a munkás a tömegerőre támaszkodva teljesíthetetlen követeléseket támaszt s kényszerítő nyomást gyakorol a munkaadóra a nélkül, hogy annak viszonyait mérlegelné. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a munkás viszonyok nem szorulnak javításra, csak arra kívánjuk a figyelmet felhívni, hogy a munkás kérdés helyesen egyedül úgy oldható meg, ha az a munkaadó tönkretételével nem jár s az ország gazdasági érdekeit is tekintetbe veszik a munkások és munkaadók egyaránt.

Az emberi munkálkodás szünetelése nem csak az egyes munkásra, de az ország közgazdasági életére is hátrányos hatást gyakorol s mindkettőre nézve veszteség.

A munkaadónak is oda kell törekednie, hogy munkásainak illendő díjazásával erős, szorgalmas és megbízható munkatársakat nyerjen, de viszont a munkásnak sem szabad a munkaadóban csak zsarnokot tekinteni. A munkásoknak abbeli törekvését, hogy sorsukon javítkis pénzzel nem utazik. Az egyszerű kereskedő, aki az ó világot látni egy kicsit átrándul, vagy a London gyárvárosi kishivatalnok, aki néhány hétre a Continensre szabadul, tízszer annyit költ, mint a (magyart, lengyelt, oroszt és oláht kivéve) az európai, illetve a szárazföldi külföldre járók.

S mivel mindenből a legjobbat, a legszebbet s igy a legdrágábbat kívánják, a boltot, amelyben az angolok, vagy amerikaiak vásárolni szoktak, a vendéglőt, amelyben megszállanak, vagy a helyiséget, ahol étkeznek, minden német, aki a Wartburgra és Wagnerre esküszik, kerüli mint a pestist.

Inkább a kiskorcsmákban érzi jól magát s ott is a helyiség sötétebb liátI részén a fal mellett, vagy a nagy Altdeutsch kályha tövében húzódik meg. Ha a sör, hideg vérét egy kicsit meg- pezsegteti, itt szívesen gyújt dalra s nem ritkán — már úgy éjfél után — az egész helyiség együtt énekel. Az énekelésnek ezzel a részével egészen ki lennék békiilve, de különösen szombat és vasárnap éjjel — akárcsak nálunk a Vízivároson — a nótának folytatása is van. S mivel a szobám ablakai egy népes utcára nyílnak, olykor önkénytelen és nem szives hallgatója vagyok, a sör hatásától nem egészen össz- hangzónak mondható, külömbféle férfi és vegyeskaroknak.

Nemcsak Münchenben, de egyebütt is tapasztaltam, hogy a német, talán méginkább korcsmázó nép, mint mi vagyunk. Münchenben este — mondhatni — minden korcsmahelyiség, de kiválóan ahol sört mérnek tele van. S mivel nemzetgazdaságilag a kereslet és a kínálat egymásra kölcsönös hatást gyakorolnak, a legkisebb városka is tele van korcsmával s a hét hat utolsó napjain minden korcsma tele vau fogyasztóval.

Csakhogy itt más viszonyok vannak, mint nálunk. Itt a sör literje, a köznép s a kispolgárság által látogatott korcsmákban 22 pfennig, ami a mi pénzünk szerint 12 I 1/3 kr. s a menu 50 pfennignél kezdődik. A német ember tehát 421|3 krért (3 féle ételt) ebédel. Vacsorára pedig a korcsmákban mindenütt árult fekete vagy hónapos retket vásárolja, vesz hozzá még egy kis vajnak keresztelt margarint, mindehhez hozzáadja az ő elpusztithatlan kedélyességét s bizony jobban szórakozik, mint a mieink az „Aufschreiben“-re fogyasztott pezsgős vacsorákon.

:fc *

De attól tartok, hogy fogyatékán a hely, melyet a vonal alatt még igénybevehetek s azért nem akarom megemlítés nélkül hagyni, hogy a minap a Bajor nemzeti muzeum 76 termében

bolyongva, az egyik nagyon sötét sarokban nagyon magasra akasztott két régi olajfestményre bukkantam.

Az egyik az esztergomi vár felszabadító ostromát ábrázolja s a következő felírás olvasható rajta :

Conqueste de Strigonie en Hon gr te Par le Roy de Pologne 1683. Le sicur Dtipont y Co?iduissets L'attaque apre lee de St. george.

A másik a párkányi csatáról számol be s felírása ez :

Battaille de Parcan Hongrie sur Ca- valliers lures

Mindkét — régi helyesirásu — francia felírást adom betűről betűre úgy, amint azok a láthatólag egykori képeken olvashatók s nem érdektelen m*g- emlitenem azt sem, hogy az egyik képen a hajóhíd, körülbelül azon a ponton ábrázoltatik, ahol most a szigeten a katonai uszoda van s a hol látható is valami alépítmény (több archeológusunk szerint, római őrtorony) maradványa.

Nem volna eélszerü e képek nagyított fényképmásolatait Esztergom levéltára részére megszerezni ?

Mindenesetre becses, szemléltető adat volna, sok viszontagságon keresztülment városunk történelméhez.

B. Szabó Mihály.

sanak s a polgári jogokból a maguk számára részt kérjenek, semmi- íéie erőszakkal elnyomni nem lehet. A szociális eszmék annál több követőre találnak s annál erősebben meggyökereznek a lelkekben, minél inkább kiakarják irtani.

A legnagyobb komolysággal kell a munkás kérdést megoldani. A nagyhangú frázisoknak itt nincs helye s azok után futni dőreség. Sikert csak úgy biztosíthatnak maguknak az emberek, ha higgadtsággal és értelemmel viszik erejüket abba a küzdelembe, a mely immár forongásban tartja az egész társadalmat.

Ha ily irányzatban folytatják a munkások a küzdelmet, akkor a siker reményével tekinthetnek a jövő elé, ellenkező esetben az örökös harcnak vetik meg alapját, a melyben oly hullámokat vet a folytonos összeütközés, mely az óhajtott haladás helyett visszaesést szül.

A villamosságról.

Esztergom, szept. 7.

A villamos harcok idejében, a villamos kortezia azzal is érvelt a villám mellett, hogy a villámnál ki van zárva minden veszedelem, mig a gáznál a robbanások, gázömlések stb. szülte szerencsétlenségek napirenden vannak.

Mi ezen egyoldalú mese beszédekre és rágalmakra azt válaszoltuk tárgyilagos állásfoglalásunkból kifolyólag, hogy baj, veszedelem, szerencsétlenség mind- :két világitási nemnél előfordulhat, a minthogy azon idő óta már számtalan és pedig világraszóló katasztrófát idé- I zett elő a villamosság. Persze a villa- I mos védekezés azzal allegált, hogy ha ! rósz a vezeték, az elszigetelés, vigyá- ; zatlanok az emberek stb. akkor ily- : nemű mulasztások előadhatják magukat, azok azonban nem a villámnak, hanem a gondatlan kezelésnek imputálandók. Nézetünk szerént ugyanígy van a gáznál is. A bajnak, szerencsétlenségnek oka mindég a gondatlanság, előre nem látás, mi itt is, ott is előfordulhat.

De, hogy a villám mégis csak vészé; lyes, hogy a baj, a szerencsétlenség I nincs kizárva annál, sőt észrevétlenül, ott is okozhat bajt, hol legkevésbbé I sejtené az ember, ime egy újabb eset, j mely Nagy-Váradon adta elő magát, s j amelyről a „Nagyvárad“ a következő- ! hét írja :

„Gyújtogató villamos vezeték.

— Szikraözön a háztetőkön. —

A mi azt illeti, nem büszkélkedhetünk valami nagyon legújabb kulturális intézményünkkel, már a hogy a villamos világítást nevezgeti a lokalpatriota gőg. Keserves drága pénzen alig várták még : egy város nyakára ilyen rozoga készséget. Úgyszólván mindennap esik valami ; botrányos galiba a villamos művek körül: j hol világítási zavarok, hol balesetek, oly- anyira, hogy a nagyváradi közönség immár szorongó aggódással tekint a világhírű Ganz-gyár félelmetesen dicső alkotására. íme mint a bűvész, a ki a hatást mind nagyobbszerű mutatványok- i kai fokozza, a villamos vezetékek is . még csak most fitogatják igaz veszedel- \ műk erejét. Most már azt is tudjuk, hogy az elektromos drótok gyújtogatnak, annyira tűzveszedelmesek, hogy e tekintetben is a legnagyobb óvatossággal intjük Nagyvárad lakosságát.

Hétfőn este könnyen végzetessé válható balesetet okozott a villamos vezeték a Vámház-utca 107. számú házban. A város fölött javában tombolt a szélvihar, a mikor a ház udvarán levő eperfa lombjai körül egész szikraeső pattogott ki, s a veszedelmes sziporkák elárasztották a szomszédos épületek, köztük egy szalma- födeles ház tetejét. A házban lakó Gózsa Mihály kertész észrevette a fenyegető veszedelmet és a fellármázott szomszédság megállapította, hogy a szikrák a ház fölött \ elfutó villamos hálózat primér vezetékétől származnak, a mely az eperfa ágaival érintkezett. A lakók telefonon fordultak a villamos telep vezetőségéhez, a honnan azonban negyedóráig nem válaszoltak. Ugylátszik éjjszakánkint az inspekciósok vagy alusznak, vagy nem hallják, vagy talán nem is akarják ? — Végre is Négyessy honvédfőhadnagy kerékpáron hajtott ki a telepre s erre ! a közeli transformátornál kikapcsolták ! az áramot. A veszedelem ezzel még