Esztergom és Vidéke, 1904

1904-08-04 / 62.szám

KSXTKR<;OVl e» VIDÉK b 62 1904. augusztus 4 A villamvilágitásról. Esztergom, augusztus 3. Innen-onnan már Ötödik napja, hogy 1 a város képviselőtestülete közgyűlésé ( nek határozatából kifolyólag komolyan j megintette és figyelmeztette a vállalkozó j Ganz céget, hogy a szerződést tartsa be, az oszlopokat gyalultassa meg, a cégnek azonban a város figyelmeztetése, óvása ugylátszik nem imponál. Ment már egy második figyelmez­tető levél is a céghez, sőt ma ment a harmadik, melyeknek azonban eredményét még nem látjuk. A cég siirgöoyileg válaszol a városnak, mely válaszokból kiolvasható, hogy elismeri, miszerint az oszlopokat gyalulni köte­les, tudatja a várossal, hogy azok meg is lesznek gyalulva. A válaszok látszó­lag megnyugtatók, azonban a sorok között az olvasható ki, hogy azért tesz amit akar a cég a várossal, amiben ugylátszik csak a városnak igen erélyes fellépése fogja megakadályozni. Legutóbbi válaszában azt mondja a cég, hogy az oszlopok a szükséghez ké­pest simítva és gyalulva lesznek. A szerződés nem azt mondja, hogy a szük­séghez képest, hanem hogy valamennyi oszlopnak gyalulva kell lenni. Külön­ben is a szállitott oszlopok valameny- nyijénél szükséges a gyalulás. Úgy mondják a villamos hívek, hogy az oszlopok már gyalulva lesznek. Aki azt mondja, hogy egy is azok közül gyalulva van, annak szemébe mondjuk, hogy ahhoz nem ért. Mert nem az a gy«lulás, ha oda állítanak egy két em­bert gyaluval, akik a látszat kedvéért úgy tesznek, mintha az oszlopot gya­lulni akarnák, hanem az eredmény a fő, hogy t. i. az oszlopok gyalulva is legyenek. De, azt az úgynevezett gyalulást is itt-ott mutogatják osak', mert a legtöbbje az oszlopoknak, a föl­dön, avagy a levegőben, midőn már fel volt állítva, lett faragó késsel kissé nmgfaragva, amennyire azokat faragó késsel megmunkálni általában lehet. Hogy mily munka lehet az, hogy a már felállított oszlopokat az azokra mászott emberek a levegőben faragják, elképzelhető. Kiváncsiak vagyunk meddig fog a vállalkozó eég a várossal cicázni, de arra is, hogy meddig hagy magával a város, s mikor fog gyökeres orvoslás­hoz látni. — r. tanítók érdeme akár felekezeti, akár ál­lami alkalmazásban legyenek is. Nagy, erőja támasztéka a vendség hazafias­ságának az értelmiség, melynek egyik oszlopa a föszolgabiróság és a járás­bíróság. Nem modom, hogy itt is ne volnának, akik pánszláv törekvéseket ne támogat­nának. Sajnos vannak, de nem sokan. Egyébként munkásságuk csak időleges eredményű, mert a nép józansága, az értelmiség és a tanítók hatalmas haza­fias munkássága előbb utóbb győzni fogt hacsak mint fentebb érintéma szocializ­mus egyik válfaja a szociáldemokratiz- mus hatalmába nem keríti a népet. — Lévén a szociál demokratizmus egyik, ha nem is bevallott, de kétség­kívül miudenben követett elve a nem zetiségnek ápolása, amely ép oly jog, mint bármely tulajdonjog. íme a vendség mai állapotának rö­vid vázlatban adott kellő megvilágítása. Ha szegény is a nép, de törekvő A he­gyekben lakó része nyáron a magyar vidékekre, vagy Szlavóniába megy aratni s ott szerzi be kenyerét és adó­ját; a Mara völgyében lakó pedig példa­szerű belterjes gazdaságot űz és pedig olyant, ami teljesen nélkülözheti a gaz­da-ági iskolát és tanulságot vehet róla a magyar, a ki megkétszerezhetné jöve­delmét, ha azonképen gazdálkodna, mint a vend. Bámulatos az a tény, hogy itt 40—50 Az esztergomi nyomdászok mozgalma. E címen közöltük azon beadványt, melyet „Esztergom város nyomdászai“ aláírással nyújtott be a nyomdászok egy része a város tanácsához, s küldött meg a képviselőtestület és a törvényhatósági bizottság tagjainak, s amely beadvány éle a Laiszky féle nyomda ellen irányult, mint amely nyomda az egységes ársza­bályt el nem fogadta. Most Laiszky János küldötte meg ugyancsak a fent említetteknek s nekünk is válaszát, kérve annak közlését. Mi a beadványnak helyet adtunk, bár csak kivonatosan, s azért he yet adunk a válasznak is ugyancsak kivonatosan, mely a többek között igy szóll. „A múlt és a jelen év folyamán az ország több vidéki városában lefolyt sztrájkok egyes sikerei oly elbizako- dottá tették a nyomdaipari alkalmazot­takat, hogy immár azt hiszik, hogy nemcsak a nyomdafőnököket, de az egész nagyközönséget is úgy vezethetik, amint nekik tetszik és hatalmaskodó követelé­seiknek megfelel. Ez a sztrájk városunkat sem kerülte el, habár itt mindössze 10—12 személyt tudott csak tömöríteni. Csekély szám, az igaz, de sztrájkolni kell, mert a budapesti szakegylet kívánja. Ugyanis a budapesti könyvnyomdászok szak­egylete kidolgozott egy munkaidő és munkabér szabályzatot, melynek elfo­gadását Budapesten sok helyen a leg­durvább módon erőszakolták ki; sőt egy nyomdatulajdonosnak, mert az el­fogadni vonakodott, gyorssajtóját törték össze, hogy munkaképtelenné tegyék nyomdáját, ha esetleg más személyzet­tel akarná pótolni volt munkásait. Sok kellemetlen huza-vona, alkudozás és durva erőszak után kénytelen kelletlen módon elfogadtatták a budapesti nyomda­főnökökkel ezen árszabályt, kik viszont azon kikötéssel éltek, hogy a nyomdász- j holdas gazdáknak gőzcséplő gépjük van, ' s amivel csak munkát takaríthat, meg-' szerzi, vagy saját kezével előállítja ma-; gának. Hogy megélhetési igénye minő fokú, mutatja kenyere, mely fekete,1 mihez képest a magyaré, ha rozsból van is : cipó. Nagy kár azonban, hogy e szorgal­mas nép anyagi javát a takarékpénztá rak aknázzák ki a magas fokú kama­tozási, kezelési be és ki kebele'ési költségeikkel. A takarékpénztárakra férne reá igazán egy a nemzeti vagyo- nosodást és nem a személyi érdekeket szolgáló reform. Bár én őszintén szólva a személyi jog korlátozásán kívül leg­jobban szeretném, ha a lehető Lgol- csóbbra szabott biztosítási eljárással a a takarékpénztárak szerepét az adóhiva­talok vennék át és a kölcsön az állami kincstájból fedeztetnék. Ez is egy ha­talmas s/.ociáli^ reform volna ! A vendségnek keleti gócpontja Szent Gotthard, délen Alsó Lendva és nyuga­ton Muraszombat. Mind a háromnak meg van a maga járásbírósága, fős'ol- gabirósága, adóhivatala, pénzü^yőrséga c.-end őrsége és színtiszta magyar értel­misége. Kisebb jelentőségű város a Z Javármegyében fekvő Belatina. Muraszombat alig kétezer lakóssal biró város a Szapáry grófok nagy ura­dalmává! és régi pazar berendezésű fő úri kastélyával. A Szapáry grófok elő evét is e kis város neve kép ezi. Caend­segédek tartoznak ezen árszabályt egy év leforgása alatt a vidéken is kötele­zővé tenni, máskép ők is a régire tér­nek vissza. Neki estek tehát ezek a nyomdász­segédek a vidéki nyumdatulajdonosofe- nak, mert ki volt adva a harci jelszó „Egy mindért, mind egyért!“ A buda­pesti jól fi/etett és gyorsvonattal szá­guldozó álpróféták jött ek-mentek, s ott, hol az üzlet élén szakember nem volt, s a hol e miatt más út a menekvésre nem kínálkozott, kierőszakolták az ár szabály aláírását; ahol pedig ellenál­lásra találtak, ott folytatják a háborút tűzzel, vassal, rágalmazással és fenye­getéssel, azon reményben, hogy az ellen­állót kibőjtöltetik és roegpuhitják, mig engedni lesz kénytelen; s erre a célra segítségül akarják megnyerni a hatósá­gokat és nagyközönséget is félreveze­téssel. Ilyen harcot folytatnak ellenem is, kit erőszakos követeléseik elfogadá­sára kényszeríteni nem bírtak, s aki magam akartam a magam nyomdájában főnök és gazda maradni, nem pedig őket magam fölött úrrá és parancsolóvá tenni. Ellenségeim először a „sajtó mun­kásai“ aláírással bocsájtottak ki ellenem egy falragaszt azzal a felhívással, hogy a nagyközönség vonja meg tőlem bi/al mát, s nekem egyáltalán ne adjon mun­kát. Erre én válaszoltam ; mire ők újra támadtak, de most már mint a „sajtó technikai munkásai“ mutatták be magu­kat, személyem és üzletem ellen szórt piszkos rág Imákkal. Két rendbeli kirohanásuk sikertelen­ségét látva, legújabban ismét mint „Esz­tergom város nyomdászai“ intéznek el­lenem támadást, Esztergommegye és vá­ros hatóságához névaláírás nélkül inté­zett s a városi képviselőknek, úgy a megyebizottsági tagoknak körlevélbe^ megküldött beadványukkal, melyben azt kérik, hogy a város és megye a nyomdai munkát, melyet a varosnak 23 év óta lelkiismeretesen, pontosan és legjutá nyosabb árban szállítok vonják meg tő­lem, mert az ő árszabályukat alá nem írtam. Azt mondják beadványukban, hogy a kérdéses árszzbályt a többi eszternomi lakon a vas3zorgalmáról és páratlan gazdászatáról ismert gróf Battyényi Zsigmond lakik. Belatinon pedig a Zichy grófok eg' ike, ki a város határában és a "n túlterjedő hatalmas birtokát báró Sina Simon csaladjába való beházasodás révén szerezte. Pompás várszerü négy­szögben épített kastélya van. Mély val- laso -s-ágának bizonyítéka, hogy gyönyörű templomot építtetett és a leányok ne­veltetését és képzését apácákra bízta, kiknek zárdát építtetett és fentartásu- k*t biztosította. Martonhelyen és Csendlakon van Magyarország legrégibb goth stylben épített temploma. Az előbbinek falán egy 1303-ban e hunyt Mihály nevű lel­késznek sírköve van behelyezve. Csend- lakon pedig egy lovagnak találták meg domborművű síremlékét. Amily r-gi és meghatóan komoly a Mártonbelyi építé­szeti szempontból, valami nagyszerű a magas falazatú és merész hajlással iveit csendlaki templom. Ha az ember benne van önkénytelen imára serkentő han­gulat szállja meg és imádkozik. Miért ? Édes Istenem, hát a hozzánklartozókért és mindenek fölött az egyházért és a hazáért A hazáért, hogy a Gondvise­lés a haza javát, nagyságát, dicsőségét szivükön hordozó s tettekkel tanúsító f útiakkal áldja meg. Szeretettel Bertalan Vincze. nyomdatulajdonos rövid tárgyalás után elfogadta és aláírta. Ezt azonban más­kép irta meg az „Esztergomi Lapok“ melynek kiadója a „Hunnia“ nyomda tulajdonosa. E szerint hosszas és kínos tanácskozás előzte meg az elfogadást, de el kellett az árszabályt fogadniok, mert nyomdájukat ok nélkül ott hagyta a jól fizetett hálás személyzet, még a tanon- cokat is magukkal vivén. A munka te­hát állt! A segéd urak pedig vidám poharazás közt töltötték idejüket egy szenttamási korcsmában. Mindenki úgy dolgozik és annviért, amint tud és akar ; a budapesti nyom­dák sem követik az egységes árakat, hanem úgy adják be ajánlataikat min­denre, a hogy saját érdekükben azt jónak látják. Esztergom tehát magában álló példa legyen ? ! Ami a beadványban nagyon kiemelt és hangsúlyozott miniszteri rendeletet illeti, erre csak azt jegyzem meg hogy az kizá­rólag budapesti nyomdacégek ajánlatára vonatkozik, és befejező részében világosan kimondja, hogy a budapesti nyomdaipart a vidékivel szemben kiváltságos elbá­násban részesíteni egyáltalán nem szán­dékozik. Ez c-ak elég világos. A minisz­teri rendeletre való hivatkozás tehát nem egyéb porhintésnél és megtévesz­tésre szánt fogásnál, mely azonban jól hozzáillik az ellenem harcolók többi nemes fegyveréhez. Eiámul az ember, midőn azt tapasz­talja, hogy az erőszakos föllépésnél, mi­nőre támadóim merészkedtek, még mi­niszteri pártfogásra hivatkoznak és a hatóságok támogatására számítanak, ho­lott ma már minden gondolkozó ember tisztában lehet azzal, hogy mozgalmuk nem jogosult bérharc, hanem kész anar­chia és a segédszemélyzet hatalmaskodó feliilkerekedése volt, forrása és kiinduló pontja pedig az az elbizakodott vak­merő felfogás, hogy ők a nyomdatulaj­donos érdekével csöppet sem törődnek, nekik a főnök személye, vagyona, meg­élhetése semmi, azzal ők úgy bánhatnak el, amint akarnak. Hadd igazolja ezen állításomat a nyom- dászsegédek szak egyletének, s az egész mozgalom szervezőinek és vezetőinek „Typograph a“ cimü lapja, mely 1904. március hó 25-iki számában ezeket Írja a magyar munkaadókról, nem téve kivé­telt és külömbséget azokkal sem, kik az árszabályt aláírták : „Annyi gyámoltalanságot, butaságot és impertinenciát nem találunk sehol, mint a magyar munkaadóknál. Gyámol­talanok, mert nem nem tud a maga lá­bán megállni; (ha tud az is baj !) buta, mert nem képes gondolkozni; imperti­nent, mert minden alkalommal rendőrt és csendőrt hiv segítségül. A hatalmas j szervezkedő munkásság megremegtette ! ezt a bandát. Az egymásután lefolyó bérharcok arra bírták őket, hogy véde- : kezésre gondoljanak.“ Nemde szép stylus s még szebb el­ismerés ? ! Kik nálam szabadultak fel, mind tisz­tességes munkások, egynek sincs vándnr- bot a kezében és nem próbál szerencsét más fogalkozásban, hanem megmarad­nak jól megtanult szakmájuk mellett, amit nem lehet helybeli más nyomdában felszabadultak mindegyikéről elmon­dani. Munkanélküliek voltak és lesznek min­den iparnál hol ilyen piszkos aknamun­kával és erőszakkal akarnák terrorizálni a munkaadókat; de kogv a tisztességes és jó munkás, megérdemelt jó fizetés mellett, tartósan munkánálkül legyen, az csak kivételképen fordulhat elő, és ba megtörtér ik, ennek vagy a megférhetien modor, vagy az iszákosság az oka. Mert

Next

/
Thumbnails
Contents