Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-03 / 53.szám

ESZTERGOM es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. it.lflMliH'tl II I. Ml VI •MaJMÜJ'J ^/leú,)e}ex\i\í Vasárnap és csütörtökön. pLŐFIZETÉSI ÁRAK I E^é*« évr — — — — 12 kor. — ÜL Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. N>*ÍÍ}«M1 évr* — — — — 3 kor. — fii. *r.hi« ára: 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek ós hirdetések küldendők l£ossuth tcajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. -^•t Kéziratot nem adunk viasza. UTOLJÁRA . Ha leszáll a nap az égről, Homályos lesz koronája, De aztán felragyog újra, Utoljára, utoljára. Ha dagálykor partra csap ki A szerelmes tenger árja, Megöleli a sziklákat Utoljára, utoljára. Ha a langyos esti szellő Csókot lehel a virágra, Körüllengi bús sóhajjal Utoljára, utoljára. Hanem mégsem utoljára ! A fényes nap újra feljő, Minden este uj dagályt hoz S visszajö a langyos szellő. Mikor elbúcsúztam tőle S csókot nyomtam ajakára, Csak a szivem tudta, sirta: Utoljára, utoljára: Erdő si Dezső. Negyedik szerelmem. Az »Esztergom és Videke« eredeti tárcája. Irta: TAFFY. Örömmel felhagytam volna szerelmeim történeteinek elbeszélésével, ha barátaim unszolásának kitérhettem volna, akik legtöbbször olyankor kényszeritettek e históriák folytatására, midőn vagy hangulatom nem volt, vagy pedig nem voltam,, oly helyzetben, hogy ezeket a szines apróságokat kellő részletességgel felidézhessem emlékezetemben. A napokban ott rekesztett az eső a Kovácspataknál s igy a kaján cimborák ismét elővettek, hogy folytassam az elbeszélést. „Amint emlékezhettek, a harmadiknál hagytam abba a történetet. Negyedik szerelmem barna volt és a dohány-utcai templomban dicsérte az Urat. Benne sok kedves és rokonszenves vonását ismertem fel e kis keleti nemzet leányainak, oly vonásokat, melyek örök időkre bizonyos előszeretetet ápoltak bennem irántuk s melyeknek kihatása most is megvan s nem térek el az igazságtól, ha állítom, miszerint most, tiz óv után, ez az ismeretség keltette fel azt a meleg vonzalmat e nemzet legbájosabb lilioma iránt, amelyet talán egykor kilencedik szerelmem cim alatt fogok nektek alkalmas időben elbeszélni. Komor, esős, októberi napon délben az egyetemről jövet (ide csak ilyenkor jártunk), egy pillanatra megrekedtem a Kecskeméti-utca végén, mert a villamos kocsi elállta utamat. A szerb utcából kifelé özönlött az egyetemi ifjúság s meglehetős tolongás volt a tér sarkán, mert erre jött a sok hivatalnok- és munkásnép a belvárosból, mely között az angol-kisasszonyok lipót utcai intézetének néhány növendéke igyekezett a villamos kocsihoz s nem mondhatnám, hogy a diákság valamely előzékenységgel nyitott volna utat a feljáró lépcsőhöz igyekvő üde bakfisoknak, kik pedig a szakadó esőben kétszeres joggal számíthattak volna a lovagias ifjú nemzedék udvariasságára. Már önként le akartam maradni a járműről egy kedves decenciával siető, csodaszép, barna leányka javára, ki im majdnem elérte a lépcsőt, de e pillanatban elejtette egyik könyvét, » midőn lehajolt érte, a többi is kiesett kezéből, a pogány lelkű kalauz pedig megrántotta a csengetyüt s a villamos kocsi elrobogott. Én természetesen a szép leánykához léptem, könyveit felszedtem s egyide jűleg nevemet említve s kalapot emelve felajánlottam esernyőmet azon kijelentéssel, hogy vegye át és használja, de amennyiben nem lenne terhére engedje meg, hogy el is kisérjem. Látszott, hogy szerette volna megtagadni az ajánlkozásomat, de a legtiszteletteljesebb modorban és oly hatásos szóvirágokkal léptem fel, hogy nem volt szive elutasítani. Igy kiiértem el a Rökk Szilárd utca egyik nagy bérházáig. Az útközben természetesen minden ékesszólásomat összeszedtem, hogy a félénk kis társam bizalmát kiérdemeljem, amire annyival is inkább törekedtem, mert nekem végtelenül megtetszett a szende arcú és nyájas modorú teremtés. Elváltunk. Hanem ennyiben nem maradt a dolog. A hirtelen és véletlen ismeretség sokkal erősebb hatást tett ifjú lelkemre, mintsem rögtön feledtem volna. Másnap és harmadnap, miután kilétét kipuhatoltam, a déli órában már a Lipót utcában ácsorogtam és kollégái közt haladva tisztelettel köszöntöttem. Igy folyt ez néhány napig, mikor egyszer egyedül jött velem szembe s engedélyét kérve hozzá csatlakoztam. Nem kevés művészettel tudtam már akkor is, zsenge élet tapasztalatokkal rendelkező ifjú létemre, a hölgyek nyelvén beszélni és a kellő hangot megtalálni s igy történt, hogy a futólagos ismeretség állandó barátsággá fejlődött. Ez az állapot nálam meleg érdeklődést érlelt meg szép barátnőm finom lelkülete és igazán lebilincselő, kedves lénye iránt. És mikor ezt magamban fölfedeztem, kellő elé m Esztergom vármegye központi mezn. \ gazdasági bizottságától. i 15/1904. SZ. Meghívó. Esztergom vármegye központi mezőgazdasági bizottsága a vonatkozó ügyviteli szabályzatban előirt rendes Il-ik évnegyedes ülését folyó évi július hó 9-én tartja meg, mivégből felkérem igen tisztelt uraságodat, mint ezen bizottság tagját, hogy a jeleztem ülésre folyó évi július hó 9-én délelőtt 10 órakor a vármegye tanácskozó nagytermében megjelenni szíveskedjék. Esztergom, 1904. évi június hó 28-án. Az elnökség megbízásából: Dr. Thuránszky Lajos, I bizottsági jegyző. Aratási kilátások. Esztergom, 1904. juli x. Régóta nem néztünk oly félve az aratás elé mint most. A nagy tavaszi szárazság felette rossz hatással volt gabonaneműinkre, különöser a búzára, amelyből a legtöbbet termel Magyarország. A jó vagy a rossz búzaterméstől függ mondhatni az egész gazdasági esztendő eredménye, s midőn látjuk, hogy a buza pusztul a kalászon, méltón fog el bennünket az aggodalom. Igaz, jött eső, de bizony sok helyütt már későn. A nagy tartós szárazság folytán betegségek csíráztak a búzában s első sorban a rozsda pusztította a kenyeret adó kalásztengelyeket. S ezért most már kétségtelenül megállapítható, hogy első sorban búzában jóval kisebb eredményt várhatunk mint tavai, vagy harmadéve, amikor pedig csak közepes volt a termés. A többi gabonaneműek, ha nem is állanak olyan rosszul, mint a buza, szintén megsínylették a szárazságot és sem rozsban sem árpában nem várhatunk nagy eredményt. A tény tehát az, hogy az aratás általánosságban sem fogja meghozni a magyar gazdaközönségnek azt a jövedelmet, amelyre pedig okvetlen szüksége van, hogy kötelezettségeinek eleget tehessen. Az aratás nem lesz éppen rossz, az ínséges esztendő réme sem fenyeget, de ugy mennyiség mint minőség dolgában alatta fog állani az eredmény egy közepes esztendő termésének. Egy bekövetkezendő kedvezőtlen tény előtt állunk tehát, amelyre elkészülnünk kell mindenképpen. Sopánkodni a gyenge termés miatt felesleges dolog ; inkább arra kell törekedni egyesült erővel minden tényezőnek, hogy a gyenge aratási eredmény káros hatását tőle telhetőleg ellensúlyozza. Ezt pedig csak megfontolt céltudatossággal érhetjük el. Ha elgondoljuk, hogy amúgy is felette nehéz a szegény sorsú magyar nép helyzete, amelyet a kivándorlás és a szocialisztikus izgatás fokozódó erővel lázit meg, ha elgondoljuk, hogy milyen óriási terhek nyomják ezt a földet, amely nem fog most jó termést adni, felette komolynak látjuk a helyzetet. De azért nem kétségbeejtőnek, nem is elcsüggesztőnek. A gyenge aratásnál nagyobb bajok sújtották már ezt a néper, anélkül, hogy mélyebb nyomot hagy :ak volna. Kiheverte ez az egészséges nemzet a bajokat, a rossz esztendők után jó esztendők jöttek. Elmúlt a hat forintos buza ár is, ímely pedig nagyobb csapás volt a ^azdaközönségre nézve, mint egy közepesen aluli termés. A helyzet az, hogy a gyenge iermés ellenében jobbak lesznek a buza árak. Igaz, hogy a papiros buza útjában áll még most is az egészséges áralakulásnak, de a való tényt, hogy az idén nem lesz annyi buza, mint tavai volt, a papiros buza sem fogja tudni elnyomni. Az egy-két forinttal magasabb búzaár pedig alkalmas arra, hogy a gyenge termés által okozott kárért részben kárpótoljon. Viszont meg fogja ezt äinyleni a fogyasztó közönség, mert drágább lesz a liszt meg a kenyér. A. fogyasztó közönségnek azonban meg kell hozni azt az áldozatot azért a gazdaközönségért, amely fundamentális ereje ennek az országnak. A hatóságoknak is le kell vonni a helyzet konzekvenciáját, — Ne zaklassák a gazdát az adóért! Az ex-lex folytán órási mérvben felszaporodott az adóhátralék s iz „Esztergom és lile" tárcája.