Esztergom és Vidéke, 1904

1904-07-03 / 53.szám

2 ESZTERGOM és VIDÉKE ^3. szám. 1904. július 3 s jó termés esetén is nagy áldozatot követelt volna a gazda részéről a törlesztés. Azonban a termés nem jó, ha a nagy áldozatot teljes mértékben meghozná a gazda: tönkre menne vele. Nem szabad kívánni tehát a gazdától, hogy oly nagy összegű adóhátraléktörlesztést teljesítsen, amit ki nem bir. Semmi jogot, semmi okot el nem ismerhetünk arra, hogy a gyenge termésen felül az adóexekúciók is siettessék a gazda tönkrejutását. Ezért tehát az adóbehajtás terén méltányosabban kell eljárni, mint valaha. Mert ellenkező eljárással mértföldjáró csizmákkal siettetik a kivándorlás és a szocializmus által elgyöngitett föld népének romlását. Az állam tud magán segíteni sokféleképen, hogy szükségleteit fedezni tudja. Ellenben az egyes gazdák hova forduljanak, ha a gyenge termelésen kivül még az adó is a tönk szélére sodorja . . . Mint minden gyenge vagy rossz aratás idején most is levonhatjuk azt a tanulságot, hogy termelésünk nincsen jól berendezve. Még mindig a búzára helyezik gazdáink a fő súlyt, dacára annak, hogy Amerika, Oroszország és Románia veszedelmes konkurrenciát, fejtenek már ki ami búzánk ellen. De búzát termelni a legkényelmesebb, tehát ezt forszírozzuk minden áron. Holott, talán valamivel több munkával ugyan, de más gabonaféléket is termelhetnénk sokkal nagyobb mérsékben, olyanokat, melyek nincsenek annyira kitéve az időjárás szeszélyeinek, mint a buza. — Hogy mennyire okszerű lenne ez a gondolkodás, bizonyítja ez az esztendő. Ha nem vetettük volna be búzával szántóföldjeink hatvan százalékát, most sokkal kisebb lenne az általános károsodás. De mi még mindég a búzára helyezzük a fősúlyt, mert annak termelése és eladása a legkényelmesebb s igy történik aztán, hogy egy rossz buza aratás bajba sodorhatja az országol. Okuljunk már végre és gazdálkodjunk okosabban ! Heverő tőkék. Esztergom, 1904. július 1. Borús közgazdasági látóhatárunkon néha mégis csak föltűnik egy kis derű, amely jobb jövővel biztatja a csüggedőket és reménytvesztetteket. A keresztény társadalom jobbjainak méltatlankodó szavára megindult népmentési akció hozza gazdasági életünk felhői közé időzönkint, ezt a kisebb-nagyobb sugarat, világításra, melegítésre. Mostanában olvastuk a selyemtenyésztés jelentékeny emelkedéséről. Szegzárdról, a selyemtermelés irányító központjából azt j*lentették nem régen, hogy a selyempete kiosztásánál az idén még a tavalyinál is sokkalta nagyobb érdeklődés mutatkozott. — Tavaly 107.702 család foglalkozott selyemtenyésztéssel, kik összesen 1 millió 707 kilogramm selyemgubót produkáltak. A selyem tenyésztés révén az elmúlt esztendő régén 4,805.182 koronát fizettek ki. Nemcsak a termelők keresete növekedett, hanem arányban vele gyarapodott a selyemgyári munkások keresménye is. A munkások 1 millió* 700 ezer korona bért kaptak a mult esztendőben. Ennyit mond a szegzárdi hivatalos közgazdasági jelentés, amely buzdításul szolgálhat a falusi nép vezetőinek. Mert ez még évek mul gültséggel vettem tudomásul, mert a főváros rideg zajában és a diák-élet prózája közé bizonyos üde hangulatot varázsolt. És R. Juliska, ki egy jónevü bank magasabb tisztviselőjének leánya volt, meg is érdemiette az őszinte érdeklődésemet. Felette csendes természetű, poétikus gondolkozású lélek volt, aki épen kiegészítette az én ábrándos lelkületemet, mely a köznapi hivalgást, tüntető hódító hajlamokat nem szenvedte a nőben, de melyre az igazi eszthetikai szép iránt lelkesülő egyszerű örömökkel megelégedő és művelt barátnő kedves társasága hatott intenziven és maradandóan és késztetett személye iránt térdhajtó hódolatra. A mi barátkozásunk nem is kereste a fitogtatást, kapaszkodást az elérhetlen iránt, mely a felettünk állók iránt irigységet, az alattunk állók iránt lenézést szül, de szüntelen a lélek és a szellem magasztos összhangjára törekedett, részemről odaadó előzékenységgel, részéről meleg érdeklődéssel minden iránt, ami köznapiságon felülemelkedett. Most is, tiz év után, édes emlékezés tölt el, ha rágondolok ezen időre, amely nek akkor beláthatlan fejleményeit egy apró kellemetlenség szakította félbe. Kis barátnőmet rendesen el szoktam kisérni az iskola kapujáig és ott váltam el tőle s igen sokszor, mikor az osztályba betért, még a nyitott ablakon keresztül is váltottunk egy néhány barátságos szót. Volt az intézetnek egy marha baromfi, mennél nemesebb gyümölcsfa is keU. Elvétve találunk olyan vidéket is, ahol még az Országutat is gyümölcsfák szegélyezik, másutt azonban alig akad egy-két gyümölcsfa az egész faluban, de ezt is lelopják zölden. Vezessük rá a népet, hogy nemcsak állami gyámkodás mellett tudjon annyira-amennyire korszerűen gazdálkodni, de a maga erejéből is. Itt a fürdőszezon is megint. Menynyi pompás klimatikus gyógyhelyünk, mennyi jó fürdőnk van nekünk ! Mégis, aki csak teheti, külföldre viszi a pénzét. Igaz hogy a berendezettebb magyar fürdők, méregdrágák, az olcsók meg kezdetleges, vagy elhagyagolt állapotban vannak. De ennek is a mi élhetetlenségünk az oka. A drága fürdők nyerész konzorciumok kezében és zsebében vannak a magyar társadalom hanyagsága folytán, az olcsók pedig a tulajdonosok nemtörődömsége folytán panganak. Nem hiába nevezték el Kánaánnak hazánkat. Sokan megfejték már, de azért még mindig ad anny.t, hogy a létezőnél sokkal jobb állapotot teremthetne belőle népe. Sok kincsünk hever nekünk elrejtve, most már a helyét is tudjuk körülbelül, csak éppen ki kellene ásni. Lám, mennyi garas lakik például az igénytelen selyemgubóban is, meg mennyi a tejesköcsögökben és mennyi a gyümölcsben. Hát még a hegyeink, völgyeink, erdőink, rónáink szép fekvésében, üde levegőjében, történelmi nevezetességében. Aztán fürdőinkben. És még temérdek helyen másutt. Ki kell azokat a garasokat kaparni, elő kell keresni azt a sok heverő tőkét, hogy forogjon és kamatozzék. Dr. H. L. — A hercegprímás Balatonfüreden. Megírtuk már, hogy Vaszary Kolos Magyarország bibornokhercegprimása Ba latonfiireden nyaral most és budapesti egész udvartartását oda áttette. — A hercegprímás nyaralója körül alig venni észre, hogy a prímás ott lakik. Minden a szokott csendes mederben folyik. A prímás egészsége balatonfüredi tartózkodása alatt teljesen helyreállott, mindazonáltal keveset jár a szabadba^ s van olyan nap, hogy egyáltalán ki nem lép szobájából. Azon szoba ablakai, mely a hercegprímás napközi tartózkodó helye, egész nap nyitva vannak, hacsak borús vagy szeles idő nincs. Ha pedig rossz időjárás miatt az ablakokat zárva tartják ugy minden három órában kétszer szellőztetik a szobát. Az érsek egész nyáron Balaton füreden marad s ha az idő már nem alkalmas egészségének, vissza megy budavári palotájába. Tervbe vette, hogy nyaralása után pár napra Esztergomot is meglátogatja. — Egyházi kinevezések. Dr. Kopernitcky Ferenc nagyölvedi plébános és párkánykerületi tanfelügyelő esperes ugyanazon kerület rendes esperesévé neveztetett ki. — Pathy Gyula ideiglenesen nyugalmazott, volt esztergombelvárosi s.-lelkész a főegyházmegyei könyvtár segédkönyvtárosává neveztetett ki. — Jubileum. A Pálffy herceg Komárom megyében levő marcelházai uradalmában vasárnap ünnepelték Simonyi Lajos jóseágfelügyelő szolgálatának 25 ik évfordulóját. A mindenképen sikerülten lezajlott ünnepséggt Stein Félix és Stein Manó bérlők a gazdatisztekkel együtt szigorú arcú tanárnője, aki, mint 56 kies tavaszt átélt kisasszony, engesztelhetlen ellensége volt minden olyan apró liaisonnak, amelyet itt-ott növendékei között észrevett. Valószínűleg irigyelte azokat az ifjakat, akik nem voltak híjával egy-egy barátnőnek és holott ő számára, úgy látszott, a szerelem ragyogó és színdús mezején nem termett virág. Nem csoda, hogy üldözte aztán azokat, kik szeszélyének kitéve voltak. Egy izben Juliska barátnőmet ismét az iskolába kísértem, s ő szokás szerint a folyosó nyitott ablakán folytatta a társalgást s épen kinyújtotta kezét, melyet gyöngéden megcsókoltam, mikor észrevette öt a szigorú matróna, de észrevett engem is. Hogy micsoda kegyetlen leckét kapott az iskolában, azt elképzelhetitek, mert ti is voltatok diákok s volt rekontrátok a professzorokkal. Délben még mindig a sírástól piros szemekkel jött kifelé és jóval később, mikor a többi növendékek már távoztak Elmondta a szörnyű dráma részleteit s hozzátette, hogy ki fog maradni az iskolából, mert az üldözést, amiben ezután lesz része, el nem viselheti. — Edes apjának majd hoz fel megtelelő okot s az ügy rendben lesz. De nem ugy történt. A felfedezést természetesen megfelelő színezéssel és tódással fűszerezve közölték az atyjával. A kis nő otthon is nem kisebb rendreutasitásokban részesült, az iskolából való kimaradásból semmi sem lett, tán is csak a kezdet kezdete. Vannak vidékek, ahol még csak fogalmuk sincs az embereknek a selyemhernyóról s hogy a gubókról selymet gombolyítanak, azt csak amolyan mesébe valónak tartják. — Gon doskodni kell tehát szederfákról s már az iskolában rá kell vezetni a népet a selyemhernyótenyésztésre. Kis útbaigazítás után apró gyermekek, munkaképtelen családtagok, otthonülő öregek szépen elbabrálgathatnak az etetéssel s igy kellő felügyelet mellett jócskán hoznak pénzt a házhoz a gubók, pedig a mezei, vagy műhelybeli munka sem szenvedett miattuk fennakadást. Ugyancsak a közelmúlt' an jelent meg a földmivelésügyi minisztérium 1903-ról szóló tejszövetkezeti kimutatása. Hét esztendő alatt, mondhatnók igy is — hét sovány esztendő alatt, 517-re szállott a magyar tejszövetkezetek száma. A szövetkezeteknek 50.450 tagjuk volt, 94.664 üzletrészszel. Az elmúlt évben feldolgozott tej mennyisége mintegy 89 millió liter. Évi bevétel 10 és fél millió korona. A tejszövetkezetek szaporodását fellendítette a vajkivitel is. A kivitel értéke a kimutatás adatai szerint meghaladta a 10 millió koronát. Magunk is láttunk f dukát, a melyeket a filoxéra tönkretett, de a tejszövetkezet négy-öt év i alatt tökéletesen helyrehozott. Ismerünk papokat és tanítókat akik, nemcsak kiváló buzgalommal, de irigylendő ügyességgel kezelik egyegy nagyobbszabásu tejszövetkezet ügymenetét. Ez a munka is olyan, hogy többnyire csak a reggeli és esti órákban okoz gondot, napközben azonban nem s igy a főfoglalkozást senkinél sem hátráltatja. Szépen kamatozik a tejszövetkezet is valamennyi. Nemcsak a tejet, a tojást is igen jól lehet értékesíteni szövetkezeti uton. Valamint a gyümölcsöt is. Hanem mindehhez persze ló, szarvasde a barátságos randevúkból sem, mert sokkal gyöngédebb lelkületű és engedelmesebb volt, hogysem ellenkezésbe mert volna helyezkedni a szülői akarattal. Titokban váltottunk csak néha-néha levelet, de többé nem találkozhattunk, mert én egy időre haza kerültem a fővárosból. Igy távol egymástól a gyermeki lélek, amelyben még nem annyira a szerelem fészkelt, hanem csak inkább a kölcsönös rokonszenven alapuló barátság honolt, könynyen felejt. Azt hittem, hirt sem hallok többé R. Juliska felől. A mult nyáron nagyobb társaságba kerültem itt a Kovácspataknál. Feltűnt nekem egy molett, piros arcú, barna szép asszony ismerős arcvonásokkal. Egy asztalnál lévén a társaságban, kötelességszerül eg bemutatkoztam. Ő is bemondta nevét: "N. N.-né. Persze még mindig nem is tudtam tájékozódni. — Végre is egy társaságbelihez fordultam, hogy adjon felvilágosítást a hölgy kiléte felöl. A mosolygó arcú molett szép?ég nem volt más, mint az én volt kis barátnőm R. Juliska, most vasúti pénztárnok neje a felvidék egy forgalmas állomásán. Ő, — úgymond később — rögtön felismert s diszkréten felidéztük a multakat, de a jelenlevő férjnek nem szóltunk ismeretségünk történetéről, mert akkor nem volna tanácsos nekem a felvidéken azon a bizonyos állomáson átrobogni.