Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-16 / 48.szám

Esztergom, 1904. XXVI évfolyam. 48. szám. Csütörtök, június 16. ESZTERGOM es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁG A "-NAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA Megjelenik V«san»ap é» i»fit«rtók<iy. JSLŐFIZETÉSI ÁRAK '. Eg«« érr - — — — K2 kor. — Iil. Fi) évre - — - - - 6 kor. — fii. Nrtjjyed évr» — — — 3 kor. — fii. Ezy*» *E&HI Ara; 14 fii. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetését, nylltterek és hirdetések küldendőt Kossuth Irajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. ~^-í Kéziratot nem adunk vissza. A városház újjáépítése. Esztergom, június 14. A városház újjáépítésének kérdése nem uj keletű. Már közel egy évtizeddel még az egyesítés előtt konstatálták az érdekelt körök, hogy a városház mostani beosztása nem felel meg a folytonosan fokozódó igényeknek ; a közhivatalok szűkek, egyes szobák túlzsúfoltak, egy ember számira is csekély helyiségben ketten, sőt hárman is dolgoznak. De nemcsak ez az anomália van meg. Némely tisztviselő külön is sok féllel foglalkozik egyszerre, némelyik hivatalának természete olyan, hogy számtalan ügyes bajos fél keresi fel, majd más tisztviselő tárgyalásokat tart és arra, hogy több embert befogadjon épen nincsen berendezve. Pedig, hogy egy szűk helyiségben különösen téli időben, mikor a szellőztetés nehéz, hogy mily veszélyes és romlott levegője van egy ilyen tárgyaló szobának, arról csak annak van fogalma, aki egy ily helyiségben megfordult. Helytelen dolognak találom azt is, hogy egyes tisztviselők, kik hivatali állásuk tekintélyénél fogva, joggal igényelhetnének tisztább, tágasabb, csinosabb helyiséget, mind szűk szobába, hogy ne mondjam, odúba vannak beszorítva, sokszor másod-, esetleg harmadmagukkal. A hivatal túlzsúfoltsága majdnem minden forgalmasabb hivatalban észlelhető, tekintsük meg pl. a házi pénztárt, az adóügyi osztályt, ennek kivált egyes részeit. Igy a végrehajtók szobáj*, amelyet sajnos lehetőleg kerülnie kellene a polgárságnak, állandóan tömve van, egy szűk, alacsony sötét odúban négy hivatalnok dolgozik miazmás levegőben s amellett valóságosan megszállva tartja azt az exekvált adózó és hátralékos közönség. A kataszteri nyilvántartó hivatala egyik fontos intézménye az adóügyi osztálynak ; ez szintén egy szűk odúba van szorítva, ahol az ő nyilvánkönyveit el nem helyezheti, ki nem tárhatja és minthogy nincs nap mikor egyeseknek hozzá kell' fordulniok tudakozódás végett, ilyenkor egymás hátán állanak az emberek. Menjünk tovább, lássuk a számvevői hivatalt. Ott szintén egyetlen helyiségben négy ember szorong. Ez a hivatal nem is közhivatalt mutat fel ha belépünk, hinein inkább egy papirkereskedői raktárra Iz „Esztergom és Vidéke" tárcája. EMLÉKEKCsillag világos augusztusi éj van Elálmodozva ülök ágyamon, Távol kaszálók enyhe illatárja Özönlik he a nyitott ablakon. Ábrándjaim, mint tarka szárnyú lepkék, Kik delelő napfényben fürdenek, A csillagfényre, titkos éji csendre, Szivem mélyéből felrepültenek. Röpködve szállnak — és ha már bejárták A tündérkertet, fénylő multamat, Megittasodva fénytől, illatártól, Lelkembe halkan visszahullanak. Hull, hull velük rám sok-sok édes emlék, Alattuk lelkem szinte megremeg: Mint csillogó tó tükre, hogyha rája A parti fák virágot hintenen. Szentessy Gyula. A vörös rózsa. •— Epizód a kubai fölkelés idejéből. — A templom tornyában magkondult a harang, mély ünnepies hangon. Éjfél volt. Az elhagyott sztik utcában egy magányos alak mozgott és a spanyol helyőrség felé igyekezett. Sötét, papi ruha volt rajta és a vállára vetett széles gallért szorosabbra vette magára. A mikor a harang elhaló hangja elenyészett az éj csöndjében, az egyik utca kanyarulatánál megállott és gondolatokba merülten belebámult az éjszaka derengő homályába. — Hiába megyek oda, — mormolta magában. — Vagy alszik szegényke, vagy Andreo feletti bánatában álmatlanul virraszt. Szegény Andreo! Szép, ragyogó ifjúságodnak immár letűnt a csillaga. De halálodban is boldog leszel, mert szived utolsó dobbanásáig a leány szerelme kisért Hiába mennék hozzá — ismételgette egyszerre. — No de nem is akarom most háborgatni a szegényt. Elmegyek a fogházba és buesut veszek a — boldog Andreotól. Azzal megindult és öntudatlanul is hefordult a sötét, szűk sikátorba Egyszerre csak megállott egy ki* alacsonyházikó előtt, amelynek ablakából halvány világosság szűrődött ki az éjihomilyba. Odatámaszkodott az ablakának és figyel mesén nézte a gyertya lobogó lángjánál virrasztó búslakodó szép leányzót. Arcán a mélységes bánat tükröződött vissza és szemeiben cdliogó konyak emlékeztet, nem a számvevő hibája, hanem a helyiség fogyatékossága, hogy az értékes számadások, okmányok stb. székeken, asztalszéleken, kis, elégtelen pultokon hevernek. Ennek az állapotnak tarthatatlansági annyira szembeszökő, hogy az idei főispáni hivatalvizsgálat alkalmával, a vizsgáló megyei számvevőségi közeg is szóvátette és a főispán a helyiség kibővítése végett felhívta a hatóságot. Az elmondottak tehát nem légből kapott állitások, de oly tények, melyek valóságáról bárki meggyőződhetik, kinek valami ügyes-bájos dolga van Bottyán palotájában. Valóságosággal közegészségellenes állapot az, amelyet a város köztisztviselői egészségük aláaknázásával fizetnek meg. És ezen állapoton sürgősen segíteni kell. Halljuk, hogy tervbe van véve a városház újjáalakításának kérdése. De mikor fog ez megtörténni ? Hallottuk azt is, h°gy a város százados tetőzete is oly rossz karban van, hogy lényeges átépítés nélkül tovább fenn állhat. Ezek szerint tehát a legfőbb ideje, hogy a város intéző körei ehhez a kérdéshez hozzászóljanak. Még egy rezegtek. Hirtelen fölkelt az asztal mellől és ki akart menni a szobából. — Carlotta! — szólalt meg ekkor halkan az ablak mellett álló férfiú. A leány ijedtében élesen felsikolt. Majd örömpir futotta át arcát és odafutott az ablakhoz. — Andreo, te vagy itt ? — Nem Andreo jött hozzád, — felelte a férfi bus hangon — csak a bátyja, Ricardo. Hangja reszketett és tekintetét a földre szegezte. — Jaj, be megijesztett. Azt hittem, hogy Andreo hangját hallottam, pedig jól tudom, hogy ő nem jöhet el ilyenkor hozzám. De minek jött most ide, Ricardo atyám ? Mi vezette e késő éjjeli órában erre ? — Nem jó hirt hozok neked, szép, fiatal leány. Andreo fivérem, akin oly igazi szeretettel csüggök, mielőtt még a nap fölkel, már nem lesz az élők sorában. Elveszik, elragadják tőlünk, Carlota, öntől is, aki a menyasszonya. — De mondja csak, Ricardo atyám — kérdezte a leány türelmetlenül — Ián az utolsó órában nekem, vagy ta Ián az utolsó órában nekem, vagy talán Andreonak ? — Három nappal ezelőtt tudtam csak meg, hogy fivéremet halálra Ítélték és most azért jöttem haza Havanából, hogy buesut vegyek a szegény fiütól és önkülső munkálat is követeli ezen kérdés megoldását. És ez a villamos világítás bevezetése. A vezetékek beépítésére minden esetre célszerű gondot kell fordítani, hogy a belvilágítás okszerűen alkalmaztassák. Ha tehát az építkezés előbb meg nem történik, be fog következni az, hogy ha az építkezés majd előáll és a helyiségek uj beosztást nyernek, akkor kell majd a vezetékek áthelyezéséről esetleg nagyobb költséggel gondoskodni. Vegyék tehát mindezen körülményeket jól fontolóra az érdekelt tényezők és fogjanak sürgősen hozzá az átalakítási munkálatokhoz, amelyeket ugy a köztisztviselők érdeke, egészsége, de a közönség igénye is joggal követel. M. d. f. Közgazdaságunk. Sokat foglalkoznak, különös ez a bécsi reakcionarius lapok : Kornfeld Zsigmond, a magyar ált. hitelbank vezérigazgatójának egy essayjével, melyet hazánk gazdasági helyzetéről, a bécsi »Neue Freie Presse«-be irt. Figyelemreméltó birálatot mond közgazdasági viszonyaink nagymérvű javulásáról és a jövőre vőnek Carlotta, áldásomat adjam s azt a lelki vigaszt nyújtsam, amelyre e nehéz órában szüksége lehet. — óh én érettem kár volt fáradnia. Ha Andreot agyonlövik, ugy egyedül csak a halál nyújt nekem vigasztalást! De tudja meg Ricardo, hisz önnek őszintén megvallhatom, — folytatta a leány halkan, reszkető hangon, — Andreon nem fogják végrehajtani a halálos ítéletet. Megváltottam őt s igy életben hagyják. Oda adtam volna érte az életemet, de ezzel nem akarták beérni. Ez nem volt nekik elég. Pénzemet, vagyonomat akarták! odaadtam tehát nekik mindenemet, amim volt. Most semmim sincs, alig van betevő falatom, de boldognak, nagyon boldognak érzem magam. A kétségbeesés örvényébe, annak mélységes poklába akartak taszítani és szivem most mégis a boldogságtól repes. Elfeledem az elmúlt fájdalmas napokat, feledem a bút, a szomorúságot és várom a rillanatot, amikor a boldogság karjaiba vethetem magam. Andreot nem fogják agyonlőni, de azért még sem bocsátják szabadon, nehogy valaki megtudja, hogy visszaélés történt. A fegyveres katonák kikísérik majd a város határára és valamennyien elsütik rája egvyverüket. De a puskában vaktöltények lesznek, amelyek nem halálthozók. Andreonak a tüzeléskor a földre kel