Esztergom és Vidéke, 1904
1904-06-16 / 48.szám
2 KS/l KKi.Qivi -> v'DEKE. (48. 1904 iu«iu« 16 natkozó reményteljes bizalma jóleső bizalommai tölt el mindannyiunkat. Nézzük csak miből vonja le a jósló konzekvenciát az illusztris közgazdász : A mezőgazdaság és állattenyésztés intenzivebb művelése által tetemes jövedelme volt országunknak. E jövedelmet növeli az Amerikába kivándoroltak nagy summáju (1903. évben 135 millió kora) pénzküldeménye. A kiadásokat pedig csökkenti a kamatláb leszállítása. E három tényező alapján mondja biztosnak látszó jóslatát a vezérigazgató és örömmel konstatáljuk igazát, mert egy gazdasági mérlegben mindig a bevételek nagyobbitására és kiadások apasztására kell a fősúlyt he lyeznünk. A gazdasági viszonyok javulását közvetlenül mi vidékiek is érezzük, de sajnos, nem az általános mértékben. Mezőgazdaságunk és állat tenyésztésünk fejlődőben van még csak. Eltekintve egyes nagyobb gazdák belterjes munkálkodásától, akis és középbirtokos osztálynál hiányos és sok esetben — tehát külterjes — gazdálkodást tapasztalunk s igy nincs meg azon általános plusz jövedelmünk, mely az intenzív gazdálkodás nyomában jár. Amerikából igen szép összegek jönnek a mt országunkba. Ez a körülmény, a mennyire örvendetes, oly annyira elszomorító. Bár praktikus szempontból és objektive nézve a dolgot, kedvezőnek kell deklarálnunk ezt, mert a hazaküldött pénzek a legszegényebb osztály hiányait pótolják és bízunk abban is, hogy a magyar fajszeretet haza hozza kivándorlottainkat, ha előbb nem is, de akkor, midőn a honfiúi szeretet ébred fel bennök és az itthon nélkülözötteket nehéz munkával bár, de takarékos, praktikus életmódjával bár, de takarékos, praktikus életmódjával pótolta. Végül a harmadik tényezővel foglalkozva, itt is javítandónak tartjuk buknia, mire a katonák abban a hiszemben, hogy jól végeztek az elitélttel, visszafordulnak és ott hagyják. Aztán elmenekülhet. Én várni fogom őt, ott az erdőszélen, a régi malom mellett és ketten elmenekülünk majd a mieink táborába. Tud még másvalaki is erről ? — kérdezte Ricardo. — Senki más, mint Andreo, az ezredes és ennek egyik bizalmasa. A jó Isten mégis csak megpuhította a kemény, rideg szivet és én bizom Galiano ezredes férfiasságában. — Azt hiszi, — kérdezte Rioardo kétkedően, — hogy Galiano megtartja azt, a mit igért ? — Ezzel akar megvigasztalni ? — szólt a leány kétségbeesett hangon és visszahökkent az ablak mellől, félelmes, szemrehányó pillantásokat vetve a tisztelendőre. — Ön ujabb félelemmel tölti el szivemet. Rosszul teszi, Ricardo, hogy annyira megijesztett. Ha tudná, hogy mennyit szenvedtem, mennyit keseregtem, ugy nem busitana el annyira. Három esztendő óta magamba fojtom minden fájdalmamat — távol vagyok Andreotól, aki Kuba függetlensége ért küzd, csatázik s amelynek életét szenteli. Oh, ha tudná, mennyire kétségbeestem, a mikor hirüi hozták, hogy a spanyolok fogságába került. Azóta nap nap után látom, mint kísérik a fegyveres őrök többi vitéz bajtársait ki a mezőre, ahol szivükbe röpítik a halálos golyót, azokba a nemes szivekbe, viszonyainkat. Pénzintézeteink még mindig aránylag magas kamatlábbal dolgoznak, különösen a kisebb hitelt keresőknél. Pedig épp ez osztály az, amelynek szüksége van a kisebb kamatok fizetésére : kiadá sainak csökkentésére. Igaz, hogy a kisebb tételek kezelése aránylag költségesebb a nagyobb tételekénél, de ha pénzintézeteink mérlegeit vizsgálják — bár az a céltudatus és okszerű gazdálkodást is mutatja — arra gondolunk, hogy módot lehetne találni, különösen a szegényebb osztály terheinek viselésében a kisebb összegű kamatok fizetése által. Manapság a pénz igen olcsó és könnyen megközelíthető. A fővárosi nagyobb, tehát az ország első pénzintézetei zálogleveleinek kibocsájtása által nagy mennyiségű pénznek vannak és lehetnek birtokában és ezeket különösen a külföldön, igen kedvezően helyezhetik el. Ami vidékünk pénzintézeteinek is aránylag igen nagy tőke áll rendelkezésére, ennek folytán pedig olcsó reescompte-ot és hitelt talál a fővárosi piacon. Joggal mondhatjuk tehát, hogy a kamatlábnak leszállítása nem okozna nagy difrren ciát a mérleg összeállításánál, emellett pedig nemes missiót teljesítene és elérnők a . Kornfeld emiitette harmadik faktor ténykedését: a hitelkeresők kiadásának csökkentését. Szabadságszerető nép vagyunk, függetlenségünket az anyagi javak megteremtése által érjük el. Erre az idézett három tényező szolgál legjobban, a mint ezt a mult is bebizonyította. Tartsuk szem előtt mi, esztergomiak is ezt s akkor, ha a bécsi hangok még erősebben szólanának ellenünk, nagyobb önérzettel kéjeleghetnénk agyarkodásaik felett. K. I. Egy hó közigazgatása. Június 14. A közigazgatás május havi menetéről számoltak be az egyes előadók a kö xigazgatási bizottság mai ülésén, mely a szokottnál rövidebb ideig tartott, amennyiben a havi jelentéseken semmi különös, felemlitésre méltó dolog magát elő nem adta. Az ülés megnyitása után az elnöklő főispán bejelentette, miszerént Thaly István műszaki tanácsos, az államépitészeti hivatal főnökének Magyar Óvárra történt áthelyezése folytán az esztergomi államépitészeti hivatal főnökévé Persina Alfréd főmérnök neveztetett ki áthelyezéssel, majd bejelentette miszerint Dankó István trv. állatorvos fő-álla'orvossá lett előléptetve, mely bejelentések után a napirend következett. Az alispáni jelentés szerint a közrendészet terén nevezetesebb esemény elő nem fordult, mig a tüzesetak tételénél, sajnosán tellett hallani, hogy több tüz eset fordult elő, s ezek legnagyobb része a túlsó járásban, melyeknek oka, legtöbb esetben gondatlanság, gyermekjáték volt. j Szóllott a jelentés a jelentés az iskolák látogatásáról a magyar nyelvbeni haladást illetőleg, mely alkalomból 215 kor. 24 fillér fordíttatott jó előmenetelü tanulók megjutalmazására. I A p én/ügy igazgató referádájából felemlítjük, miszerént az adók befizetésénél emelkedés mutatkozik. A kir tanfelügyelő jelentésében leginkább az iskolalátogatás eredményével foglalkozott, mely szériát meglátogatott összesen 25 elemi népiskolát, két kisdedóvót, majd egynehány iparos tanonciskolát. A tanitó fizetéseknek kiegészítésére nézve előadta, miszerint ezidőszerint a 1 vármegyében valamennyi néptanító fizetése ki van egészítve 800 kor. erejéig; a legtöbbnél 700—750 kor. évi áliamsegélylyel. j A tiszti főorvos jelentése szerint az egészségügyi viszony ok Esztergom városában az elmúlt hóhoz viszonyítva kedvezőbbek voltak, mig az esztergomi járásban amelyek Kuba szabadságáért dobogtak 1 Minden reggel, a hajnali szürkületbeu megcsörrennek ablakom alatt a halálra itélt daliáknak rabláncai, a katonák fegyverei és én imára kulcsolom kezem hogy irgalmat kérjek lelküknok az Egek urától. Azt mondják, hogy Andreo lesz a tizennyolcadik, akin végrehajtják a halálos ítéletet és remegve olvastam a muló napokat. Mennyi izgalmat, rettegést szenvedtem el, mig Galiano ezredestől kikönyöröghetem a kegyelmet. Oh Ricardo, ön, aki nem ismeri a szerelmet ön nem tudja meg Ítélni, mennyit szenvedtem. Ön nem tudja, milyen áldozatra képes az, aki szeret és azért nem is érezheti azt, amit én érzek! Ricardot meghatották a leány szavai és ajkai remegtek. — A szeretet nem a szóban, nem a külső jelekben nyilvánul meg. Sok ember a szive mélyén hordja a szeretetet, de annak tüze nem hangos szavakban tör ki. Sokan szenvednek titokban, és fájdalmukban senki sem o-ziozik, senki sem tud a szenvedésükről. — Bocsásson meg, Ricardo — szólt most a leány kérlelő hangon, akit megindították a férfi szavai. — Bocsásson meg, ha érzelmeiben sértettem. Tudom, hogy ön jó hozzám, épp ugy mint Andreóhoz. Ugye elmegy hozzá ? Az őrök megengedik, ha megmondja, hogy gyóntatni jött. Mondja meg Andreonak, hogy várakozni fogok reá a régi malom melett és adja át ezt neki. Azzal kivette a hajába tűzött vérvörös rózsát és megcsókolta a pirosló hamvas szirmokat. — Ime, itt van Ricardo atyám, adja ezt oda neki ós mondja meg, hogy én küldtem. Isten vele, Ricardo. A lelkész egy pillanatig szótlanul meredt a távozó leány után. Majd utána kiáltott: — Carlotta ! Carlotta ! De a leány eltűnt és Rí car de egyedül, magára maradt a sötét éjszakában. * A csöndes falucskára kipirkadt a pirosló hajnal. A helyőrség emberei az ébresztőre feltápászkodtak fekhelyeikről és nemsokára már teljes fegyverzetben egy csapat katona sietett tova az alacsony házak mentén. Egy szegény halálraítéltet kisérnek ki a vesztőhelyre. Busán, fedetlen fővel lépegetett a szuronyos fegyverek között. Az utcára tévedt egy két koránkelő félelemmel, bátortalanul n j zte a különös processziót. Kifelé tartottak a szántóföldek felé. A csapatvezető nyers vezényszavára megálltak. Kőröskörül alacsony földhányások jelezték, hogy hány katonát itélt el a zsarnoki hatalom. A katonák gyorsan sorba állottak és az elitélt nyugodtan nézett a gyilkos fegyverek csővébe. Be sem kötötték a szemeit, hadd lássa szemtől-szembe a halált. Egy futópillantást vetett még a távoli malom felé, amely mindegyre jobban kibontakozott a szürke reggeli kedvezőtlenek, majd a párkányiban kedvezők. Elhalt május hóban az egész megye területén 173 egyén, ezeknek 39.30°j 0-a 7 éven alóli volt, mig az összes elhaltaknak 26 .58 e | 0-a tüdővészben múlott ki. A városi Kolos kórház forgalma a jelentés szerint május hóban a következő volt. Áprilisról maradt 95, májusban felvétetett 140 Elbocsájtatott 125, meghalt 9, visszamaradt ápolás végett 101. Az ápolási napok száma volt 2940. Az államépitészeti hivatal főnöke a hivatal vezetésében történt változás bejelentése után a törvényhatósági közutakról referált. Előadta, hogy a szölgyémi híd építését Kósik Ferenc, mig a partbiztosdtási munkálatokat Kührner Antal vállalkozók nyerték el. A törvényhatósági állatorvos előadta miszerént május hóban a hasznos házi állatok között tömegesebb betegedések és elhullások fordultak elő, amelyek nagy anyagi károkat okoztak a gazdáknak, igy, csak a sertésvész folytán elhullott 100 drb. sertés a legkisebb számütéssel már 8000 kort. jelentett; a városban előfordult eltitkolt ragadós s/áj és körömfájás pedig a forgalmi korlátozásokat illetőleg, kiszámithatlan károkat idézett elő. Az árvaszéki elnök, a tiszti fő, valamint a kir. ügyészség statisztikai adatokat tartalmazó jelentéseinek tudomásul vétele u*án, végül a közgazdasági előadó adta elő jelentését, azon szomorú gazdasági állapotokról, melyet köztudomás szerént a ho-szan tartó nagy szárazság idézett elő. A gazdasági egyesületiből. Állatdíjazások. Az > Esztergom-és vidéki gazdasági egyesületi a mult évhez hasonlóan folyó évben is rendezett állatdijázásokat a földmivelésügyi miniszter és a megye anyagi támogatása mellett és pedig: Kéty községben június hó gén tenyészszarvasmarha díjazást, amelyben 7 közködből. Majd bátran kidüllesztette a mellét, szemeiben valami túlvilági reménység csillogott és ajkai csöndes imát rebegtek. A ravaszt fölhúzták. Még egyszer oda nézett a malom felé és arcán fájdalmas mosoly látszott. — Tüzelj ! Husz puskának egyszerre csattant fel a ravasza és mire a puskapor füstje szétfoszlott, egy kubai feküdt ott a nedves fűben, arcával a földre borulva és pirosló vére vörösre festette a zöldelő fűszálat. A katonák ujból sorba állottak és szótlanul, ugy, amint jöttek, ismét eltávoztak. A reggeli köd szertefoszlott és a nap első sugarai beragyogták az ébredő vidéket. A templom harangja lágyan kongott és a mező fölött röpködő madarak kedv'8 csicsergése töltötte be a levegőt, A falu felől két ember közeledett, — öregek voltak és vállaikon ásót, kapát hoztak magukkal. Odaléptek a vérében ázott kubaihoz éa amikor hátrakötött kezeiről leoldozták a zsineget, egy vérvörös rózsa esett le a harmatos fűbe. Az egyik öreg fölemelte a virágot és halkan mondogatta: — Vörös rózsa, — szerelmet jelent. — Nézd csak ! — kiáltott föl az egyik meghökkenve és a halottat hátára fordította, hogy látható lett az arca. Mind a ketten levették kalapjukat, tisztelettel keresztet vetettek magukra és halkan rebegték: — Ricardo tisztelendő!
