Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-12 / 47.szám

2 KSZTKKl.O'V! VIDÉKE 47. „; ao 1904. .íuniu* 12 lyet idegenek hoznak közibénk, s ; mely közöttünk marad. Természetes dolog, hogy Eszter gom nemes városa az ő sok tekin ben deranzsirozott külsejével nen bir az idegenre nézve vonzó erővel Éppen a miatt kell tehát hónaljoi fogni a Szépítő Egyletet és elősegi tenünk céljainak megtestesitését. Csak igy haladhatunk előre ! — Türr István tábornok megforduli műit vasárnap megyénkben Az ebed plébánosnak Fehér Ferencnek volt il lustris vendége, kihez rokoni kötel« 4 ! füzi. Ez alkalommal az „ebedi kath olv. és társalgó kör" tagjai küldőttsé gileg tisztelegtek Türr Istvánnál. Egy szerű őszinte melegséggel, megkapó ter • mészetesseggel fogadta a derék földmi J ves gazdákat a nagy szabadsághős éí I világpolitikus. A gazdák köszöntésér< kedvesen válaszolt, súlyos igazságoka' j mondva egy néhány találáló szóval I ma már úgymond, a f öldmives embernél is igyekeznie kell szellemét is ápolni tudását, ösmereteit gyarapítani. A jöví nehézségeit gazdasági téren is erő3 lé lekkel, tudással lehet csak leküzdeni Tartsanak össze derék lelkészükkel és készüljenek az ő irány adása mellett s jövő nagy feladataira. Kellemes széf emlékezetet ajándékozva Ebednek, a tá bornok vasárnap este ismét Budapestre utazott. — Az érettségi vizsgálatok. A helybei] főgimnáziumban 7. 8. 9. és 10 én foly tak az érettségi vizsgálatok ; 11-én 11 óra kor történt meg az eredmény kihirdeté se. Érettségi vizsgálatot tett 42 tanuló, Jelesen érettek Boronkay Lajos, Kemény Gyula, Kuzmich Gábor, Magurányi Jenő Visnyei János. Jól érettek: Bányász József, Biró Dezső, Buzalka Mihály, Dar­vas Géza, Fray János, Jakubek István, Meng Pál, Mondoda Jenő, Szebányi Ödön, Szuchány János, Weisz Ignác, Wilheim Károly. Érett lett 21, hármat pedig javi­tó érettségi vizsgálatra utasított a bizott­ság. Az eredmény kihirdetése után a kir. főigazgató lelkes szavakkal buzdította fz ifjakat a lelkiismeretes munkára, a hálára mindazok iránt, kiknek kiképezte­tésüket köszönik. Az ifjúság hálájának és köszönetének Kuzmich Gábor adott kifejezést. — Honosítás. Dreischock Sándor, az oroszkai cukorgyár igazgatója, a ma­gyar állampolgárok közé fölvétetvén, honosíttatott. hogy nem tudott tőle megválni. A Mó­zes törvénye azt követeli, hogy ilyen­kor a gazda vigye ezt a rablelket az ajtóhoz, s a szabad emberek megvetése jeléül' fúrja át a fülét az ajtó félfáján. Ha tehát holnap a fülemen valami vál­tozást vesznek észre, kérem, ne csodál­kozzanak. A boldogságnak olyan sok­félék a formái . . . A boldogság . . . egy verset olvastam egyszer a boldogságról, nagyon intelli­gens költő irta s a hátrahagyott müveim között meg fogják találni. Az van benne megirva, hogy a boldogság olyan, mint a királyi korona. Olyik embernek, még ha gonosz is vagy hülye, örökségképpen száll a fejére. Vannak bátor és vakmerő szivek is, akik világokat fölforgatva, emberek hátán kúszva föl utána, véres ujjakkal maguk teszik a fejükre. Ezek a boldogság cézárjai. Vannak, akik ha el nem is érik, de legalább küzdenek érte, s ha maguknak nem jut részükül, a másikat is megzavarják az élvezeté­ben : ezek a boldogság pretendensei. De vannak, akik már eleve lemondanak róla, egy két ártatlan formasággal jele­zik a rá való jogos igényüket, de a szi­vük mélyén maguk sem hiszik, hogy valaha érvényesithetik. Ezek a boldog­ság legitimistái és sokan vagyunk ilyen legitimisták. Ignotus. — Biró választás. F. hó 8 án tartottí meg Süttő községben Fekete Rezső tb szolgabíró a választást a biró állásra mely Mann János elhunytával ürese dett meg. — Szenzáció. Esztergomban tegnaj. szemergett az eső. — Városi közgyűlés. Esztergo n sz kir. város képviselűtestüiete fulyó h.( 10-én délután igen látogatott közgyűlési tartott hét pontból álló tárgysorozattal A termet nagyszámú, kíváncsi hallgató ság töltötte be, kik élénken várakoztat valami szenzációra, amely azonban sze rencsére elmaradt és épen a tárgysor o zat ama bizonyos kényes pontjánál amelyre a kíváncsiak számítottak, E képviselet önmagához méltó imponáh nyugalmat és higgadtságot tanúsított A tárgysorozat első pontja a reáliskola tanárok nyugdíjjáruléka volt. A reális kolai tanároknak nyugdíjjárulékára í város által^fizetett 5°/ 0-ból a fennállc szabályzat értelmében joga van ugyanis az isi*olafentartó városnak 2°i 0-ot nt hárítani ;|a tanácsnak ily értelmű elő terjesztését elfogadták. Ifj. Kapa Mátyás nak beadott kérelme alapján atyja KapÍ Mátyás volt érdemes városgazda teme tési költségeihez segélyképen 50 koro nát utalványoztak A napirend 3. pontjg Dóczy Ferenc indítványa volt, melyber Vimmer Imre polgármesternek a Szabad ság helyi lap által többszöri kiméletler és sértő módon való meghurcoltatása miatt bizalmat szavazni és e^en laj működését elitélni javasolta. Ezen elő­terjesztés annak a nagy ankétnak a fo lyománya. melyet, miként megírtuk, a Magyar Király vendéglőben a váró? polgárai nevezett lap üzelmei meghiusi tására megtartottak. A városi tanács az indítványt magáévá tette és határozat­hozatal végett a képviselőtestület elé vezérelte. A tárgy ismertetése után a polgármester tapintatosan visszavonult az elnöki székből és a^t Kollár polgár mester helyettesnek adta át. Az előtér jesztés felolvasása után Földváry fő ügyész szóllalt fel és a?on nézetének adott komoly mérséklettel kifejezést mely szerint Örvendetesen hozzájárul az indítvány azon részéhez, hogy a kép viselet Vimmer polgármester kétségbe­vonhatlan érdemei felett való őszinte el­ismerését és ebből folyólag rendithetl^n ragaszkodását, szeretetét és bizalmát fe­jezze ki, de npm tartja helyén valónak, hogy sajtóorgánum fe'ett, mely hatás­körébe nem tartozik, bírálatot mondjon A beszédet szószerint itt közöljük. „A beterjesztett indítványra vonatkozó lag hivatalos kötelességem felszólalni s csak azt kell ismételnem, amit már több, alkalommal ezen teremben mon­dottam, hogy a képviselőtestület hatás­körébe nem tartozik, hogy egyes, vagy több sajtó orgánummal vitába álljon, cáfoljon vagy azok magatartása felett Ítéletet mondjon. A társadalomnak, ol­vasóközönségnek lehet véleménye, elitélő kritikája s ennek igazsága és erőssége szüli meg azon kivánt hatásokat, melye ket a jelen indítvány utolsó része céloz, hivatalos határozat tárgyát azonban a képviselőknek valamely sajtóorgánum iránti véleménye vagy elitéiése nem képezi. Joga van azonban és hivatalos hatáskörébe esik a képviselőtestületnek, hogy a városi tisztviselők működése fe­lett bírálatot gyakoroljon, bármely al­kalomból azok iránt bizalmát és eli* mérését nyilványitsa s ebben a részében örömmel fogadom el az indítványt, hogy az igen tisztelt polgármester úr magán és hivatalos élete és működése iránt a közgyűlés teljes bizalmát, személye iránti őszinte ragaszkodását, tiszteletét és nagyrabecsülését nyilványitsa, hiva­talos működéseért neki elismerést és köszönetet szavazzon. Est magam is teljes mértékben osztom és vallom, mert minden elfogulatlan bírálónak el kell is­mernie, hogy a polgármester vezetése alatt a városi közigazgatás határozottan tisztult és javult, hogy a zilált pénzügyek ren­dezést nyertek, hogy jelentékeny közmű­vek emeltettek s a város közönsége csak örülhet annak, hogy olyan polgármestere van, mint a mi!yent Vimmer Imre szemé lyében bir. Természetesen az általános pangáson, a mostoha viszonyokon — leg­jobb szándéka dacára, ő sem segíthet egyszerre. A legkényelmesebb de leg*; igaztalanabb ellen/éki, kritikai állás­pont absolut követelményeket hangoz­tatni s az adott relatív viszonyokat pe­dig figyelembe nem venni. Minden em bérnek vannak barátai, jóakarói esetleg ellenségei, da azt hogy egyesek, kiről hogyan gondolkozzanak, azt hivatalosan iga/gatni nem lehet. Az egyesek kriti­kája csak úgy bir ható erővel és érhet céit, ha igazságon és illedelmes formá­ban nyilvánul, de legott elveszti erejét, ha abba a személyeskedés, ellenségeske­dés hangjai, féktelenkedései vegyülnek. Azt, hogy egyeseket a sajgóban vagy más mód »n mintegy céltáblául tűznek ki, mintegy kéjelegve pellengéreznek, hangban, állításokban durván, dorong­gal támadnak, azt mindnyájan a leg­határozottabban elitéljük. — Ennek a dolognak azonban t. képvt. meg van a maga természetes lefolyása és akadá­lya. — A kis városi életnek az a ter mészete ho=ry a túlzások é< igazság­talanságok nem is ártanak ugy, amint különösen azok, akik érintve van­nak, gondolják. — Itt ismerjük egymást, ismerjük egymás jó vagy gyarló tulajdonságait s a félrevezetés, a meg­tévesztés az egyéni érték felől nem sikerül. A 'úl/ott, a durva és ho/zá igaztalan kritikák hasonlítanak — néze­tem szerin% »zokhoz a nagy domború és homorú tükrökhöz, amelyeket itt-ott a kiállításokban lá r tunk. Az egyik dagadó kövéret, am sík lefogyott, hóri­horgos soványát mutat a természetes egyénről, — de azért senki eem lesz kövérebb vagy soványabb a való á^ban. Lehe f apró érdemeket felfújni, fel­kövériteni, — valódi érdemeket kicsiny­leni vagy leáoványitani, mégis ilyen kis helyen, ilyen szük körben, a köz­vélemény és kö/becsülés mindent a maga természetes formájában lát, észlel és értékel Éppen ezért, a hivatalos műkö­dés rendje szempontjából azt. javaslom, hogy méltóztassék az indítványnak a polgármester ur iránti bizalomra, sze retetre, hivatalos és magán egyéni-ége iránti nagyrabecsülésre vonatkozó rés/.ét egyhangúlag elfogadni, az őt ért igaz­talan sérelmek alkalmából ünnepélyesen enunci/iciókra — a hírlapra mint ilyenre, annak kritikájára, illetve ezt érintő manifesztációkra vonatkozó részét pedig, minthogy az hivatalos eljárásnak és határozatnak tárgyát nem képezheti, egyszerűen mellőzni." Dr. Földváry István főügyész ezen módosítását dr Fehér Gyula alapos érvelé-sel döntötte m«g, mert szerinte ötletszerűen nem lehet bizalmat szavazni s bármikor előállni minden támpont nél­kül azon javaslattal, hogy a polgár­mesternek a képviselet bi/ aim at szavaz zon, a*t m*'g is kell indokolni, az indo­kolás pedig csak az lehet, hogy az emiitett lap méltatlan támadásaival szemben tol­mácsolják ragaszkodásukat és figyelmüket s ebbe habár hallgatagon beleesik a a nevezett lap elitélése is. Grere Antal Öreg sztgyörgymezei polgár igyekezett Földváry indítványa mel'ett szónokolni, nem is annyira, hogy Föl dváryt támogassa vagy, mintha őt a főügyésznek minden eset­rekomoly és megfontolt érvelése meg­győzte volna, inkább az elvtárs iránti szolidaritásból beszélt, de megmosolyog­ták és leintették. Dóczy Ferenc indít­ványozó néhány magyarázó szava után a képviselőtestület zajos ovációkba tört ki é3 szűnni nem akaró éljenzések közt adott kifejezést a polgármester iránti mindenkori szimpathiájának és bizalmá­nak Á.z impozáns jelenet zaja közt fog­lalta el Vimmer Imre polgármester az elnöki széket és őszinte meghatottság­gal és megindultan mondott köszönetet a város képviseletének ily tüntetően megnyilatkozott bizalmáért kifejezvén, hogy ez a megnyilatkozás azt a becsü­letes és tisztes szándékot, melylyel a város vezetését évekkel ezelőtt elfog­lalta, csak hatványozza és önérzetét emeli. — Végül a v*rosi számvevő is­mertette a váro3 zárószámadásait, me­lyeket a pénzügyi bizottság és tanács gondosan letárgyalt, ezeket a közgyű­lés jóváhagyólag elfogadta. ^ — Custo za. A custozzai diadil em­léknapját az idén is fényes ünnepsé­gekkel tartja meg a csatában vitézül harcolt 76. gyalogezred. Az ünnep prog­rammja a következő : június 18-án dél­után 4 órakor tiszti és legénységi lövő­verseny ; 23 án este zenés takarodó, utána társas összejövetel a Magyar Ki­rály vendéglőben; 24-én reggel zenés ébresztő, ugyanazon napon' 9 órakor ünnepi istentisztelet a belvárosi templom­ban, utána a lövődijak kiosztása; d. u. mát szabni ezeknek ? Bizony senki Azaz bocsánatot kérünk, egyénileg csakugyan senki, de testületileg mé gis valaki — a Szépítő Egylet. A: a szépítő egylet, mely többi kultúra lis egyesületünk során van. Azon ; szánalmas mostoha sorson, melye bátran lehet tengődésnek nevezni. Hiába működik fáradhatlanul jó aka rattal ez a nemes egyesület, városunk közönsége nem indul mt-g ezen. El elmegy a szépitők által gondozotl sétányokon — ez az egész, a mii a szépítés érdekében cselekszik ; azon túl begombolja magát állig a közö nyösség kabátjába. »Boldoguljon a; a néhány idealistának csúfolt ur ember a hogy tud* — gondolja £ többség -— »a mi sár-, por-, stb fészkünkből még varázslattal sen lesz paradicsomkert!* Uraim, ez igy nem jól van. P. közjó érdekében szólalunk fel, midőr felhívjuk figyelmünket a Szépitc Egy'et nemes intencióra. Arról van szó, hogy felvirágozzék Nem Hyde— parkot akarunk a vá ros közepébe s nem tengeri kikötői a kanyargó Duna partjára. Azt kí­vánjuk, hogy a mostani szánalmas állapotok szűnjenek meg. Por, sár és piszok legyenek isme­retlen fogalom. A kövezésnek be­mohosodott ügye kerüljön felszínre, tárgyaltassék le s szülessen meg annyi év után végre a hőn óhajtott kövezet. Az utak és utcák mentén lombos fák viruljanak. Szeszélyes alakú utcáink és tereink nyerjenek rendes formát, girbe-gurba iveikkel és szögeléseikkel ne emlékeztessék az idegent, hogy mi magyarok mégis csak rokonságot tartunk ázsiai béreinkkel . . . Ezeket hirdeti a Szépítő Egylet és mégis alig van, aki pártját fogná! Ébredjünk fel végre a lethargiá­ból. Gondoljuk meg az idegenfor­galom értékét egy város közgazda­sági érdekeire nézve, hisz vala­mennyi emberek által lakott hely­>ég arra törekszik, hogy idegen : orgalmát növelje. Az idegenforga­om pénzt jelent, olyan pénzt, ame­nint a költő : jókedvében csupa dal, csu­pa csengés csupa enyhület, de ha rábo­rul a rosszkedv alkonyata, zsákmány­leresni bősz üvöltéssel törnek elő belő e a fenevadak, a kiéhezett indulatok. km SÍZ erdő gyáva, s ha megharsan 'ölötte a vihar, a fejét ijedten hajtja le, i karjait búgva csapja össze s könyö­rögve emeli égnek . . . Milyen más a ;enger, amely a harsogásra bömböléssel felel, a vihar előtt hegygyé ágaskodik, i mint amaz őt, ő meg a riadva futó lis hullámokat kergeti halálra s paskolja íabbá a partok sziklafalán . . . Tilos jzeretőnek való a tenger, mert csupa dtok és csupa változatosság, az égbolt ték visszfénye ragyog a tekintetében, iwal csábit magához; — kéjesen rin­jat puha ölében s annál vadabb ággal merülsz bele s annál vadabb dváncsisággal merülsz bele s annál mo­tóbb szerelemmel élvezed az ölelését, nert nem tudod, melyik pillanatban ikozza vesztedet . . . Ha ma megtehettem volna, elkövetem i nagy hűtlenséget s elutazom. Holnap aár nem teszem. Addigra megint bele­zeretek magamba, vagy abba a vala­ribe, aki azt állította, hogy csak maga­dat szeretem. Olyan leszek, mint a ;gidó rabszolga, akinek a Mózes törvé­rye szerint való nagy jubileum hiába idta vissza a szabadságát: annyira meg­zerette a gazdáját meg a rabságo 1

Next

/
Thumbnails
Contents