Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-12 / 47.szám

1 órakor ebéd a tiszti étkezőben, fél 4 kor a legény-ég vigalma a kaszárnya udvaron, este 8 órakor társas-összejövetel és zene a Fürdő vendéglőben. — Hefyesbbitós. Győrfíy Lajos volt érseki tanitoképezdei tan ir haláláról emlékezve meg, lapunk előző számában a többek között azt irtuk, hogy „tizen két évi szolgálata után egy fillér nyűg dijat sem kapott, az iskolafenntartó hercegprímásról " Illetékes helyről nyert értesülés alapján nevezett tanár nyugdijat azért nem élvezett, mivel 1896. évi június 3-án tartott tanári konferen cián, nyugdíjigény ének fenntartása nélkül, állásáról lemondott. — A Simor-utcái fasort, mely körtefákból állott, a tavaszszal a város kiásatta és helyette gyümölcsnélküli díszfákat ültetett. Most konstatáljuk, hogy a facsemeték mellé vert karók jórészt kihajtottak es vidáman lombo s-oduak, a fák azonban jórészt alusznak. — Szigorlat Berényi Zsigmond ©rvos tanhallgató, dr. Berényi Gyula városi kerületi orvos fia, a budapesti egyetem orvosi fakultásán kitünö sikerrel tette le az első szigorlatot. — Térzene. A mult c ütörtökön a primásk értben rendezett térzene igen üde gondolat volt a ka onaság részéről, mert mint tapasztaltuk, az árnyas sétányok különösen kedvezőek a zenekedvelő közönség kényelmére, mindenesetre inkább, mint a Széchenyi tér, Nhol az erős déli verőfény terheli a közönséget, avagy a Bazilika-tér, ahova felvonulni sokakra kényelmetlen. Kár, hogy nem volt eléggé publikálva, mert a katona tiszti c-aládokon kivül kevés uri ßözönséget láttunk. — A gázmű. A „Komáromi Újság'' legutóbbi számáhól vesszük át az alábbi hirt „A gázmű 1903. évi üteméről szóló jelentés s'étküldetett, amelyből a következő adatodat emeljük ki. A gázfogyasztás 331587 m

s volt, 75439 m

3 rel több mint 1902 ben. A legnagyobb fogyasztás decemberben volt, a legkisebb júniusban. A gázmű tiszta nyeressége 21812 K 27 fill.-t tett ki." — Csendéieta „Központi" kávéházban. Pénteken délután a központi kávéházban Bártfay Géza lapszerkesztő és Ne deczky László muzslai lakos között verekedés volt. Nagyon csodálkozunk, hogy a komoly üzlettulajdonos nem tudja megtalálni a módot, melylyel ily ismételt jelenetek helyiségében való lefolyásának elejét vegye s az oda szórakozni járó közönségét az esetleg célt téveszthető botütésektől megvédje Ne legyen meglepődve azután, ha jóizlésü polgárok helyiségének látogatásától tartózkodnak. — Katonai gyakorlat. A honvédéi TŰ miniszter értesítette a hatóságokat, hogy folyó hó 24-én és 25 én Esztergomon és Nyergesujfalun keresztül 191 emberből, 151 lóból és 21 szekérből álló próbaüteg fog átvonulni. — Nyilvános nyugtázás. Néhai Bellovits Ferenc síremlékére adakozott összegek kimutatása. Mugurányi József ivén : Lagurányi József és neje 25 kor. Esztergomi takarékpénztár (saját ivén): 100 kor. Feichtinger Blanka ivén : Pfalcz Józsefné 3 kor. Mór ász Antal ivén : Mórász Antal 5 kor. Deiniuger Imre ivén : Deininger Imre 20 kor. — Bérma ajándékoknak alkalmas ajándék tárgyak Király Mór ékszerésznél a legjutányosabban kaphatók. A rokon. — Egy öreg ur, mama. Csinos szőke leány volt, a ki kitekin tett a félig nyitott ajtón az előszobába a értesítette anyját. Ő nagysága hamar levetette a mocskos házi köntösét s felöltötte az ujat, a bodrosat, csipkéset, szalagosat. Egy őszbevegyült, ötvenesforma uri ember csoszogott be. A fekete ruhájáról mindjárt lehetett látni, hogy valami hivatalnokféle. A lakás végett bátorkodik. — Tessék helyet foglalni, — ültette le ő nagysága a kissé kopottas, de azért selyemszövetü táTulásszékben. A szőke leány át akart menni a másik szobába, de ő nagysága intett neki a szemével, hogy csak maradjon. Egy szép fiatal leány sohasem fölösleges, mikor arról van szó, hogy jól kiadják a lakást. Az öreg urak szeme is örömest megakad egy szép leányon s ki a?, a ki ne re-telne annak jelenlétében alkudozni ? Nem mintha őnagyságának más gondolata is volna, persze, majd holmi öreg úr. Ilyen h-napos szobalakú. Nem effélének a számára nevelte a leányát. De mikor itt áll ő nagyságának a szépen bútorozott szobája két hónap óta üresen, nem válogathat ő nagysága, el kell fogadni a lakót, a milyen jön. Tisztességes, szolid embernek látszik. A szoba tetszik neki. Már megnézte. Csak sokalja kisaé a harmincöt formtot havonként. — De kérem, külön bejárat, — emeli ki őnagysága. Az öreges úr haboz. Bizonyára nem volt eízeágábin sem, hogy ilyen drága lakást vegyen ki; de mikor ez a szeretetreméltó úri hölgy olyan nyájasan, hízelgőn tud beszélni: — Meg tetszik látni, milyen nyugodalmas lakás. Ebben a korban már a nyugalom a legcsábítóbb. Ámbár ki tudja ? Olyan éles szem, mint az ő nagysáfgáé, minden pillantást észrevesz, melyet az öreg úr a szép leányra vet. No, no, nem valami félelmes. Miikának van esze. Fittyet hányna az ilyen udvarlónak. Mindez gyorsan megfordul az ő nagysága fejében, mialatt az öreg úr ott szorong a rongyos harmincöt forint miatt s nem meri egyéne sen megmondani, hogy neki olcsóbb szoba kell. — Valami gyámoltalan ember lehet, — véli ő nagysága. Az öreg úrnak ugy rémlik, mintha gúnyos mosolyt látott volna a fiatal leány ajkai körül s lesüti a szemét. Maga sem tudta volna megmondani, hogy történt, kivette a lakást. A nevét kérdezik. Kihez legyen szerencséjük ? Ah, igaz, bocsánat, még nem mutatta be magát! Átadja névjegyét s föláll és hajlong. Távozni készül. — Milka, gyere csak, Milka ! — kiált föl ő nagysága meglepetve. Mind a ketten bámulva és mosolyogva olvassák a névjegyen: Kigyósi Dómok János nyűg. m, kir. pénzügyminiszteri számtiszt Én özvegy Dömök Zoltánné vagyok, — mutatja be magát ő nagysága. Kölcsönösen örvendeznek s megegyeznek abban, hogy ez a gondviselés csodálatos munkája, mely összevezeti a szerető rokonokat, kik addig soha sem látták egymást. Mert a nemes kigyósi Dömök-familia szanaszét züllött már régóta, ki erre, ki arra. Névről is alig ismerik egymást. De most hogy találkoztak, hát szent az atyafiság. Ö nagysága maga mellé ülteti a divánra Jani bácsit. Beszél a boldogult uráról, a birtokukról Szatmármegyében. Mióta az ura meghalt, haszonbérbe adták s feljöttek a fővárosba. Nőknek nem való a gazdálkodás. — Persze, persze, — erősítgeti az öreg számtiszt. Egyébként ő is abba hagyta a gazdálkodást. Egy kicsit hivataloskodott. De minek vesződjék az ember, ha nincs rászorulva ? — Jól teszi Jani bácsi, — helyesli ő nagysága. Nem hisz ugyan egy szót sem az öreg úr dicsfkedéséből. Ismeri már ő ezt; a Dömök-vér mindjárt buzog Az ő nagysága szatmári birtokából is most adogatják el az utolsó holdacskákat. De valami kis pénzecskéje mégis lehet az öregnek. Fukarnak látszik, az igaz, de az atyafiától csak nem fogja sajnálni néha ugy egy egy kis kölcsön alakjában. O nagysága már érti a módját. — Milka. üdvözöld a bácsit. S Milka odanyújtotta homlokát, melyre meghatottan leheli aty-ű csókját Dömök Jáno3. Milyen boldogság az, mikor egy hánytvetett életű agglegény ilyen meleg otthonra tatái i Milka csupa kedvesség, az anyja is. Ok maguk rakosgatnak mindent rendbe a Jani bácsi íróasztalán. Esténként uem kell a kávéházban ülne, a fülledt, füstös le-égőben s várni, mig háromnegyed tizre lesz, hogy kapuzárás előtt még hazamehessen. Most nem mozdul ki hazulról, hol rokoni körben oly kellemes beszélgetés közt telik el az idő. Ott marasztalják vacsorára, majd egyszer, majd máskor. Nemsokára állandó kosztos lesz. — Minek járna Jani bácsi a vendéglőbe ? A takarékos öreget furdalja ugyan az a gondolat, hogy a vendéglő, az a szurtos kis vendéglő, a hová ő járt, sokkal olcsóbb volt; de uram istenem, a rokoni szeretetért is csak áldozni kell valamit. Kell, kell, különösen a farsangon keU. Az az árendás ott valahol Szatmármegyében nagyon késedelmes a pénz küldésével. Az özvegy panaszkodik. — Kedves Jani bácsi kisegíthetne. Szent Györgynapkor majd köszönettel megadjuk. Ugyan hát volna lelke Dömök Jánosnak azt mondani: én nem adhatok, nekem nincs. Mikor Milka is hallja! Dehogy mondaná, sőt inkább azt mondja : — Hogyne ? Nagyon szivesen. — Igaz, hogy keservesen esik az embernek kiszedegetni a takarékpénztárból azt a kis pénzecskéjét, amit huszonöt évi kuporgatással rakosgatott be. De hát nem pótolja ki bőven az az öröm, hogy Mii kát láthatja rózsaszín selyem báli ruhában ragyogva, mosolyogva, gyönyörű nyaka meztelen, szőke haja mintha aranyszálakhói volna ? ^lég éjjel is arról álmodik. A szép szőke leányt látja rózsaszín ruhájában. Mint valami tündér lebeg körülte, megjelenik, meg eltűnik. Egyszer mellette van, oly közel, hogy kezével elérheti, s másik pillanatban már fent repül, csak csengő kacagása hallatszik a távolból s rózsaszín ruhája látszik, mint valami kis rózsás felhő. — Hiába nyújtogatja utána karjait a földön maradt szegény ember. • Dömök János fölébredt. Csodálatos gondolatok kóvályognak még akkor is j a fejében. Valami szokatlan szorongó érzés fojtogatja a mellét. Es egyre csak j az jár az eszében, hogy az a leány most ott táncol valakivel, egy idegennel, aki ráteszi otromba kezét karcsú derekára. Hát lehet az, istenem ? Lehet ? Nyugtalan forog egyik oldaláról a másikra. De ugyan mi köze neki ahhoz ? Hiszen a fiatal leányok fiatal emberekkel táncolnak, az természetes. És Milka azért ment a bálba, nem azért, hogy egy sarokban üljön. — Bolond vagy te Dömök János, — oktatgatja magát a nyugtalankodó ember ; — nagy bolond vagy. Már ugyan miért irigyled a fiatalságtól, hogy mulat ? Azért, mert te sohasem mulattál ? Mert a te életed olyan nyomorúságos remeteségben telt el. Mindig csak ra kongattad félre a krajcárokat, hop.y majd valamikor öreg korodra kissé gond talanabbul élhess. Hát aztán ? Mások okosabban, használják az életet, amig fiatalok. Ugy, ugy, bizonyosan az irigység mardossa, nem egyéb ? De nem tehet róla ? Igazán nem tehet. S mikor örülnie kellene, hogy kis huga most diadalokat arat, ő itt tépelődik és olyan szo moru, olyan ostobán szomorú. Uram teremtőm, hát mi ez ? Nem tudja, csak azt érzi, hogy a szemei megnedvesednek. Ejha, csak nem fogsz sirni, te vén eszelős? Másnap a hölgyek nagyon vigak. — Milka igen jól mulatott, sokat táncolt. A mama bizalmasan megsúghatja Jani bácsinak, hogy szerencséje akadt Miikának. A dolog komoly. A fiatal em ber engedelmet kért, hogy tiszteletét tehesse nálok. Nem aíféle gyerek, akik csak tánczoltatják a leányokat, de akikre, komolyan nem lehet számítani, érettebb fiatal ember s jó állásban van, miniszteri titkár. — Mit mond rá Jani bácsi ? Jani bácsi semmit sem mond, csak elvörösödik és dadog, amiből azonban semmit sem érthe'ni. O nagysága csodálkozva tekint rá. Egész nap oly zavart az öreg ur. Alig beszél valamit s megakad beszédközben és elfordítja szemét, ha ránéznek. Mi lelhette az öreget ? Ö nagysága nem kérdezősködik, mert tudja, hogy a kérdezősködés nem ér semmit. Az ilyen öreg ember a legkisebb érintésre mint a csigabiga behúzódik a házikójába. Csak figyel ő nagysága, éles szemmel, vigyázva s bámulatos az, amit észrevesz. — Milka te, szólt, mikor kettecskén maradtak a leányával, — tudod, mi a bácsi baja? S/erelmes beléd. Kacagva mondta, de a leány bosszúsan ugrott föl: — Én belém ? Az a vén majom! ö nagysága csittitotta : — No, no, édes leányom, hiszen azért nincs mit haragudni. Ha szeret, hát arról nem tehet szegény bácsi. — Engem ne szeressen, — felelt ingerülten a leány. O nagysága azonban gondos anya, akinek bölcs eJőrelátása mindenre kiterjed. Oh. az ilyen gyöngéd szívű nagybécsi megbecsülhetetlen. Ki adná máskép a pénzt a vacsorákra, mikor a niszteri titkár úrhoz van szerencséjök? Ki fizetné ki a drága kelengyét, melyet ő nagysága a Milka számára rendel ? A pompás bútort, a selyemruhákat, a fényes asztali ezüstöt? S kire lehetne hivatkozni, mikor arra célozgat az ember, hogy Miikára még más örökség is vár ? Dömök János nem fogja megmondani, hogy azt a kis pénzecskéjét, azt a pár ezer forintot már mind kiszedegette a takarékpénztárból s már nincs egyebe mint az a hatvan forint havi nyugdija, arra is adósságot csinált már. Csak mikor elutazott a fiatal pár a nászútra, akkor kezdi összecsomagolni a kis holmicskáját az öreg ezámtiszt. — Mit csinál Jan bácsi ? — kérdezi meghökkezve az özvegy. — Elakar tőlünk költözni ? Dömök János erősen törülgeti a homlokát és dadog valamit: — Kénytelen vagyok, édes húgom. Dömök Zoltánné sokáig nem érti meg, végre aztán csak mégis megérti: — Ugy ? Persze, ha ugy áll a dolog, nem tartóztathatom, Jani bácsi. Nem, nem tartóztatja. Elég, ha ki nem dobja. — Hát Isten áldja meg, Jani bácsi. Vértesi Arnold.