Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-09 / 46.szám

ESZTERGOM es TIME A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTEKG OMVIDÉ KI GAZDASÁGI EGYESÜLETINEK HIVATALOS LAPJA. Megjeleriik Vasárpap és csütörtökön. JTLLŐFIZETESI ÁRAK '. BfiéM évr — — — — 12 kor. — ill. Fái évre — — — — — 6 kor. — iil. N»£yecl évr» — — — — 3 kor. — fii. Esye» %r.&m ára: 14 iil. Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyilüerek és hirdetések küldendők Kossuth Irajos (azelőtt Buda) utca 485. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Í<$~ Gazdaközönségünkhöz. Esztergom, június 7. Az Eszt. és Vidéki Gazd. Egyesület legutolsó közgyűlése eredménytelenül oszlott szét. A vezető férfiakon kivül oly kevés számban jöttek össze a tagok, hogy a közgyű lést, dacára a nagyfontosságú tárgysorozatnak, megtartani nem lehetett, mivel határozatképes szám jelen nem volt. Ez a közöny a gazdaközönség részéről annál inkább is megmagyarázhatván, mert az évek hosszú során át pangó egyesület a pár év előtt végbement reform óta, mikor a vezetés rendszeres kézbe került, mint adminisztráló, mint tanulságos példákat felmutató intézmény erős lendületet vett. Nincs a vidéknek egy gazdasági mozgalma, melyben az egyesület vezérszerepet ne vinne, a megyei gazdasági bizottsággal karöltve hathatósan nem működnék közre mezőgazdasági viszonyaink és érdekeink előmozdítására részint tanulságos előadások, részint dijas pályázatok kitűzése, részint bemutató kísérletek rendezése által. Legfőbb ideje volt immár, hogy az egyesület lábra kapjon, mert az oly körülmények, milyenek között e na

gy» áldásos tevékenységre hivatott egyesület vergődött a múltban, nemcsak az egyesületi élet teljes feloszlására vezettek volna, hanem arra is, hogy ezáltal vármegyénk gazdaközönsége elesett volna egy oly tényezőtől, mely őt nehéz helyzetében önzetlen barátként mindenkor támogatni volt hivatva. Hisz azok a kedvező kormány-intézkedések, melyek a legutóbbi évtized szakminisztereitől napvilágot láttak, a vármegyei gazdasági egyesületek tevékeny közreműködése nélkül alig bírják létrehozni azt a közgazdasági eredményt, amelyet elérni kivannak. Hogy azonban a gazdasági egyesületek ebbeli feladatuknak kellőleg megfelelni képesek legyenek, első sorban szükségük van a gazdaközönség támogatására. — Mert csak igy lesz a gazdasági egyesület oly helyzetben, hogy oly hatásos és célirányos működést fejtsen ki, amely a nehéz viszonyok között küzködő gazdáink jobblétét előmozdítsa. Az „Esztergom is Mile" tárcája. Luzyné asszony. Belépésemkor Pauline de Luzy szó nélkül nyújtotta felém szép fehér kezét. Es hallgattunk mindketten percekig. Fátyolos kalapja hanyagul volt az egyik karos székre vetve. A spinett-en „Orpheus imája"-nak hangjegyei. Az ablakhoz lépett s a napot nézte, amely ragyogva merült a vérvörös szemhatár alá. — Asszonyom, — szóltam végre, — emlékszik-e még szavaira, miket két esztendeje nap-nap' után ismételt nekem, ott ama hegy tövén, ama folyam partján, amerre a szeme épp most révedez ? Emlékszik-e még, mily jóslatos sejtelemmel rémlesztette elém a megpróbáltatások, a büntettek és a rettegések napjait? Szerelmem vallomását visszabűvölve ajkamról, ezt mondta akkor: „menjen és küzdjön a jogért s a szabadságért, barátom!" S amióta az ön keze, asszonyom, melyet csókjaimmal s könynyeimmel boríthattam volna, kiadta utamat, rettenthetetlenül törtettem előre ezen az uton. Engedelmeskedtem önnek, harcoltam tollal és szóval szüntelenül. Két esztendő óta fáradhatatlanul küzdöttem az éhes csürhe ellen, mely csak zavart és gyűlölséget támaszt mindenfelé, sikra szálltam a tribünök ellen, akik a népet hazug jelszavak lazításával vezetik tévútra s elkeseredetten ostoroztam a gyávákat, akik a fölzudult erőszaknak megadták magukat. Kezének egy mozdulatával hallgatásra kért. A kert illatos szellője, mely eddig csak a madarak dalát ringatta, most távoli rekedt ordítást hozott: „Lámpaszögre az aristokratával! Tűzzük póznára az a fejét!" Elhalványodott s egyik ujját ajkán tartotta mozdulatlanul. — Üldöznek valakit, — jegyeztem meg. — Napról napra csupa házkutatás, csupa letartóztatás. Talán be akarnak hatolni ide is. Megyek, nehogy kompromittáljam. Bár ebben a kerületben nem igen ismernek, mostanában mégis kissé veszedelmes vendég vagyok. — Maradjon! A kellemetlen kiáltások ujból megremegtették a szoba békességes csöndjét s ezúttal léptek zaja és fegyverek zöreje is vegyült belé. Közelednek; minden szó tisztán érthető: »Zarjatok el a kijáratokat! Ne menekülhessen a gazember !" A veszedelem növekedtével ugy látszott, helyreáll Luzyné asszony lelkében a nyugalom. — Menjünk a második emeletre, mondta, — onnan a zsaluk mögül figy e« Ebben a munkájában az egyesül

et joggal támaszkodik minden egyes gazda vállvetett közreműködésére. Saját jól felfogandó érdekeiket tévesztik szem elől, ha nem látják az egyesületben mindenkori támogatójukat. Az a gazd.ikÖ2Önség, mely földbirtokán meghúzódva változatlan szerénységgel igyekezett éveken át feladatának megfelelni, majd az elemi csapások, majd a merkantil üzelmek ellen küzdött, de mindig bizalommal a jövő iránt, ez e földmives és kisbirtokos osztály van utalva az egyesület támogatására. És az egyesület éveken át tartó lankadtsága alatt nem csoda, ha belefáradt és elkeseredett a várakozásba. Mert volt is annak oka. Amitől csak fél a magyar gazda : fagy, jég, hó, dér, szárazság, ragya, vihar, hőütés, árviz, belviz mind az ő keze munkájának ártott, a gazdaság minden veszedelme : száj és körömfájás, lépfene, sertésvész, takonykór, orbánc, egér, férgek, filloxera, peronoszpóra, lisztharmat, üszög, rozsda mind őt sújtja, a kereskedelmi gabona-spekuláció mind őt fosztogatja, amerikai, indiai ver-. lemmel kisérhetjük a történendőket. De alig hogy a folyosóra léptünk, egy emberen akadt meg a szemünk, aki halálsápadtan, fogvacogva, térdremegve támaszkodott a falnak. S ez a kisértetszerü alak fojtott hangon szólt: — Mentsenek meg, rejtsenek el! . . . Nyomomban vannak . . . Kertembe hatoltak, feltörték ajtómat . . . J önnek!.. Luzyné asszony ráösmert Planchonnetre, az öred filozófusra, aki a szomszédban lakott. Suttogva kérdezte: — Szakácsnőm nem látta meg ? Ő a jakobinusok hive. — Senki sem látott meg. — Hála Istennek, szomszéd ! S hálószobájába vezette. Követtem Őket. Búvóhelyet kellett találni, ahol Planchonnet pár napig, vagy legalább néhány óráig rejtve maradhasson, hogy az üldözőket félrevezethessük, kifáraszthassuk. Elhatároztuk, hogy mindaddig őrködui fogok, mig jeladásomra alkalmas pillanatban barátunk a kis kertajtón majd tovamenekülhet. Szegény öreg alig birt a lábán állni ; esze is, mintha egészen megbénult volna, j Akadozva beszélte el, hogy őt, a papok s királyok ellenségét mily oktalanul üldözik, ráfogván, hogy Cazotteta^ összeesküvést szőtt a constitutió ellen s augusztus 10-én résztvett a Tuileriák védelmében is. Az igazság pedig az, hogy Lubin bosszút farral ellene. Lubin, seny, szerb sertés, román búza, olasz bor mind az ő rovására spekulál, szóval az elemi, kereskedelmi és politikai csapásoknak ő a vészfogója és ezen küzdelme között hiányzott rá nézve a jótékony kéz, amelyet egy jól szervezett gazdasági egyesület nyújthat feléje. Az egyesület jövő működése nem lehet sablonszerű, mert egész sereg gazdasági ügy vár tapintatos és megfontolt elintézésre. Mert hogy a régi idők által vont szekér a régi kerékvágásban döcögjön tovább, azzal a gazdaközönség nem nyerne. A gazdasági egyesületnek programmszerüleg kell működnie, vizsgálni a bajok természetét, tanulmányozni az orvoslás módszereit. Am étben a munkájában hathatósan csak maga a gazdaközönség segítheti elő. Erkölcsi kötelessége tehát minden jobb gazdának, de a gazdasági érdekeket szivén viselő minden polgárnak is, hogy megfeleljen a gazdasági egyesület által ismételve kibocsátott felhívásnak és tömegesen lépjen be az egyesület kebelébe. Az egyesület mostani anyagi viszonyaival nem felelhet meg teljes a mészáros, akit ő annak idején százszor is megfenyegetett botjával, hogy a hust becsületesen mérje s aki most élén áll a szekciónak, amelyben mészárszéke van. Miközben el-elfúló hangon mondta el mindezt, ugy rémlett, hogy Lubint már eleven valójában látja maga előtt, mert borzadva födte el tenyerével arcát. És a folyosón már tényleg léptek zaja hallatszott; Luzyné asszony bereteszelte az ajtót s az Öreget egy spanyolfal mögé tuszkolta. Kopogtattak s Pauline a szakácsnője hangjára ismert, aki jelentette, hogy a hatóság a nemzeti gárda kíséretében már a kapu előtt van s házkutatást akar tartani. — Azt állítják, — mondta a leány, — hogy Planchonnet idemenekült. Jól tudom, hogy ez nem igaz, hogyan is adhatna az én asszonyom egy ily gazembernek menedéket, de ők nem hisznek nekem. — Bocsásd be hát őket, szólt ki Luzyné asszony az ajtón, — kutassák át a házat a pincétől a padlásig. — Planchonnet e szavak hallatára eszméletlenül rogyott össze a spanyolfal mögött. Nagy bajlódásomba került eszméletre keltenem, miután halántékát hideg vízzel locsolgattam. A fiatal aszszony csodálatos hidegvérrel bátorította: — Bízza csak rám magát, barátom. Hisz tudhatja, gyakran mily ravaszsáÉ