Esztergom és Vidéke, 1904

1904-06-09 / 46.szám

mérvben feladatának, azért igy kell annak pénzerejéhez hozzájárulni. Az egyesü'etbe való belépés egyik jelentős eszköze az egyesület felvirágzásának. Az egyesület igazgatósága által ismételt felhivasnak tehát készséggel megfelelni kell minden jó gpzdának és polgárnak. Sajnos, hogy nálunk minden előszeretettel hajlik az indolencia karjaiban. Pedig nem tudjuk elég ékesszólással magyarázni gazdaközönségünknek azokat az előnyöket, amelyeket egy virágzó egyesület nyújthat a gazdáknak. Azért oda kell hatni a hatóságoknak is, hogy az egyesületet nemes törekvésében elősegítsék. A községekben a jegyzők és tanitók nem hozhatnak méltánylandóbb áldó" zatot gazdasági ügyünknek, mint ha minden erővel buzdítani igyekeznek a jobb gazdákat az egyesületbe való belépésre. Olvasókörök szintén közreműködhetnek és pedig jó sikertel működhetnek közre, hogy minél több ügybarátot szerezzenek. Azért fordulunk minden tényezőhöz, amely a földmivelésügye, a legfontosabb nemzeti érdeket szivén hordja, hogy hasson oda, miszerint ezen szép auspiciumokkal indult gazdasági egyesület az önzetlen támogatás és lelkes pártolás által támogatva mielőbb hivatása magaslatára emelkedhessek és továbbra is hathatós vezetője és mindenütt tevékeny gyámolitója legyen megyénk mezőgazdáinak. Masque de fer. teremthetnénk nyers terményeinkből, exísztenciát, vagy legalább is tisztességes mellékkeresetet tudnak teremtetni azon külföldön élő magyaroknak, akik egyéb híján e közvetítéssel foglalkoznának. S megtartanák és a haza számára meg teremtenők az erős kapcsot az országokon keresztül. magyarjai. Esztergom, juni 8. Az európai nemzetek között, melynek fiai künn a külföldön, akár a kontinensen, akár az óceánok másik oldalán élnek, a magyar nemzet — Űrnapjának ünnepét a belvárosban vasárnap tartotta az egyház a szokásos pompával. Az ünnepi körmenetet dr. Fehér Gyula plébános vezette fényes papi segédlettel s részt vettek benne Vimmer Imre polgármester vezetése alatt a városi tanács tagjai. A kivonult diszszázadot Platzer József kapitány vezényelte. — Az Oltáregys-sület e hónapi ájtatosságát a szab. kir. városi plébániatemplomban tartja. Június 11-én, szombaton délután a plébánia templomban gyónás, június 12 én ugyanott szentségimádás és áldozás. — Dr. Wal er Gyula p. kanonok Budapestre utazott, hol a sz. Ferencrendü nővérek városligeti templomában holnap szent beszédet mond. — A tornaegyesüietbői. A tornaegyesület választmánya szombaton este tartott ülésén elhatározta, hogy amennyiben az egyesület szigetikertjét naprólnapra mindjobban látogatják, egy második tennis pályát készíttet, melyhez j már hozzá is fogtak. — A főgimnáziumi érettségi vizsgálatok szóbeli része f. hó 7.-én és és 8-án folyt le dr. Franc-ics Norbert kir főigazgató . és dr. Fináey Ernő miniszteri biztos j egyetemi tanár jelenlétében. A vizsgák j eredményéről jövő számunkban refe\ ráluok. S — Térzene. A katonazenekar ma esti 6—7 óra közötti időben a primás kerti ben (volt díszkertben) játszik. Műsor : j „Tekintetes úr" induló Neunertól. Myrtusvirágok. Keringő Strauss J.-től. Finálé a Bocaccióbál. Szemelvények Gounod „ Der Tribut von Zamora" cimü operájából. Végül: „Für lustige Leüt" egyveleg Konnaktól. — Jegyzőegyleti közgyűlés. Az „Esztergommegyei községi és körjegyzők gok telnek ki tőlünk asszonyoktól. Azután nyugodtan, mintha valami rég megszokott, mindennapi munkát végezne, kissé előbbre tolta az ágyat az alkóvból, félrevonta a takarót s a matracokat oly módon rakta széjjel, hogy a fal felé eső részen a legmagasabban és a legmélyebben fekvő között jókora köz maradt. Alig történt meg ez az előkészület, zavaros lárma kerekedett odakünn a lépcsőn: csizmák, fatalpak, fegyverek kocogása, rekedt hmgzavar. Iszonyú egy pillanat volt ez. De a zaj csakhamar tovavonult, föl a padlás felé. Rögtön megértettük, hogy a gárda a jakobinus szakácsnő vezérlete alatt legelőbb is a padlást kutatja át. Szinte remegett a mennyezet, káromkodás, vad kacaj, lábdobogás hallatszott s a szuronyos fegyverek döngése a gerendázaton. Föllélegzettünk, de egyetlen perc veszteni való időnk se volt. Sietve segítettem be Planchonat-et a matracok közé s betakartam. Luzyné asszony fejcsóválva nézte az Agyat. Gyanús látvány volt ez igy. Megkisórlette jobb rendbe rakni a vánkosokat, de sehogy sem volt megelégedve munkájával. — Bele kell feküdnöm magamnakfis, — mondta. S az órára nézett; esti hét óra volt. Nagyon is meglepő dolog volna, ha már az első sorokban áll. Legalább másfél millióra tehető azok száma, akik kivándoroltak ebből a hazából, nem uj hazát keresni, óh nem ! Mert aki ebben a hazában látta meg az Isten napját, aki itt töltötte el ifjúságát, az akármerre vitte is a sors, forró szerelemmel gondol vissza az elhagyott édes hazára. Másfélmillió magyar azért küzködik künn az idegenben, hogy megkeresse napi kenyerét. Ők, szegények, nem feledkeznek meg a hazáról, de a haza, sajnos, megfeledkezik róluk, Idehaza, az intéző körök körök követik el azt a véghetetlen nagy mulasztást, hogy a külföld magyarjaival nem törődnek semmit, akár boldogul az idegenben a mi hazánk fia, akár elzüllik, éhen hal, oly keveset törődnek velük az intéző körök és az osztrák magyar konzulátusok, akár a Grönland eszkimóival. Más nemzetek, a németek, angolok, franciák s még a spanyolok is a nagy morális kötelességet a külföldön élő fiaikkal szemben nemcsak hogy nem rázzák le, hanem egész tekintélyüket latba vetik, százezreket és százezreket áldoznak évente, hogy a külföldön élő földié ket összetartsák, támogassák, megmentsék és fentartsák a haza céljaira. Példának okáért Amerikában a németeknek világlapjaik vannak s olyan szövetségük, mely az Unió kormányával szemben is minden alkalommal érvényre juttatja az Egyesült államokban lakó német származású állampolgárok érdekeit. Persze, ha a német birodalomnak külügyi hivatala minden tekintetben nem támogatná e szövetséget, illetve, ha maga a német birodalom nem állana mögötte, az ugyan keveset nyomna a latba. Valami félmillió magyar . él az Egyesült Államokban teljesen elszakadva a magyar hazától. Még csak annyira sem törődnek velük, hogy megmentsék őket azoktól a sajnos magyar származású szédelgőktől, akik rajszámra lepik el a kikötőt ilyenkor ágyban találnák. Betegséget sem tetethet, hisz a jakobinus szakácsnő keresztül látna a cselen. Jó néhány pillanatig töprengett aggodalmasan ; azután nyugodtan, fölényes méltósággal vetkőzni kezdett szemem láttára, lefeküdt, nekem pedig megparancsolta, hogy azonnal vessem le cipőmet, kabátomat, galléromat. — Szeretőm lesz, igy koll bennünket meglepniük. Ha jönnek, nem szabad ráérnie, öltözetének hiányosságait rendbehozni. Alsó ruhában, kuszált hajjal, ugy nyit majd ajtót nekik. Előkészületeink éppen véget értek, mikor a nemzeti gárda káromkodva, átkozódva hagyta el a padlást. Szegény Planchonnet et akkora remegés fogta el, hogy az ágy is reszketett belé s lélekzetvétele oly hangos volt, hogy ezt a sipitást még künn a folyosón is meg kellett hallani. — Kár, — suttogta Luzy asszony. — Kis mesterfogásunkkal már ugy meg voltam eb'gedve. De azért még ne essünk kétségbe ; Isten segits ! Durva ökölcsapástól döngött meg az ajtó. — Ki az ? — kérdezte Pauline. — A nemzet megbízottai! — Nem várhatnának egy pillanatig? — Nyisd ki, vagy bezúzzuk az ajtót. — Eredj barátom, bocsásd be őket. Planchonnet most hirtelen, mintha csoda a hajó érkezésekor. Arról pedig, hogy konzulátusaink, illetve azok vezető emberei társadalmilag is arra törekednének, hogy a magyarok helyzetén erkölcsileg lendítsenek, arról szó sincs. Ami egyesületük, apró lapjuk van az Egyesült Államokban a magyaroknak, azok csak tengenek-lengenek valuhogy. Einek halnak, boldogulnak vagy elkallódnak a magyarok az idegenben, anélkül, hogy ez a nagy haza még az ujját is megmozgatná értük. Másutt, az egész világon még rosszabbak az állapotok. A mulasztásért a felelősség első sorban a konzulátusokat, illetve a külügyministeriumot terheli, de talán még nagyobb az a mulasztás, melyet a magyar kormányok követnek el évtizedeken keresztül. Nemcsak véreink pusztulnak el, nemcsak Magyarország tekintélyét a külföldön ássa alá ez az állapot, hanem az egyúttal nagy anyagi kárt is okoz nekünk. Folyton panaszkodunk amiatt) hogy nincs exportja a nyersterményeinknt-k. Nyersterményeinket helyes kereskedelmi politikával az egész világon elhelyezhetnők a leg jobb árakon, ha szervezve lennének a külföldön, különösen az óceánon tul azok az intézmények, melyek az exportálást közvetítenék. Ezeket az intézményeket gyorsan és lehető legolcsóbban lehetne megteremteni a külföld magyarjaival. Nem kell más csak minden nagyobb városban, ahol néhány magyar él, magyar egyesületet szervezni, mely a konzulátus hivatalos védelme alatt állana. Az egyesületeket kész örömmel csinálnák meg idegenben bolyongó véreink, ha ebben hazulról az illetékes körök csak erkölcsileg is támogatnák őket. S ezekkel az egyesületekkel aztán nagyon szépen megehetne teremteni a magyar export közvetítő intézményt, mert maguk az egyesületek lennének a közvetítők. Dupla célt lehet ezáltal elérni. Exportot, nagy reményekre jogosító exportot történt volna, megszűnt remegni és nyögni. Elsőnek Lubin lépett a szobába, széles szalag a derekán, egy tucat fegyveres a nyomában. Pillantása majd rám, majd Luzyné asszonyra vetődött. „Ördög és pokol!" kiáltott föl. „Hisz itt egy szerelmes párt piszkáltunk föl, teringette! Ezer bocsánat, bájos asszonyom !" Azután az őrséghez fordult. „Csak mi, szanszkülottak, tudjuk még, mi a becsület!" De minden erkölcsi fölháborodása dacára is, ugy látszott, eléggé jó mulat ezen a kis lele- lezésen. Oda ült az ágy szélére s állon csipve a szépséges arisztokrata hölgyet, gúnyolódva szólt: — Persze az ilyen szájacska nem is arra való ám, hogy éjjel-nappal holmi miatyánkot motyogjon. Kár is volna érte. De a köztársaság érdeke mindenekfölött ! Mi Planchonnettet keressük, az árulót. Bizonyos, hogy itt van. Meg kell őt kaparintanom. A guillotinre vele! Hejh, de boldog is leszek I — Nos, keresse hát. S keresték szegényt a bútorok alatt, a szekrényekben, szuronyaikkal megpiszkálták az ágyalját s a matracokat is. Lubin megvakargatta a füle tövét s lopva egy-egy pillantást vetett rám. . Luzyné asszony attól tartva, hogy most I majd engem fognak elő, csodálatos léj lekjelenléttel fordult hozzám : I — Kedves barátom, — szólt, — te ezt a házat épp ugy ösmered, akárcsak jó magam, fogd a kulcsokat s vezesd Lubin urat mindenfelé. Tudom, hogy örömödre szolgál, jeles polgártársainkj nak egy kis szívességet tenni. A pinczébe vezettem őket, ahol eléggé I tekintélyes mennyiségű palacknak hágtak a nyakára. Lubin puskatussal borítván föl a teli hordókat, végre jónak látta odahagyni a borban uszó pincét s takarodót fúvatott. A vasrácsos kapuig kísérjem a gárdát s bezárván a kaput, Luzyné asszonyhoz siettem a hirrel, hogy mentve vagyunk. — Planchonnet ur! Pianchonnet ur! — kiáltott ő védencére izgatottan. Gyönge sóhajtás volt a felelet. — Hála Istennek ! — sóhajtott föl a szép asszony is. — Planchonnet ur, ön engem iszonyú rettegésbe ejtett. Már halottnak gondoltam magát. Majd hozzám fordult: — Szegény barátom, akinek oly nagy öröme telik benne, hogy nekem időrőlidőre elmondja, mennyire szereti — most ezt többé nem fogja mondani! Anatole France.