Esztergom és Vidéke, 1904
1904-06-02 / 44.szám
cok után fosztattak meg. Mégis sem Orosz, sem Németországban nincsenek tekintette! e históriai jogra s a lengyeleket erőszakkal oroszitják illetve germanizáljik. Nálunk a nemzetiségnek semmiféle históriai előjoga nincs. Sem a tó tok, sem a szászok, oláhok, szerbek soha külön államot az államban nem alkottak azon ezer esz tendőn belül, amióta ez az ország Magyarország. Századok előtt bizonyos közigazgatási önkormányzattal is csak a szászok birtak, akik éppen ugy mint az oláhok és szerbek, bevándoroltak s a magyar állam oltalma alatt tartották meg századokon keresztül nyelvüket szokásaikat és nemzetiségi kultúrájukat. Mindezek dacára a nemzetiség megóvása és föntartása tekintetében sokkal jobb dolguk van, mint bármely történelmi előjoggal biró nemzetiségnek a külföldön. Ugy látszik nngyon is jó dolguk van, mert folyton a magyar állameszme csorbításában törik a fejüket, természetesen csak azért, mert büntetlenül csak a türelmes magyar állam égisze alatt lehet ilyet tenni. Más országban már régen alaposan a körmére koppantottak volna mindazoknak, akiknek az uralkodó faj nemzetiségi politikája nincsen Ínyére. Pedig milyen kevés az, amit a magyar állami eszme a nemzetiségektől megkövetel ! A hazaszeretet, az állam hivatalos nyelvének, tehát a magyar nyelv tudását, illetve az iskolákban való kötelező oktatását. Mennyiségileg korlátlan nemzetiségi sajtószabadságot és kultúrát élveznek és a lehető legtökéletesebb jogegyenlőséget. Ha ennél több jogot adnánk nekik az már csak előjog lehet. Elég sajnos, hogy vannak közöttünk vezető emberek, akik előjogokat kivannak, akik hangoztatják, hogy nem hajlandók elismerni a magyar faj szupremációját, tehát a magyar nemzeti állam eszméjét. Es itt már aztán elszakad türelmünk nyulékony fonala. Az ilyen izgatónak torkára kell forrasztani a szót. Vagy föltétlenül meghajlik a hazát egy évezreden át fentartó magyarság eszméje előtt, vagy kivándorol, vagy lakol. A szupremáciának szentnek és sérthetetlennek kell lennie ! Mert csak az biztosithat bennünket arról, hogy hazánk el nem merül majd a torlódó népek áradata! an. A. T. alkalommal több közéleti előkelőségnél tett bemutatkozó látogatást. — Harminc éves találkozóra hívják fel Acsay Ferenc győri főgimnáziumi igazgató és Hérics Márton ászári plébános mindazokat, akik a győri főgimná ziunaban 1874 ben tették le az érettségi vizsgát. A találkozó Győrött f. évi július 11-én les/- délután 6 órakor a főgimnázium di*ztermében, hol megállapítják a másnapi programmot. Jelentkezést, valamint az ünnepséget érintő indítványt szívesen fogadnak és erre vonatkozó tudakozódásra szívesen válaszolnak Acsay Ferenc és Hérics Márton. — Eljegyzés. Kathona Sándor n-ig mándi kir. alj. biró a napokban jegyezte el Szarka G-izike kisasszonyt, Szarka Géza puszta szentmihályi földbirtokos házias erényekkel ékeskedő bájos leányát. Igaz szívvel sok boldogságot kívánunk a szerelem szőtte kedves frigy hez. — Megjutalmaz As. Perényi József dághi kántortanító a magyar nyelv tanítása körül szerzett érdeme elismeréséül az állam részéről 100 korona jutalomban részesült, mely kitüntetésben csakis a legjobb előmenetelt felmutatni tudó tanítók részesülnek. — Lemondás. Pelczer Lipót doroghi esperes plébános, ki Bartra neveztetett ki plébánosnak, ezen állásáról lemondott. — Ünnepély Farnadon. A farnadi ref. templom száz éves fennállását ünnepelte május 29-én a hitközség, mely ünnepélyen Antal Gábor, a dunántúli kerület ev. ref. püspöke is részt vett, kit visszatértében dr. Komlóssy Ferenc p. kanonok látott vendégül. — Zászló SZenteíés. Az érseki felsőbb nőnevelő intézet Mária kongregációja testületi zászlajának megszentelése tegnap volt az apáca zárda templomában. — Halálozás. Dr. Uhlárik János, esztergomi főegyházmegyei áldozópap, bölcseletdoktor, főgimnáziumi tanár, Nagyszombat szab kir. város képviselő testületének tagja f. hó 30 án 44 éves korában, áldozópapságának 21-dik, tanári működésének 20 dik évében, hosszas betegség után elhunyt. — Gazdák figyelmébe. A székesfehérvári m. kir. állami méntelep 3-ik oszt. parancsnoksága tudatja a lótenyésztő községekkel, hogy a még szolgálatban lévő katonák szabadságoihatása végett az esztergomi járás területén lévő bajnai fedeztetési állomás ez évben kivételesen már június 10-én be fog vonatni. — A komáromi gimnázium kirándulása Esztergomba. A komáromi gymnázium tanári kara az intézet ifjúsága részére június 8-ára kirándulást tervez. A kirándulást egyrészt tanulságos lesz, mert a délelőtt folyamán Esztergomban törté neti és művészeti nevezetességeit tekintik meg, másrészt kellemesen szórakoztató, mert a délutánt a kies fekvésű Kovácspataknál töltik. A kirándulók a Magyar Folyam és Tengerhajózási Részvénytársaság külön személyszállító hajóján jönnek Esztergomba. — A városi iskolaszék tegnap délután ülést tartott, melyen az évzáró vizsga lat rendjét és a vizsgára kiküldött ta< gok névsorát állapította meg. — A "Szabadság" ellen A Szabadság cimű lap iránya ós szelleme eller megindított mozgalom egy jelentékeny kontingensét vonta össze a közvélemény nek vasárnap délután a Magyar Királj nagy termében. Mintegy 300 polgárra volt tehető a megjelentek száma, köztül a közélet több kiválósága Frey Ferenc orszgy. képviselővel ólén. Az értekez letet Vimmer Imre polgármester tártai mas beszéddel vezette be, ismertette £ gyülekezés célját és a kivitel módoza tait. Majd Dóczy Ferenc szólalt fe^ szintén érdemleges érvekkel támogatta az állásfoglalás szükségességét ezer helyi lap ellen s felolvasta a következí határozati javaslatot: „Az értekezleten megjelent polgár ez a tudat megbénított teljesen, azért nem lett belőlem semmi. Es hogy milyen semmi vagyok, azt ma este tudtam meg. Szegény vagyok. Én mégis összehoztam annyi pénzt, hogy a mai premier alkalmából egy remek bokrétát nyújtottam föl neki. Sok virágot kapott. Mind magához ölelte, de mikor felvonás után kitapsolták, az enyimet hozta ki, mert a legszebb volt. Én pedig ekkor rohantam föl a szinpadra az öltözője elé, hogy talán majd most visszaemlékezik reám, talán szivesen fogad, talán elmondom neki, hogy évek sora alatt mit éltem át, majd magam sem tudtam mire gondoltam, de éreztem, hogy beszélnem kell vele. A virágai között babrált, a mikor fölértem. Az öltöző előtt sok ember állt, nagy urak, újságírók, színészek, kóristalányok, mind egy szál virágért esengett. — Adok, mindjárt adok, szólt ő és sorra nézegette a bokrétákat. Egyszerre kezébe akadt az enyém. Kitépte a névjegyemet. — Kelényi István! — olvasta han go san. S azzal neki esett a bokrétámnak tépte, szakgatta szálait adott belőle boldog-boldogtalannak, kinek egy szálat, kinek többet. Pár pillanat alatt összetépték a virágaimat, nem, nem a virágaimat, a szivemet. S nekem mindezt látni, érezni kellett. Oda szerettem volna menni, megfojtani azt a kegyetlen asszonyt, de nem tudtam mozdulni, csak IMH^^R^^^BHIII IW^LWB SB^^^H^^^^ ^í^íAMWBd •Ht^^í^^ílllBIB AH BACILLUSOK DALA. Mindhiába törtetek ránk Szérumokkal doktorok, Hős fajunknak csillaga már Nem sokára fölragyog. A megyei hatóságtól Jött ki sok kemény ukáz : Mi okoztuk, hogy dühöngött Vörheny, tüdövész, hagymáz. De megsajnált ám a város # S a sok görbe csatornát Langyos hévvizzel öntözte A serény tűzoltóság. Igy aztán a meleg vizáén Tenyészünk vígan tovább, S felvirágzik az „entre prise de" .. . E hanyatló iparág! * — Űrnapjának ünnepét a hagyományos fénynyel és pompával fogják megünnepelni a Bazilikában, méltóan a nagy nap jelentőségéhez. A főszékesegyházbun az ünnepi nagymisét Boltizár József püspök érseki helytartó fogja celebrálni, a körmenetet pedig dr. Rajner Lajos prelátus fogja vezetni a helybeli papság segédlete mellett. A körmenetben szokás szerint a polgári és katonai hatóságok fejei is részt vesznek. — Házasság. Szilárd Béla dr. muzslai szolgabíró folyó hó 14 én tartja esküvőjét szép arájával, Fáy Rózsika hölgygyei a belvárosi plébánia templomban. — Az államépitészeti hivatal uj főnöke Perszina Alfréd kir. főmérnök már városunkba érkezett és hivatalát átvette Thaly István műszaki tanácsostól. Egy álltam, álltam, mintha a lábam a földbe gyökeredzett volna. Egyszerre megszólalt a csengő és ő kifutott az öltözőből be a színpadra. Én pedig magamhoz tértem s megindultam kifelé. Amit láttam, amit hallottam iszonyú hatással volt reám. Egész éjjel barangoltam és rájöttem, hogy én nem vagyok szerelmes, nem, én gyógyíthatatlan beteg vagyok, testi vagy lelki beteg mindegy, gyógyíthatatlan beteg. És ezért bevettem valamit, ami majd mégis meggyó gyit, még pedig hamarosan. És most Isten veled. Érzem, hogy csak perceim vannak hátra és ezek az Övéi ... az övéi. Kelényi Pista elhallgatott! néhány pillanat múlva elvesztette eszméletét, majd csendesen els/enderült. Az ablakon benyúló akácfaág halottas ágyra ráhullatta fehér virágát, édes mámorító illatot terjesztve, a tavaszi nap sugara pedig diadalmasan tűzött rá szederjes arcára . . . A holmiját eladtuk, abból temettük el. Nem kisérte st nki csak én, meg egy két vénasszony a kis utcából. S miközben a föld kopogva hullott egyszerű fakoporsójára, én fátyolos szemmel a temető vadvirágait néztem. Az jutott eszembe, minő szépek, kedvesek a virágok, de ha egy letörik, elhervad közülök, kinek jutna eszébe bánkódni rajta, ki törődve véle. Kiss József. nevű helyi lap követ, midőn határt nem ismerő kíméletlenséggel rohanja meg a magán és hivatali becsületet, amivel az erkölcsök elvadulására, minden tekintély lerontására és igy társadalmi felbomlásra vezet, midőn támadásaival elidegeníti a várostól annak természetes pártfogóit s elkedvetleníti a közélettől annak hivatott szereplőit, másokat megfélemlít és visszariaszt ; — midőn a város társadalmát és annak vezető tényezőit a távol állók ítéletében meggyalázza és mindezzel a város erkölcsi, társadalmi é3 anyagi érdekeinek kiszámithatlan károkat okoz: a leghatározottabban elitéli és elengedhetlen kötelességének tartja, hogy annak, amennyiben az tőle függ, útjában álljon. — E végből kimondja az értekezlet: hogy a „Szabadság" nevű helyi lapot a város vitális érdekeinek feladása nélkül sem erkölcsi, sem anyagi támogatásban érszesiteni nem lehet, sőt a nevezett laptól minden ilyen támogatás lehetőleg megvonandó. Kimondja továbbá az értekezlet, hogy a lap személyes támadásai erkölcsileg senkit arra nem köteleznek, hogy azokkal szemben elégtételt keressen és becsmérlései senkinek sem hivatali, ?em magán jellemére árnyat nem vethetnek." Eme javaslatot az értekezlet egyhangúlag magáévá tette és annak végrehajtására 35 tagú bizottságot küldött ki. Hozzájárultak még ahhoz is, hogy a főispánhoz és a miniszter elnökhöz küldöttséget menesztenek, mely a laptól a kormányi támogatás megvonását kérelmezze. — A régészeti társulat közgyűlése. A régésze fi és történelmi társulat vasárnap délelőtt tartotta évi közgyűlését dr. Poór Antid praelátus, akadémiai tag és táisulali alelnök elnöklete alatt. Az elnök megnyitó beszédében, melynek folyamán meleg szavakkal emlékezett meg Kruplanicz Kálmán volt ügybuzgó elnök lelkes és eredményes működéséről, konstatálja, hogy a társulat tevékenységében az ő halála óta bizonyos lanyhulás állott be, igy például szomorúan veszi tudomásul, hogy két oszlopos tagja dr. Feichtin- * ger Sándor az agg tudós és dr. Wertner Mór európai hírű szakférfiú a régészettől és a történelmi buvárlatoktól visszavonultak. Megemlékezett ezután az utóbbi id"k fontosabb mozzanatairól. Felemiitette, hogy dr. Récsey Viktor, Balassa Bálint, az esztergomi vár osI tromában hősi halált halt nagy költő költeményeinek ismertetésével, B. Sznbó Mihály és Brenner Ferenc egyesületi i tagok pedig egyéb régészeti kutatásokkal értek el sikereket. Közölte továbbá, hogy ő felsége a kirá'y a történelmi múzeum érdeme* őrének dr. Némethy Lajos esperes plébánosna'k : „Emléklapok Esztergom múltjából" cimű müvét igaz köszönetére méltatta. Rózsa Vitái titkár jelentését olvasta fel ezután, melyet lapunkban legközelebb egész terjedelmében közölni fogunk. Itt felemlítjük a jelentésből, hogy Poór Antal 1 aranv pályadiját Tóth Ignác főgymnasiumi tanuló nyerte el a város határában levő keresztek és szobrok történetének ügyes leírásával. Jelentette továbbá a titkár, hogy a múzeum idő\ röl-időre örvendetesen gyarapodik s igen kívánatos volna, hogy megfelelő he'y találtassék, ahol az értékes leletek a nyilvánosság előtt is bemutathatok legyenek. B. Szabó Mihály e. tag valószinünek tartja, hogy a vármegye a rendelkezési alapból fogja segélyezni az egyesületet, hogy alkalmas helyiséget bérelhessen. Némethy Lajos múzeumi őr szomorúan konstatálja azon tényt, hogy ig (i n sok helybeli műkincs avatatlan kezek közreműködése folytán idegen helyre kerül, amennyiben azt ügynökök és munkások innen elhurcolják, igy például Farkas Sándor a szen- ""t tesi múzeum igazgatója közölte vele, I hogy a járásbíróság építkezésekor a -JSzentesröl hozott földmunkások becses tárgyakat vittek oda. Közli továbbá, hogy 1900-től a múzeum 609 tárggyal szaporodott; bemutatja egyidejűleg a legutóbb szerzett érdekességeket: egy remek vörösréz csákányt Frey Ferenc országgyűlési képviselő ajándékát, több római cserépedényt Bregetium (Szőny) vidékéről, az Árpádok korából román stilü sirkő maradványokat s egy hatalmas tatár lándzsát a tatárjárás idejéből g" /
