Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-28 / 34.szám

ESZTERGOM t es A „VARMEGYE KÖZPONTI MEZŐGAZDASÁGI BIZOTTSÁGÁÉNAK ÉS AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET"-NEK HIVATALOS LAPJA. M

e

aÍ

e

l

ei

Úk Vasórijap és csütörtökön. ^LÖFIZETÉSI ÁRAK '. Egé«B évr — — — — 12 kor. — ül. Fél évre — — — — — 6 kor. — fi]. Nígyed évr* — — — — 3 kor. — iil. Egyes szám ára: 14 iil. mmmmmrmmmwssmmamn i.im .IJIIII i #FR HÍ'ua« mum •!11LI—i — Felelős szerkesztő : Dr. PROKOPP GYULA. Laptulajdonos kiadók : Dr. PROKOPP GYULA és BRENNER FERENC. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylllterek ós hirdetések küldendő t Kossuth Ljajos (azelőtt guda) utca 485. szánj. -^•i Kéziratot nem adunk vissza. i „Esztergom is lie" tárcája. Irta : Szőllősy Géza. (Folyt, éa vége.) Fájdalma mindig kínosabbá vált. Legérzékenyebben akkor sújtotta, midőn meghallotta, hogy a jegyző ki élt-halt fiáért s Margit atyja, kinek Margit egyetlen gyermeke volt egyezségre léptek. Én urat nevelek a fiamból, te meg úrnak nevelteted leányod, csak neveltesd tovább. Szeretik egymást, legyenek egymáséi. A jegyző kívánságára Margitot zárdába vitték. Mielőtt elhagyta a szülei házat, valami benső sugalattól ösztönözve betért egész váratlanul Jánoshoz is . . . Mégis szerette ! János egy pislogó gyertya mellett ült a szobában karjára támaszkodva. — Hátra sem nézett, midőn Margit az ajtót kinyitotta. Nem mert arra gondolni, hogy valaha átmenjen hozzájuk hívás nélkül és különösen akkor, mikor anyja távol van. Tovább szőtte gondolatát mélyen elmerülve. Margit látta Jánost halvány arccal, melynek a homályos gyertyaláng, csak sárga szint kölcsönzött, meghatva állt meg az ajtó között s megindulva testében szó nélkül nézett előre. Szerette, szánta egyszerre a fiatal legényt s meggyülölte önmagát. Önmagának lett ellensége. Egy pillanat alatt elgondolta, hogy ő miatta oly hallgatag, csendes, hogy ő a sok szenvedésnek oka, mely szegényt oly kedvetlenné, le vertté teszi. Kimondhatlan szerelemtől égve rohant feléje, hogy megcsókolja, hogy tüzes csókjaival adja visszza arcának rózsaszínét, de midőn mellette állt szive ismét megkeményedett s csak „Jó estét! — kivánt. János vissza tekintett a i itkán hallott hangra s látta, hogy Margit áll előtte. I Zavart lett, beszélni akart, de szava elakadt. Egy keményfa széket tolt feléje. | Szemei reá tapadtak Margitra s nem is birta róla leemelni. A beszédet Margit kezdte. — Azért jöttem János, hogy magától is elbúcsúzzam, mert elfogok távozni édes atyámtól egy intézetbe tovább tanulni. János busán felelt. — Ne távozzék el tőlünk ily nagy korában. Nem fog ott maradni. Én hiszem ! No akkor rosszul hiszi! Vannak ott idősebbek is mint én, a felsőbb leányiskolába járnak. — Megengedem; de én azt hiszem, hogy legjobb a szülői háznál. — Ez igaz! Hanem én tanulni akarok. Tudja a jegyző úr fiának nevelnek. — Úgy! . . . János fehér lett, mint a halott, felkelt helyéről. Fájdalmában öntudatlan szivéhez nyúlt. Saját fülével kellett hallani, hogy másé lesz. Margit ismét átvette a szót s kedvetlenül folytatta. — A jegyző úr taníttatja Jenőt, én véle leszek, kell hogy tanult legyek. — Eleget tud maga! sóhajtott János — úgy sem lesz tanár. — Nem! . . . De lássa még zongorázni sem tudok. Ott azt is megtanulok. Felkelt helyéről, körülnézett a szobában s a nagytükör előtt megállott. Majd hozzája fordult. — Sietek János — kezét nyújtotta — Isten áldja meg s eltávozott. János kikísérte a kapuig, de be már alig támolygott. Szobájában ráborult az asztalra és sóhajtozott. — En szerettem és másé lesz! . . . Jobban szerettem, mint magamat és más keblére vágy . . . Mit ér az élet nélküle! Gondolkozott sokáig, már a gyertya papírja is égni kezdett és még mindig törte, marta magát. Csak akkor rázkódott föl gondolataiból, midőn a bakter ablaka alatt harsán hangon kiáltott: — Üt az óra ! Tizenkettő. Dicsértessék a Teremtő. Ezután ledőlt a megvetett ágyra, hol tovább küzdött. Margit vigan távozott el, hogy tanulmányait folytassa, szive hideg maradt mint volt. Elvált Janőtől is hosszabb időre. Jenő a távozás után uj társak közé került, uj ismerősöket szerzett, ritkán kereste fel, de annál többet leveleztek. Egyik tanult szorgalmasan, a másik pedig kirándulásokat tett társaival. Bejárták az egész alsó vidéket. Többek között oda is eljutottak, ahol Margit tanulni volt. Itt ismerte meg igazán Jenőt! Margit tanult azon boldog reményben, hogy egykor az övé lesz, János bánata által önmagát emésztette, Jenő pedig mulatgatott, bálokat rendezett, ismerkedett. Elmúlt egy hosszú év anélkül, hogy csak gondolata támadt volna felkeresni. Divatos levélkékben beszélgettek egymással. Ez alatt Margit virágzásának, fejlődésének legnagyobb fokát érte el. Egészen megváltozott, szebb is kedvesebb is lett és talán szive is megkönyA nagyságos fejedelem ... Esztergom ápril. 28. ... A márvány tenger partján idegen földben nyugvó nagyságos fejedelem sirja felett őrködő magyar Géniusz fülébe hihetetlen beszédet suttogott a magyar földről odalendült tavaszi szellő . . . — Azt súgta, hogy ä nagyságos fejedelem nem lesz sokáig idegen föld rabja, mert Magyarországon tárt kebellel várja az édes anyaföld s millió magyar szívben kigyúlt az emlékezésnek égő szövétneke, hogy ha jő Rákóczi Ferenc, bevilágítsa visszatérésének dicsőséges útját. Mi jön haza a fejedelem hamaival ? Hazatér a szabadság eszméje ét újból ellátogat azokba a kis ruthén falvakba, amelyeknek népe legendába szőtte a fejedelem hős alakját; majd felkeresi Ocskai sirját, aki elárulta, aki bilincsbe verte, aki száműzte és végleg elföldelni vélte az Eszmét. . . Melyik találkozás lesz valóban boldog ? A jámbor ruthén lelkében uj erő támad és újult remény . . . Az áruló pedig lenn, jeltelen sírjának ölén meg fog győződni arról, hogy a szabadság eszméje Örök . . . * Esztergom városának — jól mondja B. V. úr — a fejedelem hazatéréséhes sok köze van ; csakhogy igen merész annak ideája, hogy a hazahozatal mikéntjére nézve városunk vindikálja magának az indítványozás jogot! Ez a jog a Felség joga, min akinek rendeletéből a íejedelen hamvai hazai földbe temetendől el ; ha pedig az élő fejedelem koro nás királyunk, a részleteknek meg állapítását a Törvényhozásra bizza úgy ez utóbbi van hivatva megálla pitani az Eszme hazatérésének diadal útját. Esztergomra csak kötelesség vár Egy szép fenkölt kötelesség, amel) a hon minden fiának kötelessége virágot hinteni az Eszmének visszatérő útjára. Virágot, amelynek min den egyes szála a hazafias érzések nek szűz talajában gyökerezett, virá got, amely a magyar szivében éle emlékezés simboluma lesz ! Es hogyha Esztergom, a Rákócz — korszaknak résztvevő tanuja, ezer kötelességét spontánabbul teljesiti ez a cselekmény lesz hazafias tényei nek legragyogóbb tanújele . . . . . . Azonban várjunk egy kissé — A királyi szónak erejében bizví más kötelességünk is van nekünk magyaroknak. Ez pedig az, hogy rajta legyünk, miszerint az Eszme ne éjnek idején költözzék vissza régen elhagyott hónába, hanem fényes nappal . . . Emlékezzünk a tiz szoborra. Vájjon nappal állították azokat talapza tukra ? ! O'sváth Andor. fiz „esztergomi kath. legényegyesület" közgyűlése. Április 26. Nagy érdeklődés mellett tartotta meg a kath. legény egyesület vasárnap ujjá szervezése óta XI ik, a módositott alapszabályok életbe lépte óta pedig első közgyűlését. Csernoch Jánoí dr. p. kanonok elnök, egy tartalomdús beszéddel nyitotta meg a közgyűlést. Az alapszabályok módositásának főcélja, — úgymond a többek között — visszavezetni az ifjúságot a tekintély elvéhez. Lelketlen izgatók országszerte mozgósitják a tömegeket olyan jelszavakkal dobál ódzva, mintha az emberi szabadság és jogkörének tágitását céloznák, valójában pedig a maguk személyét előtérbe tolva, a tekintély elvét tiporják a sárba. A vasúti sztrájk is igy kaphatott lábra, megmérhetlen károkat okozván az országnak, ennek az oly sokszor sújtott szegény magyar hazának. Megtagadták a tekintély elvét. Bomlásnak indult az erkölcsi és társadalmi világ. Ez nem emberi jogokért való küzdés ez rút feloszlás), bomlási folyamata a fennálló erkölcsi és társadalmi rendnek. A nagy hatást keltett megnyitóért az elnököt zajosan megéljenezték. Utánna Bárdos Gyula, az egyesület titkára terjesztette elő nagy gonddal szerkesztett évi jelentését, melyet a közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Csernoch János dr, elnök indítványára a közgyűlés köszötet szavazott a titkárnak úgy a jelentés egybeállításáért, mint az egyesületben kifejtett tevékenységeért. Majd a többi tisztviselő adta elő a szokásos évi jelentését, melynek végeztével a közgyűlés a lemondott tisztikart részben újból választotta meg, részben pedig uj erőkkel pótolta. A választás az elnökség előterjesztésére felkiáltással, egyhangúlag ment végbe. Elnök lett újból Csernoch János dr., világi elnök Wanitsek Rezső, háznagy Krajniker Ferenc, I. dékán Jakobek Jenő, II. dékán Pásztor József, I. könyvtáros Laiszky Kázmér, II. könyvtáros Mészáros János. A választmányt a közgyűlés teljesen uj alapon szervezte, t. i. az uj alapszabályok értelmében tagjaivá nem pusztán iparosokat választott, hanem az iparosok saját ügyei iránt érdeklődőket is bevenni óhajtotta. Megválasztattak: dr. Fehér Gyula,