Esztergom és Vidéke, 1904

1904-04-07 / 28.szám

2 ESZ.TtiKüOM és VIDÉKE. (

28. szam.) 1904. április 7 valaha. De havannák is, ha intellektuális erőnk nem tudja is felérni a világ mindenség örök titkait: korunk mégis egészen más, mint volt a mult század elején ; Darvin, Comte, Spencer teljesen megváltoztatták. Haladt, fejlődött a szellemi világ, a tudomány ; világosodott az ember elméje, a társadalom minden rétegét megragadta a nagy alakitó erő. És a legnagyobb alakulást a nő lelkén, a helyzetén látjuk. Azonban még nem teljes a nő szellemi kialakulása, ennek még fokozódnia kell olyannyira, hogy a szellemi fejlettsége erkölcsét is szelleme magaslatára emelje. A nők szellemi fejlődése adta kezökbe a komoly munkát, azt melyet a nagy társadalom is dolognak nevez, mely a férfiú munkaerejével szeretne mérkőzni, sőt van rá sok eset, hogy mérkőzik is, hogy tud vele egyenlően dolgozni. A társadalom jó részének még ma is az a meggyőződése, hogy a természet csak a családban jelölte ki a nő munkakörét. Igaz, hogy ott a nő helye minden más előtt, de manapság olyan a középosztályban a nők nagyobb része, hogy igen kevés az, amit otthon dolgozik, jóformán csak intézkedik, elégedetlenkedik a cselédekkel s aztán panaszkodik, hogy ő sokat dolgozik, fáradt, kimerült. Ha az ilyen nők legalább jó feleségek, jó anyák lennének, akkor hagyján ; de gyermekekkel bajlódni kényelmetlen . . . Az ilyen nőnek az élete sehogy sem lehet helyes ; dolgozzék a házban, nevelje gyermekeit, varrjon, foltozzon és legyen férjének nemesen odaadó felesége ; ebben több boldogságot talál, mint a léha dologtalanságban, kényeskedésben, tettetésben. Ha a nő vagy családja rászorul, igenis, dolgozzék a külvilágban, dolgozzék különösen akkor, ha tisztességes pályán működhetik. Jobb, ha a nő mindig családja körében van, de ha a szükség ugy kivánja, igen szépen beoszthatja a dolgát. Van rá száz meg száz eset. És az ilyen nőnek sem merül ki a teste, sem a lelke, ha egészséges. Nézzünk csak végig a szellem; munkásokon, menynyit dolgozik némely férfiú ; hát a nő miére ne munkálkodnék hasznosan, ha képes rá! Csak dolgozzék a nő,' s tanítsa meg családját is dolgozni szívvel, észszel. A mely nő tud dolgozni, az nem tölti idejét rosszakaratú emberszólással, az nem törekszik a nálánál többet érő embert megkisebbíteni. Csak az üreslelkű dicsekszik a semmiséggel, a más való érdemét meg sárba tiporná. Tanítsuk meg az ifjúságot dolgozni, mindkét nembelit egyenlően. A nö munkája igen szükséges. Emelkedik a társadalom erkölcsi színvonala, ha a nők hasznos munkával fogják idejöket tölteni. Előbb azonban a műveltségöket kell emelni, a világnézetöket megtisztítani. Ma szinte nevetséges, milyen fogalma van a nők átlagának a műveltségről, a munkáról. A félműveltség, a dologtalanság teremti meg a gyenge, ferde jellemet. A mig pedig szilárd, egyenes, őszinte jelleme nem lesz a nőnek, addig nem tud nevelni, addig a maga félszegségeiből rakja le az ifjúság jellemének fundamentumát. Az pedig nagy baj. Igenis, dolgozzék a nő mindenképen. Legelőször magának dolgozzék, hogy saját szivét, lelkét, jellemét, műveltségét felépítse, tiszta világnézetét megteremtse; aztán mint meglett nő dolgozzék a zsenge gyermek felnevelésén. Csak a szó szoros értelmében vett művelt nő tudja a gyermek testét-lelkét kellőleg ápolni, csak az tudja az erkölcs szilárd talpkövét letenni. Gyengült a generációnk ; testben, jellemben, I műveltségben, erős anyákra van szükségünk. Hát neveljünk ilyen anyákat, tanítsuk meg a nőt dolgozni, munka által igen sokszor még a természeten is diadalmaskodunk. — A munka mindenféle tökéletesedésnek alapja. — Beteg főjegyző. Rothnagel Ferenc városi főjegyző erős meghűlés következtében több nap óta ágyban fekvő beteg. — Emlék dr. Prohászkának. Az esztergomi hölgyek dr. Prohászka Ottokárnak, a hálás emlékezés jeléül egy remek arany kelyhet adnak át, mi a fővárosban készül. — A katonatisztek vivóversenye iránt, — mely ma van a „Fürdőben" — nagy az érdeklődés. A versenyekben résztvevő tisztek nagy része már tegnap érkezett meg. A szélrózsa minden irányából jöttek úgy versenyzők, mint a verseny iránt érdeklődők. Felkérés folytán ismételjük, hogy a d. e. 11—12 óra, valamint a d. u. 3—5 óra között tartandó döntő versenyeken mindazok megjelenhetnek, kik az esti vivó akadémiára kaptak meghivót, valamint hogy kéri a rendezőség a résztvenni szándékozókat, hogy esti fél 8 óra előtt szíveskedjenek megjelenni, nehogy az utóbb jövők érkezése zavarólag hasson. — Búcsúvacsora a kath. körben. A katholikus körben vasárnap este társasvacsora lesz, mit nevezett kör dr. Prohászka Ottokár távozása alkalmából rendez. — Kaszinó est. A kaszinó műkedvelő társasága húsvét hétfőn hangversenynyel egybekötött táncmulatságot rendezett. Az estély iránt &z érdeklődés nagynak ígérkezett, s igy csakis a kedvezőtlen időjárásnak tudható be, hogy hölgy közönségünk az estélyen oly kis számban jelent meg. Az érdekes és sikerült műsor első száma Trautwein Gyula zongorajátéka volt, ki Liszt „Próféta paraphrase" ját játszotta el, mely után dr. Alfóldy Dezső Váradi Antal „Szegény asszony" melodrámáját szavalta Reviczky Erzsike zongorakisérete mellett. Egy férfi kar következett ezután. Vittnek „A köny" című férfikara, mit egy kettős quartett adott elő, Táky Gyula vezetése mellett. Az utolsó számot Burián Erzsike magánjelenete előzte meg, ki „A mai táncok" monológot adta elő. A műsort a férfikar magyar népdalai zárták be. Minden egyes részét a műsornak hatalmas tapsok követték, s a szereplő hölgyeknek egy egy pompás csokorral kedveskedett a rendezőség. Ezután tánc következett. Jelenvoltak : Dr. Burián Jánosné és Erzsike, Etter Gyuláné, dr. Etter Dezsőné, dr. Földváry Istvánné, Frey Ferencné, Geiger Ilonka, Hausier Károlyné, Ivanovics Béiáné, dr. Kabina Sándorné, Reviczky Gáborné, és Erzsike, Récsey Antalné, dr. Rudolf Béiáné, Seyler Vilmosné és Gizike, Szlávy Istvánné és Médike, Werklian Mártonné, Vas Gizi, özv. Zubcsek Mihályné. — Hivatal vizsgálat a városnál. Horváth Béla főispán szerdán hivatalvizsgálatot tartott a városházán, s az eredmény felett elismerését fejezte ki. — Az iparos ifjak önképző egyesülete közgyűlését húsvét hétfőn tartotta meg az egyesület helyiségében, a Gábris-féle vendéglőben. Tölgyessy István nyitotta meg az ülést, melynek főtárgya a tisztviselői kar megválasztása volt. Diszelnöknek általános lelkesedéssel Szacelláry György országgyűlési képviselő választatott meg. A tisztikar egyhangúlag a következőképen alakult meg. Elnök Bártfay Géza, alelnök Vékony Sándor, jegyző Marko Gyula, háznagy Szatmáry Béla. Ezután a negyven rendes és póttagból álló választmány alakitatott meg, majd folyó ügyek intéztettek el. Este táncmulatság volt ugyancsak az egyesület helyiségében, mely eléggé látogatott volt, s amelyen Szacelláry György is megjelent. A négyeseket 50 pár táncolta, A mulatság kitűnő hangulat mellett a hajnali órá kig eltartott. — Sokba jön a megye hivatalos lapja. Annak idején, midőn a megye hivatalos lapja megszületésének körülményei voltak napirenden, figyelmeztettük aa intéző köröket s azokat, kik dönteni nak. Ez okozza azt az égő sebet a nemzet testén, melyet kivándorlásnak j nevezünk. A norvég emberben is meg| van erre a hajlam, de ott a föld termé- j ketlen volta okozza. A nemzet fokozatos erősbödésére jelen- j tős reformra alapozódott, sok jó törvény | került ki ebből az országházból. Elveiknek széleskörű hódítása s jogirendjük, hozzá simul a valóságos élethez. Sok közül csak azt a méltányos törvényt hozom fel, hogy a családfő kevesebb adót fizet, ha nagyobb a családtagjainak száma. A terhekbe nem vonják be az embereket, mint egyebütt, a hol a katonaság folytonosan parádéz és hadgyakorlatokkal fogyasztja a puskaport a béke jegyében is. Ebben a házban minden idegen befolyás ellen, zárt sorokban állanak résen, a kik a diplomáciai téren sem közlegé-j nyek. Nevük érték és hatás a nép előtt. A népképviselők nem engedik elaltatni a nemzetet, hogy azután el lehessen áltatni azt. Nem esznek, isznak nagyot minden végzésük tiszteletére, nem is mesterek az ilyen alkalmak kifundálásában. A népképviselők nem hajlanak meg senkinek, a közbecsülés áll mellettük, érdekkörök szerint nem szakadoznak szerte, nem lesznek kilincselő álláskeresők, sine cura emberek, nincsenek abrakügyeik. A tervszerűség utján járva, nem a kicsinyes gondolkozás, ha nem nemzeti szempont vezérli őket mindenben, nem tompítják el magukban a felelősség érzetét, nem fordul fel náluk az elvi szempont. Nem különülnek el a néptől, azt beleölelik szivük melegébe. Politikai kényes kérdésekben nem helyezkednek a struc madár álláspontjára, annak módjára nem rejtik fejüket ho mokba, nem lesznek utólag okosak. Lelkiismeretüket nem bocsátják áruba, senkinek sincs rajtuk befolyása, maradnak a nemzet vezető emberei. Legújabban (1902) a storthing, 23. ülésén, követelő föllépéssel külön norvég konzulátusok létesítéséről hozott határozati javaslatot. Nem tetszik ez a svéd kormány képviselőinek. Felvilágosítás kérésében áll a dolog jelen soraim írásakor. A mennyire a norvégeket ismerem, kiviszik. Ha kettő az ország, legyen

1 mindenből kettő. Mikor jutunk mi eddig el ? I Tudnánk mit tenni a helyükben. Ez a ház, mely a legtekintélyesebb erőket fűzi össze, a törzsökös eredetiségü norvégeket, az én szememben egy nagy iskola, melyben sok balfelfogást döntenek meg és a melyben — mi tagadás — világszerte sokat tanulhatnának minden nemzeteknek fiai, különösen azt az egyet, hogy a vaskényszerrel hozott jó törvények mellett felvirágzik egy ország, rosszak mellet, könnyen elkoldusodhat az. A norvég paraszt házában máig megvan a vendégszeretet, a mi szintén a jó törvény mellett bizonyít, mert nincsen kiszipolyozva a szegény lutrival, szeszfogyasztási adóval, dohány egyedárusitásával. Ismeretlen ez a három dolog Norvégiában. Vértesi Károly. hivatvák a kérdésben, arra a maga3 árakra, melyek szeriut a hivatalos lan contempláiva van. Érdekeltséggel, irigykedéssel s mindenfélével vádoltattunk, főleg pedig, hogy alaptalanul támadunk. A tények azonban nekünk adnak igazat. A hivatalos lap ugyanis már sokba kezd jönni a megyének, amin ugy akarnak segíteni, hogy mindazon hivatalos hirdetésekért, melyeket a hivatalos lapnak tulajdonképen díjtalanul kellene hozni, dijakat szednek, mik a megye pénztárába fognak befolyni. — Városunk tisztikarának üdvözlése. A fizetés rendezés ügyében a városi tisztikar által megindult mozgalomból kifolyólag az ország összes városainak tisztikarához intézett memorandum folytán Nyitra város tisztikara az alábbi sürgönyt küldötte. „Helyzetünket oly hiven vázoló emlékiratukban foglaltak hatása alatt a mai napon megtartott értekezletből fogadják legmélyebb üdvözletünk kapcsán ama kijelentésünket, hogy kibontott zászlójuk alá örömmel sorokozunk." Majd számos más helyről is érkeztek tisztikarunkhoz elismerő nyilatkozatok. — Megyegyűlós. A törvényhatósági bizottság mai ülése iránt általános az érdeklődés, mit a különféle bizottsági tagsági helyek betöltése idézett elő. Különösen a közigazgatási bizottsági tagok választása iránt nagy az érdeklődés. Többrendbeli és fontos városi érdekű ügy is kerül napirendre, mire külöu felhívjuk a bizottsági tagok figyelmét. — A dörögni kőszónbányaszatról. La punknak írják Doroghról : Az Esztergom-szászvári kőszénbánya részvénytársaság Dorogh község földtulajdonosaival kötött szerződését, mely 60 évre szóllott, március 31 érői lelt átirata szerint a szerződésben gyökerező jogánál fogva április 1-étől kezdödőleg felbontotta, s a felbontásnak tudomásul vételét kérte. A felmondásban bőven megindokolja a társulat, hogy minden erőfeszítése hasztalan lévén, kénytelen volt a szerződést felbontani. A község lakossága nem tehet egyebet, minthogy a felmondást tudomásul veszi s azon van, hogy mielőbb egy másik társulattal kössön szerződést, mert kétségtelen, hogy Dorogh község 2000 holdat meghaladó halárában kőszén elegendő van, csak kutatni kell. A társulat azonban úgylátszik további befektetéseket már nem hajlandó eszközölni. — Ujabb hir a Kis Duna melletti villamosról. Ezen címen a „Váci Hirlap" utóbbi számában a következő hir jelent meg. „A visegrád dömösi vidék közönségé• nek mozgalma, hogy a szentendrei helyiérdekű vasutat villamossá alakítsák át és azt egész Dömösig meghosszabbítsák, élénk visszhangra talált Esztergom város közönségében is. Esztergom közönségének ugyanis az az óhajtása, hogy : a villamost ne csak Dömösig, de egész j Esztergomig építsék ki, a mi rendkívül I nagy hasznára lenne az egész környék lakosságának, mert ily módon jóval közelebb jutna a fővároshoz. A villamos vasút kiépítése dolgában széleskörű mozgalmat indítottak és a város közgyűlése egyelőre is kétszázezer koronát szavazott meg a villamos kiépítésének céljaira." Vajha úgy lenne ! Csudár és Csanda. Vasárnap délután van. A sárgára meszelt korcsmai szoba egészen tömve van emberekkel. Legények, kik duhaj kedvükben a rozoga asztalt verik, egészen elkülönítve, a saroki asztalt foglalták el, ahol kedvük szerént mulathattak. Csitri lánykák, kíváncsi gyerkőcök tekintettek be a korcsma ablakán. Ahogy arcukat megcsapta a nehéz pára, vigyorogva futottak odább. Az egész embertömeg a korcsma szobában egy tömkelegbe olvadt össze. A hangok összevisszaságában néha-néha egy éles hang vált ki, de ez is elveszett a nagy zúgás között. Olykor kivált közülük egy nagy kendőbe burkolt asszony is, aki nagy könyörgéssel hívta az urát haza. Ez pedig lévén, Csudár Ferke uram, akit más néven „tógyernak" is csúfoltak. Midőn az asszony hívogatta haza, nagy dologba volt elmerülve,