Esztergom és Vidéke, 1904
1904-04-07 / 28.szám
éppen Csanda Sándornak mesélte^ el, hogy miként járt a kölesdi vásáron, Hát csak odatoppan az asszony elejbe. Ez már csak nem asszonyi munka. Hogy mer ennyi részegfejü ember közé befurakodni s ott az ura kabátját húzogatni, — hogy gyere már haza ! Oda se nézett az asszonyra, csak félvállról dobta oda a szót, — nem mek biz ott. — Ejnye láncos ördög, hát hijába be £ zélek én, rivalt fel újból az asszony. De már erre a szóra odanézett Csudár uram s nem restéit megereszteni egykét ördögadtát. — Látszik, hogy kend már beszedett a jóból, kezdte pirongatni az asszony az urát, a vacsorát már odatettem a tűzre és kend mégis itt kastoskodik. — Ne zörögj asszony, mikor készen lesz, otthon leszek, felelte vissza az ember. Csak kotródj haza izibe, rögvest otthon leszek jó magam is, csak a Csanda sógorral beszélgetek egy kissé. — Majd meglássuk no, — és azzal el iá ment az asszony. — Lássa sógor, vette fel a szót Csudár uram, ez az asszony olyan hű, mint az igazi szerető. Mikor először mentem el hozzá hát bizony megseprőzött istenigazában, úgy, hogy két hétig utánna is sajgott a hátam bele. De azután megszelidűlt, mint a kezes bárány. Hej pedig jó rég^n volt az, innen onnan húsz tavaszt számolunk el. Hit bizony a sógor ráhagyta, — hogy úgy van. Azután ő is elkezdett volna valamit beszélni, de Csudár uram nem engedte át neki a szót. — Akkoron, tudja kigyelmed, vettem azt a túlsori házat, odavittem ezt a zörgös Katát, mint asszonyt. Volt néhány lánc földem is, amit magam dolgoztam be. Jól adta a magot, egészen meg* voltam elégedve. De két éven keresztül nem volt benne köszönetem. Az első éven csirájában fagyott el az őszi. Nem adta meg még a vető magját sem. A tavaszi, amit termett, kevés volt a porcióra. A tengeri elsatnyult a nap égető hevében, nem maradt abból csak a koró izik. A második évben pedig szép termei Ígérkezett, de egy forró nyári napon jött egy jégverés s egy óra alatt tönkre tette az egész határt, olyan pusztán maradtam, mint az ujjam. Ez a két év szörnyen megviselt. Az adósság egészen megevett. Megette mind a földeket, vele együtt a házat. Még szerencse, hogy az asszony örökölt valamit, oda húzódtunk, s abban meg is segített az Isten. Ma már van mindenem: szép csikóim, amiknek hét heted országban nincsen párjuk, van házam, amiben még a főispán is meglak hátik. Van kendnek is azt tudom, de . . . — Van bizony, — hagyta helyben a sógor. Hát, ami igaz, nem hagyjuk szó nélkül, Csanda uramnak is szép háza állt a falu közepén. Gondos gazdának ismerték az egész vidéken. Hogy egy kicsit szeretett korcsmázni, hát biz az nem olyan túl hiba, megesik az akármely ember fián is. A mai kis ivókára is ö invitálta meg Csudár sógor urat avval a meghagyással, hogy valamit akar neki mondani, de hát nem fért a szóhoz, mert ha a sógor kissé felönt a garatra, úgy megered a beszélő masinája, hogy bizony két hétre valót is elbeszél egy huzamra. Bizon mikor benyitottak az ivóba, nem volt még ott egy árva fia sem, csak a korcsmáros, aki összetett kézzel őgyelgett a sentés megett. Aztán lassan megélénkült a helyiség. Jöttek többen egy kis ivókára. Félig elázott legények, akik jó kedvvel telepedtek le az asztalhoz, hangos lármával adták a korcsmárosnak tudtára, hogy ők mindig szomjasak. De őket nem háborította semmiféle lárma, beszélgettek. Ha túl zsivaly elkapta egyes szavukat erős kézmozdulattal adtak kifejezést beszédüknek. Csanda uram éppen újból kezdené meg a szót, de Csudár megint csak leinti. — Nem addig van az sógor, monda, én vagyok a vendég, kend csak hallgassák, majd azután beazélhet. Azt akarók még mondani, hogy az a gyerek, a fiam, miként járt a múltkoriban. Beküldöttem őt a patyikába egy recepicével, hát jó szájába rágtam a szót, hogy hová menjek. Az ebadta kölyke nem téveszté el a házszámot és ottan mutatta fel a recepicét. Ott bizony jót nevettek rajta. S annyira zavarba jött, hogy lóhalálba inalt haza. Meg sem ( állt a küszöbig, s ott a markomba nyomta a cédulát, hogy ő bizony többé nem megy még a házatájára sem annak a micsodának, mert csak kinevetik az ember fiát. Hát hol jártál ? kérdem tőle. „Csak ott, ahol édes apám mondta„ monda a gyerek. — Ejnye a billegős fenéjét az eszed masinájának, hát nem , láttad a cégért. „Nem bizony, — monda, j — még egy fakanál sem volt ottan, i hanem a szobában szép frajlák hordták a snapszot. Odaadtam az egyiknek, hát az akkorát nevetett, hogy a pálinka kidőlt a földre. No te ökör itató, — i j mondám neki, bizonnyára a kávé mérésben jártál. Hát bizony igy járt a gyerek. Azótátul alig lehet őt látni. Mindig csak este cihelődik elő, de csak ! akkor, ha a hold is lejárta az útját. I No már erre felnevetett maga Csanda uram is, és váltig elakarta hitetni a sógor úrral, hogy ez nevetni való c!o log. — El is hitte azt. Aki nyakra-főre ! issza a hazai vizes körmöst, bizony av' val el lehet hitetni, hogy ami zöld az kék lesz valaha. J — Csak nevessék kend, hisz van ki! gyeimének is lánya, vette fel a szót Csudár uram ; s meg nem állhatta, hogy vissza ne sértse ellenfelét: — az olyan mint pipiske. I — Mit! az én lányom ? pattant fel Csanda. — Hát birony olyan mint a pipiske, j meg néha, mint a gyöngytyúk. Olyan büszke, hogy az embernek alig hogy 1 köszön. De már erre a szóra felállt a sógor és tele szájjal vágta oda a szót: — hogy hazudik kelmed, mint a piaci kofa. — Ejnye adta fenéje, hát én hazudok ? No még ezt sem mondotta semmiféle nemzedéknek a gyereke. Aki lelke van a ... de elharapta a szót és nagyot ütött ő kigyelme az asztalra. Hijába tüzel kelmed, pedig az úgy áll, hogy nem igaz, amit kelmed mon dott az elébb. Az én leányom, olyan takaros, mint a gondolat és olyan . . . — Mint a hétfejű sárkány, — vágott közbe Csudár. — Ejnye hol van már az izé, hogy vágom rögvest a fejéhez, hogy billenjen helyre az esze masinája, mert ugy látom, hogy utat tévesztett. De itt már Csudár uram is felálló minőségbe helyezte magát, ha annak lehetne nevezni, mert bizony kissé megingatta már a fejét az a fajtos itóka. De Csanda nem engedte át neki a szót: két kézzel betessékelte a padra, ugy, hogy csikorgott bele a pad. És ő pedig kézzel lábbal elkezdett beszélni. No már nem hittem volna kigyelmedtől, hogy ennyire leteszi a lányomat, pedig rászolgálna a szebb szóra is, mert a múltkoriban midőn két község fiatalsága Összejött a „beleki" erdőben, hogy mulassanak, hát bizony a másik falu legényei ugyan mosták a kelmed fiát. Hallottam jó magam is. Elnevezték őt mindent el nem gondoló gyávának, meg uram bocsás, meg talán szamárnak is hittak. — Kit, az én fiamat? kiálltott közbe Csudár. Azt! azt! hagyta helybe Csanda. Köztük volt az én lányom is. Bezzeg ő védelmezte a kend fiát iigy ahogy kelletett. Oda állt közibük, kipirult arccal és oda vágta a leghősebbnek a szót: hazudtok mindnyájan, mert a Csudár Józsi okos gyerek. Jól tette az a leány. — Ugy e jó ! Nahát kelmed mégis tüzel. Akkor aztán az kotyogott a fejembe, hogy bizonnyára az a leány kedveltje a gyereknek, hát jó volna, ha őket összeboronálnánk. — Ezt akarván régest kelmédnek mondani, de nem engedett a szóhoz . . . — Az már más! Weisz Mihály (Fehér.) zsef urak választattak meg. Miután a J közgyűlés dr. Murányi Ernő tag inditjványára Schwarz Ármin elnöknek, az i összigazgatóságnak ésKohn Arnold vezér. igazgatónak egyhangúlag köszönetet és J elismerést szavazott a közgyűlés réget ért. A „D" osztálynak folyó évi már' czius 22 én megejtett VIII. kisorsolása j alkalmából az alábbi alapkönyvszámok soroltattak ki, minek folytán a nevezett tagoknak egy-&gy 1000 koronára szóló díjmentes nyereménykötvény kiszolgáltatott. 1839 alapkőnyvszám Spitz Fülöpné Budapest, 69113 alapkönyvszám Herschkovics Gyula Budapest, 1020 . alapkönyvszám Schweiger Lajos KunI fél egyháza, 4245 alap könyvszám Tuna ' Adolf Zombor, 5279 alapkőnyvszám Levy Raf. Ábrahám Zenícza, 6709 alapkönyvszám Seres Imre Sarkad, 59790 alapI könyvszám dr. Spitzer Adolf Erdevik, 70343 alapkönyvszám Czégeni József Kolozsvár. j • I 3ST37-ilttér.*) Rövid használat után nélkülözhetlen. Igen alkalmas utazásoknál. Egészségügyi hatóság által megvizsgálva Bizonyítvány kelt Bécsben i887« j u '* 3« nélkülözhetlen fogtisztitó szer. Elsőrangú hygienikusok elismerik, hogy egészségünk fenntartásánál nem nélkülözhető a fogak és szájüreg gondos ápolása. Nevezeesen gyomorbetegségek háríthatók el ez által. Ennél legsikeresebbeknek a »Kalodont*, mely az antiszeptikus hatást a fogaknál szükséges mechanikus tisztítással kitűnően egyesíti. II. í Gyomorégés Ä^vTal I Rohitsi Tempel r 0 7r£ stirii I savanyúvizet, megazünteti azt. ^••i— —••————r •) Ezen rovatban közlött^iért nem vállal ftlt lösséget. A werk. Köhögésben szenvedők kíséreljék meg a rég ismert köhögés csillapító és kellemes izű Kalser-féle _ mell caramell bonbont. • Oil A jegy. igaz. okmány bizonyítja,! fc/^rll hogy mily elismert és biztos hatása van köhögés-, rekedtség-,B katarus és elnyalkásodásnál. Utánzást utasítsunk vissza. Őrizkedjünk a csa-_ lódástól. Valódi csak a >három fényű«Bi védjeg y gyei. < ^ _ _ §JHf" / csomag 20 és 4.0 fillér. | Raktár : Rochlitz Arthur hercegprimási udv. és vármegyei gyógytárban* a >Sas T hoz Esztergomban. ™ KÖZGAZDASÁG. = Első Lfiánykiházasitási Egylet m. SZ- Schwarz Ármin einöklésóvel tartatott meg folyó évi márczius 25-ón ezen intézet negyvennegyedik közgyűlése. Az 1903-iki kezelési évre vonatkozó jelentés és zárszámadás a felmentvény megadása mellett egyhangúlag tudomásul vétetnek. A jelentésben és mérlegben a következő figyelemre méltó adatok találhatók : Nássgutalék és visszafizetések czimén 859.513 korona 29 fillér lett kifizetve, ezek között 95 árvajutalékrész 59,550 koronával. Az uj beiratkozások 14,854 jutalókrészt, 3017 jutalékrésszel többet eredményeztek mint az előző évben. Dijakban 2,507.619 korona 49 fillér vételeztetetl be,.— ami 221.754 kor. 56 fillérnyi emelkedést jelent. A kamat ós bérjövedelem 413.120 kor. 52 fillér, tehát 40.727 korona 42 fillérrel több volt, mint előző 1902. évben. A díjtartalék 1,202.482 korona 99 fil1 rrel növeltetett ós most már 9,334.174 kor. 85 fillérre emelkedett. A nászjutalék felemelési és a külön tartalékra 116 206 korona 20 fillér esik, melyek most már 708.774 korona 60 fillérrel rendelkeznek. A. mult esztendőben létesített árfolyam különbözeti tartalékhoz 15,000 korona csatol tátott, mely ezzel 65,000. koronára rug. A hivatalnoki nyugdijalap javára 5000 korona megszavaztatik, mely nyugdíjalap immár 140,483 korona 02 fillérnyi összeget ért el. — A mérleg végösszege gyanánt 10,520.392 korona 67 fillér mutatkozik, mely végösszeg takarékbetétekben, állampapírokban és elsőrendű értékpapírokban, valamint, kiváló saját épületekben f dezetét le i. A jegyzőkönyv hitelesítésével Blazek I, Antnl és Löbl Izidor urak bízatták m<«g. A felügyelőbizottságba újra ; Dr. Aiexauder B j rnát, dr. Simonyi Zsigmond, Héger József, Wertheimer Albert és Seifensieder JóErzsébet királyné-alap-sorsjáték O fensége Fe:«nc Ferdinánd főherceg úr legmagasabb védnöksége alatt. főnyeremény ÍOO.OOO Korona értékben, továbbá nyeremények a • 10.000, 5000, 3000, 2000, 1600, 1000 K. stb. egészben 7000 nyeremény. Egy sorsjegy 1 korona. Húzás visszavonhatlanu! 1904. május 28. hivatalos felügyelet alatt. Eladási helyek Esztergomban: Esztergomi takarékpénztár, Esztergomi kereskedelmi és iparbank, továbbá Fried Arnold, Kecskeméti János, Német Géza és Wallfisch Szidónia dohánytózsdékben, végre a fiók intézőségnél Budapest, V. Nádor-utca 23. «z.
