Esztergom és Vidéke, 1903

1903-03-25 / 25.szám

nem hiszem, hogy a 120 kgrm. súlyt elérnék. És ugy vélem, ezen módozatokat maga Ausztria kívánta ! Hihetetlennek látszik, de fordult ám azóta a világ ! Nagy mindenütt a husszükség; szükségük van nekik is disznóhusra, Németország pedig 2 év óta óriási konkurenciát csinál nekik sertéshúsban ! A második pontban csak az egészségi záradék érdekel bővében bennünket, Eddig azt kellet igazolni, hogy a község és 30 kilométernyi környékében 40 nap óta azon állatfajra átragadó ragályos betegség nem uralkodott. Most, hogy a község és környéke azon állatfajra átragadó ragályos betegségtől vészmentes. Egy közös megállapodás ez, miután nézeteltérés volt a két kormány között, hogy az a bizonyos 40 nap mely időtől számítódjék. A mi kormányunk a betegség megszűntétől (a beteg állatok felgyógyultától vagy elhullásától), mig Ausztria a betegségnek hivatalos megszűntétől akarták a 40 napot számítani. Ugyanis a betegség megszűnte után bizonyos idő van megállapítva, mely pl. száj- és körömfájásnál 8 nap, rühkórnál azonban már 30 nap, ezután jelentik csak ki hivatalosan a betegség megszűntét. Eszerint az osztrák pl. a száj és körömfájásnál csak 48, rühkórnál azonban csak 70 nap múlva lett volna hajlandó a vészmentességet elfogadni. Eltekintünk jelenleg a bővebbi indoklástól, hiszen termé szetes dolog, hogy a mi kormányunknak van igaza; az hogy 40 nap van felvéve, úgyis csak tulovatosság. A lehető legszűkebb mederben ezeket tartalmazza az állatforgalom szabályozását felölelő uj rész, mely nagyon sokban előnyünkre változott meg. Nincsen benne semmi szik és ajka körül ott játszott egy félszeg mosoly vonala. Szótlanul fogtak kezet. Majd a leány lesegítette róla por köpenyét és hogy megtörje a csendet szólt. — Ugy-e papa meleg volt most az úton ? Tessék helyet foglalni, mindjárt tállaltatom a levest. Zoltán úgyis később érkezik, azt nem várjuk be. Lássa milyen kegyetlen mennyasszony vagyok én ? A férfi pedig az apa szóra most még inkább kiesett szerepéből, mereven, mint egy súlyosan vádolt bűnös nézett maga elé, ki mentségére mit sem tud felhozni. Hallgatott még azután is mikor az aszszony, félig sajnálkozva zavarán, félig bosszankodva kérdezte mintegy magának szólva : — Mért jött el ? Miért jött mikor megirtam, hogy nem kivánom látni ! Nekünk már nem kellett volna találkoznunk soha. Sokáig hallgattak igy, mig végre felszakadt a férfiból is a szó. Hangjában a megilletődés játszott és félénken egyhangúan beszélt. Egészben véve nagyon megváltozott, megtörték makacsságát és hideg, urat nem ismerő gőgjét az évek és élete módja. — És az asszony is most már csak tiszta szánalmat érzett iránta, sajnálta benne a férfit, ki igy összetörve méghunyászkodott s megöregedve kerül eléje, kit 6 még képzeletben mindig a hatalmaskodó, rideg és daliás ifjúnak vélt. — Miért jöttem el ? szólt a férfi. — Miért ?, hogy lássam magukat, hogy lássam a leányomat, magányos életem álmainak, képzelt kiszínezett alakját a valóságban és osztozzam örömében. különös konceszió, semmi kiváló előnyünk, csakis régen követelt jogos igényeink egy része nyernek benne kedvezőbb elintézését. És mégis, aki ismeri a viszonyokat, annak okvetlen elismeréssel kell adózni földmivelésügyi kormányunknak. Mert ezt csak nagyon energikus, nagy szakismerettel biró miniszter érhette el. Meglátszik minden egyes pontján az igyekezet és az erélyes beavatkozás. A jelen állatforgalmi rész reánk nézve általánosságban eléggé megnyugtató, kivitelünket sokban megkönnyíti. Hogy ezekért a kedvezményekért, mi is adtunk valami ellenértékett az bizonyos, de hát utóvégre alkudtunk, — és legaláb érdemes is volt alkudni ! Az állandó szinkörrSI. (Bizottsági ülés.) Az állandó szinkör létesítésének előmunkálataira kiküldött bizottság szombaton délután ülést tartott, melyre a helyi sajtó képviselői is meghivattak. Dr. F'óldváry István b. elnök üdvözölvén a szép számban egybegyűlt érdeklődőket, közölte az eddigi megbízatások eredményét, melynek utánna felolvastatott a vidéki színészet országos szinifelügyelőjének válasza, melyben tudatja, hogy a kilátásba helyezett segélyt a kormány tiz, tizenöt évi részletekben folyósítva megadja. A telek ügyében bejelentette az elnök, miszerint a Singer és Leimdörfer czég szigeti telkét 10,000 koronáért hajlandó csak áruba bocsájtani, mig Fery Ferencz szigeti kertjének a kisajátítás által nem érintett részletét, 500 koronáért kész átengedni. Jelezte, hogy Mezey színigazgató — kivel időközben értekezett — tudomáBocsásson meg ezért nekem, gyönge voltam e vágyamnak ellentállni. Tudom hogy nagyot, súlyosat vétettem ellene, de látom, hogy nem nevelte belé az apa iránti neheztelést és szűzi tisztaságában hagyta meg benne a gyermeki szeretetet. Köszönöm, ezerszer köszönöm ezt önnek asszonyom ! — Es nyúlt az asszony keze után, ki azt engedte megcsókolni. Ebéd után, — mely alatt a társalgás ismét nehezen indult meg, ugy szólván csak a leány vezette szóval és ők csak röviden válaszolgattak, — ismét magukra maradtak. Nem, nem, — mondta az asszony —, maga nem maradhat itt. Kíméljen meg engem. A rég beheggedt sebet ne szakítsa fel szivemben; a mi utaink elváltak örökre. Nem teszek szemrehányást önnek, mert az már úgyis késői lenne, inkább magamat okozom azért, hogy elhagytam magam raggadtatni attól az eszmétől, hogy levelet írtam önnek. Még azt gondolhatta, hogy uj életre vágyódóm és közeledni kívánok önhöz. De a fiatalok előtt is visszás lenne ez a mi helyzetünk. Egy anya kinek }eánya férjhez megy, újra hevül! Nem ne is nevettessük ki magunkat a világgal. — Tehát elűz magától. Azt hittem, fog találni módot, melylyel legalább részben kárpótolni engedné hibámat. Azt hittem, hogy régi leánykori vonzalmából maradt szivében még irányomban egy parányi részvét. Azt hittem, hogy feledte már a bántódást, — és félve tette hozzá, — és megbocsájtott már nekem. Szóljon kérem, mondja, hogy igen. Tegye mégegyszer derültté ezt az sára hozta, miszerint ő bért a színkörért fizetni nem fogna, mivel a kórmányi segély ellenében a szinkör neki díjtalanul bocsájtatnék rendelkezésére. Ezen kijelentése a direktornak, a szinkör létesithetését illetőleg gondolkodóba ejtette a bizottságot, mivel annak számítása szerint a társadalmi úton, kölcsönkötvények utján bes erezni szándékolt egy része a kiadásoknak, bérleti jövedelem hiányában fedezetet nem nyerne. Ezen körülmény úgy az elnököt, mint a bizottságot arra indította, hogy a színkört esetleg vállalkozás utján létesítse aképen, hogy pl. keresne egy vállalkozót, ki azt felépítené, amiért részére biztosíttatnék 10—15 évre bizonyos fix. összeg, e mellett pedig a vállalkozó egyébb, pl. bűvészeti mutatványok, dioráma stb. célokra való bérbeadás utján is hasznosítaná azt, a maga javára, amivel eléretnék a cél, az állandó színkör. Volt indítvány, mely a »Fürdő* vendéglő kerthelyiségének egy részét vélné jelzett célra felhasználni, mig az általános nézet a sastelek mellett volt, mely előrelát hatólag 10—15 évig egyébb célra felamugy sem fog használtatni, azután pedig a favázas épület más helyre lenne át helyezhető. Mint célravezetőt fogadta el a bizottság azt az indítványt, hogy a mindenkori szinidirektor minden évadban köteles legyen két ingyen előadást tartani, melyeknek tiszta jövedelme a tőke törlesztésre fordíttatnék. Mielőtt a tavábbi lépéseket a bizottság megtenné, kimondotta, hogy egy terv és költségvetést szerez be. Felhívja az igazgatót a két ingyen előadásra vonatkozó nyilatkozattételre, s felvilágosítást kér, vájjon a szinkör, a rendes szini évadon kivül, más társulatnak, esetleg egyébb mutatványok, látványoságok stb. czélokra bérbeadható-e. Felkérte végül az elnököt, hogy az • •——HjsegjiÉ én elhagyott életemet. Nem szerelmet, de szánalmat kérek ; ez úgyis távol van attól. Ez már úgysem a fiatalságé, hanem az élet sorsába beletörődöttekké. Lássa be, hogy megszenvedtem már a múltért és hogy mennyire megtört már engem az élet, hogy igy meghunyászkodottan könyörgök egy parányi kegyért. Az asszony hallgatott s ki nézett a kertre, hol a ragyogó nap derűjében pompázott az élet. — Margit! — tehát egy szava sincs hozzám ? Mondja megtudna nekem bocsájtani ? Végre lassan, a megindultságtól vontatottan íelelt az asszony. — Már régen megbocsájtottam és sajnálom önt, de közellétét mégsem kivánom. Egyedül akarok élni. A hosszú özvegyi évek megtanítottak ez egyedüllétre. Ismételten kérem, mielőtt Zoltán, a leányom vőlegénye megérkezne . . . Már be is fogattam, még eléri a vonatot. A férfi felállt s remegve nyújtotta búcsúra kezét. — Isten cnnel! — Isten önnel! És lassan megingó léptekkel hagyta el a szobát, vissza se nézve. 1 Az asszony pedig ott áll a szoba közepén és nézi az ajtót, melyen hajdani boldogsága és gyötrelme eltávozott. Már nem bírja tovább; kitör a könny a szeméből s csöndesen végig folyik arcán. Talán, ha utánna menne, — gondolja, de nem bírják lábai. Nem mégse! És amint a kocsizörejre belép a leány a szobába megtörve rogy reá, és keservesen, hosszan, szaggatottan zokog. esetleges válalat utján való felépítésre szerezne be ajánlatokat. A feladat megoldása miként látható, a pénzkérdés nagy akadályába ütközik, mit elhárítani aligha kínálkozik más mód, mint a társadalmi. Bár nem kételkedünk benne, hogy a város, mint ilyen nyomasztó anyagi helyzete daczára, egy-két száz korona évi járulékkal igyekezni fog a kérdés megoldását könyiteni. —gy. Vivo verseny. Esztergom márc. 21. Az esztergomi katonatiszti vivóklub idei versenye, mely a »Fürdő с vendéglő nagytermében folyt le, minden tekintetben, oly fényesen sikerült, hogy a verseny magában egy kiváló értékű sportesemény számba megy. A »Magyar Athletikai klub с; hazánk ezen legelőkelőbb sportklubja, értesülvén a nevezésekről, nagyban érdeklődött a verseny iránt, s egy tudósítót küldött ki, hogy a verseny szakszerű leirástt hivatalos lapjában a » Nemzeti sport« ban, a sportvilág tudomására hozza. A verseny a részztvevők neveinek felolvasása és Kuczera alezredes megnyitó beszéde után reggeli 8 órakor vette kezdetét, mi két részre oszlott. " I. rész Osztályozási mérkőzések. Ezekben minden vivó 3 ellenféllel vívott meg, kik sorshúzás utján lettek összeállítva. Itt a vivás formája, a szakszerű mozdulatok szabályos kivitele és a vivói tudás, i-től — 10 ig terjedő pontban lett osiztályozva. A vivás, a szép és finom kivitel bemutatásából állott. A pontok száma határozta meg az eredményt, amelynek folytán a vivók következő sorrendben lettek osztályozva: 1. Bányai főhadnagy Sopron 2. Filotás „ Érsekújvár 3. Bartunek „ Esztergom 4. Tausche hadnagy Pozsony 5. Geyer főhadnagy Komárom 6. Hausmann hadnagy Pozsony 7. Párniczky főhadnagy Nyitra 8. Scheible hadnagy Sopron 9. Kodar hadnagy Komárom 10. Harazim hadnagy Sopron п. Jekely hadnagy Esztergom 12. Adametz tiszthelyettes „ 13. Prager hadnagy „ 14. Tunner hadnagy „ 15. Muntan tiszthelyettes „ 16. Udvardy hadnagy „ Az osztályozási küzdelmek igen szép assaukot mutattak be. Soha még eddig Esztergomban ily mesterileg képzett vívókat nem volt alkalmunk látni. Az idegenek majdnem kizárólag vagy régi versenybajnokok, kik már több fővárosi verseny porondjain mutatták be tudásukat, vagy Bécs Ujhelyen kitanult vivók, kik a finom, mesteri mozdulatokban alapos képzettséget sajátítottak el s mutattak be. Ezekhez hasonlítva esztergomi vívóinkat, ezekről a legnagyobb elismeréssel szólhatunk csak. Az esztergomiak ezidén nagyobb haladásnak adták tanújelét, mint bármely más évben, oly annyira, hogy a „Jury" ezidén senkinek sem itélt oda >Bronce-érmet*, mert mindnyájan elérték a kis ezüst érem mértékét. Különösen Jekely hadnagy és Adametz tiszthelyettes, továbbá Prager hadnagy mutattak be szép eredményt. Nemkülönben Bartunek főhadnagy, ki állandó baráti és kollegiális összeköttetésben van a magy. atlétikai klub és a budapesti Arlow vivó klub tagjaival és mestereivel s ezeknek vívótermeiben gyakran szerepel vendégként, s igy alkalma van a mesteri tudás elsajátítására.